Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-11 / 212. szám

2017. SZEPTEMBER 11., HÉTFŐ KELET Üzenet Farkas Károlyné hűséges olvasónktól: Nem biztos, hogy az a véleményed, amit kimondasz. CSONTOS MÁRTA Események képekben Húszéves érettségi találkozóját tartotta meg a közelmúltban a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium 1997-ben végzett 4. c osztálya. Az 5 évvel ezelőtti összejövetelhez hasonlóan, vidáman és értékesen telt a délután. Szeptember 30-án Szabó Sándor (középen) nyíregyházi nótaestjére hivata­losak az Aranyhang Dalára tagjai, akik ősz elején újult erővel fakadtak dalra Ötvenéves osztálytalálkozóra gyűltek össze az ország minden tájáról a pátrohai általános iskola 1967-ben végzett öregdiákjai Olvasóink írják Akkor mi is kerül olyan sokba? Elgondolkodtatott a Ke- let-Magyarország szeptember 5-ei számában megjelent, iskolakezdéssel kapcsolatos Super Scholl című jegyzet, így, szeptember elején min­den médiumban az iskolások­kal kapcsolatos terhekről esik szó. Két egyetemista gyermek édesanyjaként szkeptikusan figyelem e híreket. Ingyen tankönyv, ingyen füzet- csomag, s még ki tudja, mi minden alanyi jogon. Az önként vállalt különórákról most nem beszélek, amúgy ez minden oktatási szinten jellemző többlet teher és költ­ség. Akkor mi is kerül olyan sokba a tanévkezdéskor? A méregdrága iskolatáska, toll­tartó, tornafelszerelés? Ezek jóval-jóval kevesebbért is be­szerezhetőek a megfelelő he­lyeken! Például van 30 ezres iskolatáska, de 3 ezer forintos is, füzetből 50 és 500 forin­tos is kapható, kinek-kinek pénztárcája, anyagi lehetősé­gei szerinti változatossággal. A felelősen, ésszerűen döntő szülők tudják, mit és mennyit engedhetnek meg maguk­nak, gyermeküknek, és nem panaszkodnak, siránkoznak a tanévkezdéskor. Vannak olyan családok, akiknek az iskoláztatás tényleg nagy probléma, de ők eleve sze­gények (sajnos), és valóban támogatásra szorulnak. Az átlag állampolgároknak azért nem olyan nagy teher az általános iskolai tanévkezdés, mint amit a média sulykol. Nézzük inkább a középisko­lás, egyetemista gyerekeket! Semmi alanyi jogú támoga­tás, egyetemisták esetében családi pótlék sincs, viszont a felszerelések, szükséges ki­adások (laptop, okostelefon, szakkönyvek, nyelvkönyvek, tandíj, vonatjegy, albérleti díj, étkezés, sport, programok) egy vagyont emésztenek fel. Ruházat tekintetében nem panaszkodom, mivel a trendi márkaboltok akciói igen jók, sok ruhaneműt be lehet szerezni aránylag olcsón. (Ez a kicsik öltöztetésére is fennáll, úgyhogy szerintem ezért is propagandafogás az iskolakezdési mizéria.) A mai egyetemisták dolgoz­nak tanulás mellett, a nyári szünetekben, olykor szem­esztereket veszítenek, mert két komoly feladatot nem könnyű egyszerre teljesíteni. Szóval nem linkségből húzó­dik el a fiatalok egyetemista korszaka, hanem szükségből, kényszerből. Le a kalappal a mai fiatalok előtt, tisztele­tet érdemel a teherbírásuk, önmagukat és a családjukat segítő magatartásuk! K. MARGIT, NYÍREGYHÁZA Számtalan élménnyel gazdagodtak a táborozok ' fotók: olvasóinktól a gyermekekért Mindent A dombrádi művelődési ház és könyvtár a harmadik Erzsébet táborát szervezte meg az idén nyáron, sok felhőtlen, örömteli napot nyújtottunk ezzel a város­ban élő gyermekeknek. A 6l fiatal élettel és vidámsággal töltötte be az intézmény fa­lait. Ez volt az eddigi legna­gyobb szabású, leghosszabb idejű napközis táborunk, négyszer egy hetes turnu­sokban. A nagyrészt hát­rányos helyzetű gyerekek számára olyan programokat szerveztünk, amelyekben minden héten szerepelt az önismeret, közösségépítés, kompetenciafejlesztés, sport és egészséges élet­mód, művészeti nevelés, kézművesség, környezettu­datosság, hagyományőrzés, de legfőképpen sok-sok vidámság és nevetés. Rendszeres vendégünk volt a Fölszállott a Páva közön­ségdíjasa, Hoksz Attila. A Tihanyi Vándorszínpad egy remek zenés meseelőadás­sal bűvölte el táborozókat. Minden hetet buszos kirán­dulással zártunk. Meglá­togattuk Debrecenben a Kerekerdő Élményparkot, Nyíregyházán 3D-s mozifil­met néztünk, öko játszó­házban jártunk, Lillafüre­den az Anna barlangot és a vízesést csodáltuk. Egerben a nagy történelmi múltra visszatekintő várba látogat­tunk el. A gyerekek számára minden program ingyenes volt. A táborozóink remekül érezték magukat, a szülők pedig nyugodtak voltak, hisizen tudták, a csemetéik jó kezekben, biztonságban vannak nálunk. A csillogó, hálás gyermekszemek min­dennél több bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy ez a tábor így jó, s így érdemes folytatni. RAGU MELINDA A Kelet-Magyarország rég! számaiból tallóztunk Vízügyi dolgozó mentette meg a szovjet diáklány életét Összeállításunkban fel­idézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. szeptember 12., péntek Milliós értékek Nyíregyháza egyik lomtárában A városházudvar omladozó vakolatú árkádjai alatt hala­dunk el, majd felnyitunk egy bepókhálósodott, rozsdás vasajtót és bejutunk egy szűk helyiségbe. Balogh József szobrász vezet bennünket, tőle tudjuk meg, hogy az egy­más hegyére-hátára dobált rendetlenség, amit találunk, tulajdonképpen Nyíregyháza múzeuma, amiről nem tud senki. Elhagyottan, elfeled- ten és ismeretlenül porosodik és enyészik a város milliókat „Délután fél négykor a kisvárdai Vulkán temperöntödéjében a csa­poló a 37. adag, utolsó csapolását végzi. Végre letörölheti izzadt arcát" - írtuk 1957-ben érő múzeuma. Belépésünk­kor Balogh József első szavai ezek: „Vigyázzatok, itt van egy kézigránát, rá ne lép­jen valamelyiktek!” Riadtan tekintünk a földre, ahol az evangélikus templom első to­ronyórájának hatalmas szer­kezete mellett alattomosan heverészik egy piros-fekete csíkozású Vécsei-gránát. De nem csak ezt az egyet találjuk. A háború emlékei ezek, amik veszedelmes emlékül marad­tak meg a képek, vázák, bu­zogányok, fringiák és kovás puskák között. Meg is jegyzi vezetőnk, hogy addig nem tud hozzáfogni a rendszere­zéshez, amíg nem kap tűzsze­részeket. Ormótlan, szúette, korhadozó oszlop áll a szoba egyik sarkában, két bilincs lóg róla. Ez a kótaji szégyenfa - világosít fel kísérőnk. Elgon­dolkozva állunk - vajon hány botlott leányzót, kikapós me­nyecskét, boszorkánysággal vádolt öregasszonyt vagy tolvaj férfit bilincseltek eh­hez az oszlophoz? Nem csak szabolcsi vonatkozású emlé­keket - kő- és bronzkorszak- beli cseréptöredékeket, pán­célokat, pallosokat - találunk a múzeumban. Csodásán szí­nes, finom mívű egyiptomi vázák és tálak sorakoznak az egyik polcon. Amint kilépünk a patkányszagú odúból a nap­fényre, arra gondolunk, hogy jó lenne méltóbb helyet biz­tosítani ennek a múzeumnak. 1947. szeptember 14., vasárnap Rákosi Mátyás keresztapasága Rákosi Mátyás államminisz­ter elvállalta Écsik Mihály kéki újgazda tizenegyedik „Látványos gyümölcskarnevállal kezdődött meg a Nyírségi Ősz. A Gyümölcsök királya címet kapta a méhteleki Új Élet Tsz kompozíciója, amellyel megyénk aranya, az alma elsőbbségét kívánták bemutatni” - adtuk hírül 1977-ben fotók: km-archív gyermekének keresztapasá­gát. Écsik Mihály tizenegy gyermeke közül hét él, ebből három fiú, négy leány. A ti­zenegyedik gyermek augusz­tus 29-én született, Rákosi Mátyás a kis keresztlányának 35 kilós ajándékcsomagot küldött: babakelengyét, cuk­rot és szappant. Hatvan éve írtuk 1957. szeptember 14., szombat Három Kossuth-díjas Nyíregyházán Budapesti színpadon is igen ritka eset, hogy egy színda­rabban három olyan kiváló művész lépjen fel, mint Básti Lajos, Ungvári László és Gob­bi Hilda, Nyíregyháza mű­vészeti életében pedig talán még egyetlen esetben sem volt még erre példa. Ma este azonban az a szerencse éri a város művészetszerető kö­zönségét, hogy az ő játékuk­ban gyönyörködhet. A három Kossuth-díjas a budapesti Nemzeti Színház művészei­ből alakult együttessel mutat­ja be J. B. Priestley Veszélyes forduló című három felvoná- sos színjátékát. Az előadás iránt nagy az érdeklődés, üze­meink dolgozói különös kí­váncsisággal várják. Érdemes megemlíteni, hogy a 6. számú Mélyépítő Vállalat tegnap es­tig több mint 1200 forint ér­tékű jegyet vásárolt meg. Ötven éve írtuk 1967. szeptember 12., kedd Ez is büszkeség... Máriapócs kis község. Szom­baton több ezer ember érke­zett a búcsúra, s természete­sen a legnagyobb probléma az elszállásolás. Minden ki­adó: alhatnak a szobában, a konyhában, a csűrben, de helyenként még a padláson is. Benéztünk az egyik por­tára, a gazda elégedetten dörzsölte a kezét. „Eddig 115 vendégem van, pedig az igazi forgalom csak délutánra vár­ható” - mondta. A bútorok ki­kerültek a házból, hogy hová, az rejtély. Helyettük szalmát terítettek le, s egy-egy szo­bában húsz-harminc ember szorong, férfiak, nők vegye­sen. De vajon mennyibe ke­rül a szállás egy éjszakára? „Az a szalma minőségétől is függ” - adja meg készségesen a felvilágosítást a házigazda. „Kitűnő, friss szalma hat fo­rint, tavalyi öt forint, egészen régi pedig négy forint. Nálam kérem első osztályú szalma van...” Úgy mondja, mintha ő volna a Royal Szálló főpor­tása. Negyven éve írtuk 1977. szeptember 17., szombat Életmentő kitüntetése Majdnem halálos balesettel végződött egy szovjet főisko­lás csoport kirándulása me­gyénkben. A fiatalok július 19-én éjszaka a Felső-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság ha­jóján szálltak meg. Az egyik kiránduló - egy ungvári lakos - talán, mert megcsúszott, talán, mert túl mélyen hajolt ki a korláton, vízbe esett. Az örvényes víz a hajótest alá sodorta a fiatal nőt, aki a kor­mánylapát alá szorult. Innen Nyitrai János, a vízügyi igaz­gatóság dolgozója mentette ki a fuldokló főiskolást. Nyitrai Jánost ezért „Életmentő” ér­deméremmel tüntették ki. A Minisztertanács megbízásá­ból dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke pénteken nyúj­totta át a kitüntetést. KM 1977-ből: „A rakamazi Győzelem Tsz tehenészetében ritka esemény történt. Tuba nevű tehenük második ellésére három tarka bocit hozott a világra”

Next

/
Thumbnails
Contents