Kelet Magyarország, 2017. augusztus (74. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-04 / 180. szám

2017. AUGUSZTUS 4., PÉNTEK KIÚT Csodás panoráma nyílik Reykjavíkra és környezetére a Hallgrímskirkja tornyából. Az evangélikus templom - Izland legmagasabb épülete - a város szinte minden pontjáról látható Izland egyetlen vasútvonalának emlékét őrzi a gőzös a főváros kikötőjében A Seljalandsfosst körül is járhatja, aki nem fél az elázástól Gleccserekbe botlunk lépten-nyomon Izland: Az időjárás és az árak csöppet sem barátsá­gosak, mégis pompás Izlandon turistának lenni. IZLAND. Holdbéli táj. Már a repülőtérről a főváros felé buszozva fogadásokat kötöt­tünk, nyolcfős társaságunk­ban hányszor hangzik majd el ez előbbi szókapcsolat az Izlandon töltött néhány nap alatt. Az összesítés végül el­maradt, ám kétségtelen: a végtelen lávamezők és egyéb különleges felszíni formák lát­tán nem volt nehéz elcsépelni. Nyíregyházányi főváros Az Atlanti-óceán északi ré­széből kiemelkedő sziget tu­risztikai vonzerejét legfőkép­pen vulkanikus eredetének köszönheti, földművelésre alkalmas területet vagy erdőt viszont alig találni. Az ország 103 ezer négyzetkilométernyi területéből 12 ezer gleccser, 3 ezer tó, 11 ezer lávamező, 4 ezer sivár homok, 52 ezer egyéb terméketlen terület. A terméketlenség követ­keztében a népsűrűség mind­össze 3,1 fő négyzetkilomé­terenként (hazánkban 110), s mivel az ország szinte min­denből behozatalra szorul, az árak - magyar szemmel - na­gyon magasak. Egy pékség­ben különösebb erőfeszítés nélkül hagyhatunk 15 ezer fo­rintnyi koronát, ezért nem is mélyedtünk el a helyi gaszt­ronómiában, kivéve persze a az ezer foss országa FOTÓK: A SZERZŐ A Jökulsárlón gleccserlagúna és a kétéltű turistaszállító sörválasztékot, amit röviden is könnyű jellemezni: rossz. A világ legészakibb főváro­sát nagyjából annyian lakják, mint Nyíregyházát, az izlan­di parlament épülete számos megyénkbeli kastély mögött elbújhat. Reykjavik (a város­névjelentése: füstös öböl) kö­zel fekszik az északi sarkkör­höz, ezért a tél közepén csak négy órára jön fel a nap, nyár közepén ugyanakkor nem sö­tétedik be - ez jól jön város­nézéskor, az elalvást viszont megnehezíti. Káprázatos jégvilág A szigetország annyi látniva­lót tartogat, hogy a főváros­ban nem időztünk sokat, egy nap alatt megnéztük a neve­zetességeket. Mindeközben csak a tájékozódás okozott némi nehézséget, az izlandi nyelv ugyanis annyira hosszú és bonyolult szavakból épül fel, hogy az átlagos turista csak az utca- és egyéb földraj­zi nevek kezdőbetűjét képes megjegyezni. A települések szinte kizáró­lag a parton találhatók, mivel az ország belseje lakhatatlan, kopár vidék, ahol legfeljebb terepjáróval lehet közleked­ni. Az óceán mellett haladva viszont mindig van mit nézni: hegyek, gleccserek, vízesések sorakoznak, ameddig a szem ellát. Az utóbbi végre izlandi nyelven is könnyen megje­gyezhető: foss. Miután útba ejtettük a Skógafosst, a Gull­fosst és Seljalandsfosst, utunk fénypontja következett: a Jökulsárlón gleccserlagúna. A környék rengeteg madár otthona, a víz tele van hallal, ami odavonzza a fókákat. A turisták tömegeit kétéltű jár­művekkel viszik körbe, a jegy­pénztárban pedig egy magyar lány fogadott bennünket. A gejzírek névadója Izlandon könnyen hozzáfér­hető a geotermikus energia, ez abból is látszik, hogy lép­ten-nyomon szökőforrásokba botlunk. Ezek közkeletű neve az izlandi Geysirtől szárma­zik, amely a mi utazásunk méltó befejezéséül is szolgált. HOVÁNYI PÉTER peter.hovanyi§kelet.hu Fekete homok az Atlanti-óceán partján Minden szökőforrás névadója, a Geysir kitörése

Next

/
Thumbnails
Contents