Kelet Magyarország, 2017. augusztus (74. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-14 / 188. szám

2017. AUGUSZTUS 14., HÉTFŐ KELET Üzenet Nagy Anna hűséges olvasónktól: Az élet olyan, mint egy tá­volsági repülőjárat. Először' el kell döntened, hova szeretnél menni, fel kell szállnod a megfelelő gépre, majd felemelkedve elindulni a célod felé. BRIAN TRACY Osztálytalálkozók A napokban tartották 31 éves osztálytalálkozójukat a nyírkátai iskola máig vidám és csintalan egykori tanulói. fotók: olvasóinktól Ötvenedik osztálytalálkozójukat tartották meg az 1967-ben végzett dózsaszőlői általános iskola egykori diákjai. A 26 végzősből 18-an voltak jelen, nagy szeretettel köszöntötték Orha Jánosné tanárnőt Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. i Olvasóink írják Esőnap Szombat este a Sóstói j Múzeumfaluban a Tanul- ! mány a nőkről című darabot játszották volna. Nem sokkal az előadás előtt a főszereplő és rendező, Bozsó József kénytelen volt bejelenteni: a küszöbön álló vihar miatt a zenés vígjáték előadását kénytelenek elnapolni, au­gusztus 22-én, kedden fogják bemutatni 20.30-tól. BÓDIS GÁBOR ÜGYVEZETŐ, MANDALA DALSZÍNHÁZ Fájó búcsú Búcsúzom Biró Józseftől, a ki­váló munkatárstól, életem se­gítőjétől. Most érzem igazán, hogy fáj a hiányod, / Együtt töltött évek kévéjét kioldod. / Mi szép volt életünkben, őrzöm emlékedet, / Sírodra borulva adom lelkemet. EGY BARÁT ® http://www.szon.hu Önök írták. Olvasói levelek.. Segjtségkérés Műtét vár a gyermekemre Négygyermekes anyuka vagyok, 6 órában dolgozom főállású anyaként. A volt fér­jemtől 2013-ban elváltam, de a gyereke­inkre való tekintettel együtt maradtunk. Én lemondtam a váláskor bútorról, lakásról, a négy gyermeket nekem Ítélték. Idővel meg­romlott a kapcsolatunk a volt férjemmel, három gyermekkel a Családok Átmeneti Otthonába költöztem, egy gyerek a saját elhatározásából az édesapjánál maradt. Itt. az anyaotthonban két szobában lakunk négyen. Se számítógépünk, se televíziónk, se mikrónk, de ezek nélkül elvagyunk. Viszont nagy gondot jelent, hogy a 6 éves gyermekemre, aki súlyos gerincbetegségben szenved, műtétek sorozata vár. Eddig Buda­pestre hordtam, most Debrecenben kezelik. Az októberi beavatkozás után jó lenne neki egy nyugodt otthont teremteni a lábadozás­hoz. A lakásigénylésem beadtam, sajnos a soronkívüliséget elutasították, mivel sokan vannak a várólistán. Az eszközkezelőhöz is fordultam, de ők sem tudnak támogatni. Aki tud, kérem, segítsen rajtunk! 30/236-4580 <§> Mindannyian sokra vitték A tablóképen, amelyet az egyik volt diák özvegye, Czapár Mihályné hozott be szerkesztőségünkbe, a Nyír­egyházi Ágostai Hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium 1941-1942 tanévben végzett növen­dékei és tanáraik láthatóak. A végzősök ballagása után jött a világégés, a hábo­rú... Az evangélikus egyház elévülhetetlen érdeme, hogy ilyen iskolát tartott fenn, és ilyen nagyszerű embereket nevelt ki - mesétte olva­sónk. FOTÓ: MAGÁNRACHlVUM Jó ízű élménybeszámoló, szalonnasütéssel egybekötve fotó: magánarchívum Eszperantisták Dél-Koreában A Nyíregyházi Vasutas Művelődési Ház „Verda Stelo” Eszperantó Egyesület tagjai - Szereghyné Zengő Enikő, Asztalosné Koltai Györgyi, Pusztai Ildikó - a sikeres országos baráti ta­lálkozó megrendezése után elrepültek Szöulba, hogy részt vegyenek az U.E.A ­Eszperantó Világszövetség Kongresszusán. A szakmai előadásokon túl turisztikai és kulturális programok vár­ták őket, énekeltek magyarul és eszperantóul, de bemutat­ták a magyar csárdás lépéseit is. Hazaérkezve Asztalosné Koltai Györgyi otthonában tartott élménybeszámolót az egyesület tagjainak. Megtud­tuk: olyan koreai vendégek kalauzolták őket az ott tartózkodásuk alatt, akik közül néhányan már jártak Nyíregyházán, s elismeréssel szóltak a városunkról. ZUBERECZ MIKLÓS, A „VERDA STELO” ESZPERANTÓ EGYESÜLET VEZETŐSÉGI TAGJA Kommentár Olvasói kommentárok a lapunk augusz­tus 3-ai számában megjelent, közku- takkal foglalkozó „Keményen szomjazó kisemberek” című jegyzethez: Nyíregyházán a Titel utca környékén még az autót is abból mossák! Gyermekkoromban, amikor nagymamámnál nyaraltam, több kilométert sétáltunk, hogy a kútból friss vizet engedve legyen otthon ivóvíz. Nehéz volt cipelni, de nem panaszkodtunk. Ma meg az ember ha elteker Tokajig, és netalán elfogy a vize, nincs egy kút sehol sem, pedig igény az volna rá! Az sem utolsó szempont, hogy a kutyákat is jó lenne megitatni egy-egy séta alkalmával. Nem tudunk mindig flakonba vizet vinni, meg itató tálat minden sétára. Én szemtanúja voltam, hogyan tették mű­ködésképtelenné ezeket a kutakat a vizes szakemberek, tudatosan, szándékosan. Akkor is felháborítónak tartottam... Néhány szomorú tapasztalat: az egyik telep mellett gumicsővel engedik a házakhoz a vizet a közkútból. Az ő nem kevés fogyasz­tásukat (ivás, főzés, mosás, tisztálkodás) bizony valójában mások, az adófizetők finanszírozzák. A beivárosi nyomós ivókutat a gyerekek nem ritkán játéknak használják. Nézőpont Palíc i r IStfX Keményen szomjazó ' ■ kisemberek A legtöbben - főleg munka­időben vagy a zéró tolerancia okán - hidegvízhez nyúlunk ebben a kánikulában, amikor megszomjazunk. Odahaza vagy boltok környékén járva karnvúitpsnyira vannak a <§> A pedagógusok is élvezik a vakációt „Nem az északi sarkon pihenek...” - adott magáról életjelet a legnagyobb kánikulában közösségi oldalán a Tavasbarlang látogatóközpontból a megye legnépszerűbb osztályfőnöke, Szászi Dóra. fotó: facebook Vendégsorok Angyal Sándor Egy cső kukorica Amióta piac a piac, üzlet az üzlet, mindig napirenden van­nak az árak. Nem arra célzok, hogy a kereskedőnek, a vál­lalkozónak is meg kell élnie valamiből, ezért szinte rákény­szerülnek arra, hogy a boltjukban a terméket a vételi ártól némileg drágábban adják, hiszen amíg az áru a fogyasztóhoz kerül, többféle költség rakódik rá a bérleti díjtól az adón át az alkalmazott fizetéséig. Csakhogy az utóbbi hetekben, hó­napokban mintha elszabadultak volna a bolti árak csakúgy, mint a strandok belépői, a fagyigömbök, nem beszélve a gyümölcsökről, amiket sajnos megdézsmált az idei szeszé­lyes nyár, a nagy hőség és a jégeső. Ez reális magyarázat, amit tudomásul kell vennünk, hiszen a kereskedőknek is el kell tartaniuk a családjukat, ami nem lehetséges ráfizetésből. A dal és a nóta a lélek orvossága A népdal és a magyar nóta összeköti a múl­tat, a jelent és a jövőt, a testet, a szívet és a lelket. nyíregyháza. Amióta az esze­met tudom, mindig is sze­rettem énekelni a szép nép­dalokat, nótákat, amelyeket az édesanyámtól és az isme­rősöktől tanultam. Az édes­apám a második világhábo­rúban meghalt, így tőle nem tanulhattam, három apró gyermeket hagyott félárván. Hamar szolgalegény let­tem, a negyedik az ötödik osztályt már úgy jártam ki, hogy jószágokat legeltettem és etettem. Reggel már gon­doskodnom kellett az állatok ellátásáról, utána iskola, az is­tállóba aludtam egy dikón. A legeltetés és az etetés közben gyakran dalolgattam, s ez a dalszeretet a mai napig meg­maradt. Hiszem, hogy a népdal és a magyar nóta összeköti a múltat, a jelent és a jövőt, összeköti a testet, a szívet és a lelket, s az ember gyönyörű egyensúlyt érez odabent, mi­közben mondja vagy hallgatja a dalokat. Én mindennap dal­olok, ez a szívnek, léleknek, az életnek a legszebb zenéje! Kérem, próbálják ki önök is, kedves olvasók! A váloga­tás után én lettem a nótafa Tápi- h f | ószecsőn. NEVELŐS SÁNDOR Később, 1958-ban BAZ me­gyébe kerültem dolgozni, szállón laktam, így csak a munkahelyemen, az építke­zéseken dalolgattam. Öt év után kerültem haza, s indul­tam katonának, a válogatás után én lettem a nótafa Tápi- ószecsőn! Jó parancsnokom volt, tanárhoz járatott a falu­ba, cserébe én tanítottam a bajtársaimat a katonadalokra. A leszerelésem után talál­koztam Tarczali Zoltán tanár úrral, ő irányított a zeneisko­lába, ami csodálatos hely volt a Széchenyi és a Malom utca között, villamossal jártunk akkor, a kertek virággal, szép fákkal voltak tele. Szétrombolták e szentélyt Nagyon haragudtunk azokra, akik szétrombolták e szen­télyt. Vikár Sándor igazgató csendes, nagyon jó ember volt, Bocskai Ibolya énekta­nár, mindenki Ibi nénije pedig türelmes, szeretetre méltó ta­nárunk volt. Babka József, a későbbi igazgató, Sára Janő, Légrádi Kata, Légrádi Mara szolfézstanár - mind nagyon kedvesen, családi hangulat­ban adták át a tudásukat. Diákok, fiatalok és felnőt­tek, Budai Lívia, Seregély Katalin híres operaénekesek, Kovács Ilona, Kazár Irénke később énektanárok lettek, mi pedig - Molnár Sándor, Tóth István, Nevelős Sándor - igazi énekszeretők. (Elnézést kérek a többiektől, hogy így, 80 év körül nem emlékszem mindenki nevére.) Én min­dent énekelek ma is, és arra bátorítok mindenkit, próbálja ki, fakadjon dalra! NEVELŐS SÁNDOR Hanem kikerekedik a szemünk, amikor azt látjuk, hogy amíg a nagybani piacon 65 forintért kínálják a csöves kukoricát, addig ugyanezt megfőzve, a strandon ötszáz forintért lehet megkapni. Igen, a vendéglátós megveszi a nyers kukoricát termelői áron, beszerez egy jó nagy fazekat, megtölti vízzel, megfőz pár tucatot gáz- vagy elektromos tűzhelyen. Jár a bér a főzőnek, meg adózni is kell a tevékenység után, no de elfogadható, hogy mindez kis híján a tízszeresére emeli egy cső kukorica árát? Hát őszintén szólva, én ezt erősen kétlem. Most tessék elképzelni egy háromgyermekes családot. Nekik csupán a strandbelépő ára megközelíti a tízezer forintot, s ha kedvük támad egy kis főtt kukoricára, öt darabért 2500 forintot perkálnak. S akkor hol van még a fagyi, a hűsítő ital, a lángos, amire, ha egy parányi sajtot reszelnek, máris százasokkal nő az ára? Egy szó, mint száz: szerényebben kellene „kukoricázni” a nyári vendégekkel! sandor.angyal@inform.hu Egy szó, mint száz, véleményem szerint szerényebben kel­lene ''kukoricázni" a nyári vendégekkel!

Next

/
Thumbnails
Contents