Kelet-Magyarország, 2017. július (74. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-24 / 170. szám

2017. JÚLIUS 24., HÉTFŐ kelet A nap előfizetője Igaz a mondás, miszerint a téma az utcán hever! nyírtelek. Immáron 40 éve hűséges előfizetője a Ke- let-Magyarországnak a nyír­teleki özvegy Tarsoly Gyulá- né.- Minden reggel azzal indí­tom a napot, hogy átolvasom az újságot. Enélkül hozzá sem kezdek a teendőimhez. Nagyon szeretem a megyei híreket, a települések esemé­nyeiről szóló tudósításokat - mesélte hűséges előfize­tőnk. - Mindent elolvasok, az utolsó betűig, elégedett vagyok a megyei napilappal, mert széleskörűen tájékoztat mindenről, helyet ad az ol­vasói véleményeknek, véle­ményt formál a jegyzetekben, és nem ritkán szórakoztat is a színes hírekkel.- Az újságolvasás után irány a kert, ahol az időm nagy ré­szét töltöm. Saját kezűleg ter­mesztem meg a fokhagymát, a spenótot, a babot és még sok más finomságot, amit ké­sőbb Nyíregyházán, a Búza téri piac oszlopos tagjaként árusítok. Szívesen beszélge­tek az emberekkel. Bizony, nagyon igaz az újságíró szak­ma szállóigéje, miszerint „a téma az utcán hever”. Az új­ság iránti bizalmam töretlen, és az is marad, amíg élek! - summázta olvasónk. KM I Olvasóink írják Életet mentettek Köszönetemet szeretném kifejezni az életem megmen- [ téséért az ibrányi mentőál­lomás három dolgozójának, akik május 24-én szolgálat­ban voltak. Közülük egy fő itthon tartózkodott, Búj on, ő elsőnek érkezett hozzám, majd értesítette a kollégáit. Az életemből legfeljebb 10 perc volt hátra, úgy befullad­tam. Mindhárman lelkiisme­retes küzdöttek értem. Kívá­nom, hogy továbbra is ilyen hivatástudattal mentsék meg még sok-sok ember életét! KOCZKÁS LÁSZLÓNÉ, BÚJ Felüdítő együttlét A nyírségi látássérültek kultúrcsoportja vidám kis csapat, sok időt töltöttünk már együtt, figyelve egymás egészségi állapotára, gondja­ira, örömeinkre. Verset mon­dunk, énekelünk, novellát, tanmesét olvasunk fel a kis közösségünknek, szerepe­lünk ünnepek idején is. A csapat szíve, motorja Jolika és Nórika, felüdítő a társa­ságuk házon belül és kívül. Szép kirándulásokon is részt veszünk. Legutóbb Sóstón jártunk, az erdei tornapályán reggeliztünk és ebédeltünk. Számunkra minden együttlét örömteli, észre sem vesszük, hogy röpül az idő! IRÉNKE Népviseletükkel és táncbemutatójukkal elvarázsolták a közönséget fotó: Horváth Miklós Igrice nap volt Sóstóhegyen Az elmúlt napokban táboro­zó gyerekek vidám hangos­kodása jelezte: a sóstóhegyi iskola füves udvarán ismét megnyílt az Igrice egyesü­let honismereti és hagyo­mányőrző tábora. A közel negyvenfős gyerekcsoport három erdélyi kézműves mester vezetésével tanulta a fafaragás, bútorfestés és a kerámiakészítés alapfo­gásait. Megismerkedtek az Igrice mocsár élővilágával, kemencében süthettek ke- nyérlángost, és gyakorolhat­ták az íjászatot is. A hatodik alkalommal szervezett tábor szép hagyománya, hogy a helyiek mellett határainkon túlról is fogadunk gyereke­ket, az idén hat beregszászi fiatal érkezett hozzánk, akik a tábort záró Igrice nap szín­padán is szerepeltek. Nagy örömünkre szolgált, hogy ruszin vendégek is eljöttek hozzánk, a kárpátaljai Ilos- vai járásból érkeztek a Rá­kóczi Szövetség nyíregyházi szervezetének meghívására. A ruszinföldi vendégcso­portban az ilosvai kultúrház néptáncegyüttesériek tagjai is helyet kaptak. Csodálatos népviseletükkel és lendü­letes táncbemutatójukkal elvarázsolták a közönséget. A vendégcsoport asszonyai ráadásul jellegzetes kárpát­aljai ruszin ételeket, egy üstnyi borscs levest és egy bogrács tepertős-brindzás puliszkát készítettek az Igri­ce nap résztvevői számára! LEVICZKY MIHÁLY, A SÓSTÓ- SÓSTÓHEGYI IGRICE CIVIL EGYESÜLET ELNÖKE A Kelet arcképcsarnoka: Görömbeiné Bukovenszki Irén cukrász Cukrászgenerációkat nevelt megyénknek Görömbeiné Bukovenszki Irén fotó: sipeki Péter A díjak csupán jelzések, mert az igazi siker a vevők elégedettsége. NYÍREGYHÁZA, - Az én életem Nyírpazonyban gyökerezik, ott születtem második lány­ként, egy tetőfedő mester­ember gyermekeként. Jól ta­nultam, kitűnően, a tanáraim azt jósolták, hogy remek pe­dagógus lesz belőlem - kezdi gazdag és változatos életútját Görömbei Sándorné, Irénke, a családról elnevezett cukrász­da vezetője. Aztán minden másképp alakult... Azt mondja, náluk odahaza minden vasárnap tésztákat (is) sütött az édes­anyja; kellemes illatuk betöl­tötte az egész házat. Ekkor még úgy gondolta Irénke, hogy boltosnak tanul, de ami­kor jelentkezett a szakmun­kás képzőbe, ott már csak cukrász hely volt. Előbb sírt emiatt, aztán az otthoni süteményezés illata a cukrászat felé fordította a te­kintetét. Olyan jól ment neki a szakma elsajátítása, hogy 1969-ben egy országos verse­nyen 3. helyezést ért el, így már a tanév vége előtt kézbe vehette a bizonyítványt.- Amikor 1972-ben átadták a megye legmodernebb szál­lodáját, a Szabolcs Hotelt, ott kínálták fel nekem a veze­tőcukrász állást. Mindeköz­ben számos versenyen részt vettem, többször nyertem rangos díjakat - meséli. Mint a legtöbb talpraesett, helyes lány, Irénke is férjhez ment, mégpedig Görömbei Sándor cukrászmesterhez, akinek két gyermeket szült. A szülési szabadság lejárta után felkérték a Nyíregyházi Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Iskola cukrász sza­koktatói állásának betölté­sére. - Ehhez persze nekem is képeznem kellett magam, ezért elvégeztem a Vendéglátó Főiskola szakoktatói képzését, majd 19 évig oktattam az új cukrásztanulókat a megyében. „A szakma nagykövete”- A rendszerváltás után, mi­után a férjem cukrászmester volt, a lakásunknál megnyi­tottuk a saját cukrászdánkat, s mivel a menyem Tiszavas- váriból való, ott is nyitottunk egyet. Vállalkozásunk ma is családi alapon működik. A lá­nyom cukrász és közgazdász, de a fiam is a mi munkánkat segíti, különösen azóta, hogy nemrégiben váratlanul el­hunyt a férjem.- Nem kívánom most felso­rolni azokat a kitüntetéseket, elismeréseket, melyeket itt­hon, de főleg külföldön kap­tam, mert még dicsekvésnek tűnne, de tavaly nekem ítél­ték „A szakma nagykövete” díjat, amire igencsak büszke vagyok. Megyénk gasztronó­miai egyesületének alelnöke vagyok, s az Észak-Kelet Ma­gyarországi Cukrász Ipartestü­let elnökévé választottak. Az is igaz, hogy rajtam kívül több kitűnő cukrász is részt vesz a tanulók minél jobb felkészíté­sében. Könyvet jelentettünk meg ízkirályok címmel, ami­ben a megyei tájjelegű ételek és sütemények receptjeit ad­tuk közre. Irénke jól tudja, a szebbnél szebb és jobbnál jobb, jeles alkalmakra való cukrászké­szítményeket lehetetlen lenne felsorolni. A díjak is csupán jelzések, mert az igazi siker a vevők elégedettsége. ANGYALSÁNDOR Események képekben Nemcsak a színpadon, a főzősátorban is megcsillogtatták tehetségüket a Jól szórakozott, de még annál is jobban szórakoztatott műsorszámaival mezőfényi asszonyok, akik különféle ízesítésű, ínycsiklandozó strudlikkal dankóbokori fellépésén az Alvégesi tánccsoport, melynek tagjai nyugdí­kedveskedtek a kocsordi falunap vendégeinek fotó: km jas zumbát jártak és piás paródiát adtak elő fotó: piszár andrásné Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Vendégsorok Angyal Sándor Feketéből fehér Azon kaptam magamat, hogy egyre több hírt böngészek a Magyar Nemzetből, amely médiumot korábban ritkábban la­poztam fel, mint a politikailag is ledérebb bulvár újságokat. Mostanában viszont egyre több, társadalmilag is izgalma­sabb információt öntenek az olvasóra, s ezek nem tekinthe­tőek kormánydicséretnek. Legutóbb például azzal rémisztgettek, hogy drasztikus áremelésre készülnek-kényszerülnek az italautomatákat működtető magyar cégek, egy új jogszabály értelmében ugyanis a berendezéseket még az idén el kell látniuk automata felügyeleti egységgel, amely rögzíti és rögvest elküldi az eladási adatokat az adóhatóságnak. Hasonlóan történt ez korábban a kisebb-nagyobb boltok esetében is, amikor az adóhivatal az online pénztárgépek bevezetésével rögtön rátenyerelt az adózan­dó részre, s azt szigorúan be is hajtotta a szatócson vagy Akár duplájára is fel- éPPen a ™ulíin- “es <USZnainaK az araK, automata üzemel a magyar ami 1-2 millió kávé Piacon> amelyik pénzért Dcpfphpn már Q7á- dob kima§ábó1 szendvicset, _oc ic uci i 11 iái Jóa üdítőt, a gépek kétharmada mottevő bevétel az azonban kávégéP, ami után Sllprn pmhprpinplő jobbára a kiskeresetű em­diiam emuereineK. berek nyújtózkodnak, mert nekik nem a titkárnő szolgálja fel a feketét. Most még 50-80 forintért juthatunk hozzá az ilyen kávékhoz, ám akár duplájára is felkúszhatnak az árak a változás után, ami 1-2 millió kávé esetében már számottevő bevétel az állam embereinek. Állítólag a manőver hasznát a Magyar Posta tartja meg magának, legalábbis a készülékek beszerzésekor kibúvó pozitív szaldó bizonyára ott marad, hogy meglegyen a vezér havi ötmilliós fizetése. Mondja erre a kocsmabarát ismerősöm: „Nem kell majd fogyasztás után köszönetét mondani, hogy fizetek főúr, volt egy feketém, hiszen az automata mégsem egy főúr.” Talán majd később! sandor.angyal@kelet.hu ill 7 üzenet ^ Zsoldos János, nyíregyházi olvasótól: *>4# Másik szívhez soha el nem érsz, ha nem szívedből indulsz magad is. LORENZ KONRAD ZACHARIAS Özv. Tarsoly Gyuláné fotó: km

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents