Kelet-Magyarország, 2017. június (74. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-26 / 146. szám
2017. JÚNIUS 26., HÉTFŐ Tolipróba 7 Márton Edina Úgy szeretnék... ...folyó lenni, vadul dübörgő szívvel élni. Átsöpörni a világon, meglátni a sok szilánkot. Méreg lenni telkedben. Álmaidban kísérteni. Ott ülni gondolataid felhőin - megbénítva elméd erőit. Minden éjjel neved hagyja el ajkam, minden reggel a te neved suttogom. Átkozott szavak, melyek mézédes mérgek ajkaimon. Ölelni, szeretni, kezed el nem engedni - ez minden álom. Úgy szeretnék idő lenni, belesni ablakodon! Vajon te is így szenvedsz? Széthullik a világ körülötted? Boldogan ölet a napsugár, s átkarol a szél. Már nem jársz felém. De tudd, ez a szív mindig várni fog. Megszámolni sem tudom, hányszor törted össze, de reménytelenül még szeret téged. Akit a világ szele hozott az életembe, hogy viszonzatlanul szeresselek téged. Szender Abigél Analógia száz botütés úgy, hogy fájjon ezer csók, hogy messze szálljon tépni, harapni, ha szeret simogatni a vert eget vérrel, verítékkel adni soha sehol nem maradni hazudni, ha őszintén szól várni, hogy fordul a szél elmerülni nincs-tengerben fuldokolni vágyfellegben tengődni kenyéren, vízen hinni, hogy mindig jól hiszem s pofontól égő szájjal szétszakadni - szerteszéjjel Egy mosoly a gyászmenetben „Az én anyám nagyon sokáig harmincnyolc éves volt. így emlékszem rá.” tollpróba. Vajon ha megkérdezném tőled, hány éves az anyukád, mit válaszolnál? Az én anyám nagyon sokáig harmincnyolc éves volt. így emlékszem rá. Akkor mentem első osztályba, akkor kellett mindenkiről mindent tudnom, hiszen mindig azt kérdezték, hogy hívnak, hol laksz, hogy hívják apukád és anyukád. Hány évesek? Van-e testvéred? Ha igen, fiú vagy lány, idősebb, fiatalabb, öcsike vagy bátyus, hugi vagy nővér? És én csak kapkodtam a fejem a sok kérdés között, hogy most éppen melyikre válaszoljak. Az én anyám így maradt örök fiatal. Emlékszem, álltam valamelyik tanító nénim előtt, és a hátam mögött, az ujjaimon próbáltam kiszámolni, hogy hány éves is lehet anya, de nem tudtam. Nem mondtam semmit, csak sírtam. Hazamentem, és félve kérdeztem meg az én gyönyörű édesanyámat, hogy mondja meg, mert ő biztos bárkinél jobban tudja, hogy hány éves... Látva elkeseredésem, kacagva mondta: harmincnyolc. Nekem ő hosszú éveken keresztül ennyi is maradt. Talán már a középiskolába jártam, amikor mosolyogtam magamban, ha megkérdezték, hány éves, mert azonnal rá akartam vágni, hogy az én szépséges felmenőm mindig ugyanannyi. „A tükörben reggel néha anya arca köszönt” Aztán pár éve belenéztem a tükörbe, talán pont én is anyám örök korába léptem akkoriban, és rácsodálkoztam a visszanéző, visszamosolygó ismerős arcra. Mindent, mit lehetett, az anyámtól örököltem. És mindent, mit tanulni lehetett, tőle tanultam. Talán csak a hajunk és bőrünk színe nem egyezett. Anyám fekete hajú, kreol bőrű nő volt, bár idősebb korára bizony ő is olyan sápatag lett, mint én. De alig őszült. Hetven év felett temettük, és alig volt ősz hajszála. Apám meg... Ő olyan fiatalon halt meg, hogy őszülni sem volt ideje. Persze ez nem igaz. Benne volt már ő a hatvanban, az elejét kezdte éppen, de nem fehéren őszült, hanem sötét szőke haja - vagy hát nézőpont kérdése, mert akár világos barnának is mondhatnánk - szürkés átmenetet öltött. De az ő kék szemeihez pont ez illett. A minap temettük nagyanyánkat. A bátyám ment az előttem lévő sorban, és a haját kémleltem. Elégedetten mosolyogtam. Ő sem őszül még. Nincs bajom az őszüléssel, nem is zavarnak az ősz hajszálak sem, csak anyánkat és apánkat kerestem magunkban. Jó volt látni benne anyám fekete rövid haját, kreol bőrét - ahogy telnek az évek, az övé is világosodik. Itt laknak bennünk. Ránézek, és apámat látom benne, a színeiben meg pont anyámat. Mind ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK a kettőt egyszerre viszi ő is, és tán én is. A tükörben, reggel, néha anya arca köszönt. A vidám nevetésekben, az örök mosolygásokban is ő üdvözöl. És apám? Ő ott van minden hátvakarásomban, a görbe tartásomban, a párna sarkát morzsoló mozdulataimban. És ott lakik abban a humorban, amit csak kevesen értenek. Talán pont ettől tudtunk magunk közé választani embereket. Ha értették a humorunkat, maradhattak, ha nem, akkor inkább jobb volt távozni. Ahhoz, hogy velünk tudjanak nevetni, érteni kellett az iróniához, öniróniához, a szarkazmushoz, és olykor egy csipetnyi cinizmust is tetten kellett tudni érni közöttünk. Ezek nélkül nem érthettek semmit, ha köztünk ültek. Nem értették min nevetünk, vagy azt sem, miért nem halunk bele semmibe. Nem volt siránkozás, mindenből lehetett humort gyártani. Nem kellett tisztelni a halált sem. A bátyám nagylánya rákban halt meg. Mikor ballagnia kellett volna a középiskolában, mi eltemettük őt. A ballagási tarisznyáját az osztálytársai hozták magukkal a koszorúval együtt. Pár nappal a halála előtt a bátyám rám nézett, és csak ennyit mondott: - Hugi, szólnál az öregnek? - így hívta apánkat. - Már szóltam neki, hogy ha lehet, két Kinder tojással várja ott fent - válaszoltam. Nem sírtunk, csak konstatáltuk a dolgokat, hogy fél szavakból is érjük egymást. Apánk minden unokájának vásárolt egy-egy Kinder tojást, ha találkozott velük. Mivel gyakran ő ment értük az óvodába, iskolába, így bizony rengeteg meglepetés játék sorakozott már a gyermekszobák rejtekében. Már mind elmentek. Apám előre ment, várni az unokáját és anyánkat. Nagyanyám megvárta anyámat, mert nem hagyta egyedül a betegségében. Mindennap főzte neki a kapucsínót, mert tudta, a lánya nagyon szereti. így maradtunk utolsóknak, a bátyám és én. Nincsenek már szüléink, nagyszüleink. De van családunk. Gyönyörű családunk. Mindkettőnkben ott él tovább apánk és anyánk. Csak nekem anyám harmincnyolc éves maradt. vaskó ilona Földesi Sándor Tollpróba Írjunk, nosza, ha már mindenki (r! Írjunk! Hadd dolgozzon a radír! Prózát, verset, humort, s intelmet, De kérdem én: Miről szóljon, mit is ecseteljen Az a sok-sok ecset? Mit ábrázoljanak? Az életünket? Esetleg a szerelmet - hlmezgetve? Netán a csalódást az emberekben? Kapcsolatot? Kivel, s mivel? Érthetetlen eseteket, hisz azok Mind embertől erednek, történnek Meg veled és velem e rengetegben. Hasznos lesz-e, esetleg tanulságos, Vagy teljesen más, huncut és álságos A történet? Megesik, semmilyen se. A fontos, az őszinte eszmecsere. Hol is találkozhatnánk össze máshol, Mint itt, e lapon, a hétfőnkénti oldalon, Ismeretlenül, ki-ki alapon Ha már az életünk ilyen zárt és zajos? E helyen lelkünket kiönthetjük, Bemutatkozunk egymásnak, s másoknak, Ez a mi klub-szerverünk, Ahol elmondhatjuk, mitől nyüszítünk. Várjon sorára Írásunk, amíg megjelenünk. Dicsértessék az alkotó radír! Értelmezi, mit bárki más csak összeír. Közreadja helyi lapunk, a Kelet - hír, Mindeközben a napi, históriai sztorik - A finom adagolásra szerfölött ügyelve - Úgy szóljanak, mint madár a fiaihoz, Értse, ki érti, s ki-ki azt vegye, amit szeret. Minden kis eretnekség: langyos, szürke, béna Repüljön át postát ízlésesen csomagolva, Ám a kusza sorocskák közt rendet vágva A radír nyomán fehéren fölizzik a privát A rész-bódult, tiszta, nagy meta-poéma! Nosza, rajta, írjon bele minden „poéta"! Kacérkodsz az írással? Küldd el a műveidet! nyíregyháza. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Eddig nem volt lehetőséged a bemutatkozásra? No, akkor lapunk Tollpróba oldalát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, novelláidat (maximum 3500 karakteres terjedelemben) az alexandra.csaki@kelet.hu e-mail címre! Az írásokat nemcsak az újságban, hanem a Kelet-Ma- gyarország online felületén, a www.kelet.hu-n is megjelentetjük. KM A világ a nejem üvegfején keresztül Szerzőnk Amerikában él és publikál, novelláját barátja, Komor Zoltán író fordította. tollpróba. Mielőtt Ralph beépítette volna az ablakot a feleségébe, sehogy sem tudott átlátni a nőn. Tegyük fel, a felesége épp egy lenyűgöző virágdekoráció előtt ácsorgóit. Ralph sehogy sem látta azt a lenyűgöző virágdekorációt - persze csak amíg bele nem építette az ablakot. Azóta mindenféle gyönyörű dolgot képes megcsodálni az asszonyba rakott üvegen keresztül. Meg kell hagyni, a nő nagyon csöndessé vált, miután a férje beleépítette azt az ablaküveget. No, előtte sem volt túl beszédes teremtés, de amióta kicserélték a fejét egy üveglapra, teljesen meg- kukult. Viszont nagyon jó volt keresztülnézegetni rajta. Ralph gyakran át is hívta a barátait, hogy megcsodálhassák ők is neje fejüvegén keresztül a lenyűgöző természeti tá„...át Is hívta a barátait, hogy megcsodálhassák ők is neje fejüvegén keresztül a lenyűgöző természeti tájakat” illusztrációk: pexels jakat, amivel Isten megajándékozta ezt a bolygót. Arról nem is beszélve, hogy nagyon értett hozzá a hitvese, hogy pont úgy és ott álljon meg, hogy egy remek csoportképet foglaljon keretbe ablakfejével. De akárhogy is nézzük, túl veszélyes volt Ralph feleségét kivinni a parkba, ahol mindenféle kölykök a labdáikat rugdosták, és figyelmetlenül rohangáltak fel és alá. Ezért a házaspár egyre kevesebbet és kevesebbet mozdult ki otthonról. És még így is megtörtént végül a baj: néhány év után megrepedt Ralph feleségének üvegkobakja, amikor egy elhajított frizbi fejen találta a nőt. Ettől kezdve repedezett ablak volt csupán az asszony arca. De még így is, Ralph egyre többször kapott rajta idegen férfiakat, amint keresztülnéznek felesége töredezett pofiján, és bizony egytől egyig őt figyelték - a törött üveg tükröződései megsokszorozták az ismeretlen férfiarcokat, a rájuk kiülő arckifejezéseket pedig meg sem lehetett különböztetni egymástól. Égy nap - megelégelvén a dolgot - Ralph örökre bedesz- kázta felesége üvegarcát, s ő maga egy másik városba költözött, ahol vett magának egy új családot. Egy új feleséggel, akin már az elejétől kezdve nagyon könnyen át lehetett nézni. És bár nem látott semmi túl megragadót azon a nőn át, a csodás látványok hiánya ellenére, a szellemi békéje még így is hatszorosára növekedett. De ebben persze az is közrejátszhatott, hogy beépített egy kamerát a fiába, hogy ezentúl rajta keresztül élhesse életét. G. ARTHUR BROWN Művészetpártoló díjat kapott a fiatal költő NYÍRBÁTOR, HAJDÚSZOBOSZLÓ. Művészetpártoló díjat vehetett át nemrégiben a nyirbáto- ri születésű Egri László költő Székesfehérváron. A fiatal szerző az elismerést szerteágazó tevékenységéért kapta, amely többek között magában foglalja irodalmi pályázatok lebonyolítását, kulturális rendezvények szervezését, az irodalom népszerűsítését és fiatal írók, költők támogatását - tudatta lapunkkal Hajdú Árpád, a Kortárs Költő Liga titkára. Bár Egri László napjainkban Hajdúszoboszlón él és alkot, gyermekéveit Pócspet- riben töltötte. Diplomát 2012- ben a Debreceni Egyetemen szerzett. Eddig megjelent szépirodalmi kötetei országos sikerlistákat vezettek. Az Év Felfedezettje kitüntetést 2013-ban vehetett át, egy évvel később a Legbefolyásosabb fiatal írók TOP 10-es listájára delegálták, tavaly pedig Fiatal Költők Kulturális Követe elismerő címet kapott. Több kiállítás fűződik a nevéhez, dedikált könyvritkaságok gyűjtésével is foglalkozik, több hazai és határon túli városban (Marosvásárhelyen, Kassán, Kolozsvárott) rendeztek felolvasóesteket munkáiból. Egri László az országos Kortárs Költő Liga irodalmi szervezet elnöke, a Polikróm kulturális folyóirat alapító-főszerkesztője, a Cédrus-díj alapító-kurátora és a Lapra magyar! könyvgyűjtő akciósorozat kezdeményezője. S, ha ez még nem lenne elég, egy hajdúszoboszlói középiskola igazgatóhelyettese. km Pagonyi Szabó János: Örök Éva Almafán vigyorgó ringyó kígyó Megbűvölte szép szemed világát. Eléd húzta a Tiltott fa ágát, S kezedbe hullt a végzetes bogyó. Szeressünk úgy. mint Ádámot Éva! Szeressünk, mint anya a gyermekét. S mint gyermek Anyja éltető tejét. Öleljük egymást keblünkre néha. Éva voltál nekem: Örök Éva! Hiszen méhedbe fogadtál engem. Szíved alatt piciny Édenkertben Érlelgette gyümölcsét a szép fa. Sok emlék fűz a Kerthez Veled. Nem lehettem odabent léha. Életednek sorsom lett a célja, S elvesztegettük a Mesteri kegyet. Vételen égből szólalt meg hangja: „Megszegtétek az egyezségünket!” A Paradicsomból mennünk kellett, S világi ősszülők rangját adja. Majd test született a lélek húsába... Halandók lepték a Föld szegletét. És nem lehetett az Élet letét, Felrúgták a békét egyre-másra! Egyre azt mondom: ne legyél béna! Tegyél a másikért, figyelj reá! Ne húzódj tőle! Ne mondd, hogy „de hát..."! Engedd el magadat néha-néha. KELET
