Kelet-Magyarország, 2017. június (74. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-26 / 146. szám

2017. JÚNIUS 26., HÉTFŐ Tolipróba 7 Márton Edina Úgy szeretnék... ...folyó lenni, vadul dübörgő szívvel élni. Átsöpörni a világon, meglátni a sok szilánkot. Méreg lenni telkedben. Álmaidban kísérteni. Ott ülni gondolataid felhőin - megbénítva elméd erőit. Minden éjjel neved hagyja el ajkam, minden reggel a te neved suttogom. Átkozott szavak, melyek mézédes mérgek ajkaimon. Ölelni, szeretni, kezed el nem engedni - ez minden álom. Úgy szeretnék idő lenni, belesni ablakodon! Vajon te is így szenvedsz? Széthullik a világ körülötted? Boldogan ölet a napsugár, s átkarol a szél. Már nem jársz felém. De tudd, ez a szív mindig várni fog. Megszámolni sem tudom, hányszor törted össze, de reménytelenül még szeret téged. Akit a világ szele hozott az életembe, hogy viszonzatlanul szeresselek téged. Szender Abigél Analógia száz botütés úgy, hogy fájjon ezer csók, hogy messze szálljon tépni, harapni, ha szeret simogatni a vert eget vérrel, verítékkel adni soha sehol nem maradni hazudni, ha őszintén szól várni, hogy fordul a szél elmerülni nincs-tengerben fuldokolni vágyfellegben tengődni kenyéren, vízen hinni, hogy mindig jól hiszem s pofontól égő szájjal szétszakadni - szerteszéjjel Egy mosoly a gyászmenetben „Az én anyám nagyon sokáig harmincnyolc éves volt. így emlék­szem rá.” tollpróba. Vajon ha megkér­dezném tőled, hány éves az anyukád, mit válaszolnál? Az én anyám nagyon sokáig harmincnyolc éves volt. így emlékszem rá. Akkor men­tem első osztályba, akkor kellett mindenkiről mindent tudnom, hiszen mindig azt kérdezték, hogy hívnak, hol laksz, hogy hívják apukád és anyukád. Hány évesek? Van-e testvéred? Ha igen, fiú vagy lány, idősebb, fiatalabb, öcsike vagy bátyus, hugi vagy nővér? És én csak kapkodtam a fejem a sok kérdés között, hogy most éppen melyikre válaszoljak. Az én anyám így maradt örök fiatal. Emlékszem, álltam vala­melyik tanító nénim előtt, és a hátam mögött, az ujjaimon próbáltam kiszámolni, hogy hány éves is lehet anya, de nem tudtam. Nem mondtam semmit, csak sírtam. Haza­mentem, és félve kérdeztem meg az én gyönyörű édes­anyámat, hogy mondja meg, mert ő biztos bárkinél jobban tudja, hogy hány éves... Lát­va elkeseredésem, kacagva mondta: harmincnyolc. Ne­kem ő hosszú éveken keresz­tül ennyi is maradt. Talán már a középiskolába jártam, amikor mosolyogtam ma­gamban, ha megkérdezték, hány éves, mert azonnal rá akartam vágni, hogy az én szépséges felmenőm mindig ugyanannyi. „A tükörben reggel néha anya arca köszönt” Aztán pár éve belenéztem a tükörbe, talán pont én is anyám örök korába léptem akkoriban, és rácsodálkoztam a visszanéző, visszamosolygó ismerős arcra. Mindent, mit lehetett, az anyámtól örököl­tem. És mindent, mit tanulni lehetett, tőle tanultam. Talán csak a hajunk és bőrünk színe nem egyezett. Anyám fekete hajú, kreol bőrű nő volt, bár idősebb ko­rára bizony ő is olyan sápatag lett, mint én. De alig őszült. Hetven év felett temettük, és alig volt ősz hajszála. Apám meg... Ő olyan fiatalon halt meg, hogy őszülni sem volt ideje. Persze ez nem igaz. Benne volt már ő a hatvan­ban, az elejét kezdte éppen, de nem fehéren őszült, ha­nem sötét szőke haja - vagy hát nézőpont kérdése, mert akár világos barnának is mondhatnánk - szürkés át­menetet öltött. De az ő kék szemeihez pont ez illett. A minap temettük nagya­nyánkat. A bátyám ment az előttem lévő sorban, és a ha­ját kémleltem. Elégedetten mosolyogtam. Ő sem őszül még. Nincs bajom az őszülés­sel, nem is zavarnak az ősz hajszálak sem, csak anyán­kat és apánkat kerestem ma­gunkban. Jó volt látni benne anyám fekete rövid haját, kreol bőrét - ahogy telnek az évek, az övé is világosodik. Itt laknak bennünk. Ránézek, és apámat látom benne, a színei­ben meg pont anyámat. Mind ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK a kettőt egyszerre viszi ő is, és tán én is. A tükörben, reggel, néha anya arca köszönt. A vidám nevetésekben, az örök mo­solygásokban is ő üdvözöl. És apám? Ő ott van minden hát­vakarásomban, a görbe tartá­somban, a párna sarkát mor­zsoló mozdulataimban. És ott lakik abban a humorban, amit csak kevesen értenek. Talán pont ettől tudtunk magunk közé választani em­bereket. Ha értették a humo­runkat, maradhattak, ha nem, akkor inkább jobb volt távoz­ni. Ahhoz, hogy velünk tud­janak nevetni, érteni kellett az iróniához, öniróniához, a szarkazmushoz, és olykor egy csipetnyi cinizmust is tetten kellett tudni érni közöttünk. Ezek nélkül nem érthettek semmit, ha köztünk ültek. Nem értették min nevetünk, vagy azt sem, miért nem ha­lunk bele semmibe. Nem volt siránkozás, mindenből lehe­tett humort gyártani. Nem kellett tisztelni a halált sem. A bátyám nagylánya rákban halt meg. Mikor ballagnia kel­lett volna a középiskolában, mi eltemettük őt. A ballagási tarisznyáját az osztálytársai hozták magukkal a koszorú­val együtt. Pár nappal a halála előtt a bátyám rám nézett, és csak ennyit mondott: - Hugi, szólnál az öregnek? - így hívta apánkat. - Már szóltam neki, hogy ha lehet, két Kinder to­jással várja ott fent - válaszol­tam. Nem sírtunk, csak kons­tatáltuk a dolgokat, hogy fél szavakból is érjük egymást. Apánk minden unokájának vásárolt egy-egy Kinder to­jást, ha találkozott velük. Mi­vel gyakran ő ment értük az óvodába, iskolába, így bizony rengeteg meglepetés játék so­rakozott már a gyermekszo­bák rejtekében. Már mind elmentek. Apám előre ment, várni az unoká­ját és anyánkat. Nagyanyám megvárta anyámat, mert nem hagyta egyedül a betegségé­ben. Mindennap főzte neki a kapucsínót, mert tudta, a lánya nagyon szereti. így ma­radtunk utolsóknak, a bátyám és én. Nincsenek már szülé­ink, nagyszüleink. De van csa­ládunk. Gyönyörű családunk. Mindkettőnkben ott él tovább apánk és anyánk. Csak nekem anyám harmincnyolc éves maradt. vaskó ilona Földesi Sándor Tollpróba Írjunk, nosza, ha már mindenki (r! Írjunk! Hadd dolgozzon a radír! Prózát, verset, humort, s intelmet, De kérdem én: Miről szóljon, mit is ecseteljen Az a sok-sok ecset? Mit ábrázoljanak? Az életünket? Esetleg a szerelmet - hlmezgetve? Netán a csalódást az emberekben? Kapcsolatot? Kivel, s mivel? Érthetetlen eseteket, hisz azok Mind embertől erednek, történnek Meg veled és velem e rengetegben. Hasznos lesz-e, esetleg tanulságos, Vagy teljesen más, huncut és álságos A történet? Megesik, semmilyen se. A fontos, az őszinte eszmecsere. Hol is találkozhatnánk össze máshol, Mint itt, e lapon, a hétfőnkénti oldalon, Ismeretlenül, ki-ki alapon Ha már az életünk ilyen zárt és zajos? E helyen lelkünket kiönthetjük, Bemutatkozunk egymásnak, s másoknak, Ez a mi klub-szer­verünk, Ahol elmondhatjuk, mitől nyüszítünk. Várjon sorára Írásunk, amíg megjelenünk. Dicsértessék az alkotó radír! Értelmezi, mit bárki más csak összeír. Közreadja helyi lapunk, a Kelet - hír, Mindeközben a napi, históriai sztorik - A finom adagolásra szerfölött ügyelve - Úgy szóljanak, mint madár a fiaihoz, Értse, ki érti, s ki-ki azt vegye, amit szeret. Minden kis eretnekség: langyos, szürke, béna Repüljön át postát ízlésesen csomagolva, Ám a kusza sorocskák közt rendet vágva A radír nyomán fehéren fölizzik a privát A rész-bódult, tiszta, nagy meta-poéma! Nosza, rajta, írjon bele minden „poéta"! Kacérkodsz az írással? Küldd el a műveidet! nyíregyháza. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Eddig nem volt lehető­séged a bemutatkozásra? No, akkor lapunk Tollpróba olda­lát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szíve­sen megmutatnád mások­nak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, no­velláidat (maximum 3500 karakteres terjedelemben) az alexandra.csaki@kelet.hu e-mail címre! Az írásokat nemcsak az új­ságban, hanem a Kelet-Ma- gyarország online felületén, a www.kelet.hu-n is megjelen­tetjük. KM A világ a nejem üvegfején keresztül Szerzőnk Amerikában él és publikál, novel­láját barátja, Komor Zoltán író fordította. tollpróba. Mielőtt Ralph be­építette volna az ablakot a fe­leségébe, sehogy sem tudott átlátni a nőn. Tegyük fel, a fe­lesége épp egy lenyűgöző vi­rágdekoráció előtt ácsorgóit. Ralph sehogy sem látta azt a lenyűgöző virágdekorációt - persze csak amíg bele nem építette az ablakot. Azóta min­denféle gyönyörű dolgot ké­pes megcsodálni az asszonyba rakott üvegen keresztül. Meg kell hagyni, a nő na­gyon csöndessé vált, miu­tán a férje beleépítette azt az ablaküveget. No, előtte sem volt túl beszédes teremtés, de amióta kicserélték a fejét egy üveglapra, teljesen meg- kukult. Viszont nagyon jó volt keresztülnézegetni rajta. Ralph gyakran át is hívta a ba­rátait, hogy megcsodálhassák ők is neje fejüvegén keresztül a lenyűgöző természeti tá­„...át Is hívta a barátait, hogy meg­csodálhassák ők is neje fejüvegén keresztül a lenyűgöző természeti tájakat” illusztrációk: pexels jakat, amivel Isten megaján­dékozta ezt a bolygót. Arról nem is beszélve, hogy nagyon értett hozzá a hitvese, hogy pont úgy és ott álljon meg, hogy egy remek csoportképet foglaljon keretbe ablakfejével. De akárhogy is nézzük, túl veszélyes volt Ralph feleségét kivinni a parkba, ahol min­denféle kölykök a labdáikat rugdosták, és figyelmetlenül rohangáltak fel és alá. Ezért a házaspár egyre kevesebbet és kevesebbet mozdult ki otthonról. És még így is meg­történt végül a baj: néhány év után megrepedt Ralph fe­leségének üvegkobakja, ami­kor egy elhajított frizbi fejen találta a nőt. Ettől kezdve re­pedezett ablak volt csupán az asszony arca. De még így is, Ralph egyre többször kapott rajta idegen férfiakat, amint keresztülnéznek felesége tö­redezett pofiján, és bizony egytől egyig őt figyelték - a törött üveg tükröződései megsokszorozták az ismeret­len férfiarcokat, a rájuk kiülő arckifejezéseket pedig meg sem lehetett különböztetni egymástól. Égy nap - megelégelvén a dolgot - Ralph örökre bedesz- kázta felesége üvegarcát, s ő maga egy másik városba köl­tözött, ahol vett magának egy új családot. Egy új feleséggel, akin már az elejétől kezdve nagyon könnyen át lehetett nézni. És bár nem látott sem­mi túl megragadót azon a nőn át, a csodás látványok hiánya ellenére, a szellemi békéje még így is hatszorosára növe­kedett. De ebben persze az is közrejátszhatott, hogy beépí­tett egy kamerát a fiába, hogy ezentúl rajta keresztül élhes­se életét. G. ARTHUR BROWN Művészetpártoló díjat kapott a fiatal költő NYÍRBÁTOR, HAJDÚSZOBOSZLÓ. Művészetpártoló díjat vehe­tett át nemrégiben a nyirbáto- ri születésű Egri László költő Székesfehérváron. A fiatal szerző az elismerést szerte­ágazó tevékenységéért kapta, amely többek között magá­ban foglalja irodalmi pályáza­tok lebonyolítását, kulturális rendezvények szervezését, az irodalom népszerűsítését és fiatal írók, költők támogatá­sát - tudatta lapunkkal Hajdú Árpád, a Kortárs Költő Liga titkára. Bár Egri László napjaink­ban Hajdúszoboszlón él és alkot, gyermekéveit Pócspet- riben töltötte. Diplomát 2012- ben a Debreceni Egyetemen szerzett. Eddig megjelent szépirodalmi kötetei orszá­gos sikerlistákat vezettek. Az Év Felfedezettje kitüntetést 2013-ban vehetett át, egy évvel később a Legbefolyá­sosabb fiatal írók TOP 10-es listájára delegálták, tavaly pedig Fiatal Költők Kulturá­lis Követe elismerő címet ka­pott. Több kiállítás fűződik a nevéhez, dedikált könyvrit­kaságok gyűjtésével is foglal­kozik, több hazai és határon túli városban (Marosvásárhe­lyen, Kassán, Kolozsvárott) rendeztek felolvasóesteket munkáiból. Egri László az országos Kortárs Költő Liga irodalmi szervezet elnöke, a Polikróm kulturális folyóirat alapí­tó-főszerkesztője, a Cédrus-díj alapító-kurátora és a Lapra magyar! könyvgyűjtő akcióso­rozat kezdeményezője. S, ha ez még nem lenne elég, egy hajdúszoboszlói középiskola igazgatóhelyettese. km Pagonyi Szabó János: Örök Éva Almafán vigyorgó ringyó kígyó Megbűvölte szép szemed világát. Eléd húzta a Tiltott fa ágát, S kezedbe hullt a végzetes bogyó. Szeressünk úgy. mint Ádámot Éva! Szeressünk, mint anya a gyermekét. S mint gyermek Anyja éltető tejét. Öleljük egymást keblünkre néha. Éva voltál nekem: Örök Éva! Hiszen méhedbe fogadtál engem. Szíved alatt piciny Édenkertben Érlelgette gyümölcsét a szép fa. Sok emlék fűz a Kerthez Veled. Nem lehettem odabent léha. Életednek sorsom lett a célja, S elvesztegettük a Mesteri kegyet. Vételen égből szólalt meg hangja: „Megszegtétek az egyezségünket!” A Paradicsomból mennünk kellett, S világi ősszülők rangját adja. Majd test született a lélek húsába... Halandók lepték a Föld szegletét. És nem lehetett az Élet letét, Felrúgták a békét egyre-másra! Egyre azt mondom: ne legyél béna! Tegyél a másikért, figyelj reá! Ne húzódj tőle! Ne mondd, hogy „de hát..."! Engedd el magadat néha-néha. KELET

Next

/
Thumbnails
Contents