Kelet-Magyarország, 2017. június (74. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-22 / 143. szám

2017. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK KELET Röviden TELEPÍTÉS. A megyei horgász- szövetség az üzemtervi tele­pítésnek megfelelően június 20-án 205 ezer előnevelt pon­tyot telepített a kezelésében lévő Tisza alábbi szakasza­iba: Tisza folyó 494-540,5 fkm-ig Tiszadob-Tiszaeszlár, Tisza folyó 540,5-581,3 fkm- ig Tiszaeszlár-Tiszakarád bal part, jobb part, Tisza folyó 581,3-638 fkm-ig Tiszakarád- { Záhony, a Túr folyó II-30 fkm j között, a Felső-Tisza folyó J 638-758 fkm-ig Tiszabecstől Záhonyig. Haraszkó Csaba teszthorgász egy ponttyal fotó: magánarchIvum Nyílt napon ismerkedtek különböző technikákkal tiszavasvári. Kacsás hor- gászshow címmel rendeztek horgász nyílt napot június 3-án Tiszavasváriban, a Ka- csás-tavon. Az első ilyen jel­legű, egész napos program célja az volt, hogy a horgá­szok első kézből ismerjenek meg különböző technikákat, valamint ízelítőt kapjanak a hallal való kulturált bánás­mód mozzanataiból. A nyílt napon szép számú látoga­tó jelent meg, akik élesben nyerhettek betekintést a finom szerelékes pontyhor­gászat rejtelmeibe, továbbá az ehhez szükséges legújabb csalik és kiegészítők kínála­tába. Meghívott vendégként Haraszkó Csaba, a Magyar Horgász újság pontyhorgász szakírója tartott bemutatót, illetve válaszolt a látogatók és érdeklődők kérdéseire. A bemutató fő témája az volt, hogy hogyan lehet ultra fi­nom szerelékkel is megfogni még a nagyobb testű halakat, akár pontyozó bottal is. Ezen kívül a tó büféjében kialakí­tott horgászboltban jelentős kedvezményekkel fogadták a vendégeket. Szekeres Sándor, a tó üzemeltetője elmond­ta, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel szeptember­ben ismét megrendezik a nyílt napot a Kacsás-tavon. KM <§> Vendégségben a vadászoknál A vadászok világával ismerkedhettek meg a napokban a Nyíregyházi Kertvárosi Általános Iskola diákjai. A fiatalok a nyíregyházi Új Erő Vadásztársaság polyákbokori vadászhá­zánál megismerkedtek a solymászattal, íjjal célba lőttek és a vadászkutyával is barátságot kötöttek. fotó: magánarchívum Az élmény örökr^megmarad Alex ötévesen kezdett el horgászni, az édes­apja tanította meg az alapokra. NYÍREGYHÁZA. Még hogy a mai fiataloknak nincs kitartásuk? Még hogy a mai fiatalok egész nap a számítógép előtt ülnek? Mindezekre az állításokra ala­posan rácáfol a Nyíregyházán élő Sűrű Alex Gábor. A nyol­cadik osztályt az idén befe­jező diák ugyanis képes arra, hogy már hajnali 4 órakor ki­menjen egy tó partjára, s estig ott maradjon. Kikapcsolódás is, sport is A napokban a délutáni órák­ban kerestük telefonon, s ta­lán mondani sem kell, akkor is vízparton volt, az apagyi Kenderáztató-tónál várta a halak kapását.- Nagymamám Apagyon lakik. Kijövök hozzá autó­busszal, aztán meg eljövök egyedül horgászni. Ma is itt vagyok hajnal óta, bojlis mód­szerrel horgászom. Fogtam három pontyot, egy amurt és vagy ötven kárászt - árulta el érdeklődésünkre Alex, akitől azt is megtudtuk, hogy to év­vel ezelőtt ismerkedett meg a horgászat titkaival.- Ötévesen kezdtem el hor­gászni, az édesapám tanított meg az alapokra, sokat jár­tunk ki a nagyhalászi Fertő II. Sokan azt w t hiszik, meny­nyire unalmas sport, pedig nem igaz. SŰRŰ ALEX GÁBOR Sűrű Alex Gábor az orosi bojlis tónál tóhoz. Mint minden gyermek, én is spiccbottal kezdtem, aztán fenekezős felszerelé­sem volt, majd feedereztem, mostanában pedig bojlizom. Nagyon szeretek horgászni, hiszen kint lehetek a termé­szetben, kikapcsolódást je­lent nekem, ugyanakkor meg ez valóban sport is a számom­ra.- Sokan azt hiszik, hogy mennyire unalmas sport, pedig nem igaz. Állandóan alkalmazkodni kell a körül­ményekhez, a halakhoz, min­dig fel kell ismerni az adott helyzetet. Van úgy például, hogy messzire, legalább száz­száztíz méterre kell eldob­nom a horgot, máskor meg jóval közelebb igyekszem ho­rogra csalni a halakat. Óriási élmény a fárasztás, s bizony egy-egy nagyobb méretű hal kihúzása elég kemény fizikai munka - magyarázta Álex, aki felidézte kérésünkre élete ed­digi legnagyobb fogását is. Gyümölcsös ízek- Az orosi 2-es számú bojlis tavon fogtam tavaly szeptem­berben egy 14,50 kilogram­mos pontyot ananász ízesíté­sű bojlival. Úgy tapasztaltam, hogy az orosi tavon ízlik a ha­FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM laknak a gyümölcsös ízesíté­sű bojli. Ezt a pontyot egyéb­ként 20-25 perces fárasztás után tudtam kitenni a partra. Egy gyors fotózás, aztán en­gedtem is vissza. Nem rossz érzés, hogy vissza kell enged­ni a bojlis tavakon a halakat, hiszen a kifogás élménye örökre megmarad, meg hadd szerezzen a hal más horgász­nak is élményt. km-mml Egyszer majd Harsányban Az orosi és az apagyi tó mel­lett a rakamazi Nagy-Mo- rotva is Alex kedvenc vizei közé tartozik. Bár az idén az apagyi Kenderáztató-tónál eddig csak négyszer volt, re­méli, hogy a nyári szünetben jóval gyakrabban el tud majd jutni oda, hiszen tavaly kö­zel ötven alkalommal váltott napijegyet. Szeretné majd egyszer a harsányi horgásztó­nál is kipróbálni a tudását, de jól tudja, hogy oda 4-5 napra érdemes elmenni, s egy ilyen kiránduláshoz bizony komo­lyabb beruházásra van szük­ség... A keszegek mellett compókat is fogtak Az eredményhirdetés után fotó: magánarchIvum A versenyt végül a kifogott halak száma döntötte el mindkét kategóriában. TiSZASZALKA. Horgászversenyt rendezett fiataloknak a közel­múltban a tiszaszalkai Beregi Tiszahát Horgász Egyesület. A helyi ifjak mellett érkeztek versenyzők többek között Ti- szavidről, Lónyáról, Vámos­atyáról, Gelénesről is. A diákok az egyesület tu­lajdonát képező Csaronda-tó partján bizonyíthatták ügyes­ségüket és tudásukat. A hu­szonöt versenyzőt kitűnő időjárás és környezet fogad­ta. Nagyobb méretű hal nem akadt horogra, a versenyt vé­gül a kifogott halak száma dön­tötte el mindkét kategóriában. A fiatalok főleg keszegeket fogtak, de volt, aki compóval is büszkélkedhetett. A két kor­osztályból az alsó tagozatos tanulók voltak az ügyesebbek. Az első helyen végzett fiatal végül öt halat fogott. Az ered­ményhirdetéskor a verseny értékelése után a nyertesek át­vehették a díjakat. A többi fia­tal sem ment haza üres kézzel, emléklapot és ajándékcsoma­got kaptak. km „Rubens ecsetjét is lendületbe hoztad volna” Ilyen a horgászsze­rencse: egyszer hopp, máskor meg: kopp, kopp, kopp... nyíregyháza. Két óra hu­szonkettő perc. Kiosonok a hálóból. Gyors, rövidített, de elmaradhatatlan deréktor- náztatás. Megtanultam, nem spórolhatom el még pontyva­dászatra való rohanás címén sem... Suhanok. Az ég alja csak sejteti a derengés derengését. Mire megérkezem a Tiszához, már pitymallik. Szaporázó lépteimet a hold fátyolos fé­nye, a csalogányok mámorító éneke és friss szénaillat kísé­ri. Teljes menetfelszereléssel húsz perc. Ez a pontyhorgász reggeli torna. Amikor befor­dulok az erdősávba, kitörő lelkesedéssel fogadnak a szú­nyogok. Lámpát nem gyúj­tok. Beverekszem magam. Lenézek a magas partról. Győztem! Senki sem előzött meg. Villámgyors kipakolás, kukoricaszórás. Botok bedob­va. A szürkületben már éppen látom őket. Befújom maga­mat támadóim ellen. Három óra negyven perc. Csönd, nyugalom, békesség... Teg­napelőtt is így kezdődött. Az eredmény? Két kapás egész nap. Az egyik potyit egyetlen percig éreztem, a másikat há­romig... Na, majd ma... Mintha billenne a baloldali botom! Csak nem?! Azonnal bevágok. Visít a fék, fut a zsi­nór a túlpart felé. Kapaszko­dom a karikabotba. Próbálom felemelni a fenék akadói fölé az oly régen várt aranyhasút. De jó erőben vagy! Taktikát vált. Célja a partszéli bokor­sor! De erős vagy! Nyújtott karral gebeszkedem. Sikerül megfordítanom! Mélyen, ke­ményen húz. Egy örvényt fe­dezek fel a felszín közelében. Bő tíz perc után megpipálta- tom. Bal kezemben a szák, jobbommal belehúzom. Meg­emelem. De jó húsban vagy! Ez is a reggeli torna része... El sem hiszem. Reszketeg ke­zemnek nem enged a horog. Csontba akadt. Hol a fogó?! Fönt a parton, a helyén, a hátizsák zsebében... A másik botom! Bevágok. Azonnal szakad... Hihetetlen. Mi van itt ma?... Haltartóba csúsz­tatom a nyurgát. A mérlegre akasztom. Nem működik... Elemcsere! Hol is van? Persze, a helyén, fönt a hátizsákban. Türelmetlen kíváncsisággal lesem a növekvő számsor futását. Hat kiló kilencven­kilenc deka. Hééét kilóóóü... szakad ki belőlem. Ez hihe­tetlen. De rég fogtam ilyen kigyúrt nyurgát!... Lámpánál könyvelek. Négy óra kettő perc. Szere­lek. Szemüveggel jobban menne... Lehetne nagyobb az ólom furata... Bedobok. Szórok. Mit szokott monda­ni dr. Bubó?... „Él a víz”... Rég láttam ennyire eleven­nek. Kapás! A jobboldali bot ívet suhint. Próféta vagy, dr. Bubó! Ez lágyabb bot, azért dolgoztatja meg ennyire... A fék folyamatos ciripeléssel engedelmeskedik. Ő is a bor­sodi oldalt kívánja megláto­gatni. Hamarosan kap egy-két slukkot a friss hajnali levegő­ből. Tőponty! Szákba veze­tem. Kiemelem. Extra reggeli torna. Milyen hasas! Nem! Inkább gusztusosán molett, érett szőke szépség az ébre­dező nap lágy cirógatásában. Biz’ Isten, Rubens ecsetjét is lendületbe hoztad volna!... Hányszor temettük tavaly... Nem hiszek a mérlegnek. Ismét megmérem! Az ered­mény ugyanaz: tíz kiló tizen­két deka!!! Gyönyörködöm. Puff! A másik bot!! Bevágok. A száknyél a lakójával együtt a térdem között. Ilyen nincs! Tavaly hányszor „temettük” a Tiszát... Hamar megmutatja magát. Testvéreihez képest kölyök. Három-négy közötti. Hogy szákolom meg? Tekin­télyes vendégével képtelen vagyok fél kézzel megemel­ni. Többszöri kísérletre part­szélre lavírozom őkéimét. Érintésemre újra meg újra megugrik. A sokadik kísérlet­re ujjaim biztonságos fogást találnak rajta. Jól elfárad­tunk. Ám a kibővített extra reggeli torna adrenalinlökete transzcendentális mámorban füröszt. El sem' hiszem: ez megtörtént velem?!... Adminisztrálok. Négy óra harmincnyolc perc. Mindkét botot újra szerelem. A nap még nem bújt elő a túlparti galériaerdő mögül, de már harsog az égen „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ide­je”... Menjek vagy maradjak? Nem kis dilemma. Kompro­misszumra jutok magammal: addig maradok, amíg elfo­gyasztom a reggelimet. Köz­ben megkínálom a halakat is. El is fogadják! Őrület! Hogy lehet így nyugodtan reggeliz­ni?! Lehet. Az azonnali szaka­dás figyelmeztet: nem szép, ha valaki telhetetlen. Nem élhetek vissza a Tisza nagylel­Váratlan vendég fotó: a szerző kűségével. Összepakolok. Mi mindent? A kincset, a hihe­tetlent, a Tisza pünkösdi cso­dáját: egyetlen óra alatt öt jó kapás... (Áprilisban összesen kettő volt. így van ez. Egyszer hopp, máskor meg: kopp, kopp, kopp...) No, indulás! Ideje belecsapnom a reggeli torna intenzív finisébe. TÓTH NÁNDOR (a Tisza szerelmese, 2017 pünkösdvasárnapján) ■ ■0 H 3---V wmmmvw 7 JSbiiPilhkíé iSr /

Next

/
Thumbnails
Contents