Kelet-Magyarország, 2017. június (74. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-19 / 140. szám

2017. JÚNIUS 19.,HÉTFŐ KELET Kultúra Nyugdíjasként is aktív tollforgató NYÍREGYHÁZA. „A nagykapu előtt” című verseskötetével ajándékozta meg szerkesz­tőségünket a közelmúltban a nyíregyházi születésű, Mu- csonyban élő Papp András.- Több mint 50 éve írok verseket, novellákat, ripor­tot, krokit, műveim főképp irodalmi füzetekben, antoló­giákban jelentek meg. Bár az egészségem már nem a régi, nyugdíjasként is igyekszem aktívan élni: az Őszikék nyug­díjas klub tagja, vezetője va­gyok, valamint a Rímfaragók, Irodalmárok és Megszállott Ecsetkezelők Klubja (RÍMEK) Papp András fotó: palicz István elnevezésű költői csoport, s az ott feltűnő tehetségek út­ját is igyekszem egyengetni - mesélte szülővárosában járva a többkötetes író, költő, a 79 esztendős Papp András. KM Olvasóink írják Tanulhatnánk tőlük Sok éve működik a lakóhelye­men, Záhonyban egy egyesü­let, fogyatékkal élőknek szer­veznek foglalkozásokat. Sok közös program, fellépés és a barátság, ami összeköt velük. Nagyon ügyesek, sok szép alkotás kerül ki a kezük alól. De ennél is fontosabb az az őszinte szeretet, amivel meg­ajándékozzák az embereket. Nagyon hálásak, segítőké­szek, nem ismerik az irigysé­get, ki merik mutatni azokat az érzéseket, amelyeket sokan mélyen elrejtenek magukban. Vidámak, lelkesek, jó kedvű­ek, sok depresszióval küzdő embernek az ő társaságukat javasolnám gyógyszer helyett! A közeledésük, ölelésük is szívből jön. Nagyon kevés pénzből élnek, de bármijük van, örömmel megosztják másokkal, akár egy csomag édességet is. Sokat tanulhat­nánk tőlük önmagunkról mi, hétköznapi emberek! ILLÉS ILDIKÓ, ZÁHONY Csoportkép készült Cégénydányádon, a Kende kastély előtt, a kirándulók jártak Nagygécen, Csengerben és Penyigén is fotó: olvasónktól Megkönnyeztük az előadást Élménydús kirándulást tudhat a háta mögött a Bor­bányai Margaréta Nyugdíjas Egyesület. A látnivalókban gazdag utazásuk során fel­keresték Cégénydányádon a Kende kastélyt, Nagygécen a Megmaradás templomát és az emlékparkot, majd Csenger városközpontját és a Makovecz Imre tervezte építményeket csodálták meg. A Penyigei Lekvármú­zeumban is megfordultak a fáradhatatlan kirándulók, a helytörténeti múzeumban sokakat megríkatott a nyug­díjas tanárnő szívbemarkoló előadása. LOVASSISTVÁNNÉ ERZSIKÉ, A SZERVEZŐ EGYESÜLET ELNÖKE Események képekben A keresztelés nagy múltra visszatekintő vallási szertartás, amely főként Európában terjedt el. Képünkön az ünnepi istentisztelet előtt keresztelésre váró család látható a beregi unitárius szórványban fotó: felhős Szabolcs Az idei, 6. Waldläufer Futás és Gyalogláson is képviseltette magát dolgozói csapatával a NaturComfort Kft., s ezúttal is ők érdemelték ki a legsportosabb vállalkozásnak járó trófeát fotó: szentjóbi Szilvia Gyermeknapi programot szervezett nemrégiben a Bátori Nőegylet Nem csak a húszéveseké a világ - bizonyította be legutóbbi zenés-táncos Egyesület. A résztvevők előbb városnéző kisvonatra szálltak, majd a helyi közösségi programján a kistelekiszőlői Őszirózsa Nyugdíjas Klub csapata, wellness gyógyfürdőt keresték fel fotó: csatAri balázsné miután köszöntötték a név-, illetve születésnapjukat ünneplőket fotó: km Nem volt könnyű utat találni a szívekhez Tudni kell az embereket megszólítani, velük szót érteni, nem köve­telni, nem parancsolni. Mátészalka. Minden rossz, és nem csak itthon, mindenhol. Zúdulnak ránk a negatívu­mok, elárasztanak és bete­metnek. Az emberfia lassan már ott tart, hogy fél bekap­csolni a tévét, kinyitni az újsá­got, megnézni a híreket. Las­san versenyt lehetne rendezni abból, hogy ki tudja a másikat jobban megalázni, sárba ti­porni, ellehetetleniteni. El­hangzik minden, és annak az ellenkezője is, folyik a harc, kézzel-lábbal, szavakkal, tet­tekkel. Ehhez jön még a híres magyar pesszimizmus: min­dig mindennek a rossz oldalát látjuk meg elsőként. És akkor még nem beszéltem a „szom­széd tehene is dögöljön meg” mentalitásról, a reményvesz- tettségről, a „csodák nincse­nek, úgysem változik semmi” hozzáállásról. Erre szeretnék rácáfolni, mert csodák pedig vannak, ezt bizton állítom. És nem kell messzire, egzotikus helyekre, távoli vidékekre menni értük, hiszen itt vannak megyénk­ben, Mátészalkán! Tavaly a gimnáziumunkban már javá­ban zajlottak az Esze-napok rendezvényei, amikor egy­szer csak szöget ütött a fejem­ben egy gondolat. Sosem szabad feladni! Az Esze Tamás Alapítvá­nyunk nemcsak koordinálja, hanem anyagilag is támogatja a programsorozatunkat. Mi lenne, ha megpróbálnék utat találni a szálkái vállalkozók, vállalatvezetők szívéhez, és az alapítványon keresztül A csodára nem várni kell. Tenni kell azért, hogy megtörténjen. OVCSARENKONÉ TUBA VIOLA megnyerni őket sok-sok jó ügy támogatásához? Mi len­ne, ha megkérném őket, hogy lehetőségeikhez mérten já­ruljanak hozzá iskolánk tanu­lóinak szellemi épüléséhez, a hátrányos helyzetű diákok tá­mogatásához, rendezvénye­ink sikeres lebonyolításához? - merült fel bennem. Belevág­tam. Ez a munka hónapokig tart, és nem egy diadalme­net! Sokszor értek kudarcok, ami nagyon rosszul esett, de akik engem ismernek, tudják, hogy nem lehet egykönnyen eltántorítani. Nevelőmun­kám során amúgy is igyek­szem kitartásra tanítani di­ákjaimat, arra, hogy soha ne adják fel. És aztán jöttek a sikerek... Fantasztikus érzés volt látni, hogy a munkámnak van ér­telme, hogy nem hiábavaló a sok erőfeszítés, mert vannak még jó szándékú emberek, akik nem csak saját maguk­kal, egyéni boldogulásukkal törődnek, hanem odafigyel­nek másokra is, segítenek, támogatnak, s ezzel jó példát mutatnak mindannyiunknak. Értelmes érvek mentén Ebben az évben az Idegen Nyelvi Alapítványnak is gyűj­tést szerveztem. Mindenki tudja, hogy mennyire fontos a nyelvtanulás, közel az idő, amikor nyelvvizsga nélkül továbbtanulni sem lehet. A munkásságom tanulsága szá­momra, hogy tudni kell az em­bereket megszólítani, velük szót érteni. Nem követelni, nem parancsolni, hanem pár­beszédet folytatni, értelmes érveket felsorakoztatni, és kér­ni, de maximális tisztelettel, alázattal. Tiszta szívből köszö­nöm a támogatóink nagylelkű adományait. Azt kívánom ne­kik, hogy azt a segítséget, amit nekünk adtak, ezerszeresen kapják vissza. A csodára nem várni kell, hanem tenni azért, hogy megtörténjen! OVCSARENKONÉ TUBA VIOLA, TANÁR Tisztelt Olvasónk? Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Vendégsorok Angyal Sándor Burgenland példája Megakad a tekintetem azon a híren, hogy korlátozni sze­retné az ott dolgozó magyarok számát az ausztriai Burgen­land tartományfőnöke, szerinte ugyanis az országrésznek komoly kihívás, hogy vonzáskörzetében egymillió olyan ember él, akiknek hazájában csupán 350 euró (nagyjából 102 ezer forint) a minimálbér. Eközben Ausztriában 1500- at, átszámítva 440 ezer forintot is meg lehet keresni. Aligha vitatható a tartományfőnök igaza, hiszen hazánktól nyugatra mindenütt nagyobb bért fizetnek az ott dolgozók­nak, ezért is intettek búcsút szülőhazájuknak több százezren hazánk fiai és lányai közül. Ja, és azt is mondta a kinti ország­rész vezetője, hogy a burgen­landi iskolákba a jövőben csak azok járhatnak, akik oda is vannak bejelentkezve, illetve akiknek a szülei életvitelsze­rűen ott élnek. Tudván, hogy még megyénkből is sokan Ausztriában tudják megke­resni a szükséges anyagiakat, s hogy tízezrek ingáznak na­ponta a határ túloldalára jobb anyagi megbecsülésért, aligha csodálkozhatunk mindezen. Ámde, abból miért nincs elege a tartományfőnöknek, hogy nagyon sok osztrák hozzánk jár rendszeresen számukra „filléres” ebédért, szépségápolásért, autószerelésért, plasz­tikáztatni, vásárolgatni? Hogy jóformán velük vannak tele a termálfürdők Budapesttől Hajdúszoboszlóig? Az osztrák nyugdíjasok tavasztól késő őszig hazánkban kempingeznek, lakókocsiznak, esznek, isznak, dőzsölnek „félpénzen”. Valahol középen lehet az elfogadható álláspont: több bért fizetni az itthon dolgozóknak, értékteremtő munkát adni például a közmunkásoknak, és nagyobb tempóban közelíte­ni a jövedelmeket az osztrák sógorékéhoz. sandor.angyal@kelet.hu Mondják: bezzeg az osztrák nyugdíjasok tavasztól késő őszig hazánkban kempin­geznek, dőzsölnek "félpénzen"! Üzenet Nádasy Csaba hűséges olvasónktól: «A­A repkény filozófiája: ■ ^7 Csakis kúszva juthatsz magSsra! LUCIAN BLAGA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents