Kelet-Magyarország, 2017. május (74. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-19 / 115. szám

2017. MÁJUS 19., PÉNTEK RÉCÉT Háttér 3 A szánalomból köszönik, nem kémek A kerekesszékbe kényszerültek bevásárlásnál is hálásak a segítségért fotó: thinkstock Fogyatékkal élők: egyesek segítő kezet nyújtanak nekik, mások elfordulnak tőlük. nyíregyháza. Május elején volt egy híján tíz éve, hogy hatály­ba lépett a fogyatékkal élők jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény, a napok­ban pedig megyeszékhelyünk adott otthont a fogyatékkal élő idősek és fiatalok tehetségére rávilágító 15. művészeti fesz­tiválnak. Jó, ha van, de nem feltétlenül kell ahhoz évfor­duló vagy jubileumi program, hogy szót ejtsünk azokról az embertársainkról, akik óriási kihívásként élik meg mindazt, ami nekünk, épeknek termé­szetes rutincselekvés: a közle­kedést, a bevásárlást, az ügy­intézést, a háztartásvezetést, az önellátást - már ha egyálta­lán képesek mindezekre. Az élethelyzetükről, meg­ítélésükről és megbecsült­ségükről, mindennapi sike­reikről, illetve kudarcaikról lapunknak nyilatkozó fogya­tékkal élők, illetve szüleik, gondozóik egytől egyig hang­súlyozták: a testi és/vagy szellemileg sérültek nem szá­nalomra, csupán elfogadásra, szeretetre vágynak, sorsukat pedig éppolyan „könnyű” elfogadniuk, mint elfogadtat­niuk másokkal, hogy - lehe­tőségeik szerint - igyekeznek Olykor rám tör a haszon- talanság, fe­leslegesség érzése. BAKÓ TAMARA hasznos és értékes tagjai len­ni a társadalomnak. „Anya, bárcsak segíthetnék!” A Bujon élő Bakó Tamara ru­tinos vezető. Bár egyik gyer­mekkori álma az autóvezetés volt, betegsége miatt, 16 éves kora óta csak a joystickkai irá­nyítható, elektromos meghaj­tású kerekesszékével képes róni a kilométereket.- Egészségesen születettem, akárcsak a három testvérem, a bajok - nálam és a nővérem­nél is - tizenéves korunkban kezdődtek. Egy vérvétel­kor derült ki, hogy gyógyít­hatatlan izomsorvadásban szenvedünk. A diagnózis megpecsételte sorsunkat, ke­rekesszékbe kerültünk. Ennek esetemben 18 éve, s az állapo­tom egyre csak romlik.- Hálás vagyok a szüleim­nek, az öcsémnek, a bará­taimnak és a kótaji Jonatán intézménynek a sok-sok gon­doskodásért, szeretetért, nél­külük... - csuklott el hirtelen a hálakönnyeivel küzdő Tamara hangja, aki aztán elmondta: bármennyire is szeretne, nem tud segíteni édesanyjának a háztartásvezetésben. Csak a kótaji „angyalok” se­gítségével képes eljutni a kór­házi vizsgálatokra, a faluban viszont önállóan felkeresi a háziorvost, az élelmiszerbol­tot, a postát és a polgármesteri hivatalt, ha úgy adódik. - Oly­kor rám tör a feleslegesség ér­zése, ami rányomja a bélyegét a hangulatomra. Felüdülés­ként ott az internet: zenéket hallgatok, filmeket nézek, ol­vasok, tanulok és ismerkedem a világhálón.- Utóbbi esetben mindig őszintén leírom, mit érdemes tudni rólam, milyen ember vagyok. Van, aki válaszra sem méltat, mások gyorsan elkö­szönnek, egyesek a segítségü­ket ajánlják fel, mások a saj­nálatukat fejezik ki. Na utóbbi az, amire semmi szükségem - summázta Tamara. Mások, de miért mostohák? A sok műtéten átesett, 45 esz­tendős Hargitai Erika két éve Elhúzódtak ww mellőle a bu­szon, mintha fertőző beteg lenne. KALOTAIISTVÁNNÉ a kertvárosi Szent Anna Sze­retetotthon lakója, de szinte minden hétvégén hazaviszi magához az idős édesanyja.- A lányom sérülten jött a vi­lágra, mentálisan és mozgásá­ban is korlátozott, kezelések­re szorul. Nem önellátó, de jól együttműködő, jó énekhan­gú, imádni való teremtés. Volt eset, amikor ráförmedtek a városban, hogy „mit bámul”, a buszon elhúzódtak mellőle, mintha fertőző beteg lenne, ami megdöbbentett - mesélte édesanyja, Kalotai Istvánná, akinek azért pozitív tapasz­talatai is vannak. - Fáj, hogy a szűkös támogatási forrást nyújtó állam és a társadalom egy része mostohagyerme­kekként tekint azokra, akik önhibájukon kívül segitségre szorulnak, mégis erejükön felül igyekeznek bizonyítani, teljesíteni! - tette hozzá. PALICZ ISTVÁN istvan.palicz@kelet.hu Akadálymentes Európa A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az így éló'k száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető, közülük 400 millióan a fejlődő országokban élnek, gyakran emberhez méltatlan körülmények között. Magyarországon több mint 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát. A fogyatékkal élők jogainak védelméről szóló egyezmény megköveteli a csatlakozó országoktól, így hazánktól is, hogy fokozatosan könnyítsék meg a hátrányos helyze­tűek részvételét a közlekedésben, az oktatásban, a munkában, a kikapcsolódásban, és törvényben tiltsák a fogyatékkal élők bármilyen megkülönböztetését. Ez volt az első olyan nemzetközi egyezmény, amely jelnyelven, Braille-írásos verzióban, az értelmi fogyatékosok számára könnyített változatban is hozzáférhetővé vált. Az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra akadálymentes Európát teremt. Lánykárés több száz méter magasban MMHr W A repülőgép vezetője is megörökítette a nagy pillanatot FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Elsodorta a víz a Bodrogba esett várdai asszonyt Sárospatak, kisvárda. A Sá­rospataki Rendőrkapitányság járőrei csütörtökön reggel a városban teljesítettek szolgá­latot, amikor a Bodrogot átí­velő híd közelében egy férfi jelezte: egy testet sodor az örvénylő folyó. A két rendőr azonnal a helyszínre sietett, időközben egy helyi férfi motorcsónakjá­val is a bajba jutott segítségé­re indult. Miután a csónakba emelték, az élettelennek hitt 65 éves kisvárdai asszony ki­nyitotta a szemét. A katasztrófavédelem mun­katársainak elmondta, hogy sétálás közben csúszott a fo­lyóba, és az örvénylő Bodrog elragadta. A mentőszolgálat munkatársai a szerencsésen megmenekült asszonyt to­vábbi ellátásra kórházba szál­lították. KM ® http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Gábor mindenkit be­avatott tervébe, kivéve kedvesét, Zsuzsát, így még nagyobb volt a meglepetés. nyíregyháza. - Természetesen fogalmam sem volt arról, hogy Gábor mit tervez. Múlt kedden felhívott, hogy menjünk át Tokajba ebédelni. Dolgoztam ugyan, de úgy gondoltam, egy órácskára megszökhetünk - mesélte széles mosollyal az arcán Szunyogh Zsuzsa.- Amikor lekanyarodtunk a repülőtér felé, már sejtettem, hogy a párom más programot eszelt ki, de mivel korábban beszélgettünk arról, milyen jó lenne madártávlatból is megnézni a környéket, még mindig nem gyanítottam sem­mi. Izgatott voltam, mert egy­részt még soha nem repültem, másrészt kismama vagyok, de semmi gond nem volt. Néztük a gyönyörű tájat, élveztük a magasságot, amikor a püóta jelezte, hogy éppen a tokaji hegy felett járunk. Mint utólag kiderült, ez volt a jel, mert Gá­bor az üléseink mögül elővett egy hatalmas csokor virágot és egy gyűrűt. Letérdelni ugyan nem tudott, így a szemembe nézett és megkérdezte: le- szek-e a felesége. Természete­sen igent mondtam - árulta el a nyíregyházi lány, aki két éve alkot párt vőlegényével. Megkezdődött a közös életük- Elég kacifántos volt eddig a közös életünk, mert Gábor Budapesten élt és dolgozott, engem pedig a megyeszék­helyhez köt a munkám, így hetente kétszer-háromszor ingáztunk a két város között. Éppen a lánykérés előtt egy nappal költözött Nyíregyházá­ra, mert itt vettünk házat, más­nap pedig meglepett a gyűrű­vel. Mint kiderült, mindenki tudott a terveiről, beavatta az egész családot, a barátainkat, csak számomra volt meglepe­tés az egész. Gábor és a repü­lőgép pilótája évfolyamtársak voltak a középiskolában; Misi elmondta, hogy nem sokan kérnek tőle ilyet. Nagyon örült nekünk, olyannyira, hogy ha­marabb tudatta a nagy hírt a közösségi oldalán, mint mi. Rengetegen gratuláltak az el­jegyzésünkhöz. KM-CSA Gábor az ülé­seink mögül elővett egy hatal­mas csokor virágot és egy gyűrűt. SZUNYOGH ZSUZSA Nézőpont Palicz István Filléres drágaság Még nem tudom, mire fogom használni odahaza, de nem sajnáltam a pénzt arra a látványos optikai tuningon átesett, üres cipős dobozra, amit a minap vásároltam a fogyatékosok munkáiból nyílt kiállításon. A haszon­talan alapanyagot kék-fehér pepitás szövettel bélelték ki az ügyes kezek, kívülről esztétikus zsinórtapétával, csipkés díszítő sorral és mas­nival látták el. De munkájuk gyümölcse mégsem ettől vált igazán értékessé számom­ra, hanem a tudattól, hogy a sérültek képességeik és tehetségük legjavát nyújtva, szíwel-lélekkel készítették el, s a vásárfiával támogatha­tom kreatív műhelymunká­jukat. Meggyőződésem, hogy mi, a kisebb-nagyobb gondokkal küzdő „ép testben ép lelkek” sok tekintetben példát vehetnénk azokról, akikkel semmi pénzért nem cserél­nénk. Bizonyára jóval több okuk lenne rá - tekintettel az egészségi állapotukra, kiszol­gáltatottságukra, mindennapi nehézségeikre és a szűkmar­kú állami gondoskodásra -, de a fogyatékkal élők általá­ban nem panaszkodnak. Bár sérültek, nem nyalogatják a sebeiket, hanem megbékélve sorsukkal azt kutatják, hogy a korlátáik mellett mire képe­sek, hogyan tudják kihozni magukból a maximumot. Bizonyítani akarnak, úgy önmaguknak, mint mások­nak: szeretteiknek, sorstársa­iknak, tanáraiknak, munka­adójuknak, s amit cserébe várnak, remélnek, legtöbb­ször csak a dicséret, némi elismerés. Igaz, sok területen szükségük van a szó eredeti és átvitt értelmében is utat mutató segítőkre, elsősorban megértésre és elfogadás­ra vágynak. S ami talán a legszembetűnőbb kontraszt: örülnek, hogy élnek. Mi a szürke mindennapok sodrá­sában gyakran még erre sem vagyunk képesek. istvan.palicz@kelet.hu Kelet kvíz Ebben a szatmári városban szü­letett Bartha Mór, az 1848-49-es szabadságharc katonája. a) Fehérgyarmat b) Nagyecsed c) Csenger d) Mátészalka A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el Megkérdeztük Ön mennyire elfogadó a fogyatékkal élőkkel? Vincze Sándoré A Dialóg Nyugdíjas Egyesü­lettel voltunk a nyíregyházi Bem-iskolában és Bujon is osztályfőnöki órán, ahol ez volt a téma. Tapasztalatom szerint nagyon együttérzőek, segítőkészek a gyerekek, különösen a vidékiek. Fehér László Többször előfordult már, hogy sérült, fogyatékkal élő személy jött javíttatni az órás üzletembe. Ók is ugyanolyan hús-vér emberek, nincs szük­ségük sajnálkozásra. Segítek rajtuk a saját eszközeimmel, amikor csak tudok. Kardos Lászlóné Nem csak a fogyatékkal élők, hanem az idős, beteg embe­rek is segítségre szorulnak. Jó néven veszik, ha valaki rájuk nyitja az ajtót, meg­látogatják őket. Tisztelem és elfogadom a fogyatékkal élőket. Zámbó Miklós Van az ismeretségi köröm­ben fogyatékkal élő személy. Tudom, hogy milyen prob­lémával kell megküzdenie. Úgy kell hozzáállni, hogy ne éreztessük vele: ő valamiben más. Az emberségesség a lényeg! ■ Újra dübörög a FŐHE Újra dübörög a XVII. FŐHE Fesztivál a Nyíregyházi Egyete­men. Szerda éjjel a Punnany Massif csapata adott koncertet, de a hazai zenei élet számos meghatározó alakja fellép még szombatig. fotó: sipeki Péter

Next

/
Thumbnails
Contents