Kelet-Magyarország, 2017. április (74. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-06 / 81. szám

2017. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK Máday Norbert „Si-fu” tanítványai körében (elöl középen) Nyíregyházán, egy szemináriumi foglalkozáson FOTÓ: JANICS ATTILA Interjú Máday Norberttel, a Kelet-Európai Wing Tsun Szövetség vezető instruktorával, író-műgyűjtővel Nem legyőzni, felemelni kell A beszélgető- partner Matyasovszl József Máday Norbert nevét a kungfu hazájában, Kínában is elismeréssel emlegetik. nyíregyháza. Hogy milyen egy igazi, tekintélyt paran­csoló harcművész? Kétség­telenül olyan, mint Máday Norbert, a Wing Tsun kung­fu 9- fokozatú nagymestere. Keleties arc, kétméteres szál­fatermet, magnetikus kisu­gárzás, miközben valamiféle időtlen bölcsesség és szelíd­ség lengi körül. Semmi flanc, semmi fennhéjázás, s már azzal is zavarba ejt, amikor előhúzza zsebéből a muzeális korú mobiltelefonját. Évente legalább kétszer szemináriu­mi foglalkozást tart Nyíregy­házán, s olybá tűnik, mintha örökké úton lenne. Ma Litvá­niában van, holnap Lengyel- országban. Mint fogalmaz, felelősséget érez a fa, a Wing Tsun iránt, aminek a magját még gyermekként ültette el. Ezért is boldog, ha tele van az edzőterem, amikor újra meg­érkezik. Mert ez azt jelenti, a fának mindig vannak új - a nehezen kitaposott életút összes szenvedését feledtetni tudó - gyümölcsei. Honnan veszi az ötletet egy 15 éves fiú, hogy harcművészetet tanuljon? MÁDAY NORBERT: Mindannyian Bruce Lee nyomdokaiba sze­rettünk volna lépni. Akkori­ban azt gondoltuk, hogy azok a látványos rúgások és egyéb kombinációk egyet jelente­nek a Wing Tsunnal. Mert azt ugyan mindenki tudta, hogy Bruce Lee Wing Tsunt tanult, de azt már kevesen, hogy a film és az igazi harcművé­szet között nagyon nagy a különbség. Egyébként még 15 éves sem voltam... Már akkor világos volt, hogy ez egy életre szóló döntés? MÁDAY NORBERT; Ilyesmire nyilván még nem gondol egy fiatal gyerek. Egysze­rűen szerettem volna ezt a harcművészetet megtanulni, érdekelt a keleti kultúra s Ázsia misztikus világa. Az első mestervizsgámon jöttem rá, hogy ez a harcművészet több egyszerű sportnál. Szerintem minden ember megérzi, ha valami igaz, s az a vizsga olyan komoly, méltó­ságteljesen szép volt és igaz. Akkor jegyeztem el magamat a harcművészettel egy életre. Egy interjúban elmondta, hogy akkori mesterét elveszítve jutott el Leung Ting nagymes­terhez, Yip Man tanítványához. MÁDAY NORBERT: Slavko Trunticnak hívták az akkori mesteremet. Nem veszítettem el őt sem, sőt valójában nem­rég újra megtaláltam. Már idős és beteg, szüksége van a Wing Tsun-család segítségére, amely az ilyen helyzetekben sem néz félre. Leung Ting mesterrel a kapcsolatom 1990-ben kezdődött, akkor a polgárháborús Jugoszláviá­ban már olyan volt a helyzet, hogy onnan se ki, se be. Új mester után kellett néznem, írtam Leung Tingnek egy levelet, majd tíz levelet, sok levelet, mire az egyikre végül válasz is jött. Aztán 1991-ben meghívtam egy szeminárium­ra... A kapcsolat azóta is tart, fiává fogadott, nagymesteri címet kaptam tőle. Szerény­telenség nélkül mondhatom, amit fehér emberként ebben az ázsiai sportkultúrában el lehet érni - merthogy egy ázsiainak nem a fehér ember az „ideálja” -, azt végül elér­tem. Többre nem is vágyha­tok. Befogadtak, meghívtak Kínába is, éppen akkor, ami­kor Hongkong visszakerült az anyaországhoz. Ott napi 3-4 bemutatót tarthattam a Wing Tsun történetében nagyon fontos helyszíneken. Nagy megtiszteltetés volt, s emiatt is tartom ma magam elége­dett embernek. Ha valaki komoly harcművész akar lenni, fontos Kína földjére lépnie? MÁDAY NORBERT: Szerintem igen. Az persze már más kérdés, vajon visszavágyik-e. Én mondjuk nem igazán vágytam vissza, mivel Hong­kong nagy csalódás volt a számomra. De valóban bele kell abba a kultúrába szagol­ni, látni kell azt a világot, a fényeit, az árnyait, a színeit. Csakhogy amikor az ember meglát egy piros-fehér-zöld zászlót, vagy az egykori ma­gyar katonavívó mesterekre gondol, a szíve sokkal inkább megdobban. Leung Ting a fiává is fogadta. MÁDAY NORBERT: Igen, egy tea­szertartás keretében. Régen a Wing Tsunt, ahogyan más kungfustílust is, egy-egy csa­lád birtokolta. Ezt a tudást a Leung család vigyázta, elég csak megnézni a sportág családfáját: Leung Bök Chau, Leung Yee Tai, Leung Lan Kwai, Leung Yan és Leung Ting. Ma a fogalom már a tanítványokra is kiterjed, s az egész glóbuszon elterjedt. A nemzetközi szövetségnek 65 ország a tagja. Szóval külö­nösen szép az, ha az embert befogadják egy ilyen nemes családba, és ez a teaszertar­tás ennek volt a szimbóluma. A teát ebben a rítusban - hagyományos kínai mozdu­latokkal - mindig felajánljuk. Ha a mester iszik belőle, akkor elfogadta, ha maga mellé teszi, elutasította. A miénk nem csak megtisztelő, de szép és nemes szertartás volt. A hazáját szerető ember és a harcművész egy tőről fakad? máday Norbert: Ha nem szeretem a hazámat, ha nem ragaszkodom hozzá, akkor mi vagyok? Leszakított fale­vél, amit a legkisebb szellő is elsodor. De ugyanez a falevél a fán, a lomb közösségében már képes a viharnak is el­lenállni. Ha a harci művészet szimbolikus értelemben egy fa, akkor a gyökerek csakis az anyaföldbe kapaszkod­hatnak. Erről az is eszembe jut, hogy amikor Leung Ting nagymester először jött Magyarországra, azzal kezdte, hogy jöttem hozzá­tok rokonlátogatóba. Ezt a rokonságot ugyanis Kínában tudják, értik, számon tartják, s fontos is nekik. Finnugor rokonságról szó sincs. Nem tervezi, hogy az élete során leszűrt tanulságokból, a Wing Tsun sugallta filozófiáról könyvet írjon? máday Norbert: A mesterem, fogadott apám minden olyan könyvet megírt, amiből a harcművészetünk alaptanítá­sait át tudjuk adni a fiatalok­nak. S azt gondolom, írha­tunk mi bármilyen könyvet, ha a tanítványok nem járják be ugyanazt az utat, amit a nagy mesterek 25-30 év alatt bejártak. A harci művészet alapvetései nem változtak, tapasztalatot pedig nem lehet oktatni. A Wing Tsun maga­sabb és mélyebb filozófiai ta­nulságaihoz fejben, lélekben, szívben is meg kell érni, s ehhez időre van szükség. Azt is beszélik, hogy Leung Ting örökébe nem egy kínai léphet majd, hanem ön. MÁDAY NORBERT: Az Utód mindig egy olyan személy, aki a Wing Tsunt magára akarja és tudja is vállalni a világban. Én amit meg tudok tenni, megteszem. De attól tartok, az utódlás kérdése ettől bonyolultabb. Én egy fehér ember vagyok, ez pedig a kínai kultúrkör része. Jobb volna, ha élne Kínában egy olyan személy, aki méltó utód lehetne. Én azt kívá­nom, hogy a Wing Tsunnak sok-sok kínai mestere le­gyen, aki szeretettől áthatva s átérezve a felelősségét felvállalhatja ezt az ügyet. Amíg nincs ilyen, addig itt vagyok a vártán, s amit meg kell tennem (a felelőssége­met megértve), megteszem. A lelkiismeretem tiszta, mert tudom, ettől többet utazni, dolgozni és oktatni - mint amennyit hosszú évek óta végzek - nem tudnék. Ez a legtöbb, amit egy mester megtehet, s akkor még itt van nekem a „magyar ügy” is, ami különösen kedves a szívemnek. Aki boldog akar lenni, annak örüljön, amije van NYÍREGYHÁZA. A 9-es fokozatú nagymestert szerettük volna rávenni, hogy meséljen el egy olyan történetet, amikor őt is próbára akarták tenni. Végül is az olvasók kedvelik az ilyes­mit.- Nem hiszem, hogy illene ilyenekkel dicsekedni - hűtöt- te le mindjárt a kedélyeket. - De annyit elárulhatok, hogy a ’80-as évek nem volt egy tündérkert... Ma már azok a harcművész barátaim is 6-8 dános mesterek, akikkel még össze-összemértük az erőnket, s mindenkivel szeretjük egy­mást. Furkó Kálmán, Pólyák József sensei kiváló barátaim, a régi rivalizálások lecsengtek. Békesség van, megbecsüljük, tiszteltjük egymást, s nem kell pofonokat osztogatni. Ha 17 évesen megkérdez, bizto­san villant volna a szemem, s mesélek néhány szaftos szto­rit. Ám az igazi győzelem szá­momra most már az, ha egy szemináriumon egy „roncsolt arcú”, beteg kisfiú - akinek lehet, hogy az életben nem lesz más öröme - attól boldog, amikor a nagymester odamegy hozzá, átöleli, s készítenek egy közös fotót. Utána pedig az apja a nyakamba ugrik és sírva megköszöni. Felemelni valakit - ez az igazi győzelem ma a 48 éves Máday Norbert számára, s nem az, hogy megüssön bár­kit. Visszatekintve arra 17 éves fiúra - egykori önmagámra -: enélkül a csodálatos harcmű­vészet nélkül talán el se jutott volna idáig. Máday Norbert elárulta azt is, hogy elégedett a 9-es mes­terfokozattal, pedig még afö­lött is vannak szintek.- Édesapám mindig arra ta­nított kisgyerekként: ha bol­dog akarok lenni az életben, annak örüljek, amim van. Iga­za volt. Egyébként a 10 foko­zat után még adnak ll-est is a visszavonuláskor, a 12. pedig posztumusz jár, ezzel is utal­va, hogy a harcművészetek­ben csak törekszünk a tökéle­tességre, de az el nem érhető. Kivagyiságból senki ellen nem fordítható a tudás nyíregyháza. - Minden harcművészet jó, ha jól csi­nálják, illetve ha jó emberek jóra használják - válaszolta Máday Norbert arra a felve­tésünkre, hogy a Wing Tsun talán azért nem versenysport, mert a küzdősortok közül ez a legveszélyesebb az ellenfél­re. De mindjárt hozzátette azt is, hogy nincs „best”, vagyis nincs legjobb.- Kétségtelen, hogy a Wing Tsun - miután harcos apácák alapították - tele van olyan technikával, ami életveszé­lyes. Amikor egy küzdősport­versenyen valakit azonnal diszkvalifikálnak, ott bizto­san becsúszott valami, ami a Wing Tsunra hasonlít. Ha egy 50 kilogrammos nő egy 90 ki­lós férfi ellen akarja megvéde­ni magát, az „piszkos trükkök tárháza” nélkül nem megy.- De a sportágunk nem is ezért érdemel tiszteletet, ha­nem a közösségépítés oldalá­ról, s mert tanulás útján próbál jobb emberré tenni tanítvá­nyokat. Ha önvédelemről be­szélünk, ott helye van a haté­konyságnak, de kivagyiságból nem fordíthatjuk senki ellen ezt a tudást. Egy harcművé­szet akkor igazán jó, ha lelki, mentális és fizikai pluszt ad a gyereknek, ami a sportág elha­gyása után is mindig kapasz­kodóként szolgálhat. Névjegy Született: Kiskunhalas. 1970. április 9. Tisztségei: a Magyar Wing Tsun Egyesület vezetője, a Kelet-Európai Wing Tsun Szövet­ség vezető instruktora, író és műgyűjtő Életrajz: Wing Tsun-tanulmányait 1985- ben kezdte, 1986-ban megnyitotta első iskoláját, 1989-ben megszerezte az első instruktori fokozatát, Kecskeméten él, ahol a Magyar Wing Tsun Egyesület székhelye is található, az úgynevezett Wing Tsun Kolos­torban. Több könyve és Leung Ting-fordítá- sa jelent meg. KEoar

Next

/
Thumbnails
Contents