Kelet-Magyarország, 2017. február (74. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-20 / 43. szám
2017. FEBRUÁR 20., HÉTFŐ KELET Üzenet Somogyi Józsefné nyíregyházi olvasónktól: Az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket,' mivel a súlyosakat nem tudják. N. MACHIAVELLI A nap előfizetője Reggelente felolvasta férjének, miről írt a Kelet NYÍRBO60ÁNY. Fekete ruhában, megtört szívvel érkezett szerkesztőségünkbe a közelmúltban megözvegyült Marosváriné Erdei Sarolta, aki 36 közösen, boldogságban és megértésben töltött esztendő után veszítette el a férjét. Sárika néni könnyeivel küzdve mesélt arról, milyen fontosak voltak egymásnak, s milyen szívesen olvasta fel a látásproblémákkal küzdő, beteg férjének reggelente, éppen miről cikkezik a Ke- let-Magyarország.- Ha jól emlékszem, a hetvenes évek elején fizettünk elő az újságra, amely az évtizedek alatt családtaggá vált. Hála a kézbesítőnknek, aki olyan pontos, hogy órát lehetne igazítani hozzá, már 6 órakor a postaládában találom a Keletet. A címlapon átfutom a főbb írásokat és a tartalomajánlót, aztán a hátsó oldalra lapozok, és átnézem a gyászjelentéseket. Bevallom, a sport nem igazán érdekel, az újságírók jegyzetei és Angyal Sándor vendégsorai viszont annál inkább, különlegessé teszik Írásaikkal az újságot. Marosváriné Erdei Sarolta FOTÓ: PALICZ ISTVÁN- Külön öröm, ha olykor Nyírbogdányról olvashatok a megyei híradások, tudósítások között. Kedvencem még a jobbnál jobb recepteket tartalmazó ízvilág oldal, s mivel magam is kertészkedem odahaza, a Kiskert oldal is. A megyei lapban a horgászat, a vadászat, az autók és a technika „szerelmesei” is találhatnak hasznos olvasnivalót, az egészség-életmód oldalak szintén tanulságosak. KM Szabolcsi volt kisgazda „harcostársak”, barátok, tisztelők a végső búcsún fotó: önkormányzat Sokat tett a mi megyénkért is Olvasóink iijäk Gulyást főztek a kocsordi időseknek Az elmúlt héten, a dermesztő hidegre való tekintettel, száz adag gulyáslevest főzött üstben 4-5 asszony Kocsordon. A levest az idős, magányos emberek házhoz szállítva kapták meg. Volt ám meglepetés, sokan sírva fogadták a finom, meleg ételt. Az ötletgazdák és a kivitelezők fáradságot nem kímélve ismét bizonyították, hogy lehet rájuk számítani és vigyáznak ránk. Hálás szívvel köszönjük ifj. Földi István polgármesternek és a Kocsordi Nők Baráti Körének a példaértékű figyelmességet. BIHARI JÁNOS ÉS ÖZV. TARCALI SÁNDORNÉ, K0CS0RD Búcsú egy vérbeli pedagógustól Öt évvel ezelőtt vettünk végső búcsút Varga Gyulától, Nyíregyháza díszpolgárától, a város vezető személyiségétől, országgyűlési képviselőtől Most egy másik szép, tartalmas életpálya is véget ért: életének 84. évében elhunyt Varga Gyuláné Gábor Etelka (Gabi), akit 48 éven át ismerhettem, tisztelhettem és szerethettem a családommal együtt. Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben búcsúztunk el a 2-es gyakorló egykori pedagógusától, a Váci Mihály Kollégium volt igazgatójától, egy vérbeli pedagógustól, aki nagy népszerűségnek örvendett, mert mások sorsáért is felelősséget vállalt, mindenkin önzetlenül segített. Példamutató családi életük, egymás iránti tiszteletük, figyelmességük követendő példaként élt Szabolcsi volt kisgazda „harcostársak”, barátok, tisztelők is részt vettek a múlt héten dr. Torgyán József budapesti temetésén, amelyre a megyei Kisgazda Polgári Egyesület és a megyei közgyűlés Nyíregyházáról és Nyírbogátról ingyenes buszt indított. A Szent István Bazilikában, ökumenikus gyászszertartáson vehettek végső búcsút az elhunyttól mindazok, akik tisztelték, szerették. Torgyán József minisztersége alatt megyénmindenkor, mindnyájunkban. Gabi nagy szegénységből emelkedett ki, kilencen voltak testvérek. Sokat nélkülözött a család, amellett, hogy a szülők erejüket megfeszítve dolgoztak a megélhetésért. Jószívű tanítója, nevelője volt a gyermekeknek, különösen lelkén viselte a szegény sorsú két és a gazdákat rengeteg lehetőséghez juttatta. A támogatást igénybe vevő gazdálkodók száma megduplázódott, sokan éltek a fiatal agrárvállalkozóknak nyújtott lehetőséggel, több ezer hektár új gyümölcsöst telepítettek a gazdáink, ugrásszerűen nőttek az erőforrások. Több hűtőház, állattenyésztő telep rekonstrukciója, építése történt meg ez idő alatt, térségünk mezőgazdasági jellegének megfelelően segítette a pitanyasi és falusi gyerekek sorsát. Segítője volt az ifjaknak, barátja a felnőtteknek, tisztelője az idős embereknek. Példát mutatott hivatásszere- tetből, áldozatos kötelességteljesítésből, becsületes emberi magatartásból. Timit adott, amit az egyénisége sugárzott, annak nem lehetett ellenállni. acképes, korszerű technológiával rendelkező feldolgozóipari üzemek létesítését. Csak Nyírbátor térségében 16 új mezőgazdasági feldolgozóüzem létesült, például Mérken húsüzem, Penészleken tejüzem, Bátorligeten cirokfeldolgozó, Nyírbátorban méz-, biogáz- és baromfi-feldolgozó üzem. Torgyán József életútját a vidék, a vidéki gazdák iránt érzett mélységes elkötelezettség, segítőkészség jellemezte. GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT Tiszta, őszinte érzésekkel teli, mosolygós egyénisége életté vált bennünk. Szavakban ki- fejezhetetlen hála és tisztelet jár Gabikának a sok évtizedes, fáradságot nem ismerő munkásságáért, barátságért. Emléked örökké a szívünkben él, nyugodj békében! HAJZERJULIKA <@> A rák kezelhető, de jobb megelőzni Prevenció és újabb kezelési metódusok az onkológiában címmel tartott előadást nemrégiben a Borbányai Művelődési Házban dr. Horváth Attila onkológus-sebész főorvos. FOTÓ: LOVASSNÉ ERZSIKÉ Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Hatalmas erőpróba ezt végigcsinálni A legnehezebb szembenézni a felismeréssel: a gyerekünk már soha nem lesz az, aki volt. NYÍREGYHÁZA. Nagyon megérintett Kelet-Magyarország február 2-ai számában „Vissza akarom kapni a kisfiámat!” címmel megjelent, Pankotay családról írt cikk, mivel ebben a témában 15 éve érintett vagyok. Történt ugyanis, hogy 2002. március 7-én a Miskolci Egyetemre járó fiamat a szobatársai elhívták hegyet mászni, illetve leereszkedni a Fehérkőlápa-szikláról. Szegénykém, életében nem volt hegyen, tériszonnyal küzdött, de nem akart kimaradni a „mókából”, így hát elment. Sok-sok hezitálás után elkezdett leereszkedni, de alig tett meg 2 métert, amikor elszakadt a kötele. A fiam 16 métert zuhant, közben 8 méternél egy sziklapárkánynak csapódott, aztán a murvás talajon körülbelül 20 métert gurult. A végeredmény súlyos koponyasérülés, gerinc- és végtagsérülés lett. Tamás soha nem fog teljesen felépülni, de mi folyamatosan, szeretettel igazgatjuk az útját. Először azt vártuk, hogy felébredjen a kómából, majd hogy megismerjen minket, tudjon járni. Ez sem könnyű, de a legnehezebb talán szembenézni a felismeréssel, hogy a gyerekem már soha nem lesz az, aki volt. Elfogadni olyannak, amivé formálni tudjuk egy agysérülés után, mindennap ugyanazt elmondani, ismételni, s ezt mind-mind erőt sugárzó tekintettel, szeretetteljes türelemmel, ez hatalmas erőpróba. Tamás már eljutott odáig, hogy önállóan elintéz dolgokat, 4 órában dolgozik, ilyenolyan iskolákba beiratkozik, van, amit elvégez, van, amit félbehagy, de hagyjuk, hogy kipróbáljon dolgokat. Márkó agysérülésének mértékével nem vagyok tisztában, az én gyermekemnek szinte nem maradt homloklebenye, ezért minden viselkedése tanult. A pénzzel nem tud bánni, és a véleményét akkor is elmondja, ha az valakinek bántó, képtelen szelektíven véleményt nyilvánítani. Erőnkhöz mérten mi is segítünk Egy ilyen baleset után nem tanácsos, ha egy szülő azt várja el, hogy a gyermeke ugyanolyan legyen, mint volt. Érthető, hogy vissza akarja kapni, és bizonyos értelemben visz- szakapta azzal, hogy életben maradt. Erőnkhöz mérten mi is anyagi segítséget nyújtunk a Pankotay családnak Márkó gyógyulásához, de ennél többet is szeretnék tenni: szívesen beszélgetnék Márkó édesanyjával, amennyiben erre igényt tart, s ezt elfogadja. Nekem annak idején erre lett volna a legnagyobb szükségem! PELLERIMRÉNÉ Vendégsorok Angyal Sándor Ruhabotrány Ruhabotrányba keveredett a hetvenes évei közepén járó táncművésznő egy nívós gálán, ahol nem lehet ám akármilyen kelmében megjelenni. Miután tavaly ugyanitt nagy sikere volt a szóban forgó hölgynek, mi sem természetesebb, hogy új ruhakölteménye ügyében ugyanazt a tervező-szabót kereste fel, akinek révén akkor kirobbanó megjelenése volt a testét némileg elfedő ruhakölteményben. Ezúttal kék színben rendelte a meglepetésnek szánt nagyestélyit a huszonéves szabójától, majd egyre-másra változtatni akart rajta, amit a mester végül megunt és úgy döntött, nem adja át az ajándéknak szánt hosszú testfedőt a művésznőnek, inkább kiviszi Olaszországba, ahol nem kevés pénzt is adnak érte. Mindeközben az elégedetlen megrendelő is lépett: mint a gáláról tudósító képeken látszik, áttetsző gyöngyfüggönyben gálázott. E napon közölte egy másik újság azt a képet, amelyen a válóperéről hetek, hónapok óta agyonkoptatott szépség is részt vett ama bizonyos gálán, méghozzá tökegyedül, mivel immáron külön él férjétől, aki szerinte megcsalta őt. Ez a hölgy csinos volt, szép, földig érő ruhában pózolt, amelyet hatezer kristály díszített. A képaláírás szerint korai távozásakor vitte magával a kéttenyérnyi, félmilliót érő táskáját. Félmillió meg félmillió, az testvérek között is egymillió. Ennyire telik egy kevéske nyugdíjára panaszkodó táncosnőnek a budai villája meg a kutyafarmja mellett, miközben állítólag egy vállalkozótól mindennap ingyen ebédet kap. Aztán futja drága cuccokra a kétgyermekes, válófélben lévő, budai luxusvillában tengődő asszonynak is. Nekem ne mondja senki, hogy mindez nem a bőség kosara, meg hogy nálunk így és ennyien tengődnek, nélkülöznek, képtelenek ötről a hatra jutni. Igaz, milliók nem gálázhatnak hétvégeken és sokaknak meg kell gondolniuk, hova „szórják” a minimális nyugdíjukat, de azért köztünk élnek azok is, akik félmilliókkal, de talán félmilliárdokkal is dobálózhatnak. sandor.angyal@kelet.hu Milliók nem gálázhatnak hétvégeken, és sokaknak meg kell gondolniuk, hova „szórják" a minimális nyugdíjukat.
