Kelet-Magyarország, 2017. január (74. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-06 / 5. szám

2017. JANUÁR., PÉNTEK 6 Interjúrészletek 2016-ból (V.) Együtt kell élnünk! Közös dolgaink a kéksi­sakos békefenntartók­tól az osztrák-magyar futballmeccsig. NYÍREGYHÁZA. Személyesen búcsúzott el a leköszönt oszt­rák államfőtől dr. Barabás László, Ausztria tiszteletbeli konzulja. A nyíregyházi kon­zulátus vezetője különös él­ményekkel, érdekes gondola­tokkal tért vissza Bécsből. A 2004-től elnöklő Heinz Fischer beszédének kritikus része az uniót, a tagállamait, benne Ausztriát is érintette, s megkerülhetetlen volt a mene­kültkérdés. dr. BARABÁS LÁSZLÓ: Az érté­kelésben Ausztria történelmi múltja, saját tapasztalatai és aktuálpolitikája is tükröző­dött. A birodalmi múlt révén Ausztria mindig is soknemze­tiségű állam volt, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia tucatnyi nemzetisége a mai napig érezteti hatását Bécs lakossági összetételében. Ez persze a - nem feltétlenül elfelejtett - régmúlt. Más­részt Ausztria 1955 után, amikor a szovjet érdekszféra alól szabadulva visszanyerte a szuverenitását, a gazdasá­ga gyorsan prosperáló ágba került, amely igényelte a nagyszámú munkaerőt, ezért ott nem újdonság a beván­dorlás jelensége. Az integráció is sikeres volt? DR. BARABÁS LÁSZLÓ: A beván­dorló tömeg vegyes össze­tételű a törököktől a balkáni térségből érkezett nációkig, s gond nélkül megtörtént az integráció. Ezt a jogsza­bályi keret és a közfelfogás is elősegítette, a társadalmi egyeztetés magas szintje garantálta a kompromisszu­mos megoldásokon nyugvó köznyugalmat, de minden­nek hátterében a fellendülő gazdaság jelentős munka­erő-szükséglete állt. Ha már osztrák-magyar: milyen szemmel nézte Ön a foci-Eb-t? dr. BARABÁS LÁSZLÓ: Ausztria budapesti nagykövetsége közös meccsnézést szerve­zett, én is kaptam meghívást. Sokan megkérdezték, kinek szurkolok, de természetesen ez nem kérdés: a magya­roknak. Jót mosolyogtam az osztrák-magyar közös múltra utaló viccen: „II. Ferenc József érdeklődik a meccs előtt, ki fog játszani, s mikor kapta választ, hogy az osztrákok és a magyarok, akkor így reagált: rendben, de ki ellen...?” A sógorság monarchikus romantikáját tükrözi ez vissza, hiszen csak a hadügy, pénzügy és külügy volt közös - közös futballszö- vetségünk sosem volt. S mit szól a magyar győzelem másnapján megjelent osztrák vasúti reklámhoz: fricska vagy elismerés? DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Az oszt­rákok nem görcsöltek sokat azon, hogy elvesztették a meccset. Nyilván szomorúak voltak, bosszankodtak, de nem veszik tragikusnak. Ez egy jópofa tréfa és gesztus is, benne az össznépi sztereotí­piával, hogy a magyar lovas nép, és szereti a gulyáslevest. Ezt a sztereotípiát vették elő, de tudja mindenki, nincs olyan, hogy tipikus magyar, ahogy tipikus osztrák sincs. Ez egy geg, azt üzenve: volt egy meccs, egy játék, az egyik fél nyert, de az élet megy tovább, együtt kell él­nünk és cselekednünk közös dolgainkban. km-nyzs Inkább bakancs, mint tűsaikú Az év szóvivője tura- felszerelésben érzi jól magát, kosztümöt csak akkor vesz fel, ha muszáj. nyíregyháza. Képzeljenek el egy energikus, folyton mo­solygó ifjú hölgyet, két lel­kesen csillogó szempárt, s egy picivel gyorsabb beszéd­tempót, amit Révészné Pet- ró Zsuzsa, az év szóvivője, a Nyíregyházi Állatpark osz­tályvezetője szerint néha mu­száj lelassítani. Pláne a szavak emberének - szabódik kissé. Holott csak arról lehet szó, hogy akinek ennyi mondani­valója van, aligha vesződhet normál beszédtempóval. Hogyan kezdődött? RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Önkéntesként kerültem az állatparkba 2000-ben. Egy négyhetes nyári tábor alatt csöp­pentem a park életébe, s ott szúrt ki magának Gajdos László igazgató. Már abban az évben állást is ajánlott, s a tengeri akvarista részlegen helyezett el gondozóként. Aztán lassan a hátára vett az ár, s el­kezdtem zoopeda- gógiával is fog­lalkozni. Előbb gyere­kekkel dolgoz­tam, később pedig a peda­gógus-továbbképzésekben és „az élőhelyen kívüli fajok megőrzése” témakörben a biológia szakos hallgatók oktatásában segédkeztem. Kommunikációval jó tíz éve foglalkozom, s bár nincs ilyen végzettségem, ha már felada­tul kaptam, igyekeztem min­dig az igazgatóm elvárásainak minél jobban megfelelni. Egy idő után bizonyára speciali­zálódni is kellett. RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Most az oktatás és közönség- kapcsolatok osztályának a vezetője vagyok, vagyis az állatgondozásról le kellett mondanom. Minden pe­dagógiai feladat hozzám tartozik, erdei iskolánk, nyári táborunk, egész évre szóló pedagógiai programunk van, s a közönségkapcso­latokat érintő valamennyi terület - az információs tábláktól a fotózá­sig - szintén az én felelősségi köröm része. De ez nem baj, mert szinte mindenkivel kapcsolat­Révészné Petró Zsuzsa ban állok, s mindig \n, aki a segítségemre siet munka során. Hogyan fogadta a kitiitetés örömteli hírét? révészné petró zsuzt: Óriási meglepetést szerzettkülö- nösen annak tükrébe, ha megnézzük, hogy mken ki­váló, közismert szemlyisé- gek kaptak ilyet korában. De talán annyiban rá is salgál- tunk, hogy az elmúlt eben Európa legjobb állatkeje lettünk, s megdolgoztuk a nemzetközi figyeleméi Az országos sajtóban is szíté minden héten szerepelink, s ez is emelte az ázsiómt. Merthogy már az átadón- nepségen is elmondtam a díjat - egy csapatnom! eredményeként - a parkrde- melte ki, s mivel én vagyk az intézmény arca, rám e?tt a választás. Ez egy százfő család, akik ötezer állatró gondoskodnak. Ha ez nin< mögöttem, én a fejemre is állhatok, nincs eredmény. Nem olyannak képzelem, mit aki ezek után itt fog pipiskeoi tűsarkakon és kiskosztümbe. RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Ezt mások is nevettek, meri tudják rólam, én inkái) az a „bakancsos” kategória vagyok, túrafelszerelésbe érzem a legjob­ban magam. A magassarkús a kiskosztii pedig csaka muszáS ez a jö>- ben is y lesz. FOTÓ: MASÁNARCHÍVUM H-MJ A veszély a második neve Több évet lehúzott kü­lönböző éttermekben, ám rádöbbent: a kony­ha nem az ő világa. NYÍREGYHÁZA. Kristóf Imrét nyolc hónapos korában egy tűzoltó menekítette ki az égő családi házukból. Lehetsé­ges, hogy a sorsa már abban a pillanatban elrendeltetett, hiszen azóta is szoros a kap­csolata a veszéllyel: egyrészt hivatásos tűzoltó, másrészt a Legott Görögkatolikus Men­tőcsoport vezetője. Miért nem egy irodában ren­dezgeti a papírokat, vagy ül egy számítógép mögött? KRISTÓF IMRE: Van nekem hétköznapi végzettségem is, hiszen az eredeti szakmám szakács. Több évet lehúz­tam különböző éttermek, intézmények konyháján, ám az nem az én világom. A kilencvenes évek elején futottam bele egy hirdetésbe, melyben kutyás kutatómen­tőt kerestek az önkormány­zat polgári védelmi rész­legére. Ez önkéntes alapon működött, jelentkeztem, beletanultam. Az évek során ismerkedtem meg a miskolci Spider Mentőcsoport veze­tőjével, Lehóczki Lászlóval, akivel közel húsz esztendeje dolgozom együtt. A speciális mentés először csak amo­lyan hobbi volt, de ma már a hivatásom. Még úgy is, hogy a hétköznapokon a Nyírbá­tori Hivatásos Tűzoltóság kötelékébe tartozom. Speciális mentősként amolyan magányos farkasként dolgozik, vagy vannak segítői is? FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Kristóf Imre KRISTÓF IMRE: Nyolc éve kerül­tem szorosabb kapcsolatba a görögkatolikus egyházzal. Az érsek atya ötlete volt, hogy csináljunk egy saját mentőcsapatot. Kiléptem a Spidertől, és megalakítot­tuk a Legott Görögkatolikus Mentőcsoportot, melyben je­lenleg tízen vagyunk. Vannak közöttünk búvárok, tűzoltók, egészségügyisek, de olyanok is, akik a motoros siklóernyő­zéshez értenek. Amennyiben külföldre szólít a kötelesség, olyankor az ország más pont­jain működő mentőcsoportok tagjaival dolgozom együtt. Ahogy történt ez Ecuadorban is, ahonnan a napokban tért haza. Kristóf IMRE: így van, oda egy hatfős csapattal mentünk ki. Jó hírünk biztosan megelő­zött bennünket, rajtunk kívül ugyanis csak egy Európából érkező csoport dolgozott a 7,8-es erősségű földrengés helyszínén. Nem volt isme­retlen előttünk a feladat, hisz tavaly a nepáli földmozgás túlélőit kutattuk. De visz- szatérve Ecuadorra: Quitó- ban szálltunk le, ahonnan Mantába utaztunk. Először azt gondoltuk magunkban, hogy nem is történt itt olyan nagy katasztrófa, de mikor bevittek minket egy utcába, ahol megcsapott bennünket a hullaszag és az épületek romokban hevertek, gyorsan átértékeltük a helyzetet. Találtak holttesteket? KRISTÓF IMRE: Nekünk csak azokat a pontokat kellett megjelölnünk, ahol feltehe­tőleg holttest van, majd vittek is minket tovább a következő romhoz. Ez Nepálban más­képp volt, ott hagyták, hogy meg is keressük az áldozatot. Ecuadorban a legnagyobb nehézséget a nagy meleg és a páratartalom jelentette, me­lyet a zárt védőruha tovább fokozott. KM-TG HIRDETÉS Dr. Barabás László fotó: sipeki Péter TM-uiuMminrm •* i ) 18:00.: Kapunyitás, köszöntő' 19:00.: Fővacsora: Tyúkhúsleves, szabolcsi töltött káposzta Sültestálak: Füsti csirkemellfilé rántva, angyalszelet, filézett csirkecomb sajttal és sonkával töltve kemencében sütve, pácolt kemencés roston tarja, rántott karfiol Köretek: hasábburgonya, vajas-petrezselymes burgonya, párolt rizs, vajon párolt zöldköret Friss vegyes tavaszi saláta 21:00.: Menyasszonyi tortavágás a Mokka Cukrászda felajánlásával Élőzene, tánc és mulatozás pirkadatig HIDEGKÚTI LEVENTE-vel. Lakodalmas játékok, interaktív előadás HONVÉD ATTILA vőféllyel. Dekorációs és virágkötési tanácsok az GERLICZKI ZOLTÁN virágköti mesterrel. Fotózás JANICS ATTILA fotóművésszel.

Next

/
Thumbnails
Contents