Kelet-Magyarország, 2017. január (74. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-30 / 25. szám

Mg|6§j|g 6 Forum KELET MAGVABORSZtó 2017. JANUÁR 30., HÉTFŐ Üzenet Somogyi Józsefné nyíregyházi olvasónktól: f Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs. MÁRAI SÁNDOR Nekrológ Számára örökre megállt az idő Elhunyt Álmos László, a köz­ismert órásmester, az elmúlt 50 év egyik meghatározó nyíregyházi vállalkozója, a megyeszékhely közösségi életének jeles képviselő­je. Sokan „Álmoslacinak” hívták, Braun és Szuszi volt a haverok számára. Életvidám, segítőkész ember, mindig nyitottan az új lehetőségekre. Álmos László a kortársaihoz hasonlóan végigélte a 20. szá­zad második felét, a sok sze­rencsétlenség, nyomorúság ellenére családot, működő üzletet épített fel, méghozzá olyan példás sikerrel, hogy ma fia, lánya és unokája is az Álmos Lászlót sokan ismerték és tisztelték Nyíregyházán fotó: km ő nyomdokain járnak. Szere­tetteljes hozzáállásával, örö­kös ténykedésével nemcsak őket inspirálta, hanem még nagyon sokakat maga körül. Nyugodjék békében! LENGYEL ATTILA * Boldikával kalandoztak Az N-JOY együttes zenés-mesés interaktiv előadásában Boldikával, a kiskutyussal és barátaival ismerkedtek meg a gyerekek a megyei könyvtárban. fotó: kazai Béla Olvasóink írják Gallyra ment a jó kapcsolat Tudom, már lerágott csont, rengeteg embert átvertek a csaló faárusok, sajnos, most mi is a csapdájukba estünk. Évek óta mindig ugyanattól az embertől vettük a téli tü­zelőt. Eddig meg voltunk elé­gedve, jó fát hozott, az ár is el­fogadható volt. Most viszont a fa mennyisége és minősége sem stimmelt, ráadásul többe is került, mint ahogyan azt megígérte a szállító. Hasított akácot rendeltünk, de zöm­mel ágfát kaptunk. Rekla­málásomra megígérte, hogy hoz még egy kocsi fát (kb. 20 mázsát), hogy a jó viszony megmaradjon köztünk. Több­ször rátelefonáltam, mindig a következő hétre ígérte, hogy | hozza. Megfogadtam, hogy [ ezentúl inkább a tüzépen vásárolok, és ezt tanácsolom mindenkinek, aki nem szeret­ne ráfizetni az olcsó fára! N.IMRÉNÉ Ettől jobb érzés aligha létezik Egyik nap a munkahelyem­ről gyalogoltam hazafelé, amikor észrevettem, hogy egy néni fekszik a jeges úton és segítségért kiált. Miközben si­ettem oda, ketten is elmentek mellette, az egyik egy kutyát | sétáltató és közben mobilozó fiatal nő volt. Sikerült felállíta­ni az idős hölgyet, akit elkísér­tem a gyógyszertárba. Nagyon kedvesek voltak vele, letö­rölték a vért a kezéről és az arcáról. Ezután hazakísértem. Megköszönte, és azt mondta, mindig emlékezni fog rám. j Azt hiszem, ettől jobb érzés aligha létezhet. Péter phety Méltóképpen emlékeztek és ünnepeltek a nyírbogának FOTÓ: ISKOLA „Az élet fő célja - tett” Nyírbogáton, a Vántus István Általános Iskolában is megünnepelték a magyar kultúra napját a 6. körzeti helyesírási verseny ünnepé­lyes eredményhirdetésével egybekötve. Megemlékez­tünk a magyar gimnazis­ták olaszországi, tragikus buszbalesetéről is. Dr. Simon Miklós országgyűlési kép­viselő beszédében a jelen­lévőket Kölcsey szavaival biztatta: „Az élet fő célja - tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!” A magyar kultúra napja alkalmából az iskola tanulói ünnepi műsort adtak, majd kihirdették a helyesírási verseny eredményeit és jutalmazták a helyezetteket. A megmérettetésen 8 iskola összesen 84 felső tagoza­tos tanulója mérte össze tudását. A feladatokat magas színvonalon oldották meg a versenyzők. GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT Gyógyultan és elégedetten tértem haza December 8-án mentőt kellett hívni hozzám, mert rosszul lettem. Rövid időn belül meg is érkezett az autó, a mentő­tiszt segített felöltözni, levitte a csomagjaimat, támogatott, nyugtatott. A nyíregyházi sürgősségin átadott az intéz­kedésre hivatott dolgozóknak a papírjaimmal együtt. Itt oxigénes előkezelést kap­tam, majd átkerültem a III. bel-kardiológiai osztályra, ahol két mosolygós nővér a nevemen szólított, és elhe­lyezett a kórteremben. Utána dr. Mikó Márton a legnagyobb tisztelettel és figyelemmel hallgatott végig. Igaz, én ragaszkodtam volna a saját gyógyszereimhez, amiket már megszoktam, de ő megnyug­tatott, hogy az osztályon ezek nélkül is megfelelő kezelése­ket kapok. Később dr. Moisa Sunita érkezett a kórterembe, s közölte: ő lesz a kezelőor­vosom, meg fog vizsgálni, ha kérdésem, problémám van, nyugodtan forduljak hozzá, segít megoldani. Mindezt mosolyogva, szép magyar kiejtéssel mondta! Nem lehet szó nélkül hagyni a nővérek áldozatos munkáját sem, például Katalin, Edit és Mariann szakápolókét, de ide sorolnám mindazokat, akik nagy elhivatottsággal végzik a munkájukat. A tanuló nővé­rek ebédidőben megetették az elesetteket, a beteghordók ügyesen szállították a pácien­seket szakvizsgálatokra, és a tisztaságra, a takarításra sem lehet panasz. Megelégedéssel | és gyógyultan távoztam 8 nap | után, köszönet érte minden közreműködőnek! Kívánom, hogy 2017-ben is ilyen meg­becsülésnek örvendjenek a betegek szemében, és további jól megérdemelt dicséreteket kapjanak munkájuk gyümöl­cseként! TAKÁCS FERENCÉ Vendégsorok Angyal Sándor Nagyinyugdíj Lassan eléri a kétszázezret azoknak a nőknek a száma, akik 4o évi igazolt munkaviszony után teljes összegű nyugdíjat kapnak. Sőt, az erről tájékoztató hír még azt is külön ki­emeli, hogy a nők nagyobb megbecsülésére, a gyermekeket nevelők már 32 év után is élhetnek ezzel a lehetőséggel, amit sokan csak nagymamanyugdíjnak neveznek. Nyilván, hogy ezzel a lehetőséggel nem a húsz- vagy har­minc-, esetleg negyvenéves anyukák élnek, hanem azok a nagyik, akik ledolgozták már az életük javát, s így több időt tudnak tölteni növekvő unokáikkal. Eközben az életerős, fiatal anyák elmehetnek dolgozni, már akiknek megvan még a korábbi munkahelyük, s ezzel is könnyítik a család meg­élhetését. Kevés olyan jó ötlet született az utóbbi időben, mint a „nagyinyugdíj”. Kicsi kivételtől eltekintve, a nők mindig, mindenütt kevesebb bért kaptak, még ha túlóráz­tak is. Vagy hogy meglegyen Még jobb gazdálko- a s1züjíségfs ^gáiatüdő, dással GS a SZÜkSé- éves korukban is elmentek ges közpénz spó- dolgozni takarítónőnek az rolásával a férfiakon toSepre““0”113 is lehetne segíteni vatampnnvit Manapság is sok helyütt a vcucli 1 lei fi iy ii. férfiaknál lényegesen keve­sebbet kapnak azok a nők, akik pontosan úgy dolgoznak, mint a férfiak az üzemekben, áruházakban. Persze, egyre több helyről hallani azt is, hogy most meg a férfiakat nyomják el, merthogy ők negyvenévi szolgálat után nem mehetnek nagyapanyugdíjba. Ha végig­pásztázzuk Európát és a világ más tájait, azt tapasztaljuk, hogy másutt egyre csak kitolódik a nyugdíjkorhatár, kivált­képp a férfiaknál, több helyütt a 70 évet is elhagyja! Még jobb gazdálkodással és a szükséges közpénz spórolásával a férfiakon is lehetne segíteni valamennyit, de abban nagy rizikó lenne, hiszen egyre erősödik a munkaerőhiány, külö­nösen, hogy majdcsak félmillióan kivándoroltak nyugatra a jobb megélhetés reményében. Senki sem jószántából ment a golyózáporos frontra. NYÍREGYHÁZA. A lap egyik nemrégiben megjelent szá­mában olvasottakhoz sze­retnék pár gondolatot hoz­záfűzni, az „Ők legalább hazajöttek!” című cikkhez. Amikor egy ország nagy­jai, vezető politikusai ha­dat üzennek egy ellenséges országnak, általában a nép érdekében teszik azt. Ezt hi­tetik el a néppel, aki annak minden terhét, véráldozatát kénytelen elviselni a hazáért. Ez mindig így volt, és talán a jövőben is így lesz. Éljen a háború! - skandálták Azt soha nem propagálják, hogy a vesztett csata után nincs dicséret, anyagi elisme­rés a résztvevőknek, illetve a hősök családtagjainak. Az első világháború kitörésekor zengzetes szavakkal hadba hívták az ország hadköteles férfi tagjait, sok obsitos is je­lentkezett a haza védelmé­ben. A férfiak a felhívásnak eleget tettek, tömegével ér­keztek a gyülekezőhelyekre fellobogózott szekereken, „Éljen a háború!” jelszót skandálva. Nem tudta igazolni a múltját Apám nem értette... „Ilyen jó dolog a háború?” - morfon­dírozott, aztán ő is bevonult. Fogságba esett és hat évet töltött Szibériában, mínusz 40 fokos hidegben - vasutat épített, sokadmagával. Ha­zatérte után a 75 százalékos egészségromlása miatt - ami a 6 év következménye volt - soha többé nem tudott mun­kát vállalni, családjáról anya­gilag gondoskodni. Az igazoló papírjai a határ- ellenőrzés alkalmával eltűn­tek. Ezeket soha nem tudta pótolni, így a fogságban töl­tött hat évet senki nehi akarta tudomásul venni. Keze, lába ép volt, de érdemleges mun­kát már nem tudott végezni. Amikor az illetékesekhez se­gélyért folyamodott, azzal utasították el, hogy „maga Nyomorékok, földönfutók lettek, munkatábo­rokban kötöttek ki. HUCZIK LAJOS lehet, még katona sem volt soha”. A sorsa ezzel örökre megpecsételődött, értelmü­ket veszítették a hadba hívó, | hangzatos szavak. Kevesen tértek haza A második világháború is rengeteg véráldozatot köve­telt, úgy katonákat, mint ci­vileket, a békés lakosságot. Sajnos ezeknek a történések­nek a teljes anyagi vonzatát a magyar kormányok nem hajlandóak felvállalni, pedig senki sem jószántából ment a golyózáporos frontra! Sokan a hátországi bomba­támadások miatt elveszítet­ték szeretteiket, nyomorékok, földönfutók lettek, munkatá­borokban kötöttek ki, ahon­nan csak kevesen tértek haza. HUCZIK LAJOS ■> Farkaslakán farsangoltak az ajakiak Ajak testvértelepülése, az erdélyi Farkaslaka az idén is megrendezte - immár harmadszor - a Farkaslaki farsangot. A rendezvényen tízfős delegáció képvisel­te Ajakot Kerekes Miklós polgármester és Takács Károlyné alpolgármester vezetésével. Reggel 6 órá­tól különféle disznótoros finomságokat készítettek a helyi szokásoknak megfe­lelően. Az ilyen és ehhez hasonló programok kiváló alkalmak a tapasztalatcse­rékre, a kapcsolatépítésre és a csapatmunka erősí­tésére. Értelmetlen véráldozat volt az övék FOTÓ: ÖNKORMÁNYZAT sandor.angyal@kelet.hu

Next

/
Thumbnails
Contents