Kelet-Magyarország, 2016. december (73. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-12 / 291. szám

2016. DECEMBER 12., HÉTFŐ KELET Üzenet Fibiné Deme Ágnes nyíregyházi olvasónktól: Karácsonykor könnyű szeretni. De mi van azzal a sok hétfő reggellel? PARTI NAGY LAJOS A nap előfizetője Már a szülei is hűséges Kelet-előfizetők NYÍRTELEK. Ez alkalommal Mankó Istvánnénak kedve­zett a szerencse, olvasói hű­ségét ajándékcsomaggal ju­talmaztuk.- Nyírteleken, a Startnál dolgoztam mint raktáros, on­nan jöttem nyugdíjba. Három gyermekem van és öt uno­kám. Nem unatkozom, ho- zom-viszem a gyermekeket a bölcsődébe, az iskolába, és végzem a ház körüli teendő­ket. Készülünk a karácsonyra, tervezzük az első napi ebéd menüjét. Az ünnepi asztalt kilencen fogjuk körülülni. Ka­rácsony viliáját a lányomék- nál töltöm - mesélte A nap előfizetője.- Már a szüleim is előfize­tői voltak a lapnak. A Keletet kora reggel megkapom, átol­vasom a fontosabb híreket, megyei történéseket. Egyik kedvencem a Fórum oldalak Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Mankó Istvánná a szerkesztősé­günkben FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR bölcs „üzenetei”, de érdek­lődve figyelem a Mikor, hová oldalak eseménybeharan- gozóit is. Szombatonként az ízvilág jobbnál jobb recept­jeiben mélyedek el, többet is kipróbáltam már, a családom nagy örömére - mondta, km Olvasóink írják Alex „közbenjárói” Futótűzként terjed egy állítólagos szegény sorsú kisfiú, Alex levele a világhá­lón. Sajnos, az elmúlt évek tapasztalatai bizonyították, hogy töméntelen mennyiségű kamuhír terjed a közössé­gi oldalakon, csalók százai igyekeznek hasznot húzni a segítő szándékú emberek jóindulatából. Azt tanácso­lom mindenkinek, hogy semmilyen alapítványnak, magánszemélynek ne adjon adományt, ha azt állítja, ő a kapcsolattartó, felajánlásgyűj­tő „Alex-ügyben”. Az igazi Alexnek, már ha egyáltalán létezik, kell és jár a segítség, de ne üljünk fel a manipulativ csalók meséjének! Tucatnyian írták eddig, hogy ők Alex köz­benjárói. Ezzel a hazug trük­kel így, karácsony környékén könnyebb adományt gyűjteni, kicsalni az emberektől, mint bármi mással, olyan visszhan­got kapott a neten. TÓTH PÉTER, NYÍREGYHÁZA „Mint egy kanál méz a keserű teát” A Kelet-Magyarország november 30-ai számában megjelent „Nővérekre szük­ség lesz” című írás késztetett arra, hogy én is tollat ragad­jak. Bizony, óriási szükség van és lesz is mindig az ápolókra! A korom és egészsé­gi állapotom arra kényszerít, hogy fél évenként feküdjek be kórházi kezelésre. A robot­nak nem meleg a tekintete, nem bársonyos a simogatása, nem pótolhatja az embert. A lelkiismeretes, szorgalmas nővérek teszik elviselhetőbbé Arra kérték az ajándékhozót, jövőre is látogasson el hozzájuk fotó: egyesület Gitárt pengetett a Mikulás A nyírbátori Nyugdíjas Értelmiségiek Egyesüle­tébe is ellátogatott a nagy szakállú Mikulás. Putto­nyából minden jelenlévő tagtárs számára előkerült egy-egy kis csomag, ame­lyet nagy szeretettel adott át. Mi közben elénekeltük a „Hull a pelyhes fehér hó...” és a „Télapó itt van...” című dalokat, ő pedig - miután befejeztük az előadásunkat - gitárt vett a kezébe, pengetni kezdte a húrokat, és ifjúkori emlékeinket felelevenítve énekelte a szebbnél szebb retro dallamokat. Búcsú­záskor arra kértük, jövőre is látogasson el hozzánk. Távozása után tovább kor­tyolgattuk a finom teakülön­legességeket a frissen sütött vajas pogácsával. Jó volt egy kicsit nyugodtan, kötetle­nül, „csak úgy” beszélgetni, témánk szerencsére mindig van bőven! TÓTHÁRPÁDNÉ EGYESÜLETI ELNÖK az idős betegek életét. Egész nap talpon vannak, etetik, itatják, öltöztetik, fürdetik, gyógyszerezik, pelenkázzák az arra rászorulókat. Mégis többször hallottam egyik-má­sik szobából, ha első hívásra nem tudott ott teremni a nővérke, a betegek trágár, nyomdafestéket nem tűrő minősítéseit. Ne felejtsük el, hogy a kórházi műszak után lehetséges, hogy a családban is akadnak gondok: lázas óvo­dás, arrogáns, lázadó kamasz, nyűgös, beteg szülő, nekik itt is, ott is helyt kell állniuk. Kedves betegtársaim, tudom, hogy a fájdalom eltorzítja so­kunk lelkét, gondolkodását, de legyünk kicsit belátóbbak, viseljük terheinket emberi méltósággal, és becsüljük meg azokat, akik megédesítik napjainkat, mint egy kanál méz a keserű teát! DUDÁS JÁNOSNÉ, VÁSÁROSNAMÉNY így esett az eset Kerékpárral tekertem át a mi­nap Nyíregyházán, a Kossuth téren. A földön futó kábeleket védő, csúszós fémburkolathoz érve a biciklim kereke meg­csúszott, én pedig hatalmasat estem. Köszönöm a két arra járőröző rendőrnek, Szabó At­tila és Márton Sándor főtörzs­őrmestereknek, hogy azonnal a segítségemre siettek! KAPLONYI PÁL, NYÍREGYHÁZA Események képekben Miután az ovisok és az iskolások előadták műsorukat, a falu Mikulása aján- a közelmúltban Ésik Árpád agrárszakember és Dudás István kisvárdai dékokkal kedveskedett a gyerekeknek Kocsordon fotó: önkormányzat önkormányzati képviselő fotó: olvasónktól Alex talán nem létezik, de a probléma igen A gyereknek az a dolga, hogy a Télapót várja, amíg csak lehet, elhigy- gye, hogy ez a világ nem olyan szörnyű hely. nyíregyháza. Az interneten napok óta kering egy kisfiú, Alex levele, amit a Télapónak címzett. ír a szegénységről, arról, hogy tudja, hozzájuk nem megy majd, mert szegé­nyek. Lehet, hogy kamu ez a levél, lehet, hogy nem, de arra mindenképpen felhívja a figyelmünket, hogy nagyon sok gyermek él olyan körül­mények között, hogy akár ő is írhatta volna ezeket a sorokat. Ahogy olvastam Alex levelét és a hozzá írt kommenteket, elfogott a szomorúság. Nem csak azért, mert egyetlen gyer­meknek (és felnőttnek sem) lenne szabad azt megélnie, hogy nincs télen tüzelő, nincs elegendő étel, csak remény­telenség és nélkülözés van. Azért is, mert még mindig zsi­geriről jönnek olyan reakciók a hozzászólásokban, amik előtt teljes értetlenséggel állok. Az egyik kommentelő például jól megmondta a tutit, hogy ha internetre futja nekik, akkor tüzelőre és kajára is! Nem illik a szegénységképbe? A napokban egy másik mély­szegénységben élő családról szóló cikk alatt is sorakoztak a megjegyzések, hogy biz­tos nagyon nélkülözhetnek, amikor a gyereken márkás pulóver látható, a gázon meg ott a fazék, feltehetően nem üresen... Ilyenkor mindig el­gondolkodom, hogy ezeknek a „bölcseknek” vajon van egy „szegénységi képük” (amit, ha jól sejtem, a szegénységi bizonyítványuk mellé kap­A világ nem attól lesz jobb hely, hogy csak osztod az észt! LENCSÉS BRIGITTA tak), amiben egy szegény csa­lád úgy fest, mint egy klasz- szikus Andersen-mesében? Elvégre, aki szegény, az hogy jön ahhoz, hogy legyen inter­nete, telefonja, tévéje? Annak a gyereke legyen szíves sza­kadt rongyokban járni, este pedig sírva körülülni az üres fazekat a sötét és fagyos ház­ban! Akkor talán majd meg­érdemlik azt a hatalmas ke­gyet tőlünk, hogy a szomorú szmájlira bökjünk a bejegyzés alatt, vagy megosszuk a posz­tot, hiszen mégiscsak empa­tikus és érző lények lennénk, és jó, ha erről értesülnek az ismerőseink is... Ha csak egynek is segíthetünk... Tudom, milyen az, amikor nincs, és a szülő inkább nem eszik, hogy a gyereknek meg­vehesse a csokit. Mert ő gyerek, akinek az a dolga, hogy csokit egyen, hogy a Télapót várja, és amíg csak lehet, elhiggye, hogy ez a világ mégsem olyan szörnyű hely. Tudom, milyen ez, ezért is dolgozunk ilyen családok megsegítéséért (hol egy szervezettel, hol magunk­tól, amennyire tőlünk telik), mert ha csak egyel több gyerek fekszik le tele pocakkal, akkor már tettünk valamit! A „szegénységszakértő” kommentelőknek, akik csak a hírfolyamban találkoznak a szegénységgel, annyit üzen­nék: a világ nem attól lesz jobb hely, hogy osztod az észt! LENCSÉS BRIGITTA, NYÍREGYHÁZA Vendégsorok Angyal Sándor A postás viszi A parlament legnagyobb frakciójának vezetője korábban állítólag úgy nyilatkozott, azért nem a postás viszi ki az egyszeri kényeztetést, nehogy a nyugdíjasok azt higy- gyék, hogy ez minden hónapban jár majd. Nem akarok magamnak ellentmondani, hiszen nemrég elismerően szóltam erről a karácsonyi ajándékról, meg a valamelyest megemelt jövő évi nyugdíjról, de a frakcióvezető úr szavai nálam kiverték a biztosítékot. Nemcsak azért, mert közben a kormány fontolóra vette a postai kézbesítést, hanem a sok tízezer idős ember megszégyenítéséért. A házelnök is nonszensznek nevezte ezt az idétlen meg­oldást, lévén, hogy az ő kedves feleségének is futárkodnia kellett volna, miután a járási hivatal vezetője. Ezután az ille­tékes miniszter megnyugtatta a szakszervezeti vezetőt: ol­csóbb kézbesítést próbál majd kicsikarni a postától. Úgy látszik, a frakcióvezető még nem hallotta, hogy rengeteg idős milyen kevés nyugdíjból él, mondván: e téren Európa szégyene vagyunk, s hogy az időseknek nemcsak ez a tízezres utalvány járna évente egyszer, de sokkal több juttatás is minden hónapban, a munkás években levont járulékok után... Azon nem akadt fenn, hogy a filmügyi kormánybiztos a milliárdos kaszinóbevételek után egy fillér adót sem fizet, nyilván neki „ez jár”, különben nem tudna főúri életet élni, a fiatal feleségének gyémántboltot fenntartani, vagy az itthoni, zúzmarás hidegből kiutazni Amerika napsütöt­te, meleg vidékére, s barnára lesülve hazajönni. Közben a kis mellékutcák parányi boltjaiban minden tételt rögzít az online pénztárgép, utolsó forintig utalni kell az adóté­teleket az állambácsinak, mert „az nekijár”. És épülnek a sokmilliárdos stadionok a pár száz nézőnek, ahol lehet szabadon szotyolázni és szidni a bírót, ha kedvenc csapa­tunk ellen merészel ítéletet hozni. sandor.angyal@kelet.hu Az időseknek nem­csak ez a tízezres utalvány járna éven­te egyszer, de sokkal több juttatás is min­den hónapban.

Next

/
Thumbnails
Contents