Kelet-Magyarország, 2016. november (73. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-21 / 273. szám
2016. NOVEMBER 21., HÉTFŐ Fórum 5 A plébános egy-egy szál rózsával köszönte meg a dalárda előadását fotó: olvasónktól Meghatódva, állva tapsoltak Postaládánkból Ha jön az idő, el kell menni... Ahogy a temetőkertben járok (sajnos mostanában gyakran, mert sok barátom, családtagom és a férjem is elhunyt az utóbbi években), percekig nézem, ahogy meghajolnak, eldőlnek, himbálóznak a pompázó, szép virágok az őszi szél akaratának megfelelően. Szép és szomorú látvány ez. Nekünk is meg kell hajolnunk az írott vagy íratlan örök törvény akaratának, s hajön az idő, el kell menni... Minden évben kegyelettel, megtört szívvel emlékezünk mindenszentek, halottak napján halottainkra. Életünk évkerekei gyorsan forognak, akárcsak a túristvándi vízimalomé. Nincs már annak sem igazi gazdája, mindentudója, hiszen ő is elment. Ő, a polihisztor, az erdők-mezők vándora, a néhai első diákszerelmem. Eszembe jut kedvenc költőnk verse: „Ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra...” S aztán ő örökre átvitte. Reméljük, lesz, aki majd továbbviszi értékeinket az utánunk következő nemzedéknek. Gyászoljuk szívünkben kedves diáktársainkat, osztálytársainkat. Kosa Barna, Bíró Jolán, Tóth Edit mostanában mentek el. Isten legyen velük a hosszú úton, vagy az út végén. TŐKÉSNÉ N. ÉVA, FEHÉRGYARMAT Olvasóink Írják Napfényes élet Olvastam a Fórum oldalon Gyurján László gondozott dicsérő szavait arról, hogy a nyíregyházi idősek otthonában milyen derűs a bentlakók élete. Ez Ramocsaházán, a Nyírségi Napfény Idősek Otthonában is így van. Mint hozzátartozó tapasztalom, hogy itt is gondoskodó szeretettel veszik körbe a lakókat, csodálatos környezetben segítik, figyelik, ápolják őket. Foglalkozásokat szerveznek, nem feledkeznek meg a lélek ápolásáról sem. Az intézményt a református egyház működteti, de a római és görög katolikus atyák is rendszeresen hirdetik Isten igéjét. A gyógytornász mindennap segíti mozgásukat. A jótékonysági bál bevételéből sószobát alakítottak ki. Nyugodt vagyok, hogy édesanyám 85 évesen itt él. Köszönöm az intézmény dolgozóinak a lelkiismeretes munkáját, türelmét. MOLNÁR JÓZSEFNÉ, BAKTALÓRÁNTHÁZA Nyíregyháza testvérvárosában, Rzeszówban ünnepi koncertet adott a Nyíregyházi Lengyel-Magyar Dalárda november közepén - Tadeusz Ferenc polgármester meghívására - a Szent Juda templomban. A Lengyelország függetlenségének napja alkalmából szervezett megemlékezésen, a liturgia részeként felhangzó mise dallamai után lengyel karácsonyi énekek csendültek fel. A koncertről a helyi televízió és rádió is felvételt készített. A közel 500 fős hívő sereg meghatódva, állva tapsolt, a plébános pedig egy-egy szál rózsával köszönte meg a dalárdánk előadását. Élményekkel telve indultunk haza. Jó érzés tudni azt, hogy jövőre is számítanak ránk. BÁRKÁNYIWIESLAWA Események képekben Az esztendő utolsó negyedévében névnapikat ünneplő tagjait és egy 30 esztendős szülinapost köszöntött fel legutóbbi zenés összejövetelén a kistelekiszőlői nyugdíjas klub A kenyérmezei csata 537. évfordulóién, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, valamint halottak napján, a hősi halottak tiszteletére is elhelyezte a megemlékezés virágait a közelmúltban a Nyírbátori Nyugdíjas Értelmiségiek Egyesülete fotók: olvasóinktól Jóízű mulatságban volt részük mindazoknak, akik szombaton este ellátogattak a nyírcsaholyi művelődési házba, a helyi polgárőr egyesület jubileumi, tizedik báljára Szebbnél szebb nóták csendültek fel péntek este a nyíregyházi Nyíri Fészek étteremben, ahol Miskolci Balogh Zoltán és zenekara muzsikával, a nyíregyházi Aranyhang Dalárda nótaszóval köszöntötte Ladányi Miklóst a 60. születésnapja alkalmából Elmondhatjuk: ők legalább hazajöttek Az utolsó magyar hadifogoly hazatalált nyíregyháza. Toma Anna a híradóban látta meg, hogy találtak oroszföldön egy beteget. Azonnal a szívéhez kapott, mert bizonyos volt abban, hogy a testvérét látja. A férje még rá Is pirított: ne fantáziáljon! De ö reménykedett, mert az édesapjáék sem mondtak soha olyat, hogy a fiuk meghalt. Még gyertyát se gyújtottak, és a gyermekeikbe belenevelték: András él. Attól kezdve megszállottan figyelte a híradásokat, és sen- j kivel nem merte megbeszélni | a dolgot, nehogy bolondnak j nézzék. Aztán egy napon a régi álom valóra vált. Tizenhat éve, hogy hazakerült az utolsó magyar hadifogoly, a legendás „magyar beteg”. A 18 esztendővel fiatalabb testvérhúgával a jubileum okán találkoztunk. Ő volt. az egyetlen, akinek az ! érintését - a kezéért nyúlva - a halálos ágyán elfogadta Torna András./5. km Ezt ne A négyszáz olimpián - ? között bukv elsőségét, * A világtörténelemben sincs rá példa, hogy egy ember 56 évig fogságban legyen. CSARODA. Nemrégiben megjelent a Kelet-Magyarországban egy cikk Torna Andrásról, az „utolsó magyar” hadifogolyról, a hazajövetelének 16. évfordulója alkalmából. Azt hiszem, a világtörténelemben nincs rá példa, hogy egy ember 56 évig fogságban legyen, és csak a véletlen folytán - Vujity Tvrtko és Veér Andrásnak köszönhetően - ennyi idő után hazakerüljön. Ha nincs Gorbacsov, akkor soha nem kerül vissza a hosz- szú évekig raboskodó András bácsi. Nekem minden Torna Andrásról szóló dokumentum megvan, ami az újságokban megjelent. Ugyanúgy eltettem a cikkeket Kulcsár Antalról is, aki Nyíregyházán született, és „csak” 46 évet töltött orosz fogságban. Ő 1989-ben került haza, szintén az enyhülés politikájának köszönhetően. Sorskérdések Kezemben vannak az újságcikkek, amelyek elmondják, hogy Kulcsár Antal egy fillér kárpótlást sem kapott a fogságért. Bár - írták az újságok - „tisztes nyugdíjat állapítottak meg neki”, hogy ez összegszerűen mennyit jelent 46 évért, nem tudhatom. A nyíregyházi önkormányzat adott neki egy apró bérlakást, majd - mivel az állapota nagyon megromlott - beköltözött a sóstói szoKegyetlenés borzalmas rémtettek történtek akkoriban. DARVAS IVÁN ciális otthonba. 1989-ben töltötte be a 67. életévét, sorsáról azóta sem hallottam. Ő a fogságáról szóló minden dokumentumot hazahozott, ennek ellenére nem állapítottak meg számára kártalanítást. Említésre méltó Kulcsár Antal hazatérése után tett nyilatkozata, amelyben az szerepelt: még akkor (1989) legalább kétezer magyar fogoly volt a Szovjetunióban, akik azóta már biztosan meghaltak. A Torna András sorsa sem lett jobb ennél, mert hazajövetele után minimál- nyugdíjat kapott, végkielégítésként pedig havi 4 ezer forintot, ami éves szinten 48 ezer forint. Ha ezt beszorozzuk 56 évvel, akkor 2 millió 688 ezer forint. Jó lenne az eseményekről többet beszélni, és visszaemlékezni a kegyetlen, borzalmas rémtettekre is. DARVAS IVÁN, CSARODA Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó fzlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk, ügyelve a tartalmi hűségre. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Vendégsorok Angyal Sándor Kurucos virtus Kicsi a világ, s köztudott, hogy a remény hal meg utoljára. E bevezetőt azoknak az olvasóknak szánom, akiknek tele a hócipőjük a külpolitikával. Ez alól én sem vagyok kivétel. Rögvest kiderül a két állítás összefüggése, bár e rovatban a külügy fehér holló. Olvasom ugyanis, hogy egy borsodi hajfodrász, aki Encsről jutott el az Egyesült Államokba, kurucos virtus- sággal kidobta a leendő új amerikai elnök, Trump lányát az üzletéből, amikor hajtincsei igazítására lépett be oda. Tette mindezt azért, mert korábban a szőke ifjú hölgy nem éppen kedvesen viselkedett Budai Alex mesterrel, akihez immár a neves amerikai színésznők színe-java jár, vagy éppen meghívják a lakásukra egy frizuraigazításra. Hirtelenjében egy másik magyar jutott eszembe, aki szintén hajvágóként indult, és most itthon aratja le a sok-sok mil- liárdot filmügyi biztosként... De mi az, hogy a remény hal meg utoljára? No itt lép be a külpolitika. Annak ellenére, hogy a mi miniszterelnökünk elsőként a világon, remek előrelátással jósolta meg Trump győzelmét a Fehér Házban, joggal tételezhetjük fel, hogy egy kis országból, a messziről érkező jövendölés az eddiginél sokkal kedvezőbb irányba tereli majd országaink viszonyait. Ez persze nem megy máról holnapra, egyhamar még nemigen mondhatjuk kis hazánkról, hogy micsoda Amerika. A kérdés csupán az, hogy a kikosarazott milliárdoscsemete talált-e az encsihez hasonló, ügyes kezű női fodrászt, vagy elpanaszolta a hihetetlen gazdagságú papájának a borsodi kuruclegény kiutasítását üzletéből. Mert a új érában bizonyára ilyeneken is múlnak, múlhatnak a nemzetközi meg az üzleti kapcsolatok. sandor.angyal@kelet.hu Egyhamar még nemigen mondhatjuk kis hazánkról, hogy micsoda Amerika. KEIJEI Üzenet , Ludescher Erzsébet nyirgyulaji olvasónktól: J Azokból a kövekből, melyek^g^ utunkra gördülnek, egy kis Ügyességgel lépcsőt építhetünk. SZÉCHENYI ISTVÁN
