Kelet Magyarország, 2016. október (73. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-21 / 248. szám
2016. OKTÓBER 21., PÉNTEK Az én ötvenhatom 5 Röviden emlékezés. Vaja önkormányzata és lakossága október 22-én 18 órakor a művelődési házban emlékezik meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Ünnepi beszédet mond Tisza Sándor polgármester, majd átadja a díszpolgári címet. Utána ünnepi műsor lesz. FELVONULÁS, Baktalóránthá- zán Október 22-én 17.30-tól ökumenikus istentisztelet lesz a görögkatolikus templomban, amit fáklyás felvonulás követ. Az ünnepi megemlékezést l8.45-től az 56-os [ emlékparkban tartják, majd zenés műsort rendeznek a művelődési központban. Számukra 1956 mindig forradalom maradt SZAKOLY. - Jól emlékszem 1956. október 27-ére, 9 éves voltam akkor. Szombati napra esett, s édesanyám elküldött reggel korán az egyetlen falusi boltba vásárolni. Hosszú sorokban várakoztunk, amikor bejött egy ismert szakolyi lakos és a Kovács boltosnak odaadott egy pár fillért, és kérte, hogy a ruháspolc tetején álló Le- nin-szobrot gyorsan adja át neki. A boltos szó nélkül átadta, és az ismerősünk a bolt előtt lévő betonlapon földhöz vágta. Szerte-szét tört, és a vásárlók tapsoltunk. Ezek az emberek zömmel már tudtak a 23-ai pesti eseményekről.- A vásárlás után hazamentem. Egyszer csak énekszó hallatszott a főtér felől, és nemsokára a házunk elé ért egy felvonuló sereg. Magukkal hívták apámat, mentem én is utánuk. Az emberek vidámak voltak és különböző jelszava- J kát kiabáltak. „Ruszkik haza”, „Rákosinak kötelet, a magyarnak kenyeret”. Kossuth-nó- tákat is énekeltek. A 48-as emlékmű előtt sokan felszólaltak, verseket mondtak és énekeltek. A hangulat csodá- I latos volt. Engem nagyon lel- [ kesített. Apámnak is és nekem | is 1956 mindig forradalom maradt. BOROS MIHÁLY A városokban és a falvakban egyaránt követelték a megszálló szovjet csapatok kivonulását illusztráció: internet Lészkó András (1922-2008) verse 1956. október 23. Golyó süvölt a pesti utcán, és országszerte vér folyik, haladj, magyar, a hősök útján, hisz elnyomód már bujdosik. Szabadság drága, győzedelmes napja simítja arcunk, érzitek? Jogát a nép ma drága véren kapja, etvész, ha meg nem véditek. Rákosi volt itt hatalom és törvény, és az igazság üldözött, sárba tiport a véreskezű önkény, csak szemünk könnye tündökölt. Dús kincstárunkból elvitt Moszkva mindent, félelem bujkált házaink között, lelkünk templomából száműzték az Istent, és trónra emelték az ördögöt. A föld, mit őseink drága véren nyertek, ebek harmincadján fájdalmat terem, hörgése hallatszik völgyeknek, hegyeknek, most szül új országot a történelem. Én népem, én népem, én szerencsétlen népem, a halál kutyája rád rontott, ugat, Kossuth népe vagy te, nékem büszkeségem, segíts magadon, mert nem segít Nyugat. Zúg a szél, zúg a szél, háborog az orkán, legjobban fájó lelkünk háborog, a nemzet segíthet csak a nemzet sorsán, seregeink élén szent zászló lobog! Golyó süvölt a pesti utcán, és országszerte vér folyik, haladj, magyar, a hősök útján, hisz elnyomód már bujdosik. Dandos Gyulával vitte a követelést a rádióhoz NYÍREGYHÁZA. Középiskolás diák volt 1956 októberében a Nyíregyházán élő Kubovics István, aki így emlékszik visz- sza a forradalom napjaira.- A Vasvári Pál Gimnázium diákja voltam, az osztályfőnököm meg éppen Rácz István tanár úr. Amikor a Kos- suth-szobor mellett álltunk, a várostanács erkélyéről lekiáltottak neki, hogy menjen fel beszédet mondani. Innen elmentünk a börtönhöz kiszabadítani a foglyokat, majd egy küldöttség bement a rendőrségre is.- Bár Dandos Gyula a Kossuth Lajos Gimnázium diákja volt, a különböző ifjúsági rendezvényeken sokat találkoztunk, jól ismertem. Együtt vittük el a nyíregyházi diákság követeléseit a rádióhoz. Nem a főkapunál, hanem Dandos Gyula fotó: archív egy hátsó bejáratnál fogadott bennünket egy fegyveres őr, a hátán egy hosszú puska volt, j amit mi fiatalok dióverőnek hívtunk. Ez a fegyveres őr | vette át a követeléseinket. Pár hónappal később az iskolában hallottam, hogy lelőtték a ha- j táron. KM-MML Lövöldözés a belvárosban A városháza erkélyén lehettek vagy húszán, s közülük az egyik férfi szónokolt. NYÍREGYHÁZA. - Azon az 1956- os őszön már nem menetelve és mozgalmi indulókat dalolva haladtunk reggel a Véső utcai kopott kollégiumból a Báthori úton lévő közgazda- sági technikumba, hanem a járdákon, kisebb csoportokban. Mi akkor már a szalagavatónkra is készültünk. Biztonságban hazajutni- Egyszer nyílik a tanterem ajtaja, belép rajta Szűcs Mihály számtantanár úr, egyben igazgató-helyettes, s int a kezével, hogy menjek ki. Azt mondta: „Nagy tüntetés van a Kossuth téren, nincs itthon Merényi igazgató úr, nekünk kell intézkedni, hogy minden gyerek biztonságban hazajusson. Te, mint volt iskolatitkár néhány nagyobb fiúval gondoskodj róla, hogy osztályonként, kis csoportokban hagyják él a tanulók az iskolát...”- Valójában ekkor eszméltem rá, hogy miért volt olyan nagy mozgás és hangoskodás Megállt a kocsisor, letettek egy géppuskát az útra. ANGYAL SÁNDOR a városháza meg a nyomda környékén, s hogy miért került be a megyei lapba 1956. október 25-én diák cikkíróként Tóth néniről, a kollégium mosónőjének nyugdíjazásáról szóló kis tudósításom olyan gyorsan. Bizonyára kevés kézirat volt... Teljesítettük tanárunk kérését, s mi vagy négyen utolsóként távoztunk.- Amikor a Kossuth térre értünk, valóban hatalmas tüntető tömeggel találkoztunk a városházánál. Fenn az erkélyen lehettek vagy húszán, s közülük az egyik szónokolt: „Tárgyaltunk a szovjet parancsnoksággal, s megígérték, hogy még ma az összes katonájuk elhagyja városunkat!”- De mintha csak erre vártak volna a Bocskai utcán sorakozó tankok és gépkocsik, félelmetesen felbőgtek motorjaik s az akkori Állami Áruháznál elhúztak Debrecen irányába. Kerekeik, lánctalpuk alól kődarabok sodródtak az út szélére. Egy férfi ezekkel a kövekkel dobálta a vonuló orosz teherautókat, s az egyik sofőrt telibe találta. Ekkor megállt a kocsisor, letettek egy géppuskát az útra s előbb a levegőbe, a Takarékpalota tetejére eresztették a golyókat, majd fokozatosan lejjebb irányoztak.- Mi, diákok előbb a Kos- suth-szobor tövére hasaltunk, majd a kollégium felé futva a lövedékek elől beugrottunk lapjával a Korona szálló földszinti ablakaiba... Később hozzánk is elért a hír, hogy a lövöldözés során a római katolikus templom lépcsőfeljáróján a lövedékek halálra sebeztek egy férfit. ANGYALSÁNDOR Évtizedeken át tabutémának számított Félelmetes látványt nyújtottak a városokon, falvakon áthaladó tankok Faggatni kezdte az édesanyját, de az nem érültei semmit a történtekről. ÓFEHÉRTÓ, NYÍREGYHÁZA. Most, 65 évesen is elevenen él emlékeimben, kitörölhetetlenül, élesen él bennem, cseng a fülembe az a borzalom, amit 5 évesen gyerekfejjel átéltem, igaz, mindazt akkor felfogni, megérteni nem igazán tudtam. Csattogtak, zörögtek, zúgtak- Ófehértón születtem, s ott éltem 56 őszén is. Akkoron nekünk gyerekeknek játszóterünk az utca volt, nem féltünk, hogy bármi is elütne bennünket. Önfeledt játszadozás közben egyszer csak hatalmas moraj, dübörgés, zúgás, csörgés, csattogás törte meg játékunkat. Elképzelni sem tudtuk, mi lehet ez, amiVolt egy nagybátyám, akit soha nem ismerhettem meg. VADÍLKU ÍSTVÁNNÉ kor a kövesút felé néztünk, akkor láttuk meg a lánctalpas tankokat. Az úton csattogtak, csörögtek, zúgtak a lánctalpak, végig felszántva a falu egyetlen kövesútját! Szüléink suttogó, halk pusmogásaiból, hirtelen elhallgatásukból, beszélgetéseikből megtudtuk, hogy Pesten harcok vannak.- Mi falun ezekből nem sokat érzékeltünk. A hírek is csak napok múlva jutottak el hozzánk, mivel olyan, hogy rádió, újság is kevés helyen volt, tv-ről hírt sem hallottunk.- A másik 56-os emlékem egy későbbi időpontra tehető. Már gimnáziumba jártam, történelemórán mint ellen- forradalom tanultunk róla. Ez még a 60-as évek végén, 70- Csak annyi emlékem maradt, hogy volt egy nagybátyám, akit soha nem ismerhettem meg, aki sorkatonaként a társaival együtt egy lakatanya védelmében életét adta és áldozta a fores évek elején is tabutémának számított, csak titokban beszéltünk róla, csak egymás között, idegenek előtt soha.- Az 56-os esemény közvetlenül a családunkat is érintette, mivel családunkban is volt 56-os „ellenforradalmár”. Mindenszentekre készülődtünk, s a nagyok suttogása közben megütötte fülemet egy név, Jóska! Nem tudtam, ki ez, hisz nem tudtam arról sem, hogy anyámék nem négyen, hanem öten voltak testvérek.- Faggatni kezdtem anyut, de nem árult el semmit, mert nem lehetett. Majd nagymamát kérdezve, egy keveset azért elárult, de megesketett, hogy ez titok, erről soha, senkinek nem szabad beszélni, hiszen mindenki félt. VADILKU ÍSTVÁNNÉ radalomért, szeretteiért, így értem is. Ezért emlékére és valamennyi hősi halált halt 56-os emlékére mécsest gyújtok, imádkozom értük, emléküket megőrzőm, míg a földi életem véget nem ér! Mécses minden hősért Szamizdatokban is élt 1956 Londonban tanulta meg a földalatti kiadványok szerkesztését. NYÍREGYHÁZA. - Az életkorom miatt személyes élményem nincs az 56-os forradalomról, de történelemtanárként kétségeim voltak, hogy nem az igazat tanítom, amit a szamiz- datok később megerősítettek. Szabolcsban volt egy szamiz- dathálózat 1986-89 között.- A Beszélő, Hírmondó újságok mellett az 1956-os forradalomról szóló könyvek közül Mérai Tibor: Nagy Imre könyve és Bill Lomax: Magyarország 1956 volt a legnépszerűbb. Üldöztek bennünket, nekem 2 házkutatást kellett megérnem, és elég vastag lett az állambiztonsági dossziém. A legnagyobb hatással Krassó György volt rám, nála laktam Londonban 1987 nyarán és tőle tanultam meg a földalatti kiadványok szerkesztését. A szabolcsi 1956-os eseményekről hitelesen először kollégiumi vezetőm, Kántor Zoltán számolt be nekem, aki a kivégzett Szilágyi László sógora volt. Gégényben tagja volt a Forradalmi Bizottságnak. A megyei „Fehér könyvet” egyszer elhozta, és lépésről lépésre elemeztük a benne található hazugságokat. Utána barátaimmal létrehoztuk a Vakond szamizdatot, amely jóval a rendszerváltás előtt igazságot követelt 56-nak. 2016 augusztusában a Júlia fürdőben összejöttünk, az egykori Vakond szerkesztőségének még élő tagjai, és elhatároztuk, hogy kiadunk VAKOND - V ÁLOGATÁS 56-OS FORRADALMUNK 6(1. ÉVFORDULÓJÁRA Az összeállítás borítója egy jubüeumi Vakondot a 60. évfordulóra. R. kovács László
