Kelet Magyarország, 2016. szeptember (73. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-05 / 208. szám

2016. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ 4 Fórum KELET ■ Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Olvasóink írják Sértő és oktalan az apuka panasza „Alkoholt mérnek az isko­la mellett” címmel a Kelet augusztusi számában jelent meg egy cikk, amelyben egy fiatal apuka azt panaszolta: kislánya szeptembertől egy olyan nyíregyházi iskolában tanul, amelynek közvetlen szomszédságában „presszó” üzemel, és a vendéglátóhely törzsvendégei alkoholisták, hajléktalanok. Több odajáró, becsületesen dolgozó fia­tal, középkorú és nyugdíjas nevében visszautasítom ezt a becsületsértő minősítést! A szóban forgó vendéglátóhely évtizedek óta a lakótelep ked­velt, s egyre színvonalasabb szórakozóhelye, ahol ki-ki kul­turáltan töltheti el a szabad­idejét, pihenőidőben beugor- hat egy kávéra, beszélgethet. Tény, hogy a nyíregyházi vendéglátóhelyek némelyike elég közel van az óvodákhoz, iskolákhoz, ám ez nem jelenti azt, hogy a működésük nega­tív hatással lenne a fiatalokra. Arra biztatom a névtelen panaszost, egyik alkalommal térjen be ebbe a presszóba, vegye szemügyre a körülmé­nyeket, az ott lévő rendes, békés embereket, s csak ezután alkosson véleményt, felvállalva hozzá a nevét is! Üdvözlettel: egy alkoholistá­nak minősített, többdiplomás, 72 évesen is aktívan dolgozó, nem hajléktalan törzsvendég. SEBESTYÉN JÓZSEF, NYÍREGYHÁZA Olcsó tejnek... „Savanyú a szőlő” - szoktuk mondogatni, amikor valaki elégedetlen a saját javaival, adottságaival, és irigykedik a másikéra. Esetemben a tej volt savanyú, a szó szoros értelmében. A dobozos kiszerelésű tej mellett olykor a nyíregyházi tejautomaták­nál is vásárolok. Házi, friss, olcsó - minden érv amellett szólt, hogy „megfejjem a pléhbocit” a minap. Estig a hűtőben tároltam, majd nekiláttam felforralni, ám ez nem sikerült, összement a tej! Újra próbálkoztam az automatánál, ahol meglepett, hogy most csak 100 forintért mérik a tej literjét. Bedobtam a pénzt, majd „csapoltattam” másfél litert egy üres ásvány­vizes palackba. Mielőtt a kupakot rácsavartam volna a flakonra, megkóstoltam a tejet. A „mustra” elszomorító eredményt hozott: a tej már savanyún jött ki az automatá­ból. Bár a gépen feltüntetett telefonszámon lehetett volna reklamálni, inkább hazasé­táltam a palackkal, és mind a ketten aludni mentünk. Kíváncsian várom, milyen íze lesz a savanyú házi tejnek, ha végre „kialussza” magát. Nem hiszem, hogy az auto­matát feltöltő személy tuda­tosan romlott tejet árusítana a gépből, a történtekhez köze lehet a kánikulai időjárásnak is, de óhatatlanul megfogal­mazódott bennem, hogy az olcsó, akciós árnak köze lehet a minőséghez. DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA sandor.angyal@kelet.hu Üzenet Földes István hűséges olvasónktól: A zenészeknek ingyen elérhetővé kellene tenniük a zenéiket, és a rajongóknak csak akkor kellene fizetniük érte, ha tényleg szeretik azt. KIM DOTCOM KM-portré A kemencemesternek nyírbogát. - Hogyan lesz egy esztergályosból kemencemes­ter? - szegeztem a kérdést Koda Mihálynak, aki hatalmas péklapátjával egymás után vette ki a frissen sült, gazda­gon „feldíszített”, ínycsiklan­dozó kenyérlángosokat a nyír- bogáti községháza parkjában lévő forró kemencéből.- Az eredeti szakmám esz­tergályos, egy forgácsolócé­get vezetek családi vállalko­zásban. A nejem mellett a gépésztechnikus végzettségű fiaim és a nejem is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ütő- és piacképes csapatként funkcionáljunk. Mindig is szí­vesen sütöttem-főztem a sza­badban, a kemence melegé­nél odahaza. A szomszédok, barátok, rokonok jóízűen fo­gyasztották az így készült sült húsokat, töltött káposztát, kenyérlángost, csülkös kenye­ret, hájas kalácsokat. Amikor segédkeztem a bogáti „közke­mence” megépítésében, még Koda Mihály fotó: a szerző nem sejtettem, hogy idővel gazdája is leszek a nagyköz­ségi ünnepek, rendezvények alkalmával. Igyekszem meg­szolgálni a kemencemesteri titulusom, azt vallom, hogy- bármelyik munkakörömben dolgozzak is - a pozitív vá­sárlói, fogyasztói visszajelzé­seknél nincs jobb ajánlólevél- mesélte Mihály. Elárulta: a finom falatok közelében nem könnyű vigyáznia arra, hogy ne essen kísértésbe, és meg­őrizze testsúlyát. KM-PI Vigyázz rám is! Az idén nyáron is megren­deztük, immár harmadik alkalommal, az aerobic- és wellnesstábort, amelynek - a szokásokhoz híven - a bereg- daróci Hét Csillag Üdülő és Konferencia Központ adott otthont. A háromnapos eseményen közel félszázan vettek részt. Az órarendben természetesen főleg aerobic- és fitnessfoglalkozások, vala­mint relaxációs, meditációs gyakorlatok szerepeltek. A dance aerobic, step aerobic, alakformálás, cross tréning, jóga, dinamikus jóga, soft ball és aqua fitness mellett a csoportos hangtálterápia, a spirituális útmutatás, a masszázs és a kiropraktika iránt is nagy volt az érdek­lődés. Profi szakemberek tartottak órákat, foglalkozá­sokat a táborban, köszönet a team tagjainak: Köblösné Demeter Andrea (Mátészal­ka), Lakatos Andrea (Nyír­bátor), Temesi Éva (Vásá- rosnamény), Hankovszkiné Medve Mónika (Vásáros- namény), Faragó János (Vásárosnamény), Szilágyi Ádám (Nyíregyháza), Ko- vácsné Anikó (Mátészalka), Potyók Judit (Nyíregyháza), Szilárdfyné Kiss Katalin (Tákos). ILLÉS ILCSY, NYÍREGYHÁZA Súlyán, az újraéledő bokortanya Vendégsorok Angyal Sándor Az energiavámpír Kedvelem a napilapok Egészség-mellékleteit. Nemcsak azért, mert ezek politikamentesek, hanem mert nagyon sok hasznos tanácsot adnak az életünkhöz. A minap öt tippet ajánlottak a nyugodtabb hétköznapokra. Olvashat­tuk például, hogy „kezeljük tudatosan a konfliktusokat”. A szerző abból indult ki, hogy mindenkinek lehet rossz napja, ezért igyekezzünk minden emberi reakciót a maga helyén kezelni. Ezt akkor értettem meg igazán, amikor az állítása bizonyítékaként hozzátette, hogy a rágódás bizony nagy energiavámpír. Ezzel a vámpírral még a nyugdíjazásom előtti, aktív koromban bizony magam is naponta szembetalálkoztam. Különösen gyakori volt ez a kéretlen randevú friss vezető­ként, amikor mindenki egy­szeriben meg akarja váltani a világot, ezért aztán minden­be és mindenkibe beleköt, hangoskodik, még az erek is kidagadnak közben a nyakán, de közben nem veszi észre a kaján mosolyokat a kollégák, a munkatársak szája szélén, akik az eligazító kritika után ott folytatják, ahol előző nap abbahagyták. Tartott mindez egészen addig, amíg egyik idősebb munkatársam négyszemközt rám nem szólt: „Ne hangos­kodj annyit, mert árt az egészségednek!” Tiszteltem őt, és megfogadtam a tanácsát. Megegyeztünk, hogy ő majd rendszeresen kritizál engem az értekezleteken, amit én fegyelmezetten elviselek. S láss csodát, először ijedt arcot vágtak az eligazítás résztvevői, aztán ők is felbátorodva tették szóvá a hiányosságokat, amire közösen bólintottunk rá, és igyekeztünk kijavítani azokat. Én megtanultam csökkenteni az önvádat, a rágódást, a kollégák pedig elválasztani a lényeges kérdéseket a lényeg­telentől. így lett aztán nemcsak hasznosabb, de rövidebb is a reggeli eligazítás. Először ijedt arcot vágtak az eligazítás résztvevői, aztán ők is felbátorodva tet­ték szóvá a hiányos­ságokat. Az előadók és a táborozók Is kitettek magukért FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Szép Kiara Alexa A finom őzgulyás mel­lett szellemi táplálék­ról is gondoskodtak a találkozó házigazdái. NYÍREGYHÁZA-5ULYÁNB0K0R. Egy jó barátom invitálására én is részt vettem az augusz­tus végén megrendezett Su- lyánbokoriak találkozóján, ahol a helybeliek mellett in­nen elszármazottak és érdek­lődők is részt vettek. A szervezők fizikai, kultu­rális és szellemi táplálékról is gondoskodtak: őzgulyás gőzölgött az üstben, műsort adott a népdalkor, résztvevők és megsárgult fotók sokasága mesélt arról, milyen volt az élet egykor Sulyánbokorban. Iskola, majd Isten háza volt A szervezők egyikétől, Gre- xa Gabriellától megtudtam: papírforma szerint mintegy negyvenen élnek a Nyíregy­háza környéki bokortanyán, valójában ennél is keveseb­ben, sokan ugyanis csak gaz­Együtt lélegzik a várossal Jó volt hallani, olvasni az utolsó magyar hadifogolyról, Torna Andrásról, aki egykor Sulyánban lakott, s 2000-ben került haza a 2500 kilométer­re lévő, oroszországi Kotyel- nyicsből. A közeljövőben neki szeretnének emléket állítani az újraéledő bokortanyán, amely minden szükséges adottsággal (villany, gáz, inter­net, kövesút, tömegközleke­dés, közeli munkalehetőség) rendelkezik ahhoz, hogy von­zó legyen a fiatalok számára is. Grexa Gabriella (jobbra) szervező, szerkesztő a fotókiállításnál fotó: km GARAI JÁNOS, NYÍREGYHÁZA dálkodni járnak ki a belváros­ból. Mesélt a hátunk mögött álló régi, romos épületről, amely egykor iskolaként, ké­sőbb imaházként szolgált, majd lakat került a kapujára. Amit Gabriella nem mon­dott el, megtette az ő, vala­mint Bácskámé Pristyák Erika és Gáva Tiborné szerkesztésé­ben, az EMEL Egyesület gon­dozásában, célzottan e találko­zó alkalmából megjelentetett „Sulyánbokor - egy újraéledő bokortanya” című kiadvány. A küllemben fekete-fehér, tartalmilag színes, A/5 mére­tű tájékoztató füzet mesél a megyeszékhelyhez tartozó Sulyánbokor kialakulásáról, arról, hogyan népesedett be (majd öregedett el) a tanya, kik lakták, hogyan éltek, mi­vel foglalkoztak. A kiadványból tudtam meg, hogy a népességszám az 1920-as években volt a leg­magasabb, 180 fő, és a tanyasi embereknek nagyon fontos volt az iskola, szerették és nagyra becsülték a tanítókat, így például Leib Ferencné Dó­rika nénit, Bokor Károlynét és Kovács István tanító bácsit. @ Szatmár vármegye művészi értékei Mátészalkai művésztelep néven alkotótábort szeretne létrehozni jövőre a Reformátusok Szatmárért egyesület és a mátészalkai önkormányzat. Augusztusban a Szalka Tárlaton mutatkoztak be művészek a Zsinagógában, fotó: olvasónktól Hétcsillagos alakformálás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents