Kelet Magyarország, 2016. augusztus (73. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-29 / 202. szám
2016. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ KELET Sport Interjú: Helebrandt Mátéval, megyénk egyetlen olimpikonjával, aki egyéni rekordot gyalogolt az olimpián Máté szerint jó fél perc Rióban maradt, ám így is feledhetetlen é1-^nyekkel tért haza A favelláktól tiltották őket, egyébként a köz- biztonság rendben volt, az olimpiai falu viszont nem. olimpia. Hamar elröppent a régóta várt két hét. A színpompás tűzijáték után hétköznapira fordult az élet Rio de Janeiróban, véget ért az olimpia. Az ötkarikás játékok feledhetetlen élményeket, örök emlékeket, sikereket és örömöt, kudarcot és bosszúságot hoztak versenyzőknek, edzőknek és szurkolóknak egyaránt. Megyénk egyetlen olimpikonjának szerencsére csak a jóból jutott. Helebrandt Máté a londoni harmincket- tedik hely után Rióban huszonnyolcadikként ért célba, most is egyéni rekorddal. Még indulás előtt, a vele készített interjúban kihangsúlyozta, hogy kellemes élményekkel szeretne majd hazatérni. így történt. A verseny után úgy nyilatkozott, hogy bár nem elégedetlen, hiányérzete van. Azóta eltelt több mint két hét. Ezt most is tartja? HELEBRANDT MÁTÉ: Igen. A formám alapján időben és helyezésben is jobbat érhettem volna el. Nem kifogásként, tényként emlitem, hogy sajnos a szokatlanul éles fordulók miatt mindenki értékes másodpereket veszített. Engem emellett a 10-12 kilométer között kapott két figyelmeztetés fogott meg. Egy olimpián ilyenkor óhatatlanul visszavesz a tempóból mindenki, mert minél gyorsabban gyalogolunk, annál nagyobb esély van a technikai bakira (leegyszerűsítve: a két láb egyszerre nem lehet a levegőben, mint a futásnál - a szerk.). Ráadásul ilyenkor önkéntelenül a kelleténél jobban koncentrálunk a technikára, ami szintén az idő rovására megy. Most már kár keseregni, de úgy vélem, legalább fél perc még bennem maradt. Ezt erősítette meg Pokrovensz- ki József. Mestere úgy nyilatkozott, hogy amennyiben ott van a helyszínen, akkor bizonyára jobb időt ment volna. Hiányzott Józsi bá’? helebrandt MÁTÉ: Természetesen igen, hiszen már a kinti edzéseken sokat tudott volna segíteni. A versenyen pedig kívülről mindig jól látja, hogy milyen állapotban vagyok, milyen tempót kellene menni, mire ügyeljek, illetve rendre más hasznos tanácsokkal lát el. Sajnos Rióban nem lehetett ott. A húsz kilométeres gyalogláson túl vagyunk. Milyen versenyeket látott élőben? HELEBRANDT MÁTÉ: Már a versenyem után este mentünk drukkolni az uszodába, és láthattam Hosszú Katinkát 200 háton, Cseh Lászlót 100 pillangón és Kapás Boglárkát 800 gyorson. Énekelhettük a Himnuszt a Kozák Danuta, Szabó Gabriella kajakpáros győzelme után. E két sportág mellett természetesen az atlétikai versenyekből is megnéztem néhányat. A sportolók hogyan mehettek be a sajátjaikon kívül más eseményre? HELEBRANDT MÁTÉ: Az atléták és a kajak-kenusok saját sportágukat megnézhették. Aki Az indulás előtt elsősorban a közbiztonság miatt aggódott. így utólag joggal? HELEBRANDT MÁTÉ: Szerencsére nem. Sem velünk, sem a magyar küldöttség tagjaival nem történt baj. Akadtak persze problémák, többeket kiraboltak, vagy ki akartak rabolni. Egyébként a biztonság nőktől mindenkit mintegy tíz méterrel hátrébb tessékeltek. A csomagokat a földön kellett hagyni, ezeket kutyákkal átvizsgálták. Gyorsak és udvariasak voltak. Az olimpiai falu milyen volt, az ellátással nem volt gond? HELEBRANDT MÁTÉ: AZ Olimpiai falu nagy csalódás volt. Talán a legjobb szó rá, hogy igénytelen volt az egész. Nagyon sok hiányossággal. Eldugúl- tak vécék, zuhanyzók, volt, ahol hiányzott a villany. A takarítok munkája pedig... Volt, aki látta, hogy a lepedőcsere any- nyit jelentett: megrázták és vis?- szatetmas sportban mGYARO szeretett volI tek az agyra. A hírek [ szerint az utolsó nap már [ felmondott a személyzet. I Egyébként úgy mesélték, hogy a takarítók a szegénynegyedből érkeztek, ahol aligha szerezhettek rutin a takarításban. Az étkezéssel annyi gond volt, hogy egy idő után egyhangúvá vált. Nem voltak rosszak az ételek, csak a választék volt szegényes, Londonban erre sokkal jobban odafigyeltek. (2io2ou HELEBRANDT 162^ na drukkolni honfitársának, annak belépőt kellett igényelni a csapatirodáján. Hétfőn reggel kérted, hogy a szerda esti ese- Á ményt ^ szeretnéd megnézni, akkor felírták, másnap este pedig közölték, hogy van-e belépő. Én szerencsére mindenhova elmentem, ahova szerettem volna. Egyébként nem sok eseményen volt telt ház a stadionokban vagy a csarnokokban. Ez egyébként nem meglepő, mert drágák voltak a jegyek. A hírek szerint a tehetősek közül sokan távol maradtak, féltek a közbiztonságtól, a Zikavírustól, a világgá kürtőit körülményektől. A jegyek pedig drágák voltak, az átlag brazilok számára aligha megfizethetőek. Az atlétikában például a délutáni és esti programra 30-50 ezer forint volt egy napijegy, az úszásra 20-25 ezer, a kajak-kenura pedig mintegy 10 ezer. Ez nem kevés. Máté hetvennégy indulóból végzett a huszonnyolcadik helyen FOTÓ: HBN/DERENCSÉNYI ISTVÁN érdekében hatalmas erőt mozgósítottak a brazilok. Rio szerte nagyon sok fegyveres katonát lehetett látni. A Copacabanán például ötven méterenként voltak többen is, így valóban biztonságban érezhette magát az ember. A menyasszonyom mondta, hogy az én versenyem a rajt előtt az egy kilométeres pályán, a két oldalon a kordoFavilla, fakanál, fatányér...he- lyett favella. Jártak valamilyen szegénynegyedben, ahogyan ott nevezik favellában? Mit tudtak megnézni Rióból, mi tetszett? HELEBRANDT MÁTÉ: Favella? Isten ments, hogy odamenjünk - tudatta velünk a helyi idegenvezetőnk, amikor felvetettük. A helyi viszonyokat igen jól ismerő kísérőnk szerint oda még rendőrökkel sem biztonságos bemenni, mi pedig nem akartunk kockáztatni. Az látszott, hogy nagy a szegénység. Rio egyébként gyönyörű, ezzel aligha mondok újat. Nagyon tetszett a Cukorsüveg-hegy, a Megváltó Krisztus szobra, a Copacabana viszont számomra nem volt olyan hatalmas élmény. Sokat buszoz- tunk, autóztunk, ami feltűnt: minden út döcögős volt, még egy olyan sztráda is, amit egyébként hónapokkal előtte adtak át. Kérdeztük, hogy ez miért van így, mire azt a választ kaptuk, hogy ott ez normális. Az olimpiai faluban is azért nem volt minden tökéletesen elkészítve, mert akkor öt év múlva nem lenne munkalehetőségük az ott élőknek. Ugyanezzel érveltek az utak minőségénél is. Egyébként más az életszemléletük. A lényeg a napsütés, a jó hangulat, a zene, minden más ráér... Volt még valami, az élmények közül a legfeledhetetlenebb... HELEBRANDT MÁTÉ: Igen, már nem titok, hogy Rióban megkértem Ivett kezét. Régóta terveztem, természetesen titokban, még a szüleimnek sem árultam el. Megvettem a jegygyűrűket és vártam az alkalmat. Ez akkor jött el, amikor elmentünk egy hajó- kirándulásra. Egyébként is csodálatos, a szervezők szerint karibi hangulatú Ilha Grande szigetén voltunk, amikor miként a filmekben van: a tengerparton letérdeltem és feltettem Ivettnek a nagy kérdést. Mikor válaszolt, megszólalt a hajó kürtje, mert már csak ránk vártak, így aztán, ha nem mond igent, akkor maradt volna ott. Egyébként az volt a poén, hogy a fedélzeten ránk várók mindezt látták, és kitalálták, hogy mi történhetett, mert amikor felszálltunk a hajóra, tapsoltak, éljeneztek és csókot kiabáltak. Megkapták. Arról is említést tettél korábban, hogy a verseny után már Rióban elkezdted, illetve folytattad az edzéseket. HELEBRANDT MÁTÉ: Igen, az élet nem áll meg. Jövőhéten már az MTK pályáján indulok a Szuperliga döntőjén 10 kilométeren, utána pedig jön a csapatbajnoki döntő. Azt követően lesz egy hosszabb, egy hónapos pihenő, majd kezdődik az újabb ciklus, amit majd a tokiói olimpia zár le. Visszatérve még Rióhoz, ezen a fórumon is köszönöm a segítséget edzőmnek, szüleimnek, támogatóimnak, a Nyíregyházi Sportcentrum dolgozóinak, vezetőinek, gyógytornászomnak, és külön, személy szerint Pikó Károly főorvosnak. Nélkülük nem ment volna. MÁN LÁSZLÓ laszto.man@kelet.hu A Megváltó Krisztus szobránál Lelkes szülők, barátok FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN És megtörtént a leánykérés. A kívülről mutatós olimpiai falu fotók: m agánarchívum A * *
