Kelet Magyarország, 2016. július (73. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-11 / 161. szám
2016. JÚLIUS 11., HÉTFŐ KELET Tollpróba 5 Bessenyeiné Zita Légyott A Hold körbefonta esti légyottunkat, szorosra kötötte lágy haját kínomnak, tiltott buja vágyak rezzenő lelkének, összeprésett virág fekete kelyhének. Álmodtam a szépet csillogó sugárral, kapualjak alatt bújó boldogsággal, mélázva kisdeden álmodtam csodákat, fehér esztendőket, napsugaras árnyat. Repültem a csodák szívzugában, tizenéves fővel légszárnyú ruhában, köpönyegem alatt boldogság ízével, lebegtem a légben elvarázsolt szívvel. Visszanéztem, s láttam fehér árnyat, életünk új útján barna, nehéz ágat, nem hittem a színek sötét jelentését, futottam előtte, kívántam gyönyörét. Mályvaszínű, bíbor tapadt a letkemre, beleásott szívem apró részeibe, kanyargós, nehéz út poros köpenyében, felszáradt könnyeim gyászos éveiben. Köpönyegem nyitva, állok viharverten, negyvenöt fehér év kövekkel kiverve, beteljesült álmok, visszatért varázsok, Aranyfények közt könnyes boldogságok. Nagy Katalin Babba Mária, magyarok anyja Erdélyországban van egy égi csoda. Fényes csillag, neve: Babba Mária. Somlyónak hegye, Mária országa, magyarok anyja, Jézusnak virága. Égi királynő vagy, magyarok anyja! Szenvedő népedet ne hagyd el soha! Babba Mária, Hozzád imádkozom. Áldd meg országunk, áldd meg a sorsunk! Magyar vagyok. Mindig az maradok. Mária országában élek, s meghalok. Babba Mária, Erdély szép védője, magyarok anyja, patrónánk örökre! Kvízmegfejtés Az 1940-es évektől önálló nagyközség volt. 1970-től nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Vaja. ■ Csukás István gondolata az olvasásról Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejében a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb. Bankszám-apam „Hébe-hóba látogatom csak a családomat. Olykor telefonon beszélünk.” tollpróba. Van rendes állásom, mégis szegényként élek, mert betegesen félek a pénztől, ezért nem veszem fel a fizetésemet. A doki szerint krometofóbiám van, de nem foglalkozik velem, mivel kiderül, hogy emiatt hálapénzt se tudok neki adni. Azt felelem, hogy egy jó orvos segítene rajtam így is, mert a páciens jóléte a legfontosabb számára. Erre azt mondja, allodoxa- fóbiája van, fél más emberek véleményétől és bezárkózik a gyógyszeres szekrénybe sírni. Elhatározom, a magam erejéből barátkozom hát meg a pénzzel. Az apróval kezdem: fotókat nézegetek a régi kétforintosokról, majd tízforintosokat simogatok, és végül egy-egy százast ragasztok a mellbimbóimra, úgy alszom el. De aztán jönnek a rémálmok. Álmomban ismét gyerek vagyok. Apám minden hó végén beöltözött a családi bankszámlaszámnak, hogy így riogasson minket. Még most is látom, ahogy egy 16 számból álló számjegy üldözi keresz- tül-kasul a házon édesanyámat, aki ordít és a haját tépi. Apám szerint így kell intézni a családon belüli pénzügyeket. Egy nap nem bírtam már tovább nézni, és ráhívtam a bankszámlaszám-sintéreket. De csak néhány napig volt csönd odahaza: édesanyám sok-sok önmarcangolás után úgy döntött, haza kell hoznunk apámat a számlaszám- menhelyről. Ahogy beléptünk, számsorok feszültek rögtön a kerítésnek: volt, amelyik izgatottan csaholt, a másik fájdalmasan nyüszögött ránk a saját bank„Elhatározom, a magam erejéből barátkozom hát meg a pénzzel. Az apróval kezdem...” illusztrációk: internet számlaszám-ürülékében fet- rengve. Ott döbbentünk csak rá anyámmal, hogy voltaképp nem is tudjuk, milyen számjegyre végződik a családi számlaszám - pedig százszor láttuk már őrjöngeni a lakásban. így hát találomra hazahoztunk egyet.- Mától ő az apukád - mondta édesanyám a számsorra mutatva, és arra gondoltam, miért is ne, talán ez nem fog minket az éjszaka közepén riogatni. Akkor még nem sejtettem, hogy az új családi bankszámlaszámunk szereti molesztálni a gyerekeket. Csak amikor az éjszaka közepén arra keltem, hogy 16 számjegy matat a pizsama alsómban és a három számjegyből álló GIRO-kód a fenekemet simogatja, döbbentem rá, rossz vásárt csináltunk. A bankszámlaszám később verni kezdte anyámat, úgyhogy visszavittük a menhelyre, ahol időközben előkerült a valódi apám: mosdatáskor fedezték fel, hogy ő valójában egy számsornak öltözött középkorú férfi. Viszont nekem azóta sincs saját számlaszámom, mivel félek a pénztől - így ha meg kell adni valahol, az azóta megtanult családi bankszámlaszámot használom. A munkahelyemen is. Ezért van az, hogy a fizetésemet apámra küldik. Hébe-hóba látogatom csak a családomat. Olykor telefonon beszélünk. Édesanyám ilyenkor mindig megjegyzi, hogy apám egyre nehezebben jár, alighanem a testében felgyűlt rengeteg fizetés miatt. Röntgenfelvételeket emleget, amin az látszik, hogy vaskos köteg valuták torlaszolják el belülről apám tüdejét, meg az, hogy különböző fémérmék tapadtak a májára. Mindig megkérdezi: - Mikor veszed már fel a fizetésed? De csak hümmögök és gondolatban próbálom felkészíteni magam az elkerülhetetlen találkozásra a fizetésemmel. Miután az aprópénzzel nagy nehezen kezdek kijönni, papírpénzt ragasztok a combomra. Az érintésére szédülni kezdek, de kitartok. Lelki szemeim előtt már látom a dicsőséges napot, amikor betoppanok apámhoz a kezemben egy késsel és azt mondom majd neki: „Jöttem felvenni a fizetésem!” Ő büszkén fekszik majd fel a konyhaasztalra, én pedig felhasítom a bőrét. Miközben ujjaim az izgő-mozgó forró belszervek közül kihalásszák a nedves-ragadós bankókat, rájövök, csöppet sem riasztó ez már a számomra. KOMOR ZOLTÁN Amatőrök és profik szépirodalmi pályázata nyíregyháza. Pénzdíjas no- vellaíró-pályázatot hirdet az Országos Mécs László Irodalmi Társaság és a Gyermekjóléti Alapítvány 14 évnél idősebb amatőrök és profik számára. Az irodalmi versenyre minimum két, maximum öt - kötetlen témájú - novellával nevezhetnek, melyek terjedelme legfeljebb öt, World formátumban megírt oldal. A pályázat célja ráirányítani a figyelmet a magyar novellairodalomra, a magyar nyelven írt alkotásokra. Beküldése határidő: szeptember 4., további részleteket a mecslaszlotarsa- sag.webnode.hu/palyazatok oldalon olvashatnak. km Földesi László: A könyvárus verse A könyvárus verse Öreg, rekedt, rezes hangon árulja könyvét, szél hordja az aszfaltos fa sziklevelét szét, összeráncolt szemöldök mögött csoszogó intelligencia a munka nyugtató nyugalma a markában még, bár reszket az erőltetéstől, törzse még nem fél a csipkebogyós téltől. Elsepri a jövendő a havat homlokom elől, a téma, mikor szorul s majd aztán lassul, mindent feldúl a nincs régmúlt a jelenben, az igazság halkan ballag fekete kendőben a templomba. Elterül a takart, hideg oltáron, kéregetőn elernyed, felkelni nehéz immáron. Kinek a fülébe, másnak a szájába, amannak a szemébe szökken a tisztaság a kirakatban, láthatatlan morzsáktól éledezik a könyvvilág. Hányszor kényszerülnek imára a nefelejcsek? Láttatok e kovácsolt igazságot egy emberben, zöld vetésben, babonák vágtatását az égen át? Szánalom, irigység boros bánatát árulom hát, fegyverek nótázása, vérszivók bánt virágzása trappot az idea Szaharáján, a múlt káromkodása történelmünk katedrálisán, félre veri a harangot a költészet s az irodalom, befelé fordul imája, diszharmónia világunk harmóniája, s engem faggat. Játszik velem, kifeszít a világ! Szeretnéd, ha elolvasnák az írásaidat? nyíregyháza. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Akkor lapunk Tollpró- ba-oldalát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat az alexandra.csaki@ kelet.hu e-maü címre! km Fecske László rövid novellái A legősibb erő, a legnagyobb hatalom Szerzőnk környezet- védőként szívén viseli bolygónk sorsát. Ennek írásaiban is hangot ad. TOLLPRÓBA. - Hé, Szundi! - szólt oda a tavasz tündére az álommanónak.- Eleget aludt. Most már felkeltem.- Még ne! - intette csendre az álommanó a tündért.- Még álmodik. Azt álmodja, hogy boldog, mert az emberek féltőn vigyáznak rá, gondosan megművelik és nem ártanak többé neki. A tavasz tündére elmosolyodott.- Hát jó. Adok még egy kis időt, de nem túl sokat, mert felborul a természet rendje.- Hamarosan megkezdheted szépséges munkádat - mondta az álommanó.- Csak még egy pillanat. Rég volt ilyen boldog a Föld.- Nem hagyom, hogy tovább bántsák, ne félj! Ha felébred, s ijedten üzen majd nekem, felébresztem a természet erőit is, kik majd rendet teremtenek rajta. Nagy erejükkel hamarjában lesöprik a pusztító hadat, meglásd!- Miért van az, hogy ő életet ad, mégis bántják? - kérdezte az álommanó.- Magam sem értem. A tündérvilágban ajándékért ajándékkal fizetnek, de itt... Most miről álmodik éppen?- Hogy nem lakja ember. Csak a madarak kergetőzését és a tiszta állatvilágot látom mámoros elméjében. Végtelen virágtenger borítja, s szabad bálnák milliói csobbannak hatalmas óceánjaiban. Nincs fertőzés, nincs betegség, nincs háborgás, mert nincs ember.- Hm... Sajnos most fel kell keltenem ebből a gyönyörű álomból - jelentette ki szomorúan a tavasz tündére. Egy leheletére megébredt a Föld, és akkor... kitavaszodott. A Nap és a Hold- Látod? - szólt a Hold.- Azok a nagy villanások és ezek a pukkadozó hangok mik lehetnek?- Nem látok semmit. Túl messze vagyok -mondta a Nap. - Mesélj, mi történik?- Az emberek... a Föld lakói... harcolnak.- Miért? Az életért netán, mit ajándékba kaptak? - kérdezte a Nap.- Nem. Hatalomért. Pénzért. - felelte a Hold.- Mi az a hatalom és mi az a pénz?- Sejtelmem sincs. Magam is ennyit tudok csupán. Egykor vendégeim voltak ezek a kis feltörekvő jövevények. Elindultak abba a világba, ahol pusztulás vár rájuk. Elhagyták piciny életterüket, mert érdekesebb volt nekik az űr. Vagy ki tudja, miért? Talán a kalandvágy hajtotta őket.- Mit tudsz még róluk? - kérdezte a Nap.- Nem sokat. A Föld, hová születtek, gyönyörű hely. Sokkal szebb, mint mi. De ez a betegség, mit embernek nevezek, terjed rajta, mint a rosszindulatú daganat. Nem sok jót jósolok kozmoszbéli testvérünknek.- Becsülöm a Föld tűrőképességét, de ne sajnáld! - mondta a Nap.- Nagy erejét jól titkolja, lakóit megtűri, de ha békés természetével visszaélnek, s rombolják féltett kincseit, haragja hatalmasabb lesz, mit emberfajzat el tud képzelni.
