Kelet Magyarország, 2016. június (73. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-06 / 131. szám
2016. JÚNIUS 6-HÉTFŐ KELET Ajándékkal kedveskedtek a legjobbaknak fotó: tudósítónktól Kreatívan ábrázolták a lánglovagok munkáját NYÍREGYHÁZA. Közel ötszáz alkotás érkezett a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, valamint az Országos Tűzmegelőzési Bizottság által meghirdetett, Tűzről pattant elnevezésű pályázatának megyei fordulójára a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságra. A pályamunkákat bíráló bizottság korcsoportonként és kategóriánként választotta ki azokat a munkákat, amelyek a legjobban és a legkreatívabb módon ábrázolták a tűzoltók mindennapi szolgálatellátását, beavatkozásait. A legtöbb pályamű plakát kategóriában érkezett, a megyei első helyezett munkák automatikusan részt vesznek az országos versenyen, melynek eredmény- hirdetésére június 10-én kerül sor a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon. A megyei forduló nyerteseinek Leskovics Zoltán tű. alezredes, megyei tűzoltósági főfelügyelő, Gerebenics Károly tű. alezredes, a Nyíregyházi Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetője, valamint Toldi András tű. őrnagy adták át az elismeréseket. km A megyei verseny legjobbjai I. korcsoport Mlhály-Mészáros Marcell, Kölcsey Ferenc Református Általános Iskola és Óvoda, Fehérgyarmat Bukovinszki Balázs, Apáczai Csere János Általános Iskola, Nyíregyháza Sztupa András, Szent Miklós Görög Katolikus Óvoda II. korcsoport Rézműves András, Magiszteri Alapítványi Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Szakiskola, Tiszavasvári Kovács Dorlna, Apáczai Csere János Általános Iskola, Nyíregyháza Nagy Gabriella, Móra Ferenc Általános Iskola, Petőfi Sándor tagintézménye, Nyíregyháza III. korcsoport Gajdos János, Korányi Frigyes Gimnázium és Kollégium, Nagykálló Vonza Fanni, Korányi Frigyes Gimnázium és Kollégium, Nagykálló Imre Katalin,Oemecseri Oktatási Központ Megoldott Gubanc az apagyi Napsugár oviban APAGY. A Gubanc komplex tehetségfejlesztő program keretében az apagyi Napsugár óvoda elősegítette a gyermekekben rejlő tehetség kibontakoztatását. Nem a teljesítményeket várták tőlük, hanem az új élKiállítást rendeztek a gyermekek munkáiból fotó: magánarchIvum mények megszerzése volt a lényeg a többi, különböző kreatív tulajdonságokat hordozó gyermekek által. Kézműves foglalkozáson ismerkedhettek meg a gyerekek a szövés technikájával, valamint a festés rejtelmeibe pillanthattak be. Festettek festékcentrifugával, ecsetflakonnal, üvegfestékkel. A jeles napok közeledtével különböző technikákkal készítették alkotásaikat. Meglátogatták a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő Madárkórházat, és alkottak a Kézműves udvarban. Összefoglalásként a gyermekek által készített munkákból kiállítást rendeztek, ahol az érdeklődők bepillantást nyertek a tehetségműhely munkájába. km Az „aranyos” várdai matekos Mester és tanítványa ( fotó: magárarchIvum Batta Gergő Péter átlagon felüli képességekkel rendelkezik matematikából. KISVÁrda. Az Arany János Tehetséggondozó Program (AJTP) immár tizenhatodik éve igyekszik segítséget nyújtani az elmaradott térségekben élő, hátrányokkal küzdő tehetséges diákoknak hátrányaik leküzdésére, továbbtanulási céljaik elérésére. A programban részt vevő iskolák mindegyikében öröm, ha olyan tanítvány bontogatja szárnyait, aki tehetségével és szorgalmával kitűnik a többiek közül, országos szintű eredményeket ér el, a programon is túlmutató színvonalon végzi munkáját. Második éve helyezett Batta Gergő Péter, a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium tizedik osztályos diákja közéjük tartozik. Olyan tantárgyból rendelkezik átlagon felüli képességekkel, fejleszti ismereteit, gyarapítja tudását, mely a legnehezebbek közé tartozik: matematikából.- Gergő kezdetektől az AJTP Országos Matematika Verseny résztvevője, s immár második éve a helyezettek között szerepel: korosztályának második helyezettje, egy nem akármilyen versenyzőket felvonultató országos vetélkedésben. Az Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny eredmény- hirdetéseinek visszatérő vendége - fejtegette lapunknak Tóth Sándor matematikatanár.- A programban tanuló diáknak a legritkábban adatik meg az a nagyszerű érzés, hogy az ország összes középiskolájának versenyzőivel vetélkedve a háromfordulós országos versenyben a legjobbak közé kerülhet. Rajta vannak a térképen- A felkészülésben jómagam segítem, harmadik éve jár a tehetséggondozó szakkörökre, a felkészítő foglalkozásokra hozzám. Harmadik évemet töltöm a Bessenyeiben, a gimnáziumi tanítás mellett tágabb értelemben is foglalkozom matematikával. A Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen két saját feladatomat tűzték ki. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék és néhány terület iskoláinak hagyományos nagy nemzetközi versenye után erdélyi és németországi ismerőseim már kifejezték elismerésüket. Mégis fontosabb, hogy Kis- várda felkerülhetett a Kárpát-medence matematikai térképére, és egyre többen érdeklődnek már utána. km Párjukat ritkító párosok csatája A tenisz ünnepe volt ez a nap: a szervezők mindent megtettek. ÓRÁM. Immár hatodik alkalommal rendezték meg Ópá- lyi nemzetközi páros tenisz- bajnokságát a mátészalkai teniszcentrumban. Tizenegy páros indult a versenyen, köztük a lengyel Duklából, a szlovákiai Janókból, Nyíregyházáról, Nyírbátorból, Mátészalkáról és természetesen Ópályiból is. Köztük az elnyűhetetlen, nyolcvanéves Banda István. A versenyt a dr. Suták Mihály-Balogh János duó nyerte, a Barna István- dr. Tsorbatzoglu Alexis páros és a Banda István-Pócsi Tibor előtt. km Ápolták a sokéves sportbarátságot fotó: erdélyi József Emlékszobát avattak a dögéi Az emléktábla és a mellszobor után emlékszoba is hirdeti Ölbey Irén nagyságát. dögé. A névadó Ölbey Irén emlékszobáját avatták fel a dögéi általános iskolában. A rendezvényen a pedagógusok, a tanulók és a család mellett távolról is érkeztek vendégek, és számos intézmény és civilszervezet vezetői is megjelentek. Szabóné Balogh Erika tanárnő köszöntése után Papp Zsófia gimnáziumi tanuló szavalt, majd a 4. oszIgényesen kialakított, ízlésesen berendezett emlékszoba Ölbey Irénről FOTÓ: TUDÓSÍTÓNKTÓL tályosok néptáncában gyö- Agárdi Sándor intézmény- nyörködhettek a jelenlévők. vezető avatóbeszéde után iskolában Bakajsza András irodalmár, Leiterné Kántor Ilona, illetve Binó Imre kért szót, s méltatták emberi és írói munkásságát. Végül Katona István római katolikus káplán szentelte fel az emlékszobát. Száztizennégy esztendővel Ölbey Irén születése, és huszonkilenc évvel a költőnő halála után Dögé községben emléktábla, bronz mellszobor, és immár egy emlékszoba is hirdeti az író-költő irodalmi nagyságát, kulturális szellemiségét, a munkássága felkerült a megyei értéktárba is. KM Balogh Géza tárcája Veresszilva-pötyőke Szilvafát ültettem a napokban. Postán kaptam atyai jó barátomtól, Vitális Sándor református tiszteletes úrtól. A csemete kisújszállási, mint ahogy ő maga is, aki most töltötte be a kilencvenedik évét, de annyi energia van benne, mint egy teljes futballcsapatban, csak a lábaival bajlódik. Illetve már csak az egyikkel, mert a másikat érszűkület miatt levágták, így aztán kerekesszékbe kényszerül, de amúgy teljes életet él, s ahol tud, másokon is segít. A szilvacsemete nem az övé, s ha nem hív meg egy ebédre a szülővárosában, és nem kell hazatolni a vendéglőből, akkor most nincs szilvafa. Sándor bátyánk, mióta meghalt a felesége, a lakása melletti idősek otthonában él, s ha könyv- bemutatóra, istentiszteletre megy, vagy ha előadást tart valahol, az intézet mikrobusza hozza-viszi. Arra az ebédre csak vitt, haza már gyalog kellet mennünk, végig a hosszú Nagy utcán. Ködös, késő őszi nap volt, a fák jó része pucéron ácsorgott, a járdát kísérő szilvafák is lehullatták már leveleiket, mikor észrevettem pár szem szilvát a földön. Illetve a fűben, mert szép parkosított az az utca, gondozott pázsit szegélyezi a járdát, az utat. Nem tudtam megállni, hogy fel ne szedjek párat, de sajnos lottyadt, romlott volt már mind. Az árokban viszont gyönyörű, egészséges szemek kéklettek, s én bizony lemásztam értük. Sándor bátyánk csak kacagott, hogy mit meg nem teszek pár szem szilváért, de megérte, mert nagyon régen ettem olyan finom, zamatos gyümölcsöt. Csak a fajtáját nem tudtuk megállapítani. Pedig mi aztán ismerjük a szilvát! Hiszen én szatmári vagyok, ő meg egész életében a szomszédos Beregben szolgált, a parókia udvara tele volt mindenféle szilvafákkal. Berben- civel, nemtudommal, duráncival, de annak a kisújinak a fajtáját nem tudtuk meghatározni. Sokáig birizgálta az érdeklődésemet az a szilva. Telefonos beszélgetésünk során is gyakran szóba kerültek azok a fák, de aztán telt-múlt az idő, s az én érdeklődésem is lanyhulni kezdett. Mígnem egyszer csörög a telefonom, s azt mondja Sándor bátyám, hogy úíon vannak a fák. Miféle fák, kérdeztem vissza értetlenkedve. Hát, aminek a gyümölcsét felszedtem az ősszel Kisújszálláson! Nagy örömmel hallottam a hírt, mert épp most vitt ki a tél három szép, Szatmárból hozott szilvacsemetémet. Pedig már másfél évesek voltak, s a Szamosháton is igen ritka korsószilva - a vendégcsemeték azok pótlására pont időben jönnek! El is újságoltam azon nyomban a hírt régi jó nyíregyházi barátomnak, aki amúgy pálinka lovagrendi tag, s tán még nálunk is nagyobb szilvabolond. Nem jutna-e neki is egy azokból a különleges csemetékből, kérdezte. Dehogynem, feleltem. Ha kettő jön, egyik a tied! Másnap meg is érkezett a csomag, tényleg két kis aprócska csemete volt benne. Az egyiket elültette ő, a másikat én, este pedig telefonáltam Sándor bátyámnak, hogy megköszönjem az ajándékot. Mire ő azt felelte, ne neki, hanem özv. Dóba Józsefnének köszönjem, mert az ő háza előtt vannak azok a fák, amelyek alatt a csemeték nőttek. Úgy is tettem. Következő nap délután felhívtam özv. Dóba József- nét, aki azt mondta, adott ő volna nagyobbakat is, mert nő csemete az öreg fák alatt, mint a dudva, csak a munkások lekaszálják mindig a fűvel együtt. Amúgy meg nem is igazán különleges fajta, őfeléjük veres szilvának mondják. Igaz, első osztályú a pálinkája, ha pedig megkóstolnám az abból készített pötyőkét, mindig arra vágynék. Elmondta azt is, hogy hogyan készül ez a kunsági ivóié, de én bizony abból nem sokat értettem. Sebaj, felelte, majd ő megkínál, ha megint arra járok. A kis fám egyébként megeredt, már vidáman integetnek rajta a szép, zöld levelek. Ha szerencsém lesz, tán még saját pötyőkét is ihatok róla.
