Kelet Magyarország, 2016. június (73. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-13 / 137. szám

2016. JÚNIUS 13., HÉTFŐ KELET Üzenet Somogyi Józsefné, nyíregyházi olvasónktól Az élet sok szempontból olyan, mint a foci: a problémákkal szembe kell néznünk, félelme­inket le kell győznünk, és akkor kell betalálnunk a kapuba, amikor gólhelyzetbe kerülünk. ISMERETLEN SZERZŐ Postaládánkból Kulturális programok is színesítették a sporteseményt fotó: olvasónktól ! ? v A jubiláló házaspárok FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Megerősítették az esküjüket Hogy minden roma labdába rúghasson Nógrád és Szabolcs-Szat- már-Bereg megye roma válogatottjai mérték össze tudásukat nemrégiben Nyír­teleken, a Városi Sportcent­rumban. A Balogh Albert ORÖ képviselő, megyei szervező és Rácz István ORÖ képviselő, Magyargéc alpol­gármestere vezette csapatok sportszerű, nagy küzdelmet hozó mérkőzésen csaptak össze. A cigány kultúra fon­tos része a sport, ezen belül is a futball. A labdarúgás te­rületén számos roma ért már el kiemelkedő eredményt, például Farkas János, a volt válogatott labdarúgó. Az ilyen jellegű rendezvények azért fontosak, hogy motivál­ják a fiatalokat, és örömmel tapasztaljuk, hogy egyre lá- togatottabbak, népszerűbbek ezek az események, amelyek elősegítik a társadalmi integ­rációt. Köszönöm Seszták Oszkárnak, a megyei közgyű­lés elnökének, hogy elvállalta a rendezvény fővédnökségét. Hálával tartozunk Nyírtelek önkormányzatának és polgár- mesterének is, akik otthont adtak a rendezvénynek. A mérkőzés gólkirálya Rácz Martin, a legjobb kapus Oláh Ádám lett, a legjobb mezőny- játékosnak a szabolcsi Balogh János bizonyult. BALOGH ALBERT MEGYEI SZERVEZŐ, ORÖ-KÉPVISELŐ Olvasóink írják Kötszert hozott és ellátta a sebemet Rendszeres látogatója vagyok az egyik egészségügyi cent­rumnak, hogy az életkorom­nak megfelelő egészségnek örvendhessek. Legutóbb, hazafelé menet, a parkban észrevettem, hogy a cipő a lehorzsolta a lábam ujjáról a bőrt. Elkezdtem a cipőm és zoknim lehúzásával bíbelőd­ni, sikertelenül. Próbálko­zásaimat látva egy ápolónő segített, majd elsietett köt­szerért. Néhány perc múlva visszatért, lekezelte és bekö­tötte sebemet, majd felhúzta a zoknimat. Nem álmodtam! Cselekvőképességem teljes birtokában valami jóleső zavart éreztem. Mindez a rohanó világunkban. Mire „magamhoz tértem”, már újra egyedül voltam. Min­dent köszönök az ismeretlen segítőnek! DR. KISS ISTVÁN, NYUGDÍJAS Kizárólag a kedves szülők hibája Magyarországon 50 ezer gyerek „éhezik” - hallom a médiában. Nos, szerintem nem! Úgy tudom, az isko­lákban, óvodákban naponta többször étkezhetnek a gyerekek, a döntő többségük ráadásul ingyen vagy jelentős kedvezménnyel. Engedjenek meg egy rövid múltidézést: Magyarországon járunk, a má­sodik világháború után. A fe­leségem akkor még gyermek volt, öten voltak testvérek, ő a legidősebb (ma már 8o éves). 1944 őszén, amikor édes­apja örökre elment, 9 éves volt. Édesanyjuk 33 évesen Június 4-én, szomba­ton délelőtt szentmisén köszöntötték Rakamazon azokat a házaspárokat, akik 50, illetve 60 évvel ezelőtt tettek egymásnak örök hűségesküt. Hagyomány a városban, hogy minden év­ben a Szent István Karitász Alapítvány az önkormány­zattal karöltve megünnepli a kerek évfordulós házas­párokat. Ez alkalommal is nagyon sok családtag özvegyen maradt. Egyedül kellett megbirkózniuk az élet megannyi terhével, ami nem volt könnyű feladat, de mind az öt gyerek felnőtt, becsü­letes, dolgos emberek lettek. Akkor nem járt családi pótlék meg ilyen-olyan támogatás, kedvezmény, az iskolában pe­dig nem volt étkeztetés, sem ingyen, sem pénzért. Vittek otthonról, amit tudtak, az ese­tek többségében vajas, zsíros volt jelen az eseményen. A szentmise keretében megújították a párok a házassági fogadalmukat, majd a művelődési házban folytatódott az ünnepség: Bodnár László polgármester és Balázs Lajosné, a karitász vezetője köszöntötte a vendégeket. Versek, énekek színesítették az ünnepet. Ötven évvel ezelőtt kötött házasságot: Guth András - Popik Borbála, Kóder Béla vagy éppen lekváros kenye­ret. Mindenki vitt 2 darab fát is, hogy az órákon ne üljenek a hideg teremben, tudjanak mivel fűteni a kályhába. A feleségem a tanú rá, hogy soha nem éheztek, és sok család élt ilyen nehéz körül­mények között. Falun minden talpalatnyi földet beültettek, mindent megtermeltek, ami a konyhára kellett. Most pedig, amikor az óvodák, iskolák- Kovalik Borbála, Kurcz István - Kanyuk Margit, Szemengyák László - Veisz Gizella, Jánosi József - Ress Erzsébet, Szabó László - Mudri Ilona, Pólyák Antal - Muszbek Eleonóra. 6o éves házasok: Losonczki János - Rikter Mária, Kornis István - Szloboda Mária, Ling István- Benyák Mária, Veisz István- Ozsváth Julianna, Rudolf Ferenc - Sneider Katalin. BALÁZS LAJOSNÉ többszöri étkezést biztosíta­nak a gyereknek, valamint többféle támogatást kapnak a családok, mit látunk? Nem kémek belőle, csak piszkálják az ételt. Ha tényleg 50 ezer gyermek éhezik, az csakis a szülők hibája, akik elkényez­tetik a csemetéket. A múltat nem sírjuk vissza, csak azért idéztem, hogy ne essünk túlzásokba! DARVAS IVÁN, CSARODA <§ Zumbázással melegítettek be Egészségnapot tartottak a sóstóhegyi Szabó Lőrinc Tagintézmény diákjainak és a helyi óvodásoknak, amire a gyerekek zumbázással melegítettek be. A vetélke­dőket: és ismeretterjesztő bemutatókat a drogpre­vencióról, elsősegélynyúj­tásról, helyes táplálkozás­ról a DE-EK (Egészségügyi Kar) hallgatói tartották. A KRESZ-vetélkedőt és a ke­rékpáros versenyt a rendőr­ség képviselői vezették. FOTÓ: LŐKÖS IMRÉNÉ Sajnos felborult a rend az építőiparban Egy önálló minisztéri­um alá kellene rendelni minden építőipari tevé­kenységet. NYÍREGYHÁZA. Mostanában az állam megpróbál egyre több támogatást adni a családok­nak, gondolok itt például a családi otthonteremtési ked­vezményre (CSŐK) és egyéb kedvezményekre. így remény van arra, hogy az építőipar elmozdul a mély­pontról, ahová süllyedt az elmúlt 25 évben. Hol vannak már azok a szép idők, a 1960- 1980-as évek? Húsz év alatt újjáépült az ország, gyárak, iskolák, lakótelepek készül­tek. Sajnos az elmúlt időben egyre-másra dőltek be a nagy cégek, a SZÁÉV, a KEMÉV, az ÉPSZER, és sok lett a kény­szervállalkozó. A ’80-as években kötelez­ték a vállalkozókat a mester- vizsgára, de eltelt néhány év, s mindenki kapott engedélyt. Ez nagy hiba volt az önkor­mányzatok részéről, felborult a rend az építőiparban, jött a sok fiktív cég, a sok áfacsalás. Fél évszázad az iparban Már többször megírtam, hogy az építőiparnak minisztérium kellene, sok gyakorlott szak­ember is, mert egy államtitkár nem tudja átlátni ezt a szerte­ágazó ipart. E minisztérium alá kellene rendelni minden­féle építőipari tevékenységet, az építőanyag-ipart is, így lenne rend ezen a területen. Ezzel tudnánk sok munkahe­lyet is teremteni. Igaz, jobb munkafeltétele­ket is biztosítani kellene, mert még mindig a téglacsomókon vagy az árokpartokon ebédel­Húsz év alatt újjáépült az ország: gyá­rak, iskolák, - ÄV. lakótelepek... ■; -üf NEVELŐS SÁNDOR „ / nek a dolgozók. Én 53 évet húztam le az építőiparban, ebből 45-öt Nyíregyházán. A mi kezünk alól került ki az Almatároló, a Konzervgyár, a Kísérleti Intézet, az Északi alközpont, az Északi körút. Büszke vagyok arra, hogy az első toronyházakat ölti Sán­dor barátommal művezettük. Éjjel-nappal ment a munka. Aztán jött a Nagyposta, a Kelet-, a Nyírfa Áruház, a kór­ház, a művelődési központ, a szakszervezeti székház, a szí­nészház, ezek építését mind én irányítottam, tehát van rá­látásom az építőiparra. Min­dig is generál kivitelezőnek vallottam magam, foglalkoz­tam tervezéssel és épületek ellenőrzésével is. Ők nem hallatják a hangjukat Sokan tüntetnek a rendszer- váltás óta, csak két nagy cso­port nem: a kisnyugdíjasok és a munkások. Ezeknek is volna miért, ledolgoztunk 40-50 évet! A munkás húz­za csendben az igát, talán a legkevesebb bérért, és gon­doljunk csak bele, milyen kö­rülmények között, hidegben, melegben. Én így látom. NEVELŐS SÁNDOR, NYÍREGYHÁZA A munkás húzza az igát, talán a legkevesebb bérért, és milyen körülmények között! ILLUSZTRÁCIÓ: ÉKN Vendégsorok Angyal Sándor Több sávon haladni Jó szemű, figyelmes olvasóm vette észre egyik korábbi jegyzetemben, hogy kifelejtettem a százalékjelet valame­lyik mondatomban, ezért neki úgy tűnt, hogy a minimál­béres és a milliót kereső az egykulcsos adó miatt ugyan­annyi összeget fizet az államnak. Bár ő sem volt eléggé figyelmes, mert az írásban ezt később pontosan kifejtet­tem, mondván: ha a milliomos havi keresetéből levonnak mondjuk 20 százalékot, akkor a megmaradó 800 ezerből még tele lenne a bukszája, míg a minimálbéres az l száza­lékot is kellemetlenül megérezné. Magyarul: szót emeltem az egykulcsos személyi jövedelemadó ellen, amiben aligha vagyok egyedül. A minap azt olvastam egyik országos lapunkban, hogy az Európai Unió ll országában a személyi jövedelemadó felső sávja magasabb, mint 40 százalék. Sőt, Ausztriában és Belgiumban a legtöbbet keresők ilyen adója eléri az 50 százalékot, s Dániában, Finnországban, Hollandiában vagy a svédeknél még ennél is magasabb. Ráadásul 14 országban 3 vagy több jöve- delemadó-sávot alkalmaznak, miközben ezek az országok évtizedek óta megfelelő, szép gazdasági növekedést értek el. Gondolom, ők megtalálták a helyes arányt a munka, a termelés ösztönzése és a tisztességes kereset között, ami idehaza még némileg hibádzik, gondoljunk csak a köz­munkásokra. Tehát nem arról van szó, hogy támadjunk rájuk és húz­zuk le a bőrt a sikeres, szerencsésebb, nagyobb keresetű- ekről, amihez tisztességesen jutottak, hanem arról: a több­sávos rendszerben igazságosabban, arányosan járuljanak a költségvetési bevételhez, akik minden reggel elindulnak munkába! sandor.angyal@kelet.hu Igazságosabban, ará­nyosan járuljanak a költségvetési bevé­telhez, akik minden reggel elindulnak munkába!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents