Kelet Magyarország, 2016. május (73. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-02 / 102. szám
2016. MÁJUS 2., HÉTFŐ KELET r Üzenet Zsoldos János nyíregyházi olvasónktól Mindig gondoljunk arra, hogy falevél vagyunk az emberiség fáján. Nem élhetünk a többiek nélkül, nem létezünk a fa nélkül. PABLO CASALS A nap előfizetője Kelet-cikk sohasem marad olvasatlanul NYÍREGYHÁZA. Harminc éve előfizetője a Kelet-Magyaror- szágnak a nyíregyházi Nemes József. Hűségét ajándékcsomaggal jutalmaztuk.- A repülőtéren kárpitosként dolgoztam nyugdíjazásomig, a feleségem óvodai dajka volt - mondja olvasónk. - Két gyermekünk van és két unokánk, akik a Nyíregyházi Egyetem hallgatói. Nagyon szeretjük a lapot, a feleségem reggelente alig várja, hogy felvigyem a postaládából. Megnézi a horoszkópját, jókat nevet a Megér egy mosolyton. Majd megfelezzük, én az utolsó oldallal kezdek, megnézem a szép hölgyeket, elolvasom a színes, érdekes írásokat, majd a gyászjelentésekkel folytatom. Sajnos egyre több ismerősöm megy el. Én nagy focirajongó vagyok, ezért is Nemes József fotó: palicz István kedvelem különösen Bodnár Tibor írásait. Cikk nem marad olvasatlanul, mindent átböngészünk. Érdekel bennünket a megye fejlődése, gondja, de az ország, a világ eseménye is.- Elégedettek vagyunk a lappal. Köszönjük a pontos és hiteles tájékoztatást, továbbra is maradunk hűséges olvasójuk - fejezte be Nemes József, km Olvasóink iiják Ahol fizetett Nemrégiben több írás is foglalkozott az Ukrajnából áttelepültek nyugdíjával. Ezzel kapcsolatban lenne néhány észrevételem. Először is, miért van érvényben egy , szerződés olyan állammal (a Szovjetunióval), ami 25 éve megszűnt, és miért nem lehet az ilyet egyoldalúan felbontani? Én senki jövedelmét nem irigylem, de azt nem tudom megérteni, hogy egy Ukrajnából áttelepült állampolgár nyugdíja miért több, mint azoknak a magyaroknak, akik végigdolgozták az életüket és fizették a járulékokat? Érdekes az is, hogy - az egyik cikk szerint - a kinti átlagnyugdíj átszámítva nem haladja meg a húszezer forintot, itt mégis bőven százezer felett kapnak. Ez a helyzet már rég elfogadhatatlan. Az álláspontom szerint célszerű lenne néhány ésszerű lépést tenni: az átte- lepülés feltételein nem kell változtatni, de az ukrán állam adjon egy igazolást arról, hogy mennyi volt a nyugdíja az illetőnek hrivnyában, és az alapján kapja meg az átszámított összeget. Ezt pedig Ukrajna utalja át a Magyar Állam részére. Az egyezmény az ukránok számára szinte idilli állapotot teremt, mert gondoljuk csak el: bárki, aki ledolgozott odakint több évtizedet, mikor nyugdíjba megy, „csak” átjön Magyarországra, és az ottani díj négyszeresét kapja. Ezért a helyzetért a „rendszerváltás” minden kormánya felelős. A felesleges pénzkidobás mellett nem veszik észre, hogy mennyire irritálja ez az állapot azon tömegeket, akik itt ledolgozták Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Oankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Felejthetetlen kirándulás volt fotó: olvasónktól A Biblia ás a vers erőt adott A vámosatyai és a tisza- szalkai gyülekezet presbiterei és konfirmandusai felejthetetlen kiránduláson vettek részt a közelmúltban Márkus Noémi lelkésznő vezetésével. Elsőként Göncre vezetett utunk, ahol megtekintettük a Károlyi Gáspár Múzeumot és a Biblia-kiállítást. Majd Vizsolyban a település lelkipásztorának tanulságos előadását hallhattuk meg az egyház történetéről. Végezetül a felújított Füzén Várat „vettük be”. Utunkat számtalan Biblia- és versidézet, valamint egyházi ének színesítette. Isten áldását kérjük a gyülekezetekre és lelkipásztorukra, hogy még sok ilyen közösségformáló, közösségmegtartó kirándulásban legyen mindannyiunknak része! AUXNÉ NAGY ANNAMÁRIA az életüket és most épphogy hatvanezer forintból tengődnek. Mindenki onnan kapjon nyugdíjat, ahol dolgozott, ahova korábban befizette a járulékot! DARVAS IVÁN Távol az otthontól Szálkai Pált a hetvenes évektől ismertem. Abban az időben még keveset utaztam busszal, de így is volt lehetőségem tapasztalni a kedvességét, az emberszeretetét. 1976-77-ben volt alkalmam napi rendszerességgel találkozni, beszélgetni vele. Husz- ton dolgoztunk akkor, s ő a Volántól jött, feladatai közé tartozott a dolgozók munkahelyekre szállítása, és a „bázisra” visszavitele. Örökké jókedve volt. Különösen jól estek a poénjai reggelente, mikor még igen otthon jártak a gondolataink. Igyekezett fölrázni, feloldani bennünket. Közvetlen, barátságos és szolgálatkész volt. Szívesen segített mindenkinek, akik hozzáfordultak, főleg a bevásárlások területén rendelkezett nagy tapasztalattal. Szívesen utánajárt, ha kellett, még meg is vette napközben, amikor lehetősége adódott. A szakmai rátermettségéről akkor győződhettünk meg igazán, amikor karácsonyi szabadságra jöttünk haza, Nyíregyházára. Hideg volt. A különben is kopott, gödrös szerpentin teljesen le volt fagyva, és még az esti sötétség is hozzáadódott. Hála az égieknek és a sofőrünknek minden probléma nélkül hazaértünk. Szálkai Pál nemcsak jó ember, de nagyon jó buszvezető is volt, nyugodjon békében! VENGRINYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY Postánkból Énektanításával a lelkünket erősíti A Dombrádi Református Énekkar negyedévente megtartja az ünnepélyes csoportépítő megbeszélését. Áprilisban egy szépkorú énekkari tagunkat, Vincze Gábor tanár urat köszöntöttük a 88 éves születésnapja alkalmából. Solymosi Lászlóné méltatta a hosszú, tevékeny életpályáját. Kiemelte a tanár úrnak az ifjúság sportra nevelésében vállalt szerepét, a négyéves, kitartó énekkari tevékenységét és az egyházhoz való hűségét. Lélekemelő református énekkel köszöntötte Harsányi Gerzsonné az első negyedévi ünnepeiteket: Solymosi Lászlónét születésnapja, illetve a Lillákat, a Zoltánokat, a Bélákat és a Györgyöket névnapjuk alkalmából. Sipos Kálmánná lelkész-tanárnőnek is megköszöntük, hogy a nehéz időkben is összetartotta a csoportot, és énektanításával lelkünket erősíti. PÁSZTORNÉ BODOR KATALIN, ÉNEKKARI TAG FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Az áldást osztó Krisztus szobránál Javaslom, menjenek el Tarcalra, itt a test, a lélek megújul, és még remek borpincék is kínálják „magukat”. NYÍREGYHÁZA, TARCAL. Mindig szerettem gyalogolni, gyerekkoromban meg kifejezetten a búcsúra menni. Az utak szélén, a falvakban felállított keresztek azt sejtették velem, hogy nem véletlenül kerültek oda. Mostanában sokasodnak a szakrális, vegyes látnivalók, ami örvendetes, és a remények szerint fellendíthetik az ún. „zarándokturizmust” - mondják az illetékesek. Bízunk benne, így lesz ez TarJó volt együtt lenni, az áprilisi tavasz illatát beszívni. DOMBÓVÁRI ISTVÁN calon is. Láttuk, ott tesznek is érte, hogy jól érezzék magukat lelkileg és testileg is az idejövő zarándokok. A falusi udvarokban lévő keresztek mítosza legtöbbször a gazda titka maradt, de itt, Tarcalon az „Áldó Krisztus” szobrának története ismert. Van hasonló Erdélyben is a Gordontetőn, Farkaslakánál, de az fémből készült, és egyben kilátó is. Ez a 8,5 méteres szobor fehér gránitból lett kifaragva, s a „Palackos dombon” áll. Püspöki áldás Örömünkre az önkormányzat a „gyengébbek” részére kölcsön adta a kisbuszát, és azzal vitte fel őket. A többség viszont a gyalogutat választotta, és kb. száz lépcsőt tett meg, hogy elérje az alkotást. Mint megtudtuk: pár éve a helyi Szent Teréz kápolnában érezte meg az alkotó a „késztetést”, hogy szobrot készítsen az ott látott képen lévő Krisztusról. „Üzenet” volt ez szobor azt, hogy a tisztelői nemcsak egy tárgyat látnak benne, hanem a keresztények Jézusát. Emellett a környék is gyönyörűen parkosított, szinte édenkertszerű. Búcsújáróhely Utunk következő állomása a felújítás alatt álló Szent Teréz kápolna volt, mely jóval a falu végén lévő dombtetőn látható. Műemlék ez is, akárcsak a korábban gótikus, de ma már barokk stílusú római katolikus plébánia templom, ahol Jézus_Krisztus menny- bemenetele ünnepén tartják a búcsút. (Lehet, hogy rövidesen a szobor is búcsújárók helye lesz.) A viszontlátás reményében indultunk a kirándulásunk további helyszíneire: Szerencsre, a Rákóczi várhoz és utána Monokra, Kossuth szülőházához. A nap végén megállapíthattuk: jó volt együtt lenni, s az áprilisi tavasz illatában megfürödni. DOMBÓVÁRI ISTVÁN szamara, es tenni is akart erte. S ma a messziről látszó szobor „vigyázó szeme” a tarcali- akon őrködik. Az esti órákban is szembetűnik a kivilágított turistasétánnyal együtt, s ezzel a település büszkesége lett. Egy ökumenikus isten- tisztelet keretében, az őszi püspöki áldással nyerte el a „Áldó Krisztus” FOTÓ: olvasónktól Vendégsorok Angyal Sándor Jól meg kell fizetni a vezetőket! Van, persze hogy van egy halom elmondásra váró hír, ám nem az önismétlés miatt hozakodom elő újra egy témával. Ez pedig nem más, mint a vezetői fizetések és egyéb juttatások ismételt felemlítése, amivel a közelmúltban egyszer már évődtem. Bizonyára meglepő, amit mindjárt megjegyeznék: az, hogy tökéletesen egyetértek az MNB teljhatalmú elnökével, aki a minap kijelentette, „A magyar állam vezetőit meg kell fizetni, jól meg kell fizetni.” Azért lehet igaza Matolcsy Györgynek, mert köztudott, hogy a tisztességgel megfizetett főnököket nem lehet korrumpálni, csúszópénzzel megvenni, ilyen úton előnyt szerezni nála pályáztatásnál stb. Igaz, 2010 nyarán még amellett tört lándzsát az elnök, hogy a kormány elkötelezett a kétmillió forintos bérplafon mellett, ennél nagyobb fizetés törvénytelen. Most pedig már lassan ez a minimum az állami vezetőknél, maga a bankelnök is ötmillió fixet kap havonta, amivel nincs egyedül. Még ezért sem balhéznánk, de hogy ezek, az alaphangon többmilliós főnökök még számos ellenőrző meg felügyelő bizottsági tagként is százezreket zsebelnek be, no ezen már eltöprengenek a magam fajták. Arról sem lehet hallgatni, hogy a barátok, a családtagok meg a rokonok sem maradnak ki a földi javakból. Ott van példának okáért a legfőbb ügyészünk felesége, aki nemcsak a bank személyzeti igazgatóként kapja számlájára a havi ötmilliót, de egyik alapítványnak FB. elnöke, a másiknak felügyelőbizottsági tagja, aligha hiszem, hogy csak úgy, társadalmi munkában. Minderről az a falusi polgármester jutott eszembe, akinek a fizetése (tiszteletdíja?) a ciklus kezdetekor a közmunkásokéval vetekedett... sandor.angyal@kelet.hu Arról sem lehet hallgatni, hogy a barátok, a családtagok meg a rokonok sem maradnak ki a földi javakból.
