Kelet Magyarország, 2016. május (73. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-30 / 125. szám

2016. MÁJUS 30., HÉTFŐ KELET TI...... Üzenet Szabó Lajos hűséges olvasónktól: A szeretet egészen bizto­san megmutatja a helyes ' utat, de nagy bátorság kell ahhoz, hogy követni merjük. SELMA LAGiRLŐF A legtöbb újságcikket felolvassa kedvesének búi. Közel harminc éve előfize­tője lapunknak Nagy Mihály, akinek olvasói hűségét aján­dékcsomaggal jutalmaztuk.- Aktív koromban földrajz és történelem szakos tanár voltam, a feleségem a nap­köziben konyhai dolgozóként kereste a kenyerét. Két gyer­mekünk, három unokánk és egy dédunokánk van - kezdte mintegy bemutatkozásként. - Már a szüleim is olvasták a megyei napilapot, én is meg­szerettem, szokásommá vált a rendszeres tanulmányozá­sa. Most, hogy nyugdíjas va­gyok, még inkább igénylem a rendszeres olvasást a szellemi frissességem karbantartása és a tájékozottság miatt.- A Kelet-Magyarországgal tartalmilag és küllemileg is elégedett vagyok. Mindent megtalálok benne, ami ér­dekel, a politikától kezdve a sporthíreken át a programo­kig, tudósításokig. Elsőként arról szoktam tájékozódni, mi történik a megyében, majd az országos híreket és a temati­kus oldalakat olvasom el. Kife­jezetten tetszenek a Horgász, Nagy Mihály ajándékcsomagjával a szerkesztőségünkben FOTÓ: PALICZ ISTVÁN vadász oldalak, rríivel magam is nagy horgász vagyok. Jó lenne egy kicsit többet írni a Spartacusról, az edzésekről, a felkészülésekről, részletesebb beszámolót adni a meccsek­ről, mert személyesen nem tudom megnézni a játékukat. A legtöbb cikket rendszeresen felolvasom a feleségemnek, ő sajnos nem látja jól a betűket - mesélte Nagy Mihály. km Postaládánkból Csoportkép őrzi a nagy utazás emlékét fotó: olvasónktól Az Óriáshegységben jártunk Olvasóink írják Hiánytalanul Május 6-án elveszítettem a pénztárcámat az egyik nyíregyházi nagyáruházban. Egy héttel később a postalá­dámban találtam, benne volt minden forintom és iratom. Hálásan köszönöm a becsüle­tes ismeretlen jótettét! SZ. MAGDOLNA, NYÍREGYHÁZA Mindent a betegért Manapság sok panaszt hal­lani az egészségügyről. Én az ellenkezőjét tapasztalom a nyíregyházi Jósa András kórház központi fizioterápia- és gyógytomarészlegén. Itt minden úgy megy, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. A dolgozók kedvesek, udvari­asak, mindent megtesznek a betegek érdekében. Köszö­nöm nekik ezt a hozzáállást. A segítségükkel könnyebben visszanyeri az ember az egészségét. Munkájuk példa­mutató, gratulálok! POLGÁRI ANDRÁS, APAGY Kinek mennyi lesz Nemrégiben adták hírül, hogy a nyugdíjasok 0,9 százalékos emelést kapnak. Nem értek egyet azzal, hogy ugyanany- nyi százalékot'kap minden érintett, hiszen összegszerű­en óriási eltérésről beszélhe­tünk. Egyáltalán nem mind­egy, kinek mennyi a nyugdíja, ráadásul sokan nem tehetnek arról, hogy kevés nyugellátás jár nekik idős korukra. Van, akinek 50-60 ezer, másoknak a 100-200 ezret, de még a félmilliót is elérheti a havi nyugdíja, viszont a boltban mindenkinek ugyanannyiba kerül a kenyér, a tej, a hús. M. JÓZSEFNÉ A „Sto Lat” Lengyel-Magyar Baráti Társaság májusban újra Lengyelországban járt. Úti célunk Jelenia Gora (az egykori Hirschberg, azaz Szarvashegy) váro­sa volt, mely néhány éve ünnepelte alapításának 900. évfordulóját. Ez a gyönyörű, műemlékeit és kulturális hagyományait féltőn őrző város az Óriás­hegység (Karkonosze) északi kapuja. Az itt kialakított Európa nem érti az üzenetünket Európa nem hallja szavun­kat, nem érti üzenetünket. Kevés sikerrel „vertük a sámándobot” Stockholmban. Bármennyire jól is tettük, átfűtötte szívünket a remény, sajnos Európa még mindig nem fogékony, nem elég érett az üzenetünkre. Nagy veszélyben vannak az új „Bábel tornyaik”, könnyen ledőlhetnek, hiszen nem nemzeti parkot az UNESCO bioszféra-rezervátumainak listájára is felvették. Mi is meglátogattuk híres üdülő- és fürdőhelyeit, túráztunk fenyveseiben, megcsodáltuk festői vízeséseit. Ragyogó napsütésben „libegtünk” föl a Kopa-csúcsra, 1375 méter magasba. E varázslatos vidék flóráját és faunáját egy természettudományi múze­umban is tanulmányozhat­tuk, de meglátogattunk egy értjük egymás nyelvét. A ke­resztény vallásunk parancso­latait már rég elfeledtük, nem tartjuk be a Szent Biblia tör­vényeit. Fontosabb a pénz, a Mammon tör előre, teret hódít a rendkívüli számítás, a kapzsiság, ami megmérgezi a szíveket, kiöli a szeretetet. A rengeteg butító reklám ma­gával ránt bennünket abba a gödörbe, ahová a sok felesle­gesen vásárolt kacat kerül. Jó lenne, ha a beruházásoknál nem a megtérülési ráta hosz­üveghutát is. Felkerestük a híres Wang-fatemplomot, melyet Norvégiából hozatott ide IV. Frigyes, Kowaryban pedig a Miniatur Parkot, ahol egy tó körül Alsó-Szi­lézia műemlékeinek 1:25 arányú makettjei sorakoz­nak: kastélyok, templomok, várak... Lengyelországtól Za­kopanéban vettünk búcsút, de csak egy időre, mert már tervezzük az őszi túránkat... BÁRKÁNYIWIESLAWA sza lenne a döntő, hanem az a cél, hogy a szülőhelyeiken tartsunk néptömegeket. így a migrációt is meg lehetne állítani, illetve visszafordíta­ni. Ezen emberi cselekedetek a fegyverkezésre fordított sok milliárd töredékéből megvalósulhatnának. Létfon­tosságú, hogy a tőke felhasz­nálásánál az emberszeretet is hangsúlyt kapjon, elsősorban ez Európa érdeke. VENGRINYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY Ezt jól kifőzték - avagy kóstoló a bogrács körül fotó: olvasónktól Születésnapi ■■ ■ ■■ ■■■■#’ punkosdoles Pünkösd a Beregi Unitári­us Szórvány születésének ünnepe is a gyülekezetünk­ben. Innen ered számunkra a pünkösdölés, amikor is a vásárosnaményi Eötvös-kúria parkjában ünnepi unitárius istentisztelettel és ifjúsági műsorral, bográcsolással, kisebb mulatsággal zárják a napot a résztvevők. Ebben az évben három portán tartottak a tagjaink összejövetelt, ahol folytatták az ünneplést. Úgy érezzük, a közösségformáló és összetartó tevékenységünk­kel a beregi szórvány újítási törekvései lassan beérnek. A BEREGI PRESBITÉRIUM Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Oankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. # Eljött a „hetvenkedés” ideje Családja és barátai körében ünnepelte 70. születésnapját va­sárnap a nyíregyházi Dankó Lászlóné (virággal), aki dietetikus lévén több alkalommal nyilatkozott már lapunknak, fotó: km Leltárba seper az ember örömöt, bánatot Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért érdemes tövig égni. nyíregyháza. Az évek múlásá­val visszatekint az ember eltelt éveire. Ilyenkor felidézzük a kedves emlékeket: a jót is és a fájót is. Az ünnepek alkalmával fel­keressük kedves barátainkat, vagy telefonon köszöntjük őket. Mostanában döbbentem rá arra, hogy egyre csökken a névjegykártyáim száma, sokak hangját ugyanis már nem hallhatom. Jó érezni, ha aggódnak értünk, kíváncsiak életünk történéseire. Én szere­tek képeslapokat írni az ünne­pekre, nem sajnálom az időt a lapok megírására, igaz, ez ma már nem divat. Egyre többször nézegetem a régi, múltidéző fényképeket. Kezembe került a minap például az, amit Fe- rencz Miklós bácsi készített a feleségéről, Giziké néniről, dr. Katona Béláról és az ő hűséges feleségéről, Ancika néniről. Soha nem feledjük azt a va­sárnapot, amit a két kedves házaspár nálunk töltött: az ün­nepi ebéd után hangulatos, ba­ráti beszélgetést folytattunk, s gyönyörködtek a szép virágos­kertünkben. A Bessenyei Társaság soha nem feledkezik meg az elment barátokról. Gyertyát gyújtunk, mert - ahogy Molnár Ferenc fogalmazott - „minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért érde­mes tövig égni, mert a kis dol­gok fénye az, ami bevilágítja életünket.” A férjem, Horváth József költő Évek mélyéről című ver­séből idézve pedig elmond­hatom: „Végigtekint évein az ember, / leltárba seper örömöt, bánatot, / felemeli tűnt-évek mélyéről, / mi évtizedek emlé­keként ragyog.” HORVÁTH JÓZSEFNÉ NY. PEDAGÓ­GUS, NYÍREGYHÁZA A régi vasárnap emléke fotó: ferencz miklós Vendégsorok Angyal Sándor A bóvli után A magas életkora ellenére is friss szellemiséggel beszélő hölgynek sok igazsága volt a tévében sugárzott délelőtti Fórum műsorban. Azt mondta: ő nem ingyen ebédet adna az iskolás gyermekelcnek, hanem magasabb fizetést a dolgozó szüleiknek, amiből be tudnának fizetni a menzára, ráadásul olyan menüre, amit szeretnek... Csakhogy ezt nem olyan egyszerű megoldani, mint puszta szóval elmondani, hiszen a munkanélküliség bi­zony idehaza az európai élvonalba tartozik. Bár most, hogy hazánk az egyik híres minősítő intézetnél kikerült a bóvli kategóriából - ami kétségkívül szép siker - a várható na­gyobb külföldi befektetési hajlam sem hoz máról holnapra új világpiaci lehetőséget, ahhoz évek kellenek. Ráadásul a sok ezer közmunkást is szak­mához kell juttatni, a város utcáinak seprése, gereblyézé- se nem a holnap ígérete. A kormányzat most vett egy nagyobb lélegzetet: az itthoni vállalkozóknak is a kedvében jár, hogy a több munka után járó nagyobb haszonból legyen forrás a mostanság többször emlege­tett fizetésemelésekre. Aztán arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem mindig azok kapják az állami támogatást, az anyagi előbbre jutás lehetőségét, akik élni tudnának vele, hanem a hozzá nem értő rokonok, barátok, legyen az föld, trafik, vagy a felduzzasztott magas hivatali állások valamelyike. Ezért aztán egyeseknek manna hullik az égből, míg mások többször eljutnak az éhezés határára. Mégis azt mondom, amit sokan ismernek: a remény hal meg utoljára. Úgy értem, az ország vezetői csak rádöbben­nek végre, hogy nem lehet egy kisebbséget minden jóval ellátni, miközben tíz- és százezrek léte a minimumot sem éri el! sandor.angyal@kelet.hu Nem lehet egy ki­sebbséget minden jóval ellátni, miköz­ben tíz- és százezrek léte a minimumot sem éri el!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents