Kelet Magyarország, 2016. május (73. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-26 / 122. szám
2016. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK KELET A magyar természet napja 5 Sóstói-erdő: a pokoltól a mennyország kapujáig A Tiszának reggeli (és esti) gyönyörűsége Mándok Nagylónya Tornyospálca Wriövö Révaranyos LfivöP*tr1 Gvüre Tisza telek Szabolcsbáka Tákos Gergely iugomya Klsvarsány Genus« Vásárosnamén; Gyulaháza Nyírkárász Nyfrmada Kérsemjén Nyírparasznya Nyírkórcs Nyírjákó KC Lóránttanya Nyírbakta Baktalórántháza myogmatolcs Mátészalka Napkor Nyírmeggyes Ököritófülpös Nsgygít Kállósemjén Nyírbátor Csengerújfalu Ny(rgilsr~ ^Nyjjnlhilydl _J c»mígó Nyírbéltek Nyfrlugos nyíregyháza. - Srácok, a holnapi első edzést a Sóstói-erdőben tartjuk. Reggel nyolckor Tarnavölgyi Gergely FOTÓ: RACSKÓ TIBOR találkozunk a tomapályán! - kézilabdázóként, főként a nyári erőnléti alapozás időszakában, hányszor de hányszor hallottam ezt az edzői utasítást. Ekkor már előre átkoztam a másnapot, a rám és a csapattársaimra váró gyilkos kilométereket. Ma már egészen másként tekintek a Sóstói-erdőre. Szívesen sétálok a családdal a biztonságot adó fák árnyékában, vagy pattanunk kerékpárra, és tekerünk közösen a lombok alatt, miközben hallgatjuk a levelek susogását és a mindig vidám madarak csiripelését. És igen: ma már szívesen húzok nyúl- cipőt az egykor „pokolba kívánt” útszaka- [-%„ szokon is. TiszABERCEL. A nagyszüleiül itt jártak át „túlatiszára” kapálni, innen indultunk családi biciklitúrára, hogy visszafelé úgy hadakozzunk a szúnyogokkal, hogy a kezünket se tudtuk használni: a nagy sárban nem gurult a bicaj, így a fejünk fölé emelve hoztuk haza. Itt úszkáltunk titokban (a húgom persze be mert ugrani a folyóba a fára erősített kötélről, én gyáva nyuszi voltam), és a halászléfőző versenynek is ez a legtökéletesebb helyszíne. Itt akadnak horogra a legfinomabb süllők, és itt a legszebb a kanyarulat: ez Tiszabercel. Száraz Ancsa FOTÓ: TÓTH MÁRTON Itt nem húsz perc az élet... Szép és kedves tájakban igen gazdag a mi megyénk, de talán... rakamaz. ... víz, nádas, fák és a közeli hegy - a természet tökéletes harmóniája bűvölt el a rakamazi morotvánál még általános iskolás koromban. Képes voltam egy vasárnap reggel Nyíregyházáról elkerékpározni ide - titokban, alig 20 perc horgászásért, hogy ebédre már haza is érjek úgy, hogy otthon senki se tudja meg, mire vállalkoztam. Nem akadt horogra semmi, de nem is a zsákmány reménye hajtott, hanem a nád susogása, a szárcsák, nádirigók zajoskodása, a hegy fenséges látványa. Horgászbottal vagy nélküle, mindegy - jó itt... * Nyéki Zsolt FOTÓ: SIPEKI PÉTER Ahol Joli néni hazáig kergetett VÁSÁROSNAMÉNY. Naná, hogy a Tisza és persze, Gergelyi- ugornya. Apám szülőhelye, a kiterjedt rokonság, ahol minden szembe jövő ismerős, akiknek nyaranként én voltam az elkényeztetett városi gyerek. Kamaszkorom kalandos nyarai, amikor megboldogult Joli néni vesszővel kergetett hazáig, mert kimásztam az ablakon, ma- ^ gyárán engedély nélkül mentem el focizni és lubickolni a helyi „pulyákkal”. A felejthetetlen reggeli bundás kenyerek, szalonnasütések, a parti, legendás forró homokban rendezett, egész délutánt betöltő futballmeccsek. Az első cigi, amibe kis híján belepusztultam, mégis rászoktam. A koffeinmérgezés, borulás a biciklivel, sápadt arcok, csaknem az egész falu összefutott, hogy kiszedjenek az út menti árokból. Jelentem, semmi bajom, ne aggódjatok! Sipeki Péter FOTÓ: LADÁNYI TÓTH LAJOS Elszáguldunk mellettük nyírtelek-sóstótanya.„Kí gépen száll fölébe, annak térkép e táj” - jutott eszembe Radnóti Miklós gondolata, amikor a mindennapokra jellemző megyejárásom során a 38-as út mellett megpillantottam a gémeskút, a kis patak és a környező növény- és élővilág megkapó harmóniáját. Eltűnődtem azon, hogy egyre rohanó világunkban olykor elszáguldunk egyszerűségükben nagyszerű kincsek mellett, pedig meg-megállva nem kellene, hogy luxus legyen időt szentelnünk rájuk - már csak a lelkünk miatt is. Koncz Tibor fotó: racskó Tibor Felhőszurkáló csűrök és hatalmas, bölcs fák NAGYKÁLLÓ. Nagykállói gimnazistaként sokszor megfordultunk Harangodon. Itt még a gyakran túlzottan cserfes drámások is elcsendesedtek, élvezték, hogy a kollégiumból kiszabadulva egyfajta végtelen szabadság várja őket a városhoz közeli kis szigeten, ahol nincs aszfalt, forgalom és emberek, csak a kis tó, a hatalmas, bölcs fák és a felhőszurkáló csűrök. Ha Harangodra gondolok, érzem a fű, a száraz fa, a szirmaikat bontogató virágok illatát, és eszembe jut a Kispál és a Borz egyik dala: „Fényben ülés és széltolás, a széléig merészkedés, napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dőlés. Elaluvás, felébredés, kertben ülés, növénynövés, hátradőlés, napnyugovás, fényben ülés, hunyorítás...” Oláh-réti tavak, ahol császárszállás. Bár nekem is a Balaton a Riviéra, de az attól elválasztó távolság leküzdése helyett gyakran keresem Matyasovszki József FOTÓ: SIPEKI PÉTER fel a császárszállási Oláh-réti tavakat, ha békés vizeket szeretnék látni. Kevés fantázia is elég ahhoz, hogy az ember úgy érezze itt magát, mintha a magyar tenger egy eldugott szegletében lenne. Szinte rabul ejt az a béke és nyugalom, ami e tájon fogad. Nem véletlenül települt üdülő is a víztározó mellé. Megvan itt minden, ami a lelki békéhez kell: egy itt élő régi jó barát, akinél a beszélgetés és a bor is jóízű, tekintélyes, vibráló vízfelület, madárdal, napfénnyel játszadozó lombok. S tőlem még a halaknak sem kell tartaniuk... Bár távol még az ég, de mégis Kabalás tetején nyIrpazony. A lüktető, zajos várost elhagyva a természet minden szegletét szeretem megyénkben, legyen az bár rét, folyó, holtág vagy éppen a csiffytanyai mamutfenyő. Mivel a kollégák sok szép helyet „eloroztak” előlem, bánatomban nyírpazonyi tájra barangoltam. Kedvenc helyemnek igazából nem nevezhetném a kabalási magaslatot, a Szeles-dombot, mivel először csak ősszel vetődtem erre. Szombaton azonban hűségesen visz- szavárt a fáival, az ösvényeivel, a végtelen nyugalmával és a természet örökkévalóságával. Mindezek után miért ne M. Magyar László fotó: magyar Sára nevezhetném most már akár a kedvenc helyemnek is...? Györke László fotó: racskó tibor Harmóniában a tájjal tarpa, Tivadar. A Tisza jobb parti töltésének Tarpa és Tivadar határában lévő szakasza a közelmúlt jelentős eseményeinek helyszíne volt: 2000 decemberében gátavatást tartottak itt, 2001 márciusában alig száz méterrel lejjebb itt szakadt át a régi töltés két helyen, győzött tehát a természet, 2014 márciusában pedig itt tették le az alapkövét a Beregi-tározó hatalmas, hatlyukú vízbeeresztő kapujának, zsiliprendszerének. Az egész (33 milliárdos) beruházást 2015 novemberében adták át. Mintha csak békejobbot nyújtott volna egymásnak ember és természet, hiszen ha jön az ár, mely a gátak között már nem fér el, teret lehet neki nyitni...
