Kelet Magyarország, 2016. április (73. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-18 / 90. szám

2016. ÁPRILIS 18., HÉTFŐ KELET Bessenyeii» Zita Forgószél Könnyből és csendből létezem, bágyadt gyertya lángját nyelem, belül égő tűzkéntégek, hamvát szórom forgószélnek. Röpítse szét hamvam tűzet, szikrát gyújtson s oltsa fényét, fénycsóvákat másnak adni, fellobbanni, másként élni, teljes szívvel a jót szórni, hallgatni és könnyé válni, csendes álom színét szőni, forgószélben nyugvást lelni. Sápadt csendnek vajúdása, könnyem vize folyók násza, gyertya lángja füstté válva, egyesülnek éji nászba. Villámló és mennydörgő szó hasítja a színes valót, könnyből és csendből álmodom, nyári zápor vizét iszom. Halkan lépni, csendből inni, sápadt lángot is őrizni, könnybe mosnám fehér ruhám, csitult széllel szárítgatnám. A rég elfeledett, poros festmény A padláson alig vál­tozott valami, szinte minden egyes nap ugyanúgy telt. tollpróba. A festmény is szótlanul hallgatta a parketta nyikorgását, az öreg diófa­szekrény nyögdécselését, a görbe ruhafogas nyújtózko­dását reggelente. Sok min­dent megfigyelt, észrevett - talán a festő lelkének kö- [ szönhetően, mely azzal, hogy őt megalkotta, szívéből egy darabot is beleadott. A copfos baba meg-megállt előtte, nézegette, a ruhafogas | elemezte nagy szakértelem­mel, az ütött-kopott keret is meg-megtoldotta a szót. A kóbor nyári szellő időnként bekanyarodott a padlásra, s leseperte róla a port, hogy jobban látszódjon. Végül a j baba nem bírta tovább, és megkérdezte:- Mit ábrázol?- Egy csendéletet - sóhaj­totta a ruhafogas, mint aki már sokadszorra ismétli ma­gát.- Azt már tudom, de mégis, mit ábrázol? Valakik dolgoz­tak abban a kiskertben vagy j csak a festő találta ki az egé­szet? A görbe ruhafogas hátrébb húzódott, szégyellte tudálé­kosságát, ahelyett, hogy oda­figyelt volna a babára.- Szerintem alszanak - mondta a falovacska a maga tömör egyszerűségével. A félfülű műanyagkosár is kö­zelebb gurult. Senki nem mert megszólalni, egyedül a copfos.baba volt kellőképpen bátor.- Szerintem te nem a pihe­nésről szólsz - mondta szeré­nyen.- Hát mi másról? - csodál­kozott el a görbe ruhafogas.- Az anya aggódásáról - fe­lelte egyszerűen a baba.- Ha jobban megnézitek a háttérben kertet gondozó asszonyt, nem a meleg ér­dekli. Aggódó tekintettel nézi a pihenőket az ernyő árnyé­kában. Szerintem a gyerme­két óvja, még onnan is, még munka közben is. Még akkor is, ha tudja, látja, hogy vi­gyáznak rá, szemében ott van a féltés. Az a fajta, amit csak egy anya érez.- És te ezt mind látod? - tá­totta száját a falovacska, akit a kíváncsiság kicsalogatott a sarokból. A többiek szótla­nul álltak a festmény előtt, s lassan őket is átjárta a képből áradó meleg. Minél tovább nézték az alvó gyermeket, a melegtől elszundikált né­nikét a kutyával, tekintetük egyre mélyebbre hatolt, s már ők is látták a kapáló asszonyt. Már ők is látták, érezték az anya szeretetét és aggódását. A festmény örült, hogy vég­re akadt egy olyan közönség, bármily jelentéktelen is, mely megértette a festő lelkét. Lám, az igazán értékes dol­gok nem önmagukat dicsérik. Hagyják, hogy mások idővel észrevegyék, s így lesz lelkűk általa gazdagabb. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET A festő a felállított állványra helyezte a képet, és festeni kezdte a kertben történteket illusztrációk: thinkstock- Tényleg. - csodálkozott el a felismerésen.- Biztos a nap miatt. Igen erősen süthetett, ha még a kutya is alszik a kisbaba mel­lett.- Elmesélhetem, ha gondol­játok - szólalt meg a festmény kedves, gyöngéd hangon, mint ahogy az anyák szólítják meg gyermekeiket. Még a ke­ret is meglepődött, hisz annyi éve már, hogy együtt járták a világot, de beszélni még so­sem hallotta.- Megtennéd? - kérdezte a copfos baba, aki mindig is sze­rette a meséket. Ám nem csak ő. A csorba kancsó és a görbe ruhafogas is közelebb húzó­dott, s az öreg diófaszekrény is megnyitotta kicsit ajtaját, hogy a benne rejlő táncruha is hallhassa a történetet. A kopott falovacska úgy tett, mintha nem érdekelné, de titokban a füleit hegyezte a sarokból. A festmény pe­dig belekezdett a történetbe egészen az elejétől, amikor a festő, ki nem volt se híres, se gazdag, egyszerűen csak te­hetséges, kivitte őt a kertbe.- Az igazán jó témákért oly­kor nem is kell messzire utaz­ni, mert előttünk vannak. A kertben felállított állványra helyezett, épp háttal a szom­széd kertnek. Meleg volt. Dél felé járhatott, amikor hozzá­kezdett. A szomszédban egy nagy napernyő alatt öreg né­niké üldögélt egy kis kendőt szorongatva. Időnként az elé terített takaró felé legyintett, ahol egy kisbaba aludta édes álmát. A néniké vigyázott, hogy még a legyek se zavarják meg pihenését.- A nagy fekete kutya is ott pihent az árnyékban, szoro­san a pléd mellé lapulva, sze­mét behunyva, de időnként fel-felemelte a fülét, hegyez­ve neszre, zajra. Igencsak me­leg volt. A távolban egy asz- szony kapálta a veteményest sorról sorra haladva.- Ebben a témában nincs semmi érdekes - szólt ki a sa­rokból a kopott falovacska.- Úgy gondolod? - kérdezett vissza a festmény, s hangjá­ban mosoly rezdült.- Ti is így látjátok? - fordult a többiek felé. Csend volt. Kicsin# Simon Anikó: Gyermekeimhez Szeress engem akkor is, ha majd megöreg­szem, ha kint botorkálok vagy az ágyban fekszem. Bocsásd meg majd nekem, ha néha hibázom, hisz téged szeretlek a legjobban a világon. A sors legszebb ajándéka, hogy te megszü­lettél, szeretlek akkor is, ha néha rosszat tettél. Te vagy nekem a legféltettebb kincsem, Hisz egy anyának rossz gyermeke nincsen. Remélem, az évek alatt jóra neveltelek, ha felnőtt leszel, én akkor is ugyanúgy féltelek. Jusson eszedbe, ha én már nem leszek: a síron túl is vigyázok rád, mert nagyon szeretlek. Nem tudhatom, mennyi időt ad nekem az élet, de aggódásom egy percig sem szűnik meg érted. Tudnod kell, hogy anyai szívem csak érted dobog, hallgasd meg, kérlek, mit most elsuttogok. Barbara Sellaro Engedj el! Képzeletbeli mérlegen méregetem életem, balsorsomat, jobb sorso­mat, akárhonnan nézem, a balsors győzedelmesen integet, távolban a „jobbsorsom" legyőzőitek alázatos hajlongásával tudomásul veszi, ismét veszített. Úgy döntöttem, ennek véget vetek, balsorsomra kötelet tekerek olyan szorosan, hogy fájjon neki, hallani akarom könyörgő szavát, csak egyszer mondaná: engedj el, s nem bántalak tovább! Szeretnéd, ha mások is olvasnák az írásaidat? nyíregyháza. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Eddig nem volt lehető­séged a bemutatkozásra? No, akkor lapunk Tollpróba-olda- lát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmu­tatnád másoknak is, mennyi­re tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat (maximum 3000 karakteres terjedelemben) az alexandra. csaki@kelet.hu e-mail cím­re! Az írásokat nemcsak az újságban, hanem a Kelet-Ma- gyarország online felületén, a www.kelet.hu-n is megjelen­tetjük. KM A kultúra követe lett a nyírbátori költő Mondd, téged mi tesz boldoggá? BUDAPEST, Sőt, ne is mondd, inkább írd le! A Nestlé Fitness gabonapehely esszéíró pályá­zatot hirdet. Meséld el ma­ximum két gépelt oldalban (12-es betűmérettel), milyen apróságokat teszel, hogy jól érezd magad, hogyan figyelsz oda magadra, a táplálkozá­sodra, milyen praktikáid van­nak arra, hogy pozitívan gon­dolkodj! Beküldési határidő: május 22., e-mail cím: eljpozitivan@ comlab.hu. További részletek a wmn.hu-n. km Tomku Kinga haikui Pocsolya Tükörbe nézek. Fodrozódva öregszem. Könny mosta árnykép. Nyugalom Remegnek a fák. A temetőben szél jár. Már mélyen alszunk. Ember Fénylik a világ. Ázott árnyak a Földön. Lélekcsillagok. Álom Könnyű delejbe hullt harmatcsepp az éjben -játszó holdsugár. A hajdúszoboszlói pedagógus fiatal kora ellenére számos sikert tudhat magáénak. NYÍRBÁTOR. A kolozsvári Re- ményik Sándor Kör a Fiatal Költők Kulturális Követe cí­met adományozta a Nyírbá­torból elszármazott, ma Haj­dúszoboszlón élő és alkotó Egri Lászlónak. Az indoklás szerint a költő, író a Polikróm folyóirat alapító-főszerkesz- tőjeként olyan művészeti szócsövet hozott létre, amely összefogja a Kárpát-medence magyarságának fiatal alkotói körét. Egri László 1988-ban szüle­tett Nyírbátorban; gyermek­korát Pócspetriben töltötte. A nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium elvégzése után a Debreceni Egyetemen szer­zett történelem-magyar sza­kos tanári képesítést. Már tinédzserként is próbálgat­ta irodalmi szárnyait, első verseskötete azonban csak 2013-ban jelent meg Penna­morzsák címmel. Egy évvel később publikálta Közösségi kóter címmel szatirikus kis­regényét, majd 2015-ben a Vi­lágmező versgyűjteményét. A Polikróm online mű­vészeti folyóirat 2013-ban indult, azóta hat lapszáma jelent meg. Szerzői között felvidéki és erdélyi diákok egyaránt megtalálhatóak. A szerkesztőség irodalmi pályá­zatok kiírásával nyújt gyakori lehetőséget a publikálásra, km Egri László FOTÓ: INTERNET A kúrfcí-HcH W.oí Mer viliik, HogyúKíntar az crahii Komoly a-coi <>Hsí>m Mondja; V.o-jvvs műves avNem volna-c t': Tíz koronája kökkörf! Tejemet ionéra; szerkesztő Hogy mi * fend küvkerckr/ztk oiwaan, . I Ortet» a tejem. PTOrtern «S mostam. De valami s/cn/ació>ai Nem tudtam kieszelni Milyen körkérdéssel Vé A húsvéti számot Cifrám meszelt» I I loppl de végre ! l.Uásao pislogtam az j I viert a körkérdés, k Mint a dértől Hullja. ínagít, Spongya. Menten . Menjen S zengjen A színészek fülébe Valami húsvéti kör kérd Valami furcsák Akármit. Csak körkérdés legyen Hogy a konkurrens-újs Megpukkadjon. S belőle a lene .lóízűi egyen Csak az.»baj. Hogy mind nagyon Egyformán feleltek S hogy fiút teleitek'* , Most kezdek ám tv.ivólm 1 Kos. hogy mu teleitek? l Hat, hit-azt nem lehet m * E Versmaraton a kultúra házában Második alkalommal rendeztek pénteken versmaratont Mátészal­kán. A Szentpétery Zsig- mond Kulturális Központ és Színház előtti téren, valamint a versudvar­ban gyűltek össze az irodalomkedvelők, hogy közösen mondják el az általuk választott verset. Az ifjak Tóth Árpád A körkérdés című művét adták elő Gál Tamás színművész vezetésével. FOTÓ: BARTHA KRISZTIÁN Foncsák László Még sohasem mondtam... Még sohasem mondtam neked, meny­nyire szeretek igéző két szemed lágyan simogató bűvkörében élni, zöldeskék tavában, szelíd hullámában, ha eljön az este meg-megmerítkezni. Puha két karodba, bőröd bársonyába takarva halálos álomba merülni. Még sohasem mondtam neked, mily’ nagyon szeretek, kedvesem, melletted ébredni, boldognak, szerelmesnek lenni. Kvízmegfejtés A település kastélyában született Andrássy Katinka (a Vörös Grófné). d) Tiszadobon Kóródl László Tavaszköszöntő Fafurulyán játszik a tavasz szél, rügy pattan az orgonán, életre kél. Barkaorrát félve dugja az új dió, eperfáról felesel füttyszóval a rigó. Új dallamot játszik nagy hetykén a veréb, de ha jő, a fecske, rászól majd hogy elég. Friss halakat kapott falunknak a tava, hallatszik a gólyának kelepelő szava. Ébrednek a kertek, metszőolló csattan, ágyából a gazda már korán felpattan. Téli álom után munkájához felnő, s éltető esőt hoz kertjére a felhő. Engesztelő áldást kér Istentől a pap, meleg sugárkarjait nyújtja ki a nap. Nem csapott be a tavasz, újra ránk köszön, melengesse lelkünket szép virágözön!

Next

/
Thumbnails
Contents