Kelet Magyarország, 2016. március (73. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-16 / 63. szám

2016. MÁRCIUS 16., SZERDA 5 Interjú Tarjányi Péter biztonságpolitikai és rendőrségi szakértővel Migráció és terrorizmiie nem ugyanaz I „Ha már valaki azon gondolkodik, hogy hogyan tud az üggyel taktikázni, egyre messzebb kerül a megoldástól” FOTÓ: MOLNÁR PÉTER A biztonságpolitikában mindig a legrosszabb forgatókönyvre kell ké­szülni -így a szakértő. Debrecen. Lehettek segítői a ci­gánygyilkosoknak, a támoga­tók leginkább a felkészítésből vehették ki részüket - állítja Tarjányi Péter biztonságpoliti­kai és rendőrségi szakértő lap­társunknak, a Hajdú-Bihari Naplónak adott interjújában. A többkötetes szerző a leg­nagyobb nyomozati hibának utólag azt látja, hogy későn vetődött fel az összefüggés lehetősége a támadások kö­zött. Szerinte a politika és közvélemény történései alól a rendőrök sem tudják kivonni magukat. Több szakember beszélt arról, hogy a cigánygyilkosságokért elitéit négy férfi - Debrecen­ben és környékén éltek - külső segítség nélkül aligha tudta volna elkövetni a hat halálos áldozattal járó, kilenc helyszínt érintő bűncselekmény-soroza­tot. Osztja a vélekedésüket? TARJÁNYI PÉTER: Messzebbről indulnék. Nem kérdés, hogy ők voltak az elkövetők, a bíróság jogerősen is elítélte őket januárban. Számomra a gátlástalanság volt a legfeltű­nőbb a támadássorozatban, ami egy-egy elkövetőnél előfordul, de több embernél egyszerre nagyon,ritkán. Ahogy gyarapodtak a táma­dások, egyre inkább ejtettem a pszichopata szálat, s az rajzolódott ki, hogy mély meggyőződés és szervezett­ség kell legyen a csoport mögött. Idehaza gyakran nem vizsgálják azokat a személye­ket, akik például a fegyverek beszerzésében, pénzügyileg, vagy éppen pszichésen segít­hetik a támadókat. Ezekre a cselekményekre is fel kellett készülni, mert az olyan pszichés nyomás, mint ami a tűzharccal jár, ahol emberekre kell lőni és gyerekek halnak meg, nem tartozik a minden­napi rutinunkba. Illetve még egy épület megközelítéséhez szükséges ismereteket sem lehet csak oktatóvideókból megtanulni. Két ízben is volt alkalmam szakértőként bete­kinteni a dokumentumokba. Azt láttam, hogy a negyed­rendű vádlott Cs. István (róla derült ki, hogy a katonai elhárítás titkos kapcsolata volt) nem játszott domináns szerepet a bandában. S ha hozzávesszük, hogy - miként arról az ügyész is beszélt - a besenyszögi támadásnál akadnak tisztázatlan részle­tek, elképzelhetőnek tartom, hogy vannak olyanok, akik a háttérben, például a fegyver­beszerzésben segíthettek. Látható például a novemberi párizsi támadás kapcsán, még mindig tart a nyomozás, mert rájöttek, hogy voltak, akik a tippet adták, vagy a terepet derítették fel, mások a fegy­vert szerezték be, s a nyolc-tíz elkövető mellett legalább tucatnyi segítő működött köz­re. Évekbe telhet míg a teljes háttér ismert lesz. Az ügyre jobban rálátó forrásunk szerint akár más ország titkos szolgálatának keze is benne lehetett a bűncselekmény-soro­zatban. Elképzelhetőnek tartja? TARJÁNYI PÉTER: Semmit nem zárnék ki, de erre nagyon ki­csi esélyt adnék. Szomorú, de nem kivételes eset volt ez a világban, máshol is előfordul­tak titkosszolgálati fiaskók. Németországban hét év alatt tíz embert gyilkolt meg egy háromtagú neonáci csoport (egy titkos ügynök több alka­lommal is járt a gyilkosságok helyszínén). Ott rögtön neki­láttak a BND rendszerszintű átvizsgálásának. Meglátása szerint hol hibázott először a rendőrség? TARJÁNYI PÉTER: Utólag szá­momra a legnagyobb hibának az tűnik, hogy nem merült fel, az első támadásoknak már közük lehet egymáshoz. A hetedik akció, Tatárszent - györgy után merült fel először (felgyújtották egy cigány család házát, majd rálőttek a menekülőkre, a támadás­ban ketten meghaltak). Itt hibáztak a nyomozók, de azok nem stratégiai hibák voltak. Hozzáteszem, évekig nem ismerték fel a támadások közötti összefüggést az előbb idézett német esetnél sem. Nagy ügyekben mennyire bénítja meg az alsóbb szinteken dolgozó nyomozók munkáját a fentről érkező elvárás? TARJÁNYÍ PÉTER: A rendőri, titkosszolgálati szakmára, de más rendszerekre is igaz, hogy az irányítás szintjén megjelenik a politika. A szak­politikai és operatív vezetők is megpróbálják kitalálni, hogy mit akar a felső veze­tés, és meg akarnak felelni. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy a társadalom a filmek szintjén mozog: azokban 90-100 perc alatt meg kell oldani a problémát. Ez nyomás a rendőrökön is. Azok, akik e feltételek között is hozzák az eredményeket, gyűjtik a csillagokat és elis­meréseket, karriert építhet­nek. El lehet képzelni, mi van akkor, ha nincs eredmény! Félni kezdenek a feladattól, s eluralkodik a „csak ne én kapjam meg” szemlélet. S ha már valaki azon gondolkodik, hogy hogyan tud az üggyel taktikázni, egyre messzebb kerül a megoldástól. A Bállá Irma-gyilkosság ese­tében a rendőrségi nyomozás során és az ügyészi eljárásban is a szemünk előtt játszódott le ez a folyamat. Ha már szóba került a politika: milyen befolyással van a rendőrség munkájára? TARJÁNYI PÉTER: A szilveszter éjjelén Kölnben történtek analógnak tekinthetők a hazai viszonyokkal. Ne gon­doljuk, hogy nincs hatással a rendőrségre, ha a politika elkezdi tematizálni, s a médi­án át fogalmakkal teletűzdeli a közéletet! Ha nap mint nap azt halljuk, hogy a menekült migráns az terrorista, akkor azt fogjuk tapasztalni, mint az utcán tartózkodó járőr Kölnben: azzal jelentkezik be a rádión az ügyeletre, hogy több száz terrorista randalíro­zik a pályaudvar előtt. Mit tesz ilyenkor a jó rendőri ve­zető? Nem járőröket, hanem speciális erőket vezényel oda. így fordulhat elő, hogy a randalírozó és nőket zaklató tömeg ellen nem lép fel a rendőrség, elvégre a terro­ristákra nem rontanak csak úgy rá. A járőr rosszul mérte fel a szituációt, rendészeti válságot kiváltva ezzel. Ez történt 2006-ban az MTV Szabadság téri épületének ostromakor is. Én is kaptam SMS-t akkori vezető kor­mánypárti politikustól, hogy „kitört a forradalom!”. Erről beszélt akkor a Hír TV tudó­sítója is, miközben a Kossuth téren 650 rohamrendőr állig felfegyverkezve várt. S mivel a parancsnok nem tudta magát függetleníteni a külső behatásoktól, rosszul dön­tött, forradalmároknak látta a huligánokat, ezért követke­zett be az ismert végkifejlet. Visszatérve a kérdésre: az elmúlt 25 évben minden parlamenti párt kikérte magának, hogy a nyomozó- hatóságok politikai megren­delésre dolgoznának. Mint két cintányér, úgy verődik össze a mindenkori kormány­párt és ellenzék, közte pedig a levegő a rendőrség. 1996-ban, az alvilági leszá­molások idején Horn Gyula (MSZP) miniszterelnök öt tábornokot - többek között a mostam belügyminisztert, Pintér Sándort - váltott le, mondván „ez nem közbiz­tonság”. Ha akkor nincs a vezetőségcsere, hamarabb lezárhatták volna azokat az ügyeket. Másik eset: 2006. október 23-ai tüntetésen a lovasroham során szak­mai hibákat vétenek, úgy lövöldöztek a rendőrök, mint a csőszök a szőlőben, mégis kitüntették a vezetőket. Néhány hónappal később viszont a Zsanett-ügy néven elhíresült botrány kirobba­nása után (egy 23 éves nő azt állítja, hogy rendőrök erőszakolták meg) leváltják ugyanezeket a főrendőröket (később jogerősen felmentik a rendőröket). Politikai érde­keket szolgáltak a váltások. Van szemléletes ellenpélda is, mégpedig a „Balaton csá­száraként” emlegetett Szlávy Bulcsú holttestének felde­rítése. A nyomozók addig játszottak az információkkal, mígnem a tettes hét évvel a gyilkosság után, 2004- ben maga ásta ki az áldozat bebetonozott maradványait egy garázs szerelőaknájá­ból, miközben a hatóságnak fogalma sem volt, hol van a sértett. Ha a rendőrökön akkor politikai nyomás van, ez biztosan nem sikerül. Jól értem, hogy ennek a cintá- nyér-effektusnak köszönhető, hogy egy-egy kormányváltás szinte mindig vezetőváltást hoz magával? tarjányi Péter: Igen. Ismerek olyan külföldi rendőri veze­tőket, akik tizenévek óta po­zícióban vannak. Mindenhol zajlanak politikai harcok a városvezetésben, de szakmai ügyekbe nem folynak bele. Lát különbséget a 90-es évek és a ma rendőri generációja között? TARJÁNYI PÉTER: A mostaniak idomultak az elődeikhez. Rendszeresen találkozom a volt kollégáimmal, és gyakori az önkritika. A statisztikai szemléletet viszont komoly bajnak tartom, mert rosszak az alapjai. A hiba abból fakad, hogy az ismertté vált bűn- cselekményeket összegzik, a rendőrség pedig az érdekei szerint kozmetikázza a szá­mokat azzal, hogy egy-egy bűncselekményt hányszor és milyen formákban jelenít ipeg a statisztikákban. Eköz­ben 2004 óta nem készült látenciavizsgálat. Azt mondta, hogy a szilveszter éjszakáján Kölnben történtek esetében rendészeti válságról, s nem a dzsihád új formájáról beszélhetünk. Miért gondolják az emberek mégis az ellenke­zőjét? TARJÁNYI PÉTER: A legnagyobb gond az, hogy a migráns kér­dés keveredik a terrorizmus­sal - idehaza és Európában is. Emellett az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy minden mindennel össze­függ. Ha az első világháború idejére visszamegyünk a Kö­zel-Kelet kapcsán, azt látjuk, hogy az akkori vezetők nem vették figyelembe az etnikai, vallási, nyelvi határokat. Ké­sőbb is az számított, hogy hol vannak az olajmezők, s merre mennek a vezetékek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az arab világban bekövetke­zett népességrobbanást sem. Csak Egyiptomban az elmúlt 30 évben a lakosság száma 30 millióról 90 millióra nőtt, vagy, hogy az oktatás olyan fiatalokat termel ki, akik nem tudnak elhelyezkedni. Tudomásul kell venni - lassan megérkezve napjainkhoz -, hogy biztonságpolitikai szempontból nincs légüres tér: az Egyesült Államok kivonult a Közel-Keletről, a helyére benyomult az Iszlám Állam, illetve Oroszország és Törökország birodalmi léptékben gondolkodik. Putyin Oroszországról beszél, de a Szovjetunióról álmodik, olyan képességgel, amely a Föld bármelyik pontján be tud avatkozni, ha az érdeke úgy kívánja. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Szíria az első világháború végéig az Oszmán Birodalom része volt. Kudarcot vallott a francia egyházpolitika is azzal, hogy évtizedekkel ezelőtt eldön­tötték, az állam nem finan­szírozza a mecsetek építését. Lett rá jelentkező: miután Szaúd-Arábia vagy Katar támogatni kezdte az építésü­ket, illetve a vallási oktatást, megerősödtek a szélsőséges irányzatok az országban. A I Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében gyilkoló ! Kouachi-testvérek is autó­feltörőként kezdték, a jobb élet reményében fordultak a szélsőségesség felé. Mert akit dzsihadistának nevelnek, az sztár lesz! Egy fiatalnak, aki I addig vesztesként élte az éle­tét, néhány perce egy szintre kerül például Hollandé elnök­kel, elvégre a tévében neki üzennek. Ezek csontvázsze- rűen dőltek ki a szekrényből tavaly, egyenesen Európára. Tényleg olyan veszélyesek a migránsok, mint amennyire a hazai politika sugallja? tarjányi Péter: Elsődleges veszélyforrásnak azokat a terroristákat látom, akik már régóta Európában élnek, ők másod-vagy harmadgene­rációs bevándorlók. Köztük több ezer szélsőséges van. Szintén komoly kockázati tényezőt jelentenek az Euró­pában élő szélsőséges, térítő imámok. A harmadik szint a veszteseké, ide integrá­lódhatnak a bevándorlók, ha majd rájönnek, hogy Európában sincs kolbászból a kerítés. A média működését figyelve az látszik, hogy hol Szíriáról, hol Ukrajnáról kell beszélni. Nyilván nem véletlen az összefüggés. tarjányi Péter: Az ukrán helyzet Európa másik nagy problémája. Putyin nehéz helyzetben van az európai és amerikai embargó miatt. Szergej Lavrov külügyminisz­ter többször elmondta, hogy Oroszország képes megolda­ni a menekültválságot. Ne gondolja azt senki, hogy az oroszok nem tudják: ha az Aszadhoz hű szir hadseregnek segítenek, azzal menekült- hullámokat indíthatnak el. A szír-török határról hét-kilenc nap alatt az EU-ba lehet érni. Ezzel a tárgyalóasztalhoz lehet terelni Európát. Ez világítja meg, hogy az ukrán kérdés és a menekültválság történései nem egymástól független folyamatok. Sze­rintem idén több menekült érkezik majd, mint tavaly. Eu­rópa félrekezelte a problémát azzal, hogy pénzzel próbálta Törökországot megvásárolni. Ankara is tudja, hogy mindig emelheti a tétet, amire van is okuk: a Szuhoj repülőgép le- lövése miatt például az orosz turistákra nem számíthatnak. Ez óriási bevételkiesés. A határai védelméért persze Görögország is kérne: azt, hogy engedjék el az adósságai egy részét, más kérdés, hogy nekik nincs hozzá erejük. Amíg ezek az országok és az embercsempészek „akciófilm­je” - képletesen szólva - sok tízezer kockával előrébb tart, addig Európa csak az esemé­nyek után kullog. Tavaly napvilágra kerültek olyan kormányzati forga­tókönyvek, amelyek szerint Kárpátaljáról nagyobb számban érkezhetnek magyar nemze­tiségű menekültek, ha Ukraj­nában bevezetik a hadiállapo­tot. Mennyire lehetnek ezek reálisak? TARJÁNYI PÉTER: Nem reális jelenleg. Kelet-Ukrajná- ban gerillaháború zajlik, Oroszországnak pedig az az érdeke, hogy a Közel-Keleten teremtsen olyan helyzetet, amely felett Európa és az Egyesült Államok becsukja a szemét, s vége legyen az embargónak. Utána jöhet el az ukrán rendezés ideje. Úgy gondolom, Moszkva nem akarja elfoglalni Ukrajnát - nem mintha nem tudná ezt megtenni -, nem szeretné­nek háborúba bocsátkozni a NATO-val, amire ellenkező esetben számíthatnának. A balti államok pedig azért félnek, mert a NATO-nak nem olyan a hadereje, mint 1989 előtt. Ha Oroszország elindulna, joggal tarthatná­nak attól, hogy elesnek. De ez nem reális forgatókönyv. SZABÓ ZSOLT LÁSZLÓ zsolt.szabo@naplo.hu RATALICS LÁSZLÓ laszlo.ratallcs@naplo.hu Névjegy Tarjányi Péter biztonságpolitikai, rendőrségi szakértő • 1969-ben született _____ • 1990-ben végzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, majd elvégezte a Ren- dőrtiszti Főiskola bűnügyi szakát ■ a Rendőri Ezredben, majd a Rendőrség Különleges Szolgálatánál dolgozott, több száz akciót irányított ■ leszerelése után az FBI Akadémia Nemzeti Oktatási Központjában vezetett kurzusokat______________________ ■ első könyve 2008-ban jelent meg Meg­látni és megveretni címmel, legutóbb (2015-ben) a Cselszövő (Dosek Ritával közösen)__________ ______________ • rendszeres vendége televíziós és rádiós műsoroknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents