Kelet Magyarország, 2016. március (73. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-14 / 62. szám

2016. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ KELET IÜzenet Zsoldos János nyíregyházi olvasónktól: Egy játék a szavakkal: a világ békéje döntően függ az egyes ember békéjétől. Attól, hogy mi magunk is lefegyverkezzünk, föladjunk minden agressziót, ben­nünk fegyverkező erőszakot. PILINSZKY JÁNOS A nap előfizetője Csupa ötöst érdemel a Kelet-Magyarország is! nyíregyháza. Ez alkalommal Barabás Imrénének kedvezett a szerencse, hűséges előfize­tőink népes táborából ő kapta az ajándékcsomagot.- Harminckilenc éve vagyok előfizetője a Kelet-Magyaror- szágnak. A kézbesítőnk min­den nap korán reggel hozza az újságot. Először csak át­lapozom a napilapot, majd átadom a fiamnak, aki előbb a szellemi, majd a „hagyomá­nyos” reggelinek lát neki.- Én nagyon kedvelem az első oldalon lévő, aktuális eseményekről beszámoló írá­sokat, kifejező, nagy fotókat. A politikai témájú cikkeknek általában csak a címeit futom át, mert nem érdekelnek.- Szeretem viszont a sokré­tű, színes tájékoztatást, ami a falvaink, városaink, az ott élő emberek, intézmények életé­be enged bepillantást. A me­gye nevezetességeit bemuta­tó színes fotók is érdekesek. Korábban hosszabb léleg­zetvételű, fotókban gazdag riportokkal is találkoztam egy-egy tájról, településről, Barabás Imréné az ajándékcso­maggal FOTÓ: RACSKÓ TIBOR ezeknek ma is helye lenne a lapban! Nagyon várom, hogy újra megjelenjenek a Csupa 5-ös oldalak, megérdemlik a jeles tanulók, hogy bekerülje­nek az újságba.- Ugyanígy nagyra értéke­lem a diplomát kapott hall­gatók névsorának közlését. Nagy kedvenceim a különle­ges embereket bemutató port­rék is - mondta el érdeklődé­sünkre Barabás Imréné. km Olvasóink írják Bál a jótékonyság jegyében Jótékonysági bált rendezett a református egyházközösség nemrégiben Zsarolyánban, ahol mindenkit nagy szeretet­tel fogadtak. A polgármester és a tiszteletes köszöntőjét a nagyszekeresi általános iskola nyitótánca és a Fehérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium és Kollégium műsora követte. íz­letes és kiadós vacsora követ­kezett, a helyi asszonyok házi süteményekkel is lenyűgöz­tek minket. A reggelig tartó mulatságot tombolasorsorlás fokozta, ahol értékes nyere­ményekkel gazdagodhattak a szerencsések. A szervezők úgy döntöttek, a sikerre való te­kintettel, jövőre is megrende­zik a jótékonysági eseményt. Az idei bevételt a református egyházközösség a templom és környékének felújítására fordítja. TAMÁSI LÁSZLÓNÉ, FEHÉRGYARMAT Félek autót vezetni A múlt század hetvenes-nyolc­vanas éveiben bejártam a családommal, a Ladámmal ungot-berket, benne Isztam­bult, Szófiát, Prágát, Belgrá- dot, Athént, Bécset, Berlint és Bukarestet - baj nélkül. Mostanában félek közlekedni, még gyalogosan is! A lapok, híradók tele vannak baleseti hírekkel, s bár a halálos balese­tek száma csökkent, elretten­tő, hogy sokakat bontóvassal kell kiszedni a totálkáros járgányokból. Függetlenül a koromtól, gyakorta autózom, akár száz kilométert is leveze­tek, ha úgy adódik. Hogy mitől félek? A látottaktól! Néhány an Aktív életet élnek a település örök fiataljai fotó: egyesület Üdítően hatnak egymásra Megújult lendülettel végzi tölthetünk. Rendszeresen Reméljük, nagyon sokáig munkáját a Petneházi Nyug- megünnepeljük a névna- örülhetünk még egymás díjas Egyesület. Nem túlzás pokat, jókat kirándulnunk, felüdítő társaságának, azt mondani, örülünk min- de olykor „csak” egy jó ízű KÉRI ANDRÁSNÉ, den pillanatnak, amit együtt beszélgetésre ülnünk össze. | EGYESÜLETI ELNÖK a legelemibb KRESZ-szabá- lyokra is fittyet hánynak, így például az egyirányú forgalmi jezésre, a megfordulni vagy az előzni tilos „parancsolatok­ra”. Minden héten előfordul, hogy az utcánkban szabály­talanul végig robog valaki. Nem történik karambol, mert vigyázva elfér egymás mellett a szabályos és a szabálytalan közlekedő is, de ez akkor sem normális állapot. A Debreceni úton villognak, ledudálnak, amikor becsületesen betartom a sebességhatárt, egymást érik a szabálytalan sávvál­tások, előzések. Debrecen felé haladva a kétsávos úton engem, a kilencvennel haladót szinte mindenki leelőz. Az oda- és visszaúton megszá­moltam legutóbb, hogy ötször kellett erősen a fékre lépnem azért, hogy az előzést be tudja fejezni a hátam mögül előbújó autós! Aztán félek este a gyalogátkelők közelében is, a városban, mert a parkírozó autóktól nem látni távolról az átmenni szándékozó gyalo­gosokat. Én emiatt óvatosan hajtok, a hátam mögött jövő autó azonban villog, sietésre ösztökél. Hát így közlekedünk! A Tokaji úti piacra autózni szombat délelőtt „szemet gyönyörködtető”: a körúttól a szélső sáv beolvad a belsőbe. Szemtelenül tolakodnak, a koccanást is kockáztatják, csak „győzzenek”! A vasúti átjáró után a piachoz kanyarodó autósok viselkedése, szabály­talankodása szintén elkeserí­tő. A hiba bennünk van, nem a KRESZ-ben! DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA Kártérítést kérek Február 28-án a Sóstói úti kerékpárúton bicikliztem. A stadionnál lévő keresztező­désnél nem adott elsőbbséget a KCY**7 rendszámú fehér autó vezetője, egy figyelmet­len édesanya, és nekem jött, felborított. Én megúsztam kisebb sérülésekkel, a kerék­párom javítása azonban kb. 10 ezer forintba kerül. Nem je­lentettem fel, de a minimum, hogy állja a javítás költségét. A KERÉKPÁROS, 20/260-5476 Postaládánkból Összemérték boraikat és a tudásukat Sokan voltak kíváncsiak a szőlészet és borászat tárgyi emlékeiből nyílt kiállításra. NYÍRBÁTOR, Hangulatos borver­senyt rendeztek nemrégiben a Nyírbátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjas Egyesületében, Ha- rascsák György tagtárs kiváló szervező- és gondos előkészítő munkájának köszönhetően. Amíg a zsűri értékelte a 16 versenyző által benevezett 24 féle bort, addig az érdeklődők megnézhették a szőlészet és borászat tárgyi emlékeit fel­vonultató kiállítást, valamint összemérték tudásukat a fröccskészítésről szóló szelle­mi totóversenyen. A zsűri elnöke értékelésében joggal illette dicsérő szavakkal a minősített borok tisztaságát, színét, illatát és ízét. Vörös­bor kategóriában Harascsák György és Gyarmati Ferenc szerzett megosztott aranyér­met, Szakács Antalné előtt. Fehérbor kategóriában Vincze István szerezte meg az első he­lyezést, maga mögé utasítva Gebri Gábort és Szakács Antal- nét. A gyümölcsborok verse­nyében Harascsák György vég­zett az élen, őt követte Fábián Károly és Szakács Antalné. V. ISTVÁN Kijárt az elismerés a győzteseknek, a hangulatos és színvonalas verseny után bordalokat énekeltek a jelenlévők fotó: a szerző Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet- g Magyarországhoz w érkező olvasói M leveleket, fény- ff} képeket közöljük. _ Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvé­nyes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagy­juk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztősé­günk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt meg­jelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladó­val rendelkező leveleket közöljük. A lélek, a szív, a hit és a gyász dala, muzsikája „csendül fel” Honvári Erzsébet verseiben. NYÍREGYHÁZA. „Ünnep van ma: az élet, az ember, a költé­szet és az érték ünnepe! - írja Kulimár János a köszöntőjé­ben, melyet Honvári Erzsébet Gyöngyszemek című, 11. ön­álló verseskötetéhez írt. A kortárs költőnő éppen ma ünnepli 80. születésnapját, e nyolc évtized szellemi termé­sének válogatott gyűjtemé­nyét rejti a mű. Az alkalom jó lehetőséget ad számára visz- szatekinteni, emlékezni. „Én csak sorba rakom” Honvári Erzsébet így vall verseiről: „Föntről hullottak a gyöngyök. / Én csak sorba rakom. / Hogy mások is tud­Honvári Erzsébet és a 11. önálló verseskötete fotó: olvasónktól janak örülni.” A szerző kacs- karingós, rögös utat járt be az élete során. Motiválóereje te­hetsége, elszántsága és szülő­földje volt. Ludastó mára már múltba vesző vidéke „rin­gatta”, onnan hozta magával máig megőrzött romlatlansá- gát, optimizmusát. Vigyük jó hírét a kötetnek! A Gyöngyszemek a lélek, a szív, a hit és a gyász dala. Ez a versfüzér a történelem egy darabja, egy csipetnyi jóság, érett gyümölcs és könyörület. Bármelyikbe olvasunk bele, elvarázsol a bűbájosság és a muzsika. Megtalálható a ver­sekben Gyuri, a drága férj, az édesanya, a testvér, Boriska, Kiss Tamás, a költői példakép és valamennyi örökre eltá­vozott ismerős. Ők továbbra is részesei Honvári Erzsébet életének. Mint Kulimár Já­nos írja: „Örüljünk együtt a Gyöngyszemeknek, s vigyük jó hírét e kötetnek, a szerzőjé­nek és a megjelentetés támo­gatójának, Szabó Tamásnak”. EGY MŰVÉSZ(ET)PÁRTOLÓ Vendégsorok Angyal Sándor Kilakoltatottak Bár sokan küzdenek anyagi gondokkal hazánkban, meglep az országos lap híre, mely szerint minden negyedik családot veszélyeztet a lakásvesztés, s hogy a kilakoltatások fő oka a közüzemi tartozás. Szabad legyen ebben kételkednem, miként arra se tenném le a nagy esküt, hogy Magyarország olyan jól teljesít, mint ahogy naponta olvashatjuk a lapok­ban, vagy óránként nézhetjük a televízió csatornákon. Sokaknak van köztartozásuk, mert a rezsicsökkentések ellenére sem olcsó a villany-, a gáz- és a vízfogyasztás, de hogy emiatt a családok negyede retteg a kilakoltatástól, az túlzás. Hasonlóan vastagon fog a ceruza, amikor a gazda­ság teljesítményét, a fejlesztéseket vetjük papírra, hiszen az sem titok, hogy a kétségkívül láthatóbb fejlesztésekhez jelentős köze van az uniós pályázatoknak, az onnan érkező milliárdoknak. Valóban szívszaggató látni, amikor ut­cára tesznek családokat, akik vagy a híd alatt, vagy a park szélén, néhány lócán, esetleg aluljáróban húzzák meg magukat, ha nincs befogadó rokonuk. Mélységesen együtt érzek azokkal, akik menni kényszerülnek a lakásukból, ahol felgyülemlett a temérdek adósság. Ők reményt vesztet­tek, nincs számukra olcsóbb, közösségi bérlakás, ahol egy ideig meghúzódhatnának. Sajnos, kiveszett szótárunkból a bérlakás szó, ahol kevés­bé kényelmes körülmények között, de legalább olcsóbban lehetne élniük a hajlékukból kirakottaknak, mert ma már az albérlet ára is a csillagok között jár. Arra se tenném le a nagy esküt, hogy Ma­gyarország olyan jól teljesít, mint ahogy naponta olvashatjuk a lapokban. Hogy miből telhetne erre? Bár repdes a lelkem, amikor értesülök róla, hogy milliárdokkal segíti országunk a határon túli magyar testvéreinket, vagy, hogy mennyien kapnak hazai nyugdíjat, bár egy napot sem dolgoztak adólevonás­sal itthon, mégsem tudom kiűzni agyamból, hogy talán az itthoni mélyszegénységben élőkre is többet gondolhatnánk - nem csak az ingyen ebéd osztásakor! sandor.angyal@kelet.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents