Kelet Magyarország, 2016. március (73. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-02 / 52. szám

2016. MÁRCIUS 2., SZERDA KELET Háttér 3 Forintos, filléres emlékeink Nézőpont Nyéki Zsolt Minden pénzt megér az a kiállítás, amellyel em­léket állított a múzeum az idén 70 éves hazai fizetőeszköznek. nyíregyháza. A pénz világa színes világ, azért is, mert nem csak értékmérő funkci­ója, hanem esztétikai, kultu­rális, művészi értéke is van. Különböző korokban más-más szimbólumokat használtak a fizetőeszközeinken, s már at­tól is eltérő, s több elemében különböző bankók jöttek létre, hogy milyen politikai beren­dezkedésű rendszer kívánta meghatározni önmagát általa.- Éppen 70 éve, hogy az elér­téktelenedett fizetőeszközök helyett Magyarországon 1946. augusztus l-től bevezették a forintot. Az ezt követő idő­szakban a pénz változásának útja tele van érdekességekkel, sejtelmes talányokkal - árulta el Holmár Zoltán a Jósa And­rás Múzeum osztályvezetője a forint 70 évét bemutató kiállí­tás megnyitóján. Petőfi, Dózsa, Kossuth...- A két legkülönlegesebb bankjegyünk mind között kétségtelenül egy papír 10-es, illetve 100 forintos volt, ame­lyekre már a középkorúak se nagyon emlékeznek, pláne a tőlük is fiatalabbak. A bankje­gyeket 1946-ban vezették be, s egy év múlva már ki is von­ták őket a forgalomból, mert a közönséges papír, amire nyomtatták, könnyen elko­pott, és silány minősége miatt Pénznemeink Magyarország pénznemei voltak: dénár (1000-1760); aranyforint (1325-1553); garas (1329-1499); tallér (1499-1867); aranydukát (1553-1881); krajcár (1739-1892); forint (1750-1892); osztrák-magyar korona (1892-1916); magyar korona (1918-1927); pengő (1927-1946); forint (HUF, 1946-) (Forrás: internet) n Ha akkoriban kaptam volna ennyi nyug­díjat, a fejem se fájna! GALYAS GÁBORNÉ Ü Holmár Zoltán bemutatja a régi nyomatokat FOTÓ: RACSKÓ TIBOR 9 Az papír szá­zasokból álló főnyereményt talics­kán tolták ki a bol­dog tulajdonosok! HOLMÁR ZOLTÁN könnyen lehetett hamisítani. A ma is ismert papírpénz so­rozat végül 1947-ben nyerte el állandó, de koránt sem végle­ges formáját, ez volt a „Petőfi” tízes, a „Dózsa” húszas, és a „Kossuth” százas, ráadásul még a Dózsa-címerrel. A vál­toztatáskor elsősorban a címe­reket cserélték rajtuk. A száz- forintos volt az egyetlen olyan bankjegytípusunk, amely négy címerváltozattal került forgalomba, s 1947 és 1998 kö­zött 13 kiadást élt meg. Még az első lottónyereményt is ebből a címletből rakták össze 1957- ben, s talicskán tolhatták ki a boldog tulajdonosok! A Tiszadobon élő, 83 esz­tendős Galyas Gáborné jól emlékszik még a pengőkre, a „lyukas” pénzre, az alumi­num 1 forintosra és a rézsárga 2 forintosra is. - Nemrégiben éppen takarítás közben került a kezembe néhány régi érme, amelyek azonnal felidézték bennem a gyermek- és fiatal koromat. Az unokáim ma már megmosolyogják, sőt, el sem hiszik, mennyi volt akkoriban egy havi fizetés, és mi min­denre telt a boltban néhány forintból, fillérből! A kérdés, hogy mennyit ér- Emlékszem azokra az időkre is, amikor 50 forint volt ezer vályog, 3,60-ba került a kenyér és X,50-be a tej. Ehhez képest vagyonnak tűnhet egy mosta­ni átlag nyugdíj, a baj csak az, hogy a mai árak, kiadások mel­lett szinte semmit nem ér ez a pénz! Mire az ember kifizeti a gyógyszert, a számlákat, a tü­zelőt, semmi se marad a zse­bében. Mit bánnám én, ha már holnap bevezetnék az ötven- ezres címletet, vagy euró vál­taná a jó öreg forintot, csak a következő nyugdíjig nyugod­tan ki tudná húzni az ember!- mondta Giziké néni. km-mj.pi . i Megijedtünk az első ezer forintos láttán A fillérünk, amely 1999-ben tűnt el a süllyesztőben végle­gesen, több mint száz éven át szolgált váltópénzül Magyar- országon. Az infláció tette szükségtelenné a használatát. Az 1983-ban bevezetett ezer forint rémületet okozott a maga „magas” címletével, 1990-ben viszont az ötezres­sel, 1997-ben a tízezressel, s végül az 1999-es húszezressel is meg kellett barátkoznunk. A bankjegyek arculatát Horváth Endre grafikusmű­vész alkotta meg, akinek az idén március 3-án ünnepel­jük a születése 120. évfordu­lóját. Az általa megálmodott bankjegyeket művészi érte­lemben is elismerték Európá­ban. A jelenleg használatban lévő bankjegyeken megfigyelhe­tőek időnként minimális, ám annál rejtélyesebb változtatá­sok. Az ezresről például előbb eltűntek a jegybank hitelesí­tőinek titulusai. Az ovális dísz után jött a milleniumi MNB felirat, s volt, hogy piros, ké­sőbb pedig fekete színű lett a bankjegy sorszáma. Megkérdeztük Melyik a kedvenc bankjegyed? KESZTHELYI ISTVÁN: A húszezres és az öt­százas a kedvencem. CZIFRA JÁNOS PATRIK: Az új húszezres nagyon szép. GYÖNGY JÓZSEF: Az értékük alapján rang­sorolom. DEMJÉN LAURA: Az ötvenes érme, mert van rajta egy sólyom. HERCZKU LAURA: Job­ban szeretem a papírt, mint az aprót. SZLUK ESZTER: A tíz­ezresnek szép a színe és a mintája.- Az egyik a húszezres, de nem az értéke miatt. Van egy anekdota Deák Ferencről és a földosztásról, amit még gyer­mekkoromban hallottam, és azóta sem felejtettem el. A másik kedvencem az ötszá­zas, mert Rákóczi vitézségé­re, emberségére emlékeztet- válaszolta a nyíregyházi Keszthelyi István. Czifra János Partik kifejezetten csúnyának találja a tízezres bankjegyet.- Nem egyszer tévesztettem már össze az ötszázassal. Az új húszezres viszont nagyon szép - tette hozzá a nyírtele­ki fiú. - Nekem nincsen sem kedvenc érmém, sem bak­jegyem. Az értékük alapján rangsorolom őket - mondta Gyöngy József.- Az ötvenes a legszebb, mert van rajta egy kerecsensólyom. Ez az érme áll a legközelebb a szívemhez, annak ellenére, hogy nem ér sokat - árulta el lapunk érdek­lődésére a Szamossályibán élő Demjén Laura. Barátnője, Herczku Laura a bankjegyeket részesíti előnyben. - Egyrészt többet érnek, másrészt jobban szeretem a papírpénzt, mert jó érzés megfogni, pláne, ha új. Szerintem az új húszezres sokkal szebb lett, mint ami­lyen a régi volt, és a tapintása is megváltozott - gondolko­dott hangosan a tiszabezdédi lány. Szluk Eszter kérdésünk­re azt válaszolta, hogy neki a tízezer forintos bankjegy a kedvence, mert szép a színe és a mintája. km-csa Kelet kvíz Ezen a településen található a volt Vállay-kastély és a fából faragott Kálvária szoborcsoport. a) Jánkmajtis b) Terem c) Ópályi d) Őr A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. I Jó mulatság volt? Vajon szavalhatják-e a hetet iskola helyett kirándulással, netezéssel vagy más programmal kezdő diákok: „Ez jó mulatság, férfimunka volt”? Nagy téttel fogadnék rá, hogy Vörösmarty örökbecsű sorait épp oly tiszta lelkiismerettel citálja az, aki távolmaradással demonstrált, mint aki komo­lyan vette, hogy egy diáknak a tanítási napon tanulnia kell. A tüntetés és az iskola között választó fiatalság többsége (már aki ebbe kicsit is komolyan belegondolt) gyanítható­an szülői ráhatásra döntött, vagy kedvenc tanára nézeteit tette magévá. Láthatta persze a gondokat is, hogy a suliban olykor nincs elég kréta, WC-papír, s abszolút jogos, ha ez irritálja, tiltakozik ellene, de az objektív mérlegeléshez ez azért csekély alap. A most tüntető 14-18 éves diák 2010- ben 8-12 éves volt, így fogalma sem lehet arról, hogy az oktatás akkor sem volt rendben - de ezt csak azért kell elmondani neki, hogy tényleg tisztába legyen azzal, kiért, miért, illetve ki és mi ellen tüntet. S hogy tudja: ha mögé és tanára mögé most koc­kás ingben pózoló politikus lopakodik, tőle is megkérdez­heti: ő hogyan oldotta meg ezt a feladatot? Talán korrekt választ kap: volt élet a KLIK előtt is, amikor nem volt hiány krétából, WC-papírból. Voltak viszont eladósodott oktatási intézmények, és fenntartó önkormányzatok, amelyeket lassan maguk alá temettek a kifizetetlen számlák - rajtuk keresztül az egész országot. A hitelből rendezett „cech” pedig visszahull az utókorra, benne min­den diákra, államadósság formájában - mennyi is jut rájuk fejenként? Három- vagy négymillió forint? Egy fenntarthatatlan fenntartó rendszer helyett kellett kitalálni valami mást 2010-ben, de e kényszer persze nem menti az új elgondolás hiányosságait. Csak árnyalja a tün­tető lelkesedést, s kicsit belerondít a „családi kirándulásra megyünk suli helyett” idillbe. Ebben a kérdésben nincs egyetlen és kizárólagos igazság, miként értelmezhetetlen az a szakmainak szánt óhaj is, hogy az lenne jó, „ha a lexikális tudást szabad gondolkodás váltaná fel...” Nem nehéz belát­ni: a kettő nem zárja ki egymást, sőt... Erről kiváló tanáraim jutnak eszembe egykori mezőgazdasági szakközépiskolám­ból, ahol előbb megtanították a kertészet szakmai fortélyait, alapfogásait, majd beszélgettek velünk a világ dolgairól. Leg­feljebb csöndben hümmögtek, amikor azt kérdeztük: de hát miért nem enged minket Ausztriába, Németországba utazni az MSZMP? S miért van az, hogy ott Audik, Mercedesek gurulnak az utakon, nálunk meg a Zsiguli a csúcs? A ’80-as évek első felében járunk, amikor még könnyen ragasztották a „bomlasztó” jelzőt ilyen kérdésekért. Nagyszerű peda­gógusaink felnőttként kezeltek minket, hagytak szabadon gondolkodni, ezért máig hálás vagyok. Most sem a kockás ing és az öltöny között kell, kellene választani. zsolt.nyeki@kelet.hu Egy fenntarthatatlan fenntartó rendszer helyett kellett kitalál­ni valami újat, de ez nem menti annak hiányosságait. Nyerő kártya kékesei kezekben: lesz áram, de nincs többé bűn és adósság A szerkezet a feltöltő­kártyás mobiltelefon­hoz hasonlóan műkö­dik: az ügyfél előre fizet, majd fogyaszt. KÉKCSE. Egy korábbi razzia al­kalmával az áramkommandó több kékesei ingatlannál is azt tapasztalta a Kossuth utcában, hogy lopják az áramot. A szolgáltató szakemberei kikapcsolták az illegális ká­belbarátokat a fogyasztásból, azaz levágták a vezetéket. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az áramellátás nélküí maradt családok belássák, nem élhetnek örökké sötét­ben, gyertyafényben, a bűn útja pedig nem kifizetődő. Egyeztetéseket kezdeményez­tek hát a szolgáltatóval a sza­bályos, legális áramvételezés érdekében, aki partneri jobbot nyújtott ehhez. Szerződéseket kötöttek az érintett lakókkal, kedden pedig már regisztrált villany- szerelők érkeztek a faluba. A szakemberek hitelesített, műanyag óradobozokat sze­reltek fel kártyás mérőórákkal, melyeket az E.ON hamarosan visszakapcsol a hálózatra. Majdnem tucatnyi fogyasztó élt a felkínált lehetőséggel, és a jelek szerint még többen is fognak a közeljövőben. Visszafelé számol a mérő Mint ismeretes, az úgyneve­zett előrefizetés árammérő egy feltöltőkártyás mobiltele­fonhoz hasonlóan működik: az ügyfél előre megvásárolja a felhasználni kívánt áram­mennyiséget, majd fogyaszt, amíg tart a kerete, így elkerül­heti tartozás kialakulását vagy felhalmozását. A fogyasztás alakulása ma­gán a mérőn egyszerűen kö­vethető. A kijelző kWh-t mu­tat és visszafelé számol, tehát mindig a még felhasználható mennyiség látható rajta. Or­szágosan több mint 600 fel­töltőpont áll rendelkezésre (főleg élelmiszer üzletekben és újságárusoknál), a feltöl­tött összeg azonnal aktiváló­dik. KM A szerződés megköttetett, így már a házigazda és a szolgáltató is nyu­godtan aludhat fotó: pusztai Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents