Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-26 / 48. szám

2016. FEBRUÁR 26-, PÉNTEK KELET Még a szabadidejében is állatkerteket látogat * FOTÓK:SÓSTÓZOO 8 KM-ínterjú mmammmmmmmmmwmmmm Interjú: Révészné Petró Zsuzsával, a Nyíregyházi Állatpark osztályvezetőjével Inkább bakancs, mint tűsarkú A beszélgető- . Matyasovszki József A Az év szóvivője túra­felszerelésben érzi jól magát, kosztümöt csak akkor vesz fel, ha muszáj. NYÍREGYHÁZA. Képzeljenek el egy energikus, folyton mo­solygó ifjú hölgyet, két lelke­sen csillogó szempárt, s egy picivel gyorsabb beszédtem­pót, amit Zsuzsa szerint néha muszáj lelassítani. Pláne a szavak emberének - szabó- dik kispé. Holott csak arról lehet szó, hogy akinek ennyi mondanivalója van, aligha vesződhet normál beszéd­tempóval. Hogyan kezdődött? RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Önkéntesként kerültem az állatparkba 2000-ben. Egy négyhetes nyári tábor alatt csöppentem a park életébe, s ott szúrt ki magának Gajdos László igazgató. Már abban az évben állást is ajánlott, s a tengeri akvarista részlegen helyezett el gondozóként. Aztán lassan a hátára vett az ár, s elkezdtem zoo-pedagó- giával is foglalkozni. Előbb gyerekekkel dolgoztam, ké­sőbb pedig a pedagógus-to­vábbképzésekbe, és „az élőhelyen kívüli fajok megőr­zése” témakörben a biológia szakos hallgatók oktatásában segédkeztem. Kommuniká­cióval jó tíz éve foglalkozom, s bár nincs ilyen végzettsé­gem, ha már feladatul kap­tam, igyekeztem mindig az igazgatóm elvárásainak meg­felelni. Valahogy úgy alakult ez, hogy egyre-másra jöttek az interjúk, a televízióba is engem küldtek, a magazin- műsorokban már felkészült nyilatkozóra volt szükség, s ez nekem soha nem jelentett problémát. Úgy ismertem a világot, amiben élünk, az állatok etológiáját és bioló­giáját, mint a tenyeremet. A most húszéves állatparkkal nőttem fel, ott voltam a hon­lapkészítésnél, saját felületet hoztunk létre a közösségi portálokon, Kalenda Zol­tánnal Állatparki Magazint indítottunk, s úgy tűnik, a számtalan kihívásnak meg tudtam felelni. Egy idő után bizonyára speciali­zálódni is kellett. RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Most az oktatás és közönség- kapcsolatok osztályának a vezetője vagyok, vagyis az állatgondozásról le kellett mondanom. Minden pe­dagógiai feladat hozzám tartozik, erdei iskolánk, nyári táborunk, egész évre szóló pedagógiai programunk van, s a közönségkapcsolatokat érintő valamennyi terület - az információs tábláktól a fotózásig - szintén az én felelősségi köröm része. De ez nem baj, mert szinte mindenkivel kapcsolatban állok, s mindig van, aki a segítségemre siet a munka során. Hogyan fogadta a kitüntetés örömteli hírét? RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Óriási meglepetést okozott, különösen annak tükrében, ha megnézzük, hogy milyen kiváló, közismert személyi­ségek kaptak ilyet korábban. De talán annyiban rá is szol­gáltunk, hogy az elmúlt év­ben Európa legjobb állatkert­je lettünk, s megdolgoztunk a nemzetközi figyelemért. Az országos sajtóban is szinte minden héten szerepeltünk, s ez is emelte az ázsiónkat. Merthogy már az átadóün­nepségen is elmondtam, a díjat - egy csapatmunka eredményeként - a park érdemelte ki, s mivel én vagyok az intézmény arca, rám esett a választás. Ez egy százfős család, akik ötezer állatról gondoskodnak. Ha ez nincs mögöttem, én a fejemre is állhatok, nincs eredmény. Nem olyannak képzelem, mint aki ezek után itt fog pipis- kedni tűsarkakon és kiskosz­tümben. RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Ezen mások is nevettek, mert tudják rólam, én inkább az a „bakancsos” kategória vagyok, s túrafelszerelésben érzem a legjobban magam. A magassarkú és a kiskosztüm pedig csak ha muszáj. S ez a jövőben is így lesz. Mindig ilyesmire vágyott? RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Valahol éreztem, hogy egyszer állatok között fogok dolgozni, csak azt nem sejthettem, hogy egy ilyen helyen. Gerald Durrell a nagy példaképem, s megadatott, hogy tanulhattam az ő Jer­seyben lévő miniegyetemén. Heteken át ott lehettem az iskolájában, amit a felesége vezetett, s több más állatker­ti szakemberrel az élőhe­lyen kívüli fajmegőrzésről szereztem ismereteket. Már kiskoromban is sokféle álla­tom volt az aranyhörcsögtől az ékszerteknősig, s akár békát, gőtét is hazacipeltem. Még a párommal (jelenlegi férjemmel) is főképpen az állatparkban randizgattam, s az már csak hab a tortán, hogy fókatrénerként ő is itt dolgozik, a kisfiam pedig az ócenáriumban tanult meg járni. Nálunk minden a zoo-ról szól, még a sza­badidőnkben is állatkerte­ket látogatunk. Az egyik nászutunkon is az első utunk a kijevi állatkertbe vezetett. Felteszem, ennek a rajongásnak köszönhetően épített ki európai szakmai kapcsolatokat is. RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Az Európai Állatkertek és Akvá­riumok Szövetsége (EAZA), amelynek tagja a Nyíregy­házi Állatpark is, 2000 óta indít figyelemfelhívó és adománygyűjtő természet- védelmi kampányokat. Ezek egy-egy problémára koncentrálnak, legyen az a tigrisek, orrszarvúak vagy éppen az ázsiai teknősök kritikus helyzete, vagy ép­pen egy-egy adott területet, élőhelyet fenyegető veszé­lyek összessége. Az elmúlt 2 év nemzetközi Sarkvidéki kampányának zoopedagógia feladataiban volt jelentős szerepem, ráadásul az igen nagy sikerű kampánynak még a lógóját is a SóstóZoo tervezte. Öten koordináltuk végig a kampányt hatalmas sikerrel, s még a lógókat is itt, a mi parkunkban tervez­tük. Sokat publikáltunk, s ehhez kapcsolódóan találtuk ki a Piszoár Tanoda Prog­ramot is. Az úgy született, hogy elegem lett az emberi közömbösségből, amikor azt láttam, hogy a hatnyelvű információs tábláinkat el se olvassák. S akkor jött az ötlet, hogy helyezzünk oda ilyeneket, ahol csak a falat le­het bámulni, s attól kezdve a vécében neveljük környezet­tudatosságra az embereket. A kezdeményezésről még az európai szövetség magazin­jában is beszámoltak. Bárhová elmenne a világban, ha módja lenne rá? RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA: Jár­tam Ausztráliában, Afriká­ban, Ázsiában, s igen, a világ bármely tájára elmennék, bár leginkább a meleg égöveket szeretem. A zöld piramis, ahol beszélgetünk, ázsiai miliőt idéz, s ezzel csak azt akarom mondani, hogy minden földrészen lehet ötleteket meríteni. Mada­gaszkáron még nem jártam, s a legnagyobb álmom, hogy eljussak oda. tenni a kék bolygóért nyíregyháza. Arra a kérdésre, változik-e valami azzal, hogy az övé lett a díj, Zsuzsa azt mondja: lehet, hogy most na­gyobb teher nehezedik majd rá, de nem bánja.- Szeretem az emberek tu­datát formálni, megpróbálok minél többet tenni a kék boly­góért, s hiszem, hogy a jövő generációja már egy jobb vi­lágot örököl. Itt, az állatpark­ban is a kihalás szélén álló egyedeket mentünk át a jövő­nek. Ennek érdekében még a szabadidőmben is cikkeket irok. Épp most kezdtem el Az állatok végveszélyben című cikksorozatomat, s a HVG egyik mellékletébe is szok­tam anyagokat lektorálni.- Mindig találok valamilyen elfoglaltságot, s magamat terhelve próbálok meg előre menni. Az idén például „mű­velődésszervezőnek” is kell lennem, mivel a húszéves jubileum alkalmából minden hónap 20-án előrukkolunk valamivel. Húsvétkor pedig az Andok világát adjuk át, s az inka templom belső infor­mációs paneljeit is nekem kell megterveznem. KM „Húsz éve élek itt, imádom ezt a várost” nyíregyháza. - Szeretnék egy- cserben hónapokra. Húsz éve szer egy valódi visszatelepí- élek itt, imádom ezt a várost, tésben részt venni, de ahhoz itt minden megvan, ami ne- a gyermekemnek még nőnie kern, s a családomnak kell - kell, és a parkot se hagyhatom mesélte a szóvivő. A mosolyokból ítélve úgy tűnik, ez a világ legjobb állása! Révészné Petró Zsuzsa Születési hely: Cegléd Életkora: 38 év Iskolái: Nyíregyházi Főiskola, Debreceni Egyetem Végzettsége: biológia-könyvtár szakos tanár és környezetvédelmi ökológus Kedvenc állatai: az emberszabásúak és a vastagbőrűek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents