Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-15 / 38. szám

2016. FEBRUÁR 15- HÉTFŐ KELJEI Interjú: Thuróczy Szabolcs nyíregyházi születésű színművésszel En is megvívtam a magam harcait... A művész szívesen alakít sebezhető karak­tereket a filmvásznon. NYÍREGYHÁZA. Thuróczy Sza­bolcs Nyíregyházáról elszár­mazott színészünk, akit nem­rég a megyeszékhelyen élők is láthattak a többszörös feszti­váldíjas A szerdai gyerek című legújabb filmben. A ritkán ha­zalátogató művésszel éppen akkor sikerült beszélgetnünk, amikor édesanya 70. születés­napjára sietett haza... Nem mindennapi azt látni egy színművész életrajzában, hogy „civilben” jogász. thuróczy Szabolcs: Jogi vég­zettségem valóban van, de jogászként soha az életben jiem dolgoztam egyetlen percet sem, hiszen 1990-től, vagyis már 25 éve színház­zal foglalkozom intenzíven. Ez már akkor is igaz volt, amikor az egyetemre jártam, vagyis a kettő párhuzamo­san ment egymás mellett. Egyébként ez nem is annyira ritka a színház világában, Szervét Tibor is végzett jogász, hogy csak egy példát mondjak. Nyíregyházán biztosan sokan tudják, hogy apukám ügyvéd, testvérem Thuróczy Zoltán is jogi egye­temet végzett, tehát innen az ösztönzés. De bármennyire is az egyenes a legrövidebb út, az enyém ettől egy kicsit kacskaringósabb volt. Valahol azt nyilatkozta, 2000 tájékán indult be a karrierje. thuróczy Szabolcs: Nyilván a filmes karrieremre gondol­tam, mivel akkor forgattam az első nagyjátékfilmemet, habár 2008-tól filmezek in­tenzíven. A Pintér Béla és Tár­sulatánál pedig 1998-tól dol­gozom, s ez az evszam is egy nagyon gazdag, és termékeny időszaknak a kezdete. Évi 3-4 film. Nem érzi magát elkényeztetettnek? thuróczy Szabolcs: Fogal­mazhatunk így is, bár fontos különbségtétel, hogy ma már főszerepeket is rám oszta­nak, korábban inkább apróbb karakterszerepekkel bíztak meg. Nyilván az már egy összetett probléma, hogy mi­ért most találnak meg ezek a szerepek, s hosszan lehetne boncolgatni, miért alakult ez így. Valószínűleg most értem meg erre, s most gondolják azt rólam, hogy már színészi- lég és fizikailag is elbírok egy főszerepet. Egy interjúban mondta, hogy ma már ott van az arcán az ösz- szes küzdelem, amit megvívott. THURÓCZY SZABOLCS: Kővári Orsolya filmes szakíró fogalmazott rólam úgy, hogy a „gyűrött színész”, s bizonyára a hangomra, s úgy általában a karakteremre, a színészetemre gondolt. Persze benne van ebben az is, amikor nem adtam fel, ho­lott azt gondoltam, nem lesz könnyű előrébb jutnom ezen a pályán, ráadásul a prob­lémásabb utat választottam, így ez az arc sokat elmond az elmúlt évtizedekről, az elmúlt 44 évről. Aki könnyen rátalál a karakterére, az talán később könnyebbnek is talál- tatik. Valószínűleg mindenki megküzd ezzel, ahogy én is megvívtam a magam harcait. Persze nem erőlködve, de hogy összeérjen minden a művészetemben, abban, amit ma a társulatomon belül is képviselek, azért tényleg meg kellett dolgoznom. Thuróczy Szabolcs, a filmrendezők egyik kedvence FOTÓ: INTERNET Gaál Erzsébet fedezte fel, de nehéz az ő lobogását az ön visz- szafogottságával összerakni. THURÓCZY SZABOLCS: A Dan­ton halálának rendezésére kapott lehetőséget az akkori színházvezetéstől, s fiatal­emberként játszhattam, jobban mondva létezhettem ebben a darabban. Egyéb­ként nem vagyok visszafo­gott, még ha ilyennek is lát­szom olyan filmekben, mint A szerdai gyerek. Korábban inkább harsányabb figurákat osztottak rám, arról pedig a családom tudna mesélni, hogy a mindennapi életben se vagyok egy halk, vissza­fogott figura, néha többet is beszélek a kelleténél. Amit a Csicskában mutatott az fantasztikus! Rá sem lehetett ismerni önre. THURÓCZY SZABOLCS: Akkor már közel négyéves barátság fűzött Till Attilához, jól is­mertük egymást, együtt kere­stük például a helyszíneket, s menet közben megértettem, mit szeretne látni a vász­non. Világos elképzelései voltak, egy Móricz-novellára emlékeztető, vagyis egy baíladisztikus világot akart, amelyről a szokásosnál sűrűbben kell fogalmazni. Gyakran improvizáltunk; s nem volt olyan nehéz kita­lálni, mi való abba a miliőbe. Egy kicsit Madaras József karaktere villant be, a ’80-as A madarak mintha elnémultak volna... Lukovics Bertalan éli a nyugdíjasok hétköznap­jait, ám időnként elemi erővel törnek fel benne az emlékek. CSARODA. Nemhogy tizenöt év, de egy emberöltő is kevés lenne ahhoz, hogy az ember elfelejtse itt, a Beregben 2001. március 6-át - húzza össze sze­Különösen a kitelepítés, kimenekítés volt megrá­zó. LUKOVICS BERTALAN möldökét Lukovics Bertalan, aki 1990 és 2006 között volt Csaroda polgármestere.- Különösen a kitelepítés, kimenekítés volt megrázó, hiszen az emberek ragasz­kodtak vagyonkájukhoz, s mindezt ott kellett hagyni. Nomeg a visszaérkezés sem volt izgalommentes: mikor szembesültek a tényekkel, hogy mi maradt. Az agrárszakember Lukovics Bertalan 1948-ban született a szomszédos Bereg- darócon. Mátészalkán érett­ségizett, majd Zsámbékon szerzett főiskolai agrárdiplo­mát 1971-ben. Később pedig levelezőn elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet is, ahol 1984-ben sikeres meg­mérettetés után jutott okle­vélhez. A mezőgazdaságban dolgozott agrárszakemberként egészen a rendszerváltásig. Az 1990-es őszi helyhatósági választásokon indult először mint polgármesterjelölt. Két éven át volt tiszteletdíjas pol­gármestere Csarodának. Szalonnázás a miniszterelnökkel- Ma már, 15 év távlatából szin­te úgy tűnik, mint amikor az egykori frontharcosok beszél­nek a háborúról. Néha azon­ban igen elevenen tört fel ben­nem az emlék - meséli Csaroda akkori védelemvezetője.- Talán a legkritikusabb éj­szaka volt, amikor egyszer évek tájékán csináltak hason­ló hangulatú filmeket. Úgy éreztem, hogy az a fájdalmas, szorongató vidéki lét köszön vissza a képsorokból, ahol szinte fölemésztik egymást az emberek. Nagyon izgalmas volt kitalálni, hogyan lehat ezt megmutatni. A szakmai kapcsolata Till Attilával nyilván további együttműködéssel is kecsegtet. THURÓCZY SZABOLCS: Ez lényegében már meg is valósult, ugyanis áprilisban jön ki az új közös filmünk, a Tiszta szívvel. Ebben egy kerekesszékes bérgyilkost alakítok, s remélem, hogy ez­zel a filmmel - amelyben két olyan fontos szereplő is van, akik a valóságban is sérültek - most új értelmezést kap a fogyatékkal élők világa. Akkor vagyok a legkomple­xebb, amikor vele dolgozom, s bízom is benne, hogy ez a munkakapcsolat egy életre szóló szövetséggé nemesül. Akció is lesz a filmben, de a sérült emberek mindennap­jait, fájdalmait, küzdelmeit is megmutatjuk, miközben egy kitalált fantáziavilágba kaíauzoljuk el a nézőt. A lenézett, kisemmizett ember, az apai szeretet hiánya, a szerelem elvesztése - szóval nagyon sok érzelmi síkon mozog ez a történet. A Pintér Béla és Társulata, ahol játszik, a nyíregyházi közönség előtt sem Ismeretlen. thuróczy Szabolcs: Bármi­lyen régi darabot újítunk is fel, a színházunk általában fontos témákat boncol­gat, ami soha nem veszít a frissességéből. Nem az éppen aktuális trendet akarjuk ki­szolgálni, hanem olyasmiket feszegetünk, ami kortól és divattól függetlenül örök. Je­len pillanatban is 17 előadást tartunk repertoáron. , A karakterében van egy kis Gandolfinis árnyalat, nem vágyik olyan szerepekre, mint amilyeneket ő játszott? thuróczy Szabolcs: Valójában már ez is megadatott, mivel I az Aranyélet című sorozat­ban éppen ilyen figurát ját­szottam. A simlis kisembert, aki az ország problémáit viszi a hátán, de mégsem tud kis­zállni a mókuskerékből, mert a felesége mindig többre vágyik. A sorozatnak egyéb- ! ként óriási sikere van, s én j magam is nagyon szeretem, s már várom, hogy tovább fejlődjön a karakter. S mi az, amin most dolgozik? thuróczy SZABOLCS: Kondor Vilmos műve alapján íródott a forgatókönyve a Buda­pest noir című Gárdos Éva rendezte filmnek, amely­ben én is szerepelni fogok. Ez egy 1936-ban játszódó történet, ami egy gyilkosság felkutatásáról szól, s egy Skublics nevű simlis fotóst fogok alakítani benne. A film február-márciusban már forog, s ezzel párhuzamosan rengeteg előadás is vár majd rám a színházban. matyasovszki József Névjegy Foglalkozása: színész, író j Életkora: 45 év Született: Nyíregyházán Családi állapota: nős, három gyermek édesapja Csillagjegye: bak Iskolát: József Attila Tudományegyetem Kitüntetései: A fővárosi közgyűlés díja: A legjobb férfi alakítás (2002) csak betoppant a főhadiszál­lásra, a polgármesteri hiva­talba Orbán Viktor miniszter- elnök. Éppen vacsoráztunk, megkínáltuk hát egy kis sza­lonnával meg kenyérrel, az­tán végigvettük, mi a helyzet, mit is tehetünk. Lukovics Bertalan 1972-ben nősült, házasságukból két lány született, akik maguk is csa­ládot alapítottak, s ma négy unoka szerez örömöt a nagy­szülőknek időnként, ha haza­látogatnak, vagy ők keresik fel a fiatalokat Debrecenben.- Havonta legalább egyszer találkozunk a gyerekekkel, hiszen kell a frissítő-vidámí- tó fiatalság - mondja. - Mivel van egy kis földünk, még ma Volt, hogy csak centiken múlott... is gazdálkodunk a feleségem­mel. Egy kis gyümölcsös, meg egy kis szántó ad munkát, teszi értelmessé a hétköznapokat. Hiszen akkor érzi jól magát az ember - legalábbis én így vagyok vele -, ha van miben elfáradni. Meg aztán aki a me­FOTÓ: BALÁZS ATTILA zőgazdaságban nőtt fel, az alig várja a tavaszt. Emlékszem, azon az emlékezetes tavaszon is hallgattuk a madarakat, de amikor délután fél kettőkor át­szakadt a gát Tarpánál, mintha a madarak is elnémultak vol­na... GYÖRKELÁSZLÓ Balogh Géza tárcája Nyúllopók Ellopták a kutyám barátját, egy nyulat. Nem volt régi barátság, valamikor az őszön köttetett, de attól kezdve nem volt nap, hogy ne talál­koztak volna. Úgy kezdődött, hogy egy reggeli séta után loholtunk hazafele Nyíregyen az Őszőlő úton, mikor a ku­tyám hirtelen lefékezett egy kis kertes ház előtt. Ezerszer elmentünk már ott, addig ügyet sem vetett a házra, de akkor megmakacsolta magát. Szabályosan gyökeret vert, s szimatolt befele a kertbe. Aztán már két lábra is állt, orrát a kerítésnek támasztva figyelt, de sokáig nem történt semmi, míg a szomszédos házból ki nem jött egy kisfiú.- Biztos a nyulat érzi - állt meg mellettünk.- Nyulat? - néztem rá meg­ütközve, hisz környes-körül nagy, emeletes házak, őrült forgalom, közel-távol ez az egyetlen kert, hogyan keve­redne ide egy nyúl?!- Érzi Nándit, a nyulat - erősködött. - Onnan szokott, a tujabokor alól leskelődni. De most nincs kedve, úgy látom előjönni. Hittem is nem is a legényke szavait, s már épp kezdtem volna elrángatni a kutyámat, mikor a bokor alól tényleg előmászott egy nagy, piros szemű, fehér bundás nyúl. Pár lépésnyire megállt tőlünk, bajszát mókáson mozgatva alaposan szem­ügyre vett minket, aztán egészen közeire jött. Az én kutyám menhelyen nőtt fel, soha életében nem látott még nyulat, s egészen tűzbe jött. Lompos farkát élénken csóválva jelezte, hogy tetszik neki ez a szőrös valami, s ami ezután történt, le se merem írni, mert azt fogják hinni, lódítok. A nyúl szabályos incselkedésbe kezdett. Játé­kosan ugrott ide, ugrott oda, két lábra állt, majd a bokorba bújt... így játszottak vagy tíz percet, mikor a szomszédos toronyház egyik erkélyéről lezuhant valami ládaféle, s a nagy csattanástól halálra rémülten iramodott neki mindkét jószág. De attól kedve az én kutyám majd minden reggel elcipelt magával a barátjá­hoz. Közben én is összebarát­koztam a kisfiúval. Ő mesélte el, hogy a nyáron hazajött Amerikából a szomszéd néni lánya. A kislányát is hozta, de az nem tud magyarul, a nagyanyja meg angolul, így csak ültek egymás mellett, fogták egymás kezét, s hall­gattak naphosszat. A nagy­mamát bántotta szörnyen a dolog, néhány helyen el is panaszolta a bánatát, mikor egyszer csak egy távoli rokon beállított Nándival. Igaz, akkor még nem volt Nándi, csak egy egyszerű, fehér nyúl, de a rokon azt mondta, „meglátod, ez majd megoldja az unokád nyelvét”, aztán megivott pár pohár bort, s otthagyta a nyulat. És a kis amerikás lánynak valóban megeredt a nyelve. Pár nap után már tudta, hogy nyúl, széna, répa, két hét után azt, hogy kenyér, víz, ház, alma, amikor pedig mentek haza Amerikába, úgy búcsúzott, hogy jövőre is szeretné látni Nándit. A kislány híján mi lettünk aztán a legjobb barátai. A karácsonyi ünnepek után azonban hiába ácsorogtunk a kerítésnél, Nándi nem volt sehol. Becsengettem hát, hogy megkérdezzem a nagymamát, de csak a szom­szédos kisfiú jött ki nagy, szomorú szemekkel.- Ellopták. Valaki beugrott a kertbe, és elvitte Nándit. Apukám azt mondta, hogy biztos elment vándorolni egy kicsit, de én tudom az igazat. Megsütötték karácsonyra. És Nándi tényleg nem volt sehol. Pedig csettintgettem, füttyögettem, valahonnan hátha előcsalogatom, de bi­zony nem jött. Bodza kutyám azonban rendületlenül várja, biztos benne, hogy előbb- utóbb előkerül. Legkésőbb nyárra, mikor jön a kis ameri­kás rokon.

Next

/
Thumbnails
Contents