Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-09 / 33. szám

2016. FEBRUÁR 9., KEDD + r * * KELET tükör Interjú Bónizs Róbert íróval, a Történelmiregény-írók Társaságának tagjával Beleivódott a döngölt agyagpadló illata Szeretné, ha minél több nívós, színvonalas, kutatási alapokra épü­lő történelmi regény jelenne meg. NYÍRKÁRÁSZ. Bónizs Róbert nyírkarászi gyökerekkel ren­delkező író, a Történelmire­gény-írók Társaságának tagja. Tavaly két könyve is megje­lent: tavasszal A kőfaragó, ősszel pedig a Szent László íja című regény. Szent Lászlóról több írónak is jelent már meg regénye. Miben más az öné, miért épp Szent Lászlóról írt? BÓNIZS RÓBERT: Kezembe akadt egy régi Kincses Kalen­dárium, melyben felkeltette figyelmemet a Szent Lász­ló nyilaként is ismeretes gyógynövény (genciána) honi elnevezésének erede­téről szóló cikk. Következő lépésként elmélyedtem a László királyhoz kapcsolha­tó legendákban, s közben szép lassan megszületett elmémben a regény alapve­tése. Természetesen nem áll szándékomban megtévesz­teni az olvasókat, így - amint A kőfaragónál is - a könyv végére biggyesztett szerzői jegyzetből kiderül, mely elemek a fantázia termékei, és mi az, ami megfelel a his- tóriumokban jegyzetteknek. A kötetet édesapám, Bónizs Miklós emlékének ajánlot­tam, aki hosszú, küzdelmes betegség után 2013 legelső napjának hajnalán hagyott itt bennünket. A történet egyik szereplőjét, nevezetesen Ka­rászi apót, az öreg bányászt őróla mintáztam meg. Mi inspirálta arra, hogy törté­nelmi témájú regényeket írjon? BÓNIZS RÓBERT: Volt egy idő­szak az életemben, amikor nagyon rákaptam a túrá- 'Z^sra. Bejárva a Bükk és az Aggteleki-karszt hegyeit-völ- gyeit, ráleltem néhány olyan romra, melyek története felkeltette érdeklődésemet. Ilyen volt többek között a bükkszentléleki pálos kolostor romja, valamint Dédes-, Csorbakő- és Szád­vár maradékai. Utánanéztem eme helyek eredetének, történelmének, kezdetben puszta kiváncsiságból, en- nenmagam szórakoztatására, és A kőfaragó című regényem megírásának ötlete eme kuta­tások közben született meg. Lokálpatriótaként szerettem volna a lehető legtöbb em­berrel tudatni, hogy milyen történelmi vonatkozású, és nem mellesleg gyönyörű szép emlékhelyeket rejtenek a borsodi, gömöri erdők, így hát kerekítettem köréjük egy kalandos mesét. Hogyan fogadták az olvasók és a kritikusok a köteteit? BÓNIZS RÓBERT: Regénye­immel kapcsolatban akadt olyan vélemény, hogy némely jelenetek túlontúl „keményre” sikeredtek. Az emberek - jómagam is ideért­vén - hajlamosak romantikus vágyakozással gondolni a lovagok korára, mely bizo­nyos szempontokból valóban tisztább, egyszerűbb, érthe­tőbb volt, mint csúf jelenünk, ám nem szabad feledni, hogy akkoriban az élet bizony cse­kély értékkel bírt, az erőszak és a kegyetlenkedés gyakori eseménynek számított. Bónizs Róbert A kőfaragó című regényének egyik dedikálásán FOTÓ: MOCSÁRI PÉTER Meglepett a szokatlan szóhasz­nálata. Szándékos volt? bónizs RÓBERT: Jó pár olvasó méltatja írásaim nyelvezetét. Anyai nagyapám ldfogy- hatatlan volt a regékből, mondákból, így gyakorlatilag élőszóban mondott meséken cseperedtem. Az ő öröksége a nyelvezet, az ő szavaira, kifejezéseire ismerek rá sora­imban, ám ez nem tudatos, egyszerűen így kívánkoznak ki belőlem a mondatok. Meglehetősen keveset tudnak önről a rajongók, olvasók, annyi azonban kiderült, hogy civil foglalkozása távol áll az irodalomtól. BÓNIZS RÓBERT: Valóban, mivel gépésztechnikusi végzett­séggel rendszerkezelőként dolgozom egy vegyipari nagyvállalatnál. A Cserehát lábánál, Múcsony nagy­községben nevelkedtem. Jelenleg egy Dubicsány nevű kistelepülésen élek hitve­semmel, Emíliával, leánya­immal, Zillével és Borókával, Csobánnal, a puliféleséggel, illetve Kacor királlyal, az undok cirmossal. A családdal gyakorta és szívesen járunk hagyományőrző rendez­vényekre. Kedvtelésem a tradicionális Íjászat... lenne, amit a csemeték - hat és fél, illetve kétesztendősek -, a műszakos munkarend és az írás iránt támadt szenvedély miatt mostanság meglehe­tősen hanyagolok. Miért tartotta fontosnak, hogy a Történelmiregény-írók Társa­sága Egyesület tagja legyen? BÓNIZS RÓBERT: Teljes mér­tékben azonosulni tudok az egyesület céljaival. Ezek egyike, hogy tovább népsze­rűsítse a műfajt. Szeretnénk, ha minél több nívós, szín­vonalas, kutatási alapokra épülő történelmi regény jelenne meg, gazdagítván ezzel a magyar nyelven olvasó közönség történelmi ismereteit. Az írókat pedig arra ösztönözzük, hogy töre­kedjenek minél alaposabban megismerni az adott kort, a helyszíneket, eseményeket, mielőtt megírnák a históriát. Ám egy jó könyv nem csak attól jó, hogy jól van megír­va. A szinte már tudományos jellegű kutatómunka elke­rülhetetlen, és fontos szem előtt tartani, hogy az olvasók olyan információkkal legye­nek ellátva, amelyek törté­nelmileg hűek, ám mind­amellett szórakoztatnak is. Két szálon is kötődik $zabolcs- Szatmár-Bereg megyéhez... bónizs Róbert: Édesapám Nyírkárászban született - a hatvanas évek elején fivérei után eredvén vándorolt át Borsodba, hogy szénbá­nyászként keresse meg a napi betevőt. Míg nagymamám élt, rendszeresen jártunk - ahogyan mi mondtuk - haza, Karászba. Gyermekkorom emlékei közé mélyen beleivó­dott a döngölt agyagpadlójú nyári konyha illata, az udvar gondosan elgereblyézett homokjának forró puhasága, a baromfiudvar zsibongása, a hátsó kertben termesztett tengeri susogása a szélben. Mára már nem élnek Nyír­kárászban közeli rokonaim, ám itt kerül képbe a másik kapcsolódási pont, mely sze­rint anyósom - minő véletlen! - szintén nyírkarászi. Elkép­zelhető a meglepődés, mikor hitvesemmel odáig jutott kapcsolatunk, hogy szó esett családjaink származásáról, és szembesültünk vele: bizony, azonos gyökerekkel rendelke­zünk. Leányaim dédmamája ma is Nyírkárászban lakik, imigyen a kötődésem „haza” továbbra is eleven. Bár a Szent László íja nemrég jelent meg, már dolgozik a következő regényén. Mit tudha­tunk a készülő kötetről? bónizs Róbert: Az egyelőre még cím nélküli regényem megírásának nagyjából har­madánál tartok, ami terveim szerint egy sorozat első kö­teteként lát majd napvilágot. Maradok a XIV. században, de kilépek szűkebb pátri­ámból, továbbá a történet a tőlem szokottól eltérően nem csupán heteket, hónapokat, hanem bő évtizedeket ölel majd fel. Ám előző regénye­im szereplőit sem feledem el, mert ugyan mellékszereplő­ként, de egyikük-másikuk az új regényemben is felbukkan. csákTalexandra alexandra.csaki@kelet.hu @ Kiállításra készülve Segítőkkel kiegé­szülve készült hét­főn Lőkös Angéla a „Nagyböjt fényei" című, a Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtárban nyíló verskiállítá­sára. FOTÓ: SIPEKI PÉTER Röviden ELTILTOTTÁK. A rendőrök va­sárnap Kisvárdán szabálysér­tési őrizetbe vettek egy sze­mélygépkocsival közlekedő férfit, mert kiderült: a 45 éves tiszabezdédi lakost a Kisvár- da Járásbíróság a járműveze­téstől eltiltotta. ŐRIZETBEN. A Mátészalkai Rendőrkapitányság tulajdon elleni szabálysértés miatt foly­tat eljárást egy 37 éves ópályi lakos ellen, aki vasárnap egy erdőből fát lopott. A férfit sza­bálysértési őrizetbe vették. MÁR VALÓBAN FOGVA TARTJÁK. A rendőrséget február 6-án hajnalban hívta egy 17 éves lány Nyirmihálydiból azzal, hogy egy hete fogva tartják egy lakásban, de a fürdőszoba ablakán sikerült megszöknie. A helyszínen kiderült, a lány azért tárcsázta a segélyhívót, mert összeveszett az anyjá­val, és rendőrautóval akart visszajutni a gyermekotthon­ba, ahonnan megszökött. A fiatalkorút a gyorsított bíró­sági eljárás lefolytatásáig őri­zetbe vették. Pótfelvételi aszakkoliban nyíregyháza. Az Evangélikus Roma Szakkollégium elsősor­ban romákat segít felsőokta­tási tanulmányaik során, hogy a tehetséges, jó képességű fia­talok anyagiak híján, szocio- kulturális hátrányaik miatt ne morzsolódjanak le. A nyíregy­házi szakkollégium az idén is felvételt hirdet egyetemre, főiskolára jelentkező, illetve már ott tanuló hallgatóknak, a pótfelvételi ideje február 12- e. Bővebb információ a www. meersz.hu oldalon. km PÁRTHÍREK: ©MEGYÉNKBŐL MSZP. - Mindannyian tanúi lehettünk annak a furcsaságnak, hogy miután Orbán Viktor sikerágazatként emlegette az oktatást, másnap menesztették a köznevelési államtitkárt - ezekkel a szavakkal vezette fel hétfői sajtótájékoztatóját Jeszenszki András, az MSZP önkormányzati képviselője. - Az internetes hozzászólásokból egyértelműen kiderül, hogy az emberek szerint a személycsere nem jelent megoldást a problémákra, s ha az utód előéletére gondolunk - akinek a nevéhez fűződik a felsőoktatás forrásainak megnyirbálása és az autonómiájának az elvétele -.akkor várhatóan a jövőben sem számíthatunk pozitív változásokra. Az igazi probléma ugyanis strukturális, tehát a gondok máshol keresendők. Ide sorolnám többek között a túlterheltséget, az értelmetlen korlátozásokat, az elhibázott és a pedagógusokban félelmet keltő minősítő- és a szakfelügyeleti rendszert, a vállalhatatlan tananyagmennyiséget és tudástartalmakat, valamint az igazságtalan és demotiváló bérrendszert. Ezek az igazi problémák, amelyekkel szembe kellene néznie a kormányzatnak - nyomatékosította Jeszenszki András. Thermotus r Egészségre és környezetre ^ ártalmatlan szigetelőanyag! Bef úvásos, cellulóz alapú hőszigetelés, födémek utólagos szigetelése! Bővebb információ és ingyenes szaktanácsadás: www.ladanyi.hu, m valamint a 30/289-9891-es telefonszámon. m .................. i .... 8 Védelem a hideg, a meleg és a rágcsálók ellen. Rózsát muzsikáltak a szívünk köré Oláh Heléna és József a zsűri értékelése közben fotó: km-reprodukció A Parno Graszt zenekar szombati előadása le­nyűgözte A Dal zsűrijét. paszab. Az Eurovíziós Dal- fesztivál magyar válogatóver­senye, A Dal utolsó elődöntő­jében láthatták a tévénézők szombaton a paszabi Parno Graszt együttest. Előadásuk hangos sikert aratott, a zsűri elismerően szólt a Már nem szédülök című dalról és a ze­nekarról egyaránt, ami a pon­tozásban is megmutatkozott; már biztos továbbjutóként hallgathatták az utánuk kö­vetkező produkciókat. Amint elkez­dődött a dal, nem tudtam vissza­tartani a könnyei­met. OLÁHJÓZSEF- Még mindig a történtek hatása alatt vagyunk - val­lotta be őszintén Oláh József, a Parno Graszt énekes-tam- burása, frontembere. „A Jóisten segítségét kértük”- Mielőtt színpadra léptünk, az öltözőben próbáltunk lelkileg felkészülni arra, ami vár ránk. Mulattunk egy kicsit, majd a színfalak mögött megszorítot­tuk egymás kezét, és a Jóisten segítségét kértük. Már a pró­bák során is gyakran éreztem úgy, hogy gombóc van a tor­komban, amikor végignéztem a „gyermekeimen”. Amint el­kezdődött a dal, nem tudtam visszatartani a könnyeimet, elcsuklott a hangom. Helén és Viktor is meghatódott, hi­szen még soha nem éltünk át a hasonlót. A dal második részére azonban összeszed­tük magunkat, igyekeztünk magabiztosan mosolyogni ­mondta Oláh József, aki azt is elárulta: nagyon meglepte a zsűri, főleg Pierrot pozitív véleménye.- Igazság szerint eddig arra sem láttunk nagy esélyt, hogy eljutunk a középdöntőig, a szombati előadás után azon­ban át kellett értékelnünk a helyzetet. A visszajelzések alapján már nem tűnik lehe­tetlennek, hogy bekerülünk a döntőbe, ahogy az sem, hogy mi képviseljük Magyarorszá­got Stockholmban. Ezt nem könnyű feldolgozni, egy­szerre érzünk eufórikus örö­möt, büszkeséget, félelmet, és rendesen meg is vagyunk ijedve. km-csa HIRDETÉSEK

Next

/
Thumbnails
Contents