Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-08 / 6. szám

2016. JANUÁR 8., PÉNTEK KELET Csenger lett az őrzője az O’sváth-gyűjteménynek csenger, - „I have a dream” - Martin Luther King szavait kölcsön véve nekem is volt egy álmom - kezdte ünnepi beszé­dét O’sváth György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet az általa adományozott gyűj­temény október 2-ai, csengeri megnyitóján. - Ott szerettem volna elhelyezni a könyvei­met, ahol az O’sváth család több száz évig élt és tevékeny­kedett. Szeretném, ha ez a 37 ezer kötetet a térség szellemi tartaléka lehetne, s kisugároz­ná azt a szellemiséget, amit az O’sváth család mindig is képviselt - mondta el a híres família egyenesági leszárma­zottja a 15 órától megtartott ünnepségen. A gyűjtemény a jövőben nemcsak könyvtári, hanem közművelődési küldetést is felvállal, s a helyi és a határ menti magyarság kultúráját is szolgálni kívánja különböző konferenciákon és ismeret- terjesztő előadásokon. A kulturális műsorral tar­kított megnyitón felszólalt dr. Martonyi János volt kül­ügyminiszter és dr. Szilágyi Ferenc egyetemi docens, a Partiumi Területi Kutatások Intézetének vezetője is. Az esemény végén Bartha Gyula református esperes áldását adta a gyűjtemény két könyv­tári részlegére, illetve a csalá­di emléktárgyakat és relikviá­kat bemutató tárlatra. km Kalandozásra hívnak a történelemben a relikviák fotó: racskó tibor Időutazás mobillal a kézben „Súlyos” visszaemléke­zések a 25 éves mobilo­zásra. nyíregyháza. - A mai napig féltve őrzöm a Motorola Asso­ciate 2000 típusú készüléke­met, aminek 6o-as volt a hívó­száma - emelte fel a méretes szerkezetet Lakatos Tibor, a Vela Kft. ügyvezető igazgató­ja. - A 25 éves, hétkilós mobil- telefon hatalmas áttörés volt akkoriban, hiszen megkönnyí­tette a vállalkozók életét. Em­lékeim szerint 80 ezer forintba került. Kocsiban is lehetett vele telefonálni az antennával. Használhattam akár külföldön is. Nagyon drága volt a perc­díj. Akkora volt a japán gyárt­mányú akkumulátora, mint amekkora most egy mobilte­lefon. Hihetetlen, hogy a tech­nika ennyi idő alatt mekkora fejlődésen ment keresztül. Hamar eltelt ez a bizonyos 25 esztendő, és lám, mennyit vál­tozott a mobilok világa is! Saját élmények A Kelet-Magyarország a saját háza táján is őriz élményeket a mobiltelefon megszületésé­nek időszakáról. Manapság már mit le­het látni a különböző sport- események sajtóhelyein? Lakatos Tibor és az ő féltve őrzött kincse FOTÓ: SIPEKI PÉTER Laptopokba szaporán író krónikásokat, akik szinte élő közvetítéssel szolgálják ki a különböző internetes portálo­kat. Az újságokba szánt tudó­sításokat pedig már a helyszí­nen akár be is tördelik. Ez sem így volt régen - emlékezett vissza Mán László kollégánk.- A sportújságíró az ese­mény alatt bőszen jegyzetelt papírra, majd igyekezett mi­nél hamarabb egy vonalas te­lefonhoz jutni, hogy aztán fel­hívja a szerkesztőséget, és az ügyeletes kolleginának bedik­tálja a történéseket. Időnként több volt az eszkimó, mint a fóka, így várni kellett a vonal­ra. Huszonhárom esztendeje használhattam az első mobilt, ám nehogy bárki is zsebben elférő, lapos és akár vízhatlan „csodatelóra” gondoljon.- Szerkesztőségünk is kapott egy akkor még ritkaságnak számító, talán Motorolát, ami­ről a mai fiatalok aligha mon­danák meg, hogy az mi is volt. Az akkor divatos diplomata­táskához hasonlított, meg volt a súlya is rendesen. Büszkén, kissé dicsekvően cipeltem fel szeptember első szerdáján a győri stadion lelátóján, és lép­tem be vele a sajtóhelyre.- A szokottnál is hangosabb köszöntem és mutatkoztam be, hogy én bizony a Kelet-Ma- gyarországot képviselem és tudósítom. És tettem is a vil­lanyfényes meccs után, amely egyébként remek volt, pedig gól nem született - „sztori­zott” a sportrovat vezetője, km Jutalom a becsületes megtalálóknak @ Kedvelt a Szputnyik-kút vize Nagy híre van a térségben a kemecsei Szputnyik-kút vizének, ami ásványi sókban gazdag, és a hőmérséklete 34 Cetsius­fok. FOTÓ: SIPEKI PÉTER Mécsest gyújtottak... A Porcsalmán talált ezüstérmék értéke kö­zel hatmillió forint. nyíregyháza. Ahogy arról a nyár folyamán beszámol­tunk, július végén egyedül­álló ezüst leletre bukkantak a porcsalmai közfoglalkozta­tottak járdaépítés közben. A Jósa András Múzeum régé­szei még aznap átvizsgálták a területet, ahonnan több mint ezer darab, döntően lengyel pénzérme került elő. Dr. Pus­kás Imre, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitká­ra oklevelet és pénzjutalmat adott át a leletegyüttes meg­találóinak. Apró, zöld érmék- Az 1660-as évekből származó kincs újabb bizonyítéka az erre az időszakra datálható nagy török hadjáratnak, a Szejdi- járásnak - mutatott rá dr. Ulrich Attila alpolgármester.- Miközben ástuk a szegély­kő helyét, az egyik társam kifordított a földből néhány apró, zöld érmét. Először azt hittük, hogy söröskupakok, de ahogy közelebbről meg­néztük, láttuk, hogy rozsdás, összeragadt pénzérmék - idézte fel a nyári eseménye­ket Tóth Miklós, a közmunká­sok brigádvezetője.- Nem tudtuk, mit kell velük csinálni, úgyhogy szóltunk a munkahelyi ve­zetőnknek, hogy jöjjön ki. Felismerte, hogy ezek régi pénzek, majd hívta a rendőr­séget és a jegyzőt.- Addig nem is sejtettük, hogy ekkora jelentősége van a dolognak, míg meg nem ér­keztek a régészek - tette hoz­zá Miklós, aki azt is elárulta: meg sem fordult a fejükben, hogy akár egyet is eltegyenek az érmékből. Mint fogalma­zott, számukra értéktelen, amit találtak. Az egész falu erről beszélt Balázs Lajos is a közmunkás brigád tagja volt. Kérdésünk­re elmondta: nyáron az egész falu erről beszélt, mindent tudni akartak az emberek. Büszke arra, hogy a részese lehetett a pillanatnak, amikor Porcsalma beírta magát a tör­ténelemkönyvekbe. KM-CSA Számunkra ezek a meg­talált pénzérmék értéktelenek voltak. TÓTH MIKLÓS nyíregyháza. A nyíregyhá­zi Hősök temetőjében több mint 2800 sírban 14 nemzet első világháborúban elhunyt katonái nyugszanak. A megyei temetkezési vál­lalt - Nyíregyháza önkormány­zatának támogatásával, civilek és civil szervezetek segítsé­gével - immár kilencedik éve mindenszentek napján 2800 darab mécses gyújtásával em­lékezik a hősökre, s így volt ez tavaly októberben is. km A porcsalmai közmunkások először látták a megtisztított ezüst leleteket FOTÓ: SIPEKI PÉTER Mennyi? 50! Keressük a lepégebbi olvasóinkat Egy alkalommal még ki is rúgatta magát az utasokért Harminc évvel ezelőtt a „hét embere” volt la­punkban a „senderedő buszsofőr”. nyíregyháza. Bizonyára so­kan emlékeznek még arra az egykori buszvezetőre, aki el­lenállhatatlan jókedvvel tudta bemondani a megállókat, de ha a végén azt is hozzátette, hogy „szíveskedjenek fogódz­kodni, mert senderedünk”, mindjárt virágos jókedv fész­kelte magát az utasok leikébe. Szálkai Pál - merthogy róla van szó - közel hatvan éve előfizetője lapunknak, s a mi­nap szerkesztőségünkben jár­va mesélt élete élményeiről.- Ezt a kifejezést egyszer a televízióban hallottam egy ügyes nyúlkereskedőtől, aki Jugoszláviába „senderett” ki újra meg újra az áruért, s úgy meggazdagodott belőle, hogy később kecskéket és te­heneket is tartott. Aztán én is használni kezdtem a szót, s az utasoknak annyira megtet­szett, hogy egyszer egy sze­gedi professzor, aki többször is utazott velem a nyolcason a főiskolára, még száz forin­tot is adott, hogy igyák meg belőle egy kávét. Jó pénz volt az akkor, akár ötven kávé is kitelt volna belőle - mesélte. Eredetileg kádárnak tanult Az örökké vidám ember erede­tileg kádárnak tanult, de mivel már akkor se nagyon ment a hordóipar, hivatásos jogosít­ványt szerzett, s buszra ült. Imádta a munkáját, s híven szolgálta az utasokat. A hajnali kisvonattal ingázókat is bevár­ta, hiába esett el így a pluszte- her miatt az üzemanyag-meg­takarításért járó pénztől. Az emberek gyorsan meg­szerették, s kosárszámra küldték a dicsérő leveleket a vállalatnak. Nem is nagyon tetszett ez minden vezető­nek, s az egyébként is sokat „okoskodó” - valójában a hi­bákra mindig rámutató - „pi­ros orrú Szálkáit” többen is szerették volna kiütni a volán mögül. Egyszer aztán ennek is eljött az ideje, s amikor - megint csak a munkába siető utasok miatt - körültekintően bár, de átment a vasúti átkelő pirosán, teherautóra száműz­ték a TEFU vállalathoz.- Az egyik nap arra men­tem be dolgozni, hogy egy rossz mikrofont szúrtak egy kupac sóderbe, hogy mostan­tól annak dumáljak. Betelt a pohár, s elmentem egy keres­kedő barátomhoz dolgozni, s még többet is kerestem, mint azelőtt. 5%. . r.í'.L Szálkai Pál lapunk egy régi számával Szálkai Pál annyira hiányzott a hálás utasoknak, hogy még ' %tá FOTÓ: SIPEKI PÉTER egy újságírót is utánaküldtek, derítse már ki, mi lett a sofőr­rel. De ő akkor már inkább a családjának, a több tucat ga­lambjának, tyúkjainak, és ku­tyáinak, no meg a sportnak élt. Olyan volt, mint egy falat kenyér- Imádok meccsekre járni, a B-közép is hazamenne nélkü­lem. Egyszer egy idős hölgy meg is jegyezte, hogy Pali bá­csi, maga a buszon olyan ne­künk, mint egy falat kenyér, a mérkőzésen meg úgy üvölt, mint egy oroszlán - sorolta nevetve. Szálkai Pál ma boldog nyugdíjas. Feleségével 55 éve házasok, három gyermeket neveltek, s imádják a három unokájukat is. S ma sem kez­dődhet nap Kelet-Magyaror­szág nélkül, ami egykor még arra is kiváló volt, hogy azon üzengessen egymásnak a többműszakos munka miatt alig találkozó házaspár, km-mj

Next

/
Thumbnails
Contents