Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-13 / 10. szám
2016. JANUÁR 13.. SZERDA kelet Interjúrészletek 2015-ből 7 A csillagokig jutott a fizikus A rácson innen és túl FOTÓ: KM Nyolcadikos korára tanult meg olvasni a jékei fizikus, aki nagyban hozzájárult a Masat-1 sikeréhez. jéke. Dr. Csizmadia Elek fizikus, technológiai fejlesztő 1945 novemberében született Jékén. Egészen fiatal korától érdekelték a természettudományok. Ez az érdeklődés és a szüleitől örökölt mérhetetlen kitartás vezette a Masat-l projektig és a fizikusi életműdíjig. Van egy angol közmondás, miszerint az embert a rémálmai utolérik. DR. CSIZMADIA ELEK: Hát, engem is utolért... A félvezetőgyártásban dolgoztam sokáig Gyöngyösön, ám ez megszűnt. Egy német tulajdonú cég, a Magnetec Ungarn ott bérelt területet. Szóltak, hogy fizikust keresnek, kérdezték, nincs-e kedvem átmenni hozzájuk. Hogy mennék - kérdeztem -, amikor azt se tudom, hogy mi az a mágnesmag? Megegyeztünk, hogy nem megyek. Aztán másnap csörgött a telefon, hogy mégis felvettek. Volt, hogy három napig nem láttak otthon, mert eleinte az alapkifejezéseket se értettem. Sokat kísérleteztem, a tudatlanok naivitásával fogtam a problémákhoz. Állítólag Albert Einstein mondta: vannak dolgok, amiket nem lehet megcsinálni mindaddig, amíg nem jön valaki, aki minderről mit sem tud. Én is hasonlóképp voltam vele. így sikerült többek között a világ legjobb - kereskedelmi forgalomban kapható - vasveszteségű transzformátorát megalkotnom. Most atommaggyorsítókba szállítunk ezzel a technológiával készült transzformátorokat, és el vannak tőle ájulva a vevők, azt mondják, ilyenről még álmodni se mertek. Világcsúcstartók vagyunk ezen a területen. Ennek aztán híre ment, és amikor a Műegyetem nekifogott a Masat-1- nek, megkeresték a cégünket. Mondták, hogy Elek ráér, úgyis nyugdíjas... Mit érzett akkor, amikor sikeresen fellőtték a Masatot a világűrbe? dr. csizmadia elek: Eufórikus örömben úsztunk, amikor a Műegyetemről felhívtak bennünket, hogy működik a műhold, mert floridai rádióamatőrök már vették az adását. Magyarországról csak két órával később volt erre lehetőség. Ekkor ötlött fel Bartha György barátomban a gondolat, hogy készítem kellene egy bort, amit a Ma- sat-l-ről nevezünk el. Nekem van fél hektár szőlőm, a kolléganőmnek négy - 2012 palack készült el a műhold egyéves működésének évfordulójára, amit ugyanabban a pincében ünnepeltük meg, ahol a kilövését izgultuk végig. Este 11 óra körül éppen Európa fölött repült át, így kézi antennával sikerült üzenetet küldeni a műholddal rádiókapcsolatban lévő közel 1200 amatőrnek. S mi is lett volna más az üzenet, mint hogy „A Masat-l palackozva”. KM-CSA Drotár Zsolt Egy gyermekotthonnak is gyűjtöttek a fogva- tartottakasaját élelmezésükből felajánlva. nyíregyháza. Különleges a munkaköre Drotár Zsoltnak, ugyanis ő a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet igazgatója. Érdekes lehet, hogy más az intézmény megítélése kívülről, és más belülről. DROTÁR ZSOLT: Valóban él egy sztereotípia az intézetről. Ez részben jó is, mert visszatarthatja azt, aki kacérkodik a zavarosban halászás gondolatával. Ugyanakkor itt bent mi azt mondjuk: bárki elkövethet butaságot, de nem biztos, hogy bűnöző jellem. Amikor ide bekerül valaki, azt megsínyli a család, a munkahely, és persze maga az érintett is. Az ítélkezés nem a mi feladatunk, a mi kötelességünk az ítélet törvényben előírt végrehajtása, de azt igyekszünk annyira emberségesen teljesíteni, amennyire csak lehetséges. Mindig működik ez az emberséges hozzáállás? DROTÁR ZSOLT: Ha a fogvatar- tottak látják, hogy az őrök tisztességesen viselkednek, mindig tiszta ruhában, ápol- tan jelennek meg, s amikor találkoznak, köszönnek, akkor követik ezt. Dolgoznak egész nap, végzik a dolgukat, és amikor vége a munkaidőnek, lehetőségük van arra, hogy könyvtárba menjenek, elolvassák a napilapot, nézzék a tévét. A felügyelő pedig nem ugráltat senkit fölöslegesen. Egymás mellett telnek a hétköznapok, még ugyanazt az ételt is eszi a személyi állomány, én magam is, mint a fogvatartottak. Ezt is tudja mindenki. Akik dolgoznak és tényleg úgy viselkednek, hogy megérdemlik, azoknak megtaláljuk a jogszabály adta lehetőséget kérésük teljesítésére. Azt gondolom, hogy a jutalmazással a nevelés hatékonyabb, mint büntetéssel és mindenféle megvonással, de alkalmazzuk, ha úgy követeli meg a helyzet. Olyanok nem állítják meg, akik szerint túl ]ó dolguk van a „bűnözőknek”? DROTÁR ZSOLT: A társadalom egy részének az lenne az elvárása, hogy sokkal keményebben bánjunk a fogvatartottakkal, s azt is soknak tartja, hogy normális ételt egyenek, színes tévét nézhessenek. A másik része viszont úgy véli: ahhoz, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, tényleg emberként kell velük bánni. Akinek, illetve aminek mi meg akarunk felelni, az egyedül a törvény. Ön szeretné felszámolni az előítéleteket. Hogyan? DROTÁR ZSOLT: Szívesen megmutatjuk ezt a zárt, belső világot: a zárkákat, a napi tevékenységeket, az élelmezésünket. Elfogadnak bennünket a megyében, a városban, mert igyekszünk segíteni, s nemcsak a kollégák, hanem a fogvatartottak is. A leukémiás gyerekeknek gyűjtött plüss játékokból két doboz jött össze, azokat a fogvatartottak vásárolták vagy a családtól kapták. km-nyzs Isten akaratát megvalósítani! „Nekünk, keresztényeknek, s különösen a papoknak az a dolgunk, hogy Isten szeretetét lehozzuk erre a világra.” NYÍREGYHÁZA. Ferenc pápa 2015. szeptember 2l-én megyés püspökké nevezte ki a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye élére Palánki Ferencet, akit Nyíregyházán november 15-én iktattak be hivatalába. Milyen örökséget vesz át elődjétől, Bosák püspök úrtól és milyen tervei vannak az egyházmegye hitéletének irányítására? PALÁNKI FERENC: Még tájékozódnom kell, hogy milyen örökséget hagy rám Bosák püspök úr. Eddigi beszélgetéseinkből azt szűrtem le, hogy nagyon szépen felépítette ezt az egyházmegyét a 22 év alatt, hiszen ez egy új egyházmegye. Mindenféle nehézségeket át kellett élnie, a székházvásárlástól a felújításig, de ugyanígy nagyon fontos az új munkatársak kiválasztása. Azt látom, hogy a 22 év alatt nagyszerűen rendbe tette az egyházmegyét. Nekem pedig az a dolgom, hogy amiket elkezdett, azokat folytassam. Szeretném, hogy minél zökkenőmentesebben menjen tovább az egyházmegye élete. Nyilván tájékozódnom kell, hiszen én az egri egyházmegyében segédpüspökként nem láttam rá mindenre. Viszont itt teljes felelősséggel kell a döntéseket meghozni. Ehhez azért itt marad nekem Nyíregyházán Bosák püspök úr tanácsadóként, tehát bármikor fordulhatok hozzá. Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk egyformák, ahol majd én látom, ott kell egyes helyeket megerősíteni. A világban, így az egyházmegyében is mindig vannak gondok, kihívások, és ezekre kell a napi válaszokat megtalálni Isten igéjéből, Isten üzenetéből. Mennyit segít ebben segédpüspöki, érseki helynöki szolgálata? palánki FERENC: Annyiban segít, hogy bizonyos részterületeket rám bízott az érsek úr, s azokat valószínűleg itt is könnyebben fogom tudni majd kezelni. Más feladatok elvégzésébe bele kell tanulnom, senki nem születik püspöknek, megyés püspöknek, vannak tanulható dolgok. A készület idejéhez hozzáveszem nem csak ezt a két hónapot, amióta kineveztek, hanem az egész eddigi életemet, ahogyan kaptam az indíttatást, a neveltetést a szüleimtől, ahogyan az iskoláimat végeztem, az emberi kapcsolataimat, ezek mind-mind arrafelé irányítanak, hogy a napi feladataimat jól tudjam végezni. Ez pedig nem a népszerűségről szól. Ez arról szól, hogy jól tudjuk Isten akaratát megvalósítani. Nekünk, keresztényeknek, s különösen a papoknak az a dolgunk, hogy Isten szeretetét lehozzuk erre a világra, hogy rajtunk keresztül ez a szeretet megjelenjen. Ismeri-e püspök úr a ml egyházmegyénket? PALÁNKI FERENC: Kevéssé. Nyilván a kinevezésem óta utánaolvastam már, az itt élők gondjait, örömeit próbálom megismerni. Debrecenben és Nyíregyházán is voltam a polgármesternél, ismerem a papság egy részét, többeket tanítottam a papnevelő intézetben, mondhatom, hogy több mint a felét néven tudom szólítani. A szolgálatom hangsúlyát a személyességre tenném. KM-BJ Palánki Ferenc FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Az volt a titkuk, hogy nagyon akartak nyerni, és a terjengő hírek ellenére nem voltak féltékenyek egymásra. Nyírbátor. Tavaly Nyírbátorba látogatott Gergely Gábor kétszeres világbajnok asztaliteniszező, a magyar aranycsapat tagja, akkor készült vele az interjú. Hogyan is került 1992-ben Nyírbátorba? GERGELY GÁBOR: Úgy, hogy a frissen átadott nyíregyházi Bujtosi Szabadidő Csarnokban tartottam bemutatóedzést egészen szépszámú közönség előtt, és akkor jött oda hozzám Csekő Sándor, a bátori pingpongélet mozgatórugója, és megkért arra, hogy szálljak be, mert a csapat bajban van, osztályozót kell játszania a bennmaradásért. Akkor már nem voltam aktív, nem is akartam játszani, tréfásan meg is jegyeztem: annyit nem tudsz fizetni, amennyiért én újrakezdem, egy profi pedig ingyen nem játszik. Jót röhögtünk ezen, majd elárulta, hogy az osztályozó a BVSC-csarnokban lesz. Ezzel megfogott, hiszen az a terem volt a második otthonom, így hát kötélnek álltam. Ha úgy tetszik, Nyírbátor volt az utolsó klubom, itt tettem le végleg az ütőt. Az csak most jutott eszembe, ki tudja, hogy alakul a klub sorsa, ha akkor kiesik az NB II-ből... Az is egy érdekes beugrás volt, ahogy a magyar válogatottba, a későbbi aranycsapatba került. Gergely Gábor A magyar ranglista hányadik helyéről is? GERGELY GÁBOR: Harminc-so- kadik helyezettként a futottak még kategóriájába tartoztam, de azért nem teljesen ismeretlenül, hiszen serdülő- és ifjúsági korú játékosként is válogatott voltam, érmeket nyertem Klampár Tibivel együtt. A felnőttkorba lépve azonban meg kellett volna ugrani az utolsó fokot a lépcsőn, ami nehezen sikerült, mert nagyon-nagyon sok jó játékos alkotta a mezőnyt. FOTÓ: A SZERZŐ Ml volt a titka a Jónyer, Gergely, Klampár nagy hármasnak? Gergely GÁBOR: Nagyon akartunk világbajnokok lenni. Csapatban is, mert már mindhárman világbajnokok voltunk, Jónyer egyesben, párosban Klampárral és velem is, de a kínaiakat csapatban nagyon meg akartuk verni. Nem véletlen, hogy mindhárman az 1979-es csapatelsőségünket tartjuk a legértékesebbnek. A mi hármasunk világklasz- szis volt, úgy egészítette ki egymást, ahogy kell. km-bt
