Kelet Magyarország, 2015. december (72. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-07 / 286. szám
2015. DECEMBER 7., HÉTFŐ Varga Miklós szerint ezen a pályán a tehetség és a szorgalom önmagában kevés, szerencsére is szükség van FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Interjú: Varga Miklóssal énekessel, színművésszel, rockzenésszel „Nem megfelelni akartam” A beszélgetőpartner Matyasovszki József áfd Egy Nyíregyházán készülő film főcímdalát jött felénekelni a népszerű rockzenész. nyíregyháza. Nemrégiben a megyeszékhelyen járt Varga Miklós. Gyuris Tibor készülő filmsorozatának, az Ámyéklo- vagnak a főcímdalát jött felénekelni. S bár az idő nem kedvezett a forgatásnak, a művész szívesen adott interjút lapunknak, ha már a megyeszékhelyen járt. S miről is kérdezhettük volna elsőként, mint arról, hogyan fogadta ezt a felkérést. VARGA MIKLÓS: Egy szép, hosszú levélben keresett meg Gyuris Tibor barátom, aki részletesen felvázolta, miről is volna szó. Úgy tudom, próbálkoztak más énekesekkel is, míg úgy döntöttek, hogy itt egy régi, patinás hangnak kellene megszólalnia. Csak akkor kezdtem gyanakodni egy kicsit, amikor kiderült: egy Flipper Öcsi-számot kell elénekelnem, amiről úgy gondoltam, nem kimondottan az én világom. Aztán meghallgattam ezt a szép, szerelmes dalt, ami konkrétan a Step zenekar Vágy című dala, s végül igent mondtam. A felkérés önmagában nem volt szokatlan, hiszen nem egy filmben kértek fel hasonló feladatra. Hogyan alakul ki egy olyan énekes zenei világa, mint az öné? VARGA MIKLÓS: Automatizmus és irányítottság is van abban. A nyolcvanas évek legelején a P-Box alapító tagjaként, rockzenészként kezdtem a pályafutásomat, s hardrockot énekeltem. Aztán az István a király meghozta számomra a zenés szerepeket, s innentől kezdve az én előadóművészi pályámat is elkezdték alakítani ezek a darabok. ...és nyilván nem csak azt, de az erős nemzeti érzületét is. VARGA MIKLÓS: Valóban így van, bár én alapvetően világéletemben liberális beállítottságú voltam, amíg le nem járatódott ez a szó, s egyesek ki nem sajátították. Sokan úgy értelmezik ezt a kifejezést, hogy a szabadgondolkodás csak rájuk vonatkozik, és senki másra. Ma inkább konzervatív liberálisnak mondanám magam, még ha a két fogalom között némi ellentmondást is érezni. S mindehhez természetesen a szerepeim és a fellépéseim is hozzájárultak, s erősítették a nemzeti elköteleződésemet, amellett, hogy az ösztöneim is inkább errefelé vezettek. A medálom, amit a nyakamban hordok, és a történelmi Magyarországot ábrázolja, benne a mostanival, 1987 óta lóg a mellkasomon. Nem divatból vettem fel, sőt, még beszélni sem lehetett akkoriban ilyesmiről. Szegeden készítette egy ékszerész, aki először hezitált egy kicsit, majd körülsandított és azt mondta: magának megcsinálom. Később számtalanszor nekem szegezték a kérdést, hogy mi ez a nacionalista magyarkodás, s egyáltalán mit akarok én ezzel kifejezni. Csak annyit, mondtam: ne feledjük, hogy az elcsatolt területeken ma is olyan magyarok élnek, akiket kirekesztettek a nemzetből. Mindig fáj, ha például az erdélyi magyarokat lerománoz- zák. Nemrég megrökönyödve olvastam, hogy az interneten Keresztes Ildikónak is nekimentek ugyanezért. Önt nem bántották, mellőzték a meggyőződéséért? VARGA MIKLÓS: Dehogynem, de nem érdekelt. Nem azzal foglalkoztam, hogy megfeleljek, jártam a magam útját, s megtanultam nemet mondani is az ízlésemnek nem megfelelő felkérésekre. Sajnos a tehetség és a szorgalom ezen a pályán önmagában kevés, s boldog vagyok, hogy a szerencse is mellém szegődött, amikor kellett. Gyakran elmesélem, hogy Göteborgban készítettünk egy angol nyelvű lemezt a Szafari Zenekarral, s ez az album - ami az életem egyik legjobb munkája volt - valahogyan Szörényi Levente kezébe került. E nélkül soha nem énekelhettem volna el István szerepét a rockoperában. Mint ahogy el sem játszhattam volna, ha a rendező Koltay Gábor öccse, Gergő nem lát egy színpadi produkcióban. Arról viszont már nem ő tehetett, hogy Gábor inkább egy színészbe helyezte a bizalmát, s Pelső- czy Lacival játszatta el a címszerepet, ami miatt sajnos a filmből is kimaradtam. Persze ugyanő később főszerepek tömkelegét osztotta rám. István pedig azóta is elválaszthatatlan Öntől. VARGA MIKLÓS: Azért volt, hogy elvették, s azzal piszkáltak, hogy miért is akarnám életem végéig játszani. Nem akartam, jól tudva, hogy egy fiatal uralkodót nem is volna ízléses. De a felkéréseknek mégse lehetett nemet mondani. Aztán egy időre letiltottak a szerepről, végül az élet mégis úgy hozta, hogy most ugyanez a produceri stáb és a szerzők ismét nekem adták a szerepet. Soha nem voltak kétségei, amikor Dózsa, Rákóczi vagy éppen Jézus szerepére kérték fel? varga MIKLÓS: Voltak szerepek, amelyekről azt hittem, meghaladják a teljesítőképességemet. Büszke vagyok rá, hogy eljátszhattam 1987-ben a Szupersztár Jézusát, ami ennek a műfajnak az egyik csúcspontja, de tudtam, a Júdás ettől nehezebb szerep. Mégis örülök, hogy engem Jézusnak, s nem Júdásnak hívtak akkor. Egyszer persze volt szerencsém egy Júdás-dalt is elénekelni. Webber éppen itt járt Magyarországon, s a tiszteletére összehoztak egy gálaműsort. Akkor en abba a dalba majdnem belehaltam, s nem csak énektechnikailag. Júdás szerepére is születni kell, s nekem nehezemre esett, hogy belebújjak a bőrébe. De mondok még egy példát. Szegény, megboldogult Miklós Tibor barátom színpadra állított egy Freddie Mercury életéről szóló darabot, s abban is kaptam néhány nehéz dalt. Az egyik ilyen volt az In my Defence. Tibor világosan megmondta, nincs transzponálás: mindenki az eredeti hangnemben énekel, vagy nem énekel. Eddig ilyet még nem kötött ki senki. Majd amikor otthon megpróbáltam együtt énekelni Mercurie-val, majdnem beletört a bicskám. Már-már visszaadtam a felkérést. Aztán adtam magamnak még egy hetet, s addig gyötörtem az éneklést, amíg meg nem szólalt, úgy, ahogyan elvájtam. Soha nem vonzották a negatív figurák? varga Miklós: Dehogynem. Egyszer megkérdeztem Koltay Gábort, aki több szerepen át rengetegszer lovagoltatott, hogy nem akarna egy modern színdarabot vagy filmet felajánlani nekem. Tartottam a lovaktól, nem is tudtam lovagolni, úgy kellett megtanulnom a Juliánus című film miatt. Már szívesebben bejönnék a színre egy Porsche-ban ló helyéit - mondtam neki -, és gonoszként is kipróbálnám magam. Aztán ennek is eljött az ideje, mert a JFK-rock- operában (John Fitzgerald Kennedy) eljátszhattam Osvaldot. Később pedig az Egri csillagokban én lehettem Jumurdzsák, amiben határtalan élvezettel lubickoltam. ...és az a bizonyos alma se esett messze a fájától nyíregyháza. - Hú, már ilyen régen volt? - kiáltott fel Varga Miklós, amikor a legutolsó, 2011-es albumuk utáni folytatásról érdeklődtünk. S a kérdésre, hogy ő maga nem tért-e vissza a zeneszerzéshez, így válaszolt.- Nem vagyok egy termékeny szerző, életem során jó, ha 10-15 dalt írtam. Mondjuk - vak tyúk is talál szemet alapon - ezek közül az Európa címűbe nagyon beletrafáltam. Egyébként a 40. szülinapomra kaptam egy szép hangú Ibanez gitárt a feleségemtől, azzal a célzattal, hogy Írjak dalokat. Bevallom: évente, ha egyszer kézbe veszem. De talán most majd megjön az ihlet. A lányom karácsonyra egy komoly szintetizátort kért ajándékba, s ha ahhoz leülhetek, talán én is kapok inspirációkat. S ha már szóbakerült, Varga Miklós lányáról, Vivienről is érdemes elmondani, hogy két éve tűnt fel Az ének iskolája című műsorban, s mindjárt bekerült a három legjobb közé.- Nyolc-tíz éves lehetett, amikor elém állt, s azt kérte, tanítsam meg énekelni - kezdte mesélni a büszke apa. - Azzal ráztam le, hogy nem tudom megtanítani, de itt van égy énekesnő, „valami” Celine Dion, aki elég jól elénekelte egy film főcímdalát, s ha neki is menni fog, szóljon. Azt hittem, leráztam, majd egy hét elteltével elém állt, s a hibátlan előadását hallgatva rádöbbentem, jobban énekel, mint én, s olyan hajlításokat tud, amivel évek óta próbálok megküzdeni.- Egyébként nemrégiben jelent meg az első videoklipje, s készül az első nagylemeze. De nem akar csupán Varga Miklós lánya lenni, s nem is csinálunk „családi vállalkozást” a karrierünkből. Hatvanévesen már jöhet egy visszatekintő buli NYÍREGYHÁZA. - Soha nem gondolkodtam jubileumi koncertekben, s az éveim múlását se nagyon számolgattam - mondta el Varga Miklós, amikor rákérdeztünk, nem készül-e valamilyen nagy dobással a közeljövőben.- Bár az utóbbi években, közeledve egy újabb kerek évfordulóhoz (Varga Miklós decemberben 4-én 59 éves, a szerk.) mégiscsak elgondolkodtam egy visszatekintő, vagy összegző bulin. Egyébként a megszokottól eltérően 56 évesen szerettem volna rendezni egy hasonlót, arra gondolva, hogy ’56 nemcsak a nemzet életében, de az enyémben is egy misztikus szám. Akkor nem sikerült megteremteni hozzá a feltételeket. Most mégis úgy gondolom, nem kellene erről lemondani. Tíz évvel ezelőtt, sorra véve azokat a lemezeket, amelyekben így vagy úgy szerepeltem, 120-ig jutottam el, mielőtt abbahagytam a számolást. Aztán ott a sok színházi produkció, a filmek, s a zenésztársak, akikkel együtt dolgozhattam. Olyan nagy a felhozatal, hogy döntöttem. Jövőre, a születésnapom környékért meg kell mutatnom: az elmúlt negyven év nem telt el nyomtalanul.- Megálmodtam, hogy a Művészetek Palotájában lesz a buli, s azt is beláttam, most többet kell tennem, hangosabban kell dörömbölnöm, hogy megvalósuljon az álmom. Fölveszek egy szervezőstábot, s mindenhova bekopogtatok, hogy összejöjjön a pénz. S habár mindig rosszul éreztem magam az ilyen helyzetekben, magamnak is tartozom ennyivel.