Kelet Magyarország, 2015. december (72. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-31 / 305. szám

2015. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK KELET Hárman vetélkednek a megtisztelő címért NYÍREGYHÁZA, BUDAPEST. Compó? Márna? Selymes durbincs? Aki még nem vá­lasztott az „év hala” verseny jelöltjei közül, december 31-ig megteheti a Magyar Haltam Társaság honlapján (www. haltanitarsasag.hu). Az év hala megválasztására október elején indult inter­netes szavazáson négy és fél ezren már véleményt nyil­vánítottak, s ennek alapján eldőlni látszik a végső sor­rend. A leadott voksok több mint felét (58%) a sekély, növé­nyekben gazdag állóvizekre jellemző compó kapta, amely nem csupán gyönyörű ha­lunk, de a húsa is kitűnő. Az utóbbi megállapítás az élénkebb folyóvizeinket ked­velő márnára is igaz, de úgy látszik, őt inkább csak a na­Magasan vezet a compó ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET gyobb folyóink mentén isme­rik, így méltatlanul háttérbe szorult (18%). A kiemelkedő természeti értéket képviselő selymes durbincs, amely kizárólag a Duna és mellékfolyói víz­rendszerében él, közbülső helyen áll a maga 24 százalé­kával. KM LiKAi zoltán Eljött a szilveszter Eljött a szilveszter, vége van az évnek, az erdő vadjai vidám szemmel néznek. Vadászok puskával erdőre nem mennek, jó meleg szobában csak pezsgőt vedelnek. Bátran lépked egy szép szarvas ünő, mulat most a vadász, szarvasra ma nem lő. Vackukban pihennek a mezei nyulak, értük már nem jönnek idén vadász urak. Remete, a vén kan, a szórón nagyot horkant, de hamar megnyugszik ....csak egy pezsgő durrant. Könnyű most a vadnak nyugalomra lelni .... de holnap találkozunk,.......ha felbírok kelni. Vadnak nyugalom, vadásznak mulatás, Szilveszter éjszakán legyen ez a szokás. Vadnak és vadásznak legyen szerencséje, szívemből kívánom a következő évre! ■a Vadászat után A Szabolcs Megyei Bérkilövő Vadásztársaság a közelmúlt­ban Tiszatelek határában rendezte meg vadászatát, képün­kön a fácánteríték. fotó: magánarchIvum Szobát díszít a A vendég vadász előre jelzi, milyen bikát is szeretne elejteni. TISZADOB. Jó évet zárt 2015- ben a tiszadobi Táncsics Va­dásztársaság. A dámbarcogás idején - októberben -19 bikát lőttek ki a bérvadászok, s a trófeák közül 14 érmes lett. A pontok alapján 4 trófea büsz­kélkedhet aranyéremmel, ezüstérmet 6 trófea szerzett, míg 4 trófea bronz minősí­tést kapott a bírálaton. A leg­nagyobb súlyú trófea 4,75 kg volt. Szlovákok, németek, dánok- Külföldi és hazai bérvadá­szok egyaránt felkeresték a vadászterületünket - mond­ta el érdeklődésünkre a helyi vadásztársaság vadászmeste­re, Likai Zoltán.- Jöttek hozzánk szlovák vadászok, a németek már visszatérő vendégeknek szá­mítanak, míg a dán vadászok először jártak nálunk az egyik vadászatokat szervező iroda révén. A vadászok az elejtett A vadászatot megelőző hetekben pontosan felmérjük, melyik állatot hol találjuk. LIKAI ZOLTÁN szeretne elejteni, mennyi pénzt szán rá - válaszolta a szakember.- Mi ezeknek az igényeknek megfelelő bikára visszük a vendéget. Jól ismerjük a terü­letünkön élő bikákat, hiszen a vadászatot megelőző he­tekben pontosan felmérjük, melyik állatot hol találjuk, hol van a barcogó teknője. Ilyenkor megállapítjuk az el­ejteni kívánt bikatrófea súlyát és a bika korát, s mindezen is­meretek birtokában lövetjük meg a vendéggel a megfelelő bikát. Fogynak a barcogás idején- A bikák egyébként hosz- szabb ideig maradnak a ki­alakított helyükön, azt csak megzavarás esetén hagyják el, valamint amíg inni men­nek. - Táplálkozásra nem sok gondot fordítanak a barcogás ideje alatt, aminek az a követ­kezménye, hogy akár IO-15 kilogrammot is fogynak há­rom hét alatt.- A barcogó teknőt egyéb­ként mellső lábaikkal kapar­ják ki, ez a teknő pár centi mély, amit saját hormonális szaganyagukkal jelölnek meg, ezzel jelezve a riválisok számára, hogy az az ő fel­ségterületük, és ide várják a szerelemre vágyó teheneket- tette hozzá Likai Zoltán. KM-MML A dámbikát Jászkai Krisztián (jobbra) ejtette, mellette Likai Zoltán vadászmester, a kísérő fotó: magánarchIvum vad trófeáját fizetik ki, azt viszik haza, az díszíti a szobá­juk falát, illetve az emlékezte­ti őket a vadászat nagyszerű élményére, a húst pedig egy vadfeldolgozó cég számára értékesítjük. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, hogy mi alapján lö­vik ki a bikákat. Tudatos ter­vezés előzi meg a vadászatot, vagy ami éppen felbukkan, arra lő a vendég? Először is a vendég jelzi, milyen bikát Magyarosította a vadászati műnyelvet Sokat írt Honig István a vadászélményeiről és a kutatási eredményeiről is. MÁTÉSZALKA. Emlékhelyet avattak fel a közelmúltban Mátészalkán Honig István tisz­teletére. A kortársai neves va­dásznak, vadászati szakírónak ismerték, aki főállásban vasúti hivatalnok volt. Nagylévár- don született 1848-ban és Má­tészalkán hunyt el 1912-ben. A Mátészalkán élő Szabó Menyhért kutatót kértük meg arra, mutassa be olvasóink­nak Honig Istvánt.- Kiváló szakírói munkás­ságát a vadásztörténészek VADŐR. A VADÁSZATI ISMERETEK KIVONATA VADÓKOK KtNZKKK ts MAUÁN HASZNÁLATRA. A VAUOKJ SZAICYttr-i.MCMU* AZ „OKoZAgOS MA1-YA8 VADAüXaTJ VKUKUL U.-f JAVASLATÁRA VKZKBKOX.VUL AJAKIJA A B KIK. VÓtJlMlYKI.fcM'OYI MIMSTKKír M HÓNIG ISTVÁN. /V ■ ■ vL-I> 1895-ben jelent meg a Vadőr című könyve fotó: km-reprodukció számon tartják, legutóbb 1999-ben 14 érdekes írása je­lent meg nyomtatásban. A gyermek- és ifjúkori éveiről az írásai alapján tudhatunk. „Vadonban születtem, a feny­ves suttogott rejtélyesen a bölcsőm fölött.”- Idejekorán rábízták a pus­kát és oktatták a vadászatra. Először verebekre lőtt, majd a nyulászás következett, de megtanulta a vadméhek be­fogását is. A vadászat szerete- te végig kísérte egész életét, madármegfigyelései révén ornitológusnak is tekintették - magyarázta a mátészalkai szakember.- Több nyelvet ismerői" művelt emberként vadászél­ményeiről és kutatási ered­ményeiről sokfélét írt. írt például a nyúlról, az őzről, a szarvasról, a zergéről, a med­véről, a bölényről, a ragado­zó és kártékony madarakról, Magyarország vadászatának történetéről.- Vadászként alapító tagja az 1881-ben alakult Orszá­gos Vadászati Védegyletnek. 1889-ben adták ki Budapes­ten legértékesebb művét, a Vadászati műszótárt, ami alapjaiban változtatta meg a vadászati kultúrát az akkori Magyarországon. Mint írta, a német nyelv hatása alatt álló vadászati műnyelvünket ma­gyarosítani kell nemzeti és hazafias szempontból. A má­sik közismert műve, a Vadőr, 1895-ben jelent meg. km-mml Ötven évnyi vadászat után is éles a szem, biztos a kéz A folyosó falán a sok-sok őzbaktrófea fotó: m. magyar László Viccek A horgász véletlenül ottfelejti a halat- amit fogott- a buszban, az ülés alatt. Pár nap múlva megjelent egy hirdetés a helyi újságban: „Aki a buszban felejtett egy zacskó halat, az szíveskedjék befáradni a garázsba, és elviheti a buszt.” Két barátnő beszélget:- És mit csinál a kedves férjed? -Vadászik és taxizik.- És hogy megy neki?- Éppen fordítva, mint ahogy kellene: az autóval mindent eltalál, a puskával viszont semmit. A horgász a Dunából kifogja az aranyhalat. Az aranyhal: - Teljesítem három kívánságod... csak ne dobj vissza!- Lehet, hogy ma éjjel nagy vihar tesz- mondja a vadász a feleségének.- Ha időben jössz haza, drágám, akkor nem - nyugtatja meg az asszony. Egy férfi horgászik a folyóparton, és az egyik lába be van gipszelve. Arra megy egy másik horgász, megkérdi:- Harapnak a halak?- Nem, csak elestem. A férj hazamegy a vadászatból és a felesége kérdi, hogy van-e valami. Mire a férj:- Képzeld, elejtettem egy nyulat.- Na és? Hol van? - kérdi a feleség.- Mondom, hogy elejtettem! Kovács Sándor egyko­ron a vadásztársaság legfiatalabb tagja volt, ma ő a legidősebb. nyíregyháza. Aki egyszer már belekóstolt a vadászat izgalmába, akit már magával ragadott a természet szépsé­ge, az újra és újra otthagyja kényelmes foteljét és meleg szobáját, s megy, hogy kint a határban a vadásztársakkal ismét együtt lehessen. Kiegészítő álelemforrás Közéjük tartozik a Nyíregyhá­zán élő Kovács Sándor is, aki 73 évesen is bizonyítja min­den egyes alkalommal, hogy jó még a szem, biztos a kéz.- A Rákosi-rendszer idején, 1951-ben a termelőszövet­kezeti dolgozók is megsze­rezhették a vadászvizsgát, s vadászhattak. Édesapám is elkezdett vadászni, gyakran vitt ki magával a határba. Ab­ban az időben jegyre osztot­ták az élelmiszert, így tulaj­donképpen a szegényeknek kiegészítő élelemforrás volt a vadászat. Édesapám is lőtt nyulat, fácánt, kacsát, igaz, akkor jóval több vad is volt - emlékezett vissza a régi idők­re Kovács Sándor.- Kezdetben Nyíregyházán egy vadásztársaság volt, leg­alább 160-170 taggal, később aztán több vadásztársaság is alakult, s felosztották maguk között a területeket. Édes­apám a nyíregyházi Tangaz­dasági Vadásztársaság tagja volt, s amikor 1965-ben lesze­reltem a katonaságtól, lemon­dott a tagságáról a javamra, így a legfiatalabb tag voltam a társaságban. Akkoriban ugyanis a vadászvizsga felté­A vaddisznó helyett job­ban érdekelt a repü­lő vad elejtése. KOVÁCS SÁNDOR tele volt a hajtó múlt mellett a sorkatonai szolgálat is. Lőszervásárlási utalvány Azóta folyamatosan vadászik Kovács Sándor, vagyis immár fél évszázada. Számos társas vadászatra meghívták a me­gyében, hiszen ismerték és tisztelték célzótudását, amit a koronglövészetnek köszön­hetett.- A koronglövészettel 1967- ben ismerkedtem meg és 1990-ig a rabja voltam, min­den szabadidőmben ezzel a sporttal foglalkoztam, s aka­ratlanul is hozzásegített a repülő vad vadászatához. A fogoly, a gerle, a fácán mellett azonban lőttem őzsutát és őzbakot is. A lakás folyosóját közel 110 őzbaktrófea díszíti. A lelőtt fácánokért régebben lőszervásárlási utalványt is kaptunk. Előfordult, hogy a vadászszezon végén több lőszerem volt, mint a szezon kezdetekor.- Szívesen kimegyek most is a vadászatokra, de inkább már „leálló” vadász vagyok az ízületeim miatt. Egykoron a Tangazdasági Vadásztár­saságnak a legfiatalabb tag­ja voltam, ma pedig már én vagyok a legidősebb. A na­pokban is részt vettem vadá­szaton, egy nyulat és három fácánt lőttem. Régebben hív­tak a hegyekbe vaddisznó va­dászatra is, de engem mindig jobban érdekelt a repülő vad elejtése. A beszélgetés során felidé- ződött az is, hogy az 1960-as években jóval nagyobb kiter­jedésű volt a sóstói erdő.- Akkor még a lőteret is erdő vette körül. Egyedül járhattam benne, nem kellett mellém vadőr, más szabályok vonatkoztak a vadászatra. Az erdőben annyira gazdag volt az állatállomány, hogy példá­ul gyéríteni kellett az őzet. S vajon a család hogyan fo­gadta ezt a szenvedélyt?- A vadászat révén hama­rabb ismertem meg az apóso­mat, mint a feleségemet, tu­lajdonképpen általa jöttünk össze. A hitvesem már tudta, mivel jár a vadászat, így ami­kor 1970-ben összeházasod­tunk, elfogadta az én hobbi­mat is. km-mml * > • * 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents