Kelet Magyarország, 2015. december (72. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-02 / 282. szám

2015. DECEMBER 2., SZERDA Háttér 3 KELET Kilencven éve szól a rádió A nyíregyházi stúdióban némák a készülékek fotó: racskó tibor A nyíregyházi rádiósok ma is meghatottan beszélnek az egykori stúdióról. nyíregyháza. - A hatalmas hó miatt a vonatok órákat késtek, az állomáson elcsúsztam a jé­gen. Ez talán figyelmeztető jel volt, hogy nem könnyű pályá­ra készülök - mesélte lapunk­nak nevetve Korpás Éva. Ak­kor 1987. január 16-át mutattak a naptárak, ezen a napon kez­dődött Éva életében egy új fejezet, mely 29 éve meghatá­rozza a mindennapjait: rádiós lett. Az egyetlen nyíregyházi rádiós, aki ma is a Magyar Rá­dió (MTVA) munkatársa.- Egy mezőgazdasági vál­lalatnál dolgoztam, amikor a kolléganőim szóltak, mun­katársakat keres a rádió nyír­egyházi stúdiója. Ugyan férfi rádiósokat vártak, de telefo­náltam, Ágoston Pista annyit mondott: a hangja tűrhető. Ezután Samu főnök (Samu András, a stúdió akkori veze­tője) a kezembe nyomott egy tízkilós magnót, és azt mond­ta: „Éva, készítsen anyago­kat!” Hát így kezdődött... Éva a rádiózást csodának és szolgálatnak tartja. Mindig jó ügyek mellé állt, az emberek érdekeit képviselte, története­ket mesélt el, és megmutatta, a legnehezebb helyzetből is fel lehet állni, és mindig lesznek, akik segítő kezet nyújtanak. Lesz még itt rádió- A mai napig fájó és nem gyógyuló seb minden nyír­egyházi rádiós életében, hogy 2007-ben megszűnt a stúdió- jegyezte meg Korpás Éva, Egy szombati napon, 54 év után utoljára szólalt meg a szignál... KORPÁSÉVÁ hangjában szomorúsággal. A szakmai műhely, amely az Magyar Rádió első vidéki stú­diója volt, és ahonnan több mint 54 évi működés után egy szombati napon utoljára szólalt meg a szignál, a Kál­lai kettős. Július közepétől négyen maradtak Nyíregyhá­zán, akik a debreceni székhe­lyű régiós rádió kihelyezett tudósítójaként vettek részt a krónikák készítésében, szer­kesztésében, 2012. december végig. Akkor lett vége a regi­onális rádiózásnak. Éva végül egyedül maradt, a rádió emblematikus, Szent István utcai épülete ma üres, sorsa tele van kérdőjellel.- Hiszek abban, hogy min­den épületnek van rendelte­tése, így abban is, lesz még itt rádió - fogalmazta meg érzéseit Korpás Éva, aki őriz a múltból emlékeket, relik­viákat és hangszalagokat.- Nagyon jó csapat voltunk - jelenti ki. Az egykori kollégák között ma is jó a kapcsolat, szívesen nosztalgiáznak, de van, ami nem változik: mind­annyian visszasírják a régi időket, mert a rádiózás csodá­ja, kerültek az életben bárho­vá is, ott él bennük... Mikrofonhang az éterben- Azt mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de tény, hogy sokat kaptam a Magyar Rádiónál eltöltött évektől. Olyan volt, mintha egy üvegbúra alatt éltünk volna, ami összetört, amikor megszüntették a stúdiót - mesélte jellegzetes, rekedtes hangján Demeter Zsuzsa, aki 1994-től több mint tíz eszten­dőn át volt főállású munkatár­sa a nyíregyházi stúdiónak.- Nem hiszek a véletle­nekben, mégis azt mondom: véletlenek sorozata sodort a rádióhoz. Édesapám állan­dóan rádiót hallgatott, ebben nőttem fel, minden műsort ismertem. Máriapócson ta­nítottam, amikor hallottam az akkor induló, debreceni Cívis Rádió felhívását, ami­ben reklámhangot kerestek. Valaki egyszer, még a gimná­ziumban azt mondta nekem, hogy mikrofonhangom van, úgyhogy jelentkeztem, el­mentem a meghallgatásra. Miközben olvastam az elém tett szöveget, láttam, hogy behajol az ajtón a marketing- igazgató. Azonnal megkap­tam a lehetőséget, de nehéz volt ingázni a két megye kö­zött, így maradt Nyíregyháza.- Ma már úgy gondolom, ez volt az én utam. Azóta sem találom igazán önmagam, hiszen ez egy olyan világ, amire az ember nehezen lel rá máshol. Az biztos, a pesti Krónikánál eltöltött nyolc hó­nap alatt tudatosult bennem igazán, hogy én itt vagyok otthon - jegyezte meg elszo­rult torokkal Demeter Zsuzsa, aki nehezen beszélt életének ezen időszakáról. A hangja ar­ról árulkodott, hogy a rádió­zás számára igazi szenvedély volt. . Nagyon sokat adott- Határtalan szabadságot adott ez a hivatás: 1989 után néhány évvel már bárkivel készíthet­tünk interjút bármiről, senki nem szólt bele a munkánkba, és óriási dolog volt ez akkor. Nem voltak elvárások, kötött­ségek, úgy bontakozhattunk ki, ahogy akartunk. Jártam a falvakat, beszélgettem az em­berekkel, kimondattam velük, amit korábban nem mertek vagy nem akartak. Úgy érez­tem, ez a nagybetűs élet; ha nem lett volna a rádió, ma sok­kal kevesebb lennék. km Határtalan szabadságot adott ez a hivatás 1989 után. DEMETER ZSUZSA A HÍV kezelhető, az AIDS nem ss •* , V * Jr ­Mmmm :• > / '><­A piros szalag az AIDS elleni küzde­lem szimbóluma illusztráció: internet HIV-fertőzöttnek lenni nem jelent egyet az AIDS-esnek lenni-vel. NYÍREGYHÁZA. Az 1980-as évek végén a csapból is az folyt, hogyan kell és lehet elkerülni a HIV-fertőzést, kik a veszé­lyeztetettek. Ma már főként az AIDS-világnap (december 1.) apropóján kerül reflektorfény­be az egykor a „20. század pes­tiseként” emlegetett betegség.- HIV-fertőzöttnek lenni nem jelent egyet az AIDS-es- nek lenni-vel - szögezte le dr. Együd Katalin. A Jósa András Oktatókórház Bőrgyógyászati Osztály és Nemibeteg-gon- dozó vezető főorvosa szerint sok HIV-pozitív emberen évek múltán sem jelentkeznek az AIDS tünetei, bár szervezetük­ben ott van a vírus. A HIV-fer- tőzöttség azt jelenti, hogy a vérben megjelentek azok az ellenanyagok, amelyekkel a szervezet a vírusra reagál. Idővel a HIV-vírus legyengí­ti az immunrendszert, így a szervezet sebezhetőbb lesz a betegségekkel szemben.- Az első tünetek hasonlíta­nak az influenza tüneteihez: Nem kaphat­juk meg min­dennapi érintkezés során. Ojß. EGYÜD KATALIN fejfájás, láz, fáradékonyság, hasmenés, éjszakai izzadás, izomfájdalom. Az immun- rendszertől függ, hány évig tart a tünetmentes HlV-fertő- zés, azonban ha nem kap meg­felelő kezelést a páciens, eljut az AIDS-ig. Ekkorra a teljesen legyengült immunrendszer nem véd a fertőzések ellen, és a tüntetek között megjelenik a tüdőgyulladás, az elbutulás, és vírusfertőzések is - derült ki a különböző stádiumokról. Komoly veszélyforrások- A HÍV csak bizonyos test­nedvekkel, szexuális úton, valamint vér-vér érintkezés útján terjed - oszlatott el min­den tévhitet a főorvos. - Nem kaphatjuk meg a mindennapi érintkezés során; kézfogással, közös WC használatakor és a könnycseppel sem terjed. Azoknak sem kell aggódniuk, akik vért kapnak vagy szer­vátültetésen esnek át, hiszen 1986 óta minden véradót és szervdonort szűrnek AIDS- re és egyéb fertőzésekre is - magyarázta dr. Együd Ka­talin. Amit a főorvos komoly gondnak tart, hogy a fiatalok körében nincs felvilágosítás, a szexuális szabadosságuk olykor nem ismer határokat.- A gyakran és védekezés nélkül váltogatott partnerek komoly veszélyforrást jelen­tenek, és szintén a rizikócso­portba tartoznak az intravénás kábítószer-élvezők és partne­reik. Sokan csak az AIDS-stádi- umban jutnak el az orvoshoz, s nem tudni, addig hány embert fertőztek meg - tette hozzá dr. Együd Katalin. t km-bm Kelet kvíz Határában két középkori település létezett: Bagda és Iklód, amelyek beolvadtak a községbe. a) Petneháza b) Napkor c) Tisztaberek d) Kisléta A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Ilyen a gyerekek szerint a mumus nyíregyháza. Lezárult a Mó­ricz Zsigmond Színház „Te ho­gyan képzeled el Mumusor­szágot?” című rajzpályázata. Az óvodásoktól és iskolások­tól több mint 150 mű érke­zett, melyek közül László Rita Emőke grafikus választotta ki a legjobbnak ítélt műveket. Azonban a színház minden pályázót megjutalmaz azzal, hogy személyesen találkoz­hatnak A mumus című darab szereplőivel, akik a jól ismert dalokkal is kedveskednek az esemény résztvevőinek de­cember 2-án, szerdán 16.30- tól a Művész Stúdióban. KM AZ „igazi” FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Nézőpont Nyéki Zsolt Varázsdoboz a surranóba rejtve Sokáig volt megfoghatatlan varázslat, mítosz a puszta fado­boz, amely emberi hangon beszélt, friss híreket vitt a laká­sokba, vagy épp melankolikus estéken halk zenével ringatta el félhomályos szobák magányos lakóit. Máshol maga köré gyűjtötte a családokat, kicsi és nagy együtt nézte bűvölten, pedig csak a pici zöld szeme világított, hol szűk, hol táguló pupillákkal, ahogy épp adta a vétel tisztasága. Ma már nehéz elképzelni ezt a majd’ egy évszázaddal ezelőtti világot a rádió, a rádiózás hőskorával, az első adá­sok indításával. Ahogy teltek az évek, úgy vált mindez a hétköznapok természetes részévé, s amikor ellepték az üzleteket az új típusok a robusztus világvevőktől a zsebrádiókig, és a csatornák száma is gyarapodott, talán sokan jegyezték meg: milyen gyorsan fejlődik a híradás technikája... Eljött az idő, amikor a készülék már meg­szűnt titkok szelencéjének lenni, ám annál inkább, ami fogható volt rajta. Folyton jó zenét kereső ifjúként a ’80-as években gyakorta ragadtam meg a Szabad Európa hullámhosszán, s nem értettem, miért figyelmeztettek otthon arra, hogy csak óvatosan, ezt nem lenne szabad hallgatni. Persze, hogy ezt kerestem, és ezután gyakorta megesett, hogy tanáraimat napokkal a hivatalos bejelentések előtt leptem meg a hírrel, mikor, s melyik ország kormány- vagy államfője készül magyaror­szági látogatásra a kapitalisták oldaláról. Rabul ejtett a rádió, társam maradt a mai napig, de saj­nos csak az autóban töltött idő maradt meg a hallgatására. Bezzeg éjjel-nappal velem volt a hadseregben, s talán most már következmények nélkül bevallhatom: az őrtoronyba is felcsempésztem, ha kellett, surranóba rejtve. S hogy milyen hatalma van a rádiónak, azzal a ’83-as Szegedi Ifjúsági Napokon szembesültem. Kis csapatunk egyik tagja megszállott R-GO rajongóként beiktatta a programba Robi koncertjét, ám csalódottan fordult ki a jegyirodából: elfogyott az összes belépő. Azonnal odalépett a közeli telefonfülkéhez, tárcsázta az irodát: „Jó napot kívánok, Antall István vagyok a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdió­jából, és beugrana három ifjúsági tagozatos munkatársunk a jegyekért a ma esti koncertre, ahogy azt megbeszéltük.” Valóban ismerte szegény Pistát, s valóban volt is egyszer egy diákriportja az ő keze alatt, ám ez blöff volt a javából - de akkor és ott bejött. Sajnos István már nem készít több jó műsort, a 2007-ben (vitatott indoklással) bezárt stúdió is jobb sorsra vár. A doboz digitális alakban „lármáz” tovább. zsoit.nyeki@kelet.hu Nem értettem, mi­ért figyelmeztettek otthon arra, hogy csak óvatosan, ezt nem lenne szabad hallgatni. GRAJCZÁRIK LAJOS: NAGY LAJOS: A ÁDÁM ANDRÁSNÉ:A Minden nap hallgatom komolyzene miatt kereskedelmi adókat a Kossuth rádiót. választom a Bartókot, preferálom. Megkérdeztük: Ön hallgat rádiót? FAGGYAS TÍMEA: A munkahelyen folya­matosan szól. •'■mez. BERENCSIODETT: Ha rádiózom, csakis az autóban. KOVÁCS ATTILÁNÉ: Otthon csak elvétve kapcsoljuk be. Grajczárik Lajos napi rendsze­rességgel hallgatja a Kossuth rádiót, ha otthon van, folya­matosan be van kapcsolva a készülék. - Főként a hírek érdekelnek. Nagy Lajos ha meghallja, hogy politizálnak az éterben, azonnal keres egy másik frekvenciát. - Imádom a komolyzenét. Ez a műfaj leggyakrabban a Bartók rádi­óban csendül fel, éppen ezért ezt hallgatom a legszíveseb­ben. Ádám Andrásné füle fő­ként a kereskedelmi rádió­adókon akad meg. - Nekem mindegy, mi szól, a beszél­getős műsoroknál is szíve­sen elidőzöm. Faggyas Tímea munka közben hallgat rádi­ót, amolyan aláfestésként, így jobban halad a munka. - Mindig sikerül megegyezni a kollégákkal, hogy éppen mi szóljon. Berencsi Odett főképp az autóban rádiózik. - Én in­kább a zene miatt kapcsolom be. Kovács Attiláné főként munkába menet és onnan jö­vet hallgat rádiót, otthonában csak elvétve szól a rádióké­szülék. KM-Tfi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents