Kelet Magyarország, 2015. november (72. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-06 / 260. szám

2015. NOVEMBER 6., PÉNTEK KELET Búcsú Göncz Árpádtól 5 „Nagyon egyszerű ember volt” Göncz Árpád köztársasági elnök és dr. Pataki Béláné dr. Baráth Ida Tákoson all. világháború áldozatainak em­lékműve avatásakor fotó: magánarchívum „Egy önzetlen, tisz­ta szívű, becsületes vezetőt veszített el az ország.” vásárosnamény. Sokszor járt Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében Göncz Árpád, de a látogatásai csak akkor kaptak nagy nyilvánosságot, amikor közjogi méltóságként uta­zott ide. Ha íróként, egysze­rű állampolgárként jött, arról csak a barátai, legközelebbi ismerősei tudtak. Ezekhez a barátokhoz tartozik a Vásá- rosnaményban élő dr. Pataki Béláné dr. Baráth Ida nyugal­mazott városi tiszti főorvos, aki hosszú ideje ápol szo­ros kapcsolatot, jó viszonyt Göncz Árpáddal és feleségé­vel, Zsuzsa asszonnyal. Bereg jó ismerői- Az első találkozásunk mesz- szire nyúlik vissza, akkor még nem is volt köztársasági elnök Göncz Árpád. A Vásá- rosnaményi Városi Könyv­tár egykori igazgatója, Antal Göncz Árpád nyílt volt, egyszerű, csendes és szolid. DR. PATAKI BÉLÁNÉ OR. BARÁTH IDA Miklós szoros kapcsolatot ápolt az íróval, műfordítóval, aki gyakran volt vendége a családjával együtt a gerge- lyiugomyai alkotóháznak. Miklós mutatott be nekik, s olyan közvetlenséggel fo­gadtak, mintha régóta ismer­nénk egymást - elevenítette fel emlékeit lapunk kérésére a főorvos asszony. - Gyakran szerveztek kirándulást a Be- regbe, jól ismerték a térséget, mindig nagy örömmel ke­resték fel szülőfalum, Tákos páratlan szépségű kis temp­lomát is. Párna, házi kenyér- Nagyon egyszerű embernek ismertem meg Göncz Árpá­dot, tőle egyszerűbb embert elképzelni sem lehetett. A fe­leségével együtt a hétköznapi ételeket kedvelték, az ottho­nuk sem volt hivalkodó. S ezt az egyszerűségüket akkor is megőrizték, amikor az ország köztársasági elnöke lett. Nyílt volt, egyszerű, csendes, szo­lid. Mindenről lehetett vele beszélgetni, nagy tudással, tájékozottsággal rendelkezett. Sosem vártak el senkitől sem különleges bánásmódot, sosem érzékeltették a környe­zetükkel, hogy milyen tisztsé­get töltenek be. Elnök úr min­den ajándéknak tudott örülni, amit a családomtól kaptak, legyen az egy beregi kereszt­szemes párna, vagy egy házi sütésű kenyér, falusi kalács. Kevesen tudják, hogy Göncz Árpádnak és feleségé­nek köszönhetően a beregi keresztszemes kézimunkák a világ nagy uralkodóinak palo­táit, rezidenciáit díszítik.- Minden külföldi utazáskor vittek az ajándékok között be­regi kézimunkákat. Természe­tesen ezeket a „női dolgokat” Zsuzsanna asszony intézte a köztársasági elnök számá­ra. - Az utazások előtt mindig felhívott, s megbeszéltük, milyen mintájú keresztsze­mes kézimunka kellene. így választottunk kézimunkákat például akkor, amikor Kínába,- Az utolsó találkozásunk a Vérhalom téri lakásukban volt pár éve. A lányommal mentem el hozzájuk, nagyon szívélyesen fogadtak, azt akarták, hogy aludjunk ott náluk, de akkor éppen több elintéznivalónk is volt a fővá­rosban, így mennünk kellett Spanyolországba, Svédország­ba utazott az elnöki pár. tovább. Megdöbbentett halá­lának híre, egy önzetlen, tisz­ta szívű, becsületes vezetőt veszített el az ország a szemé­lyében. Mint a család barátja, de mint Tákos küldötte is ott leszek a község polgármeste­rével együtt pénteken az el­nök úr végső búcsúztatásán. M. MAGYAR LÁSZLÓ laszlo.magyar@kelet.hu A legutolsó találkozás A családjuktól kapott lámpa adja a fényt TÁKOS. A 200l-es beregi árvíz után Göncz Árpád felesége, Zsuzsa asszony egymillió fo­rintot ajánlott fel a tákosiak megsegítésére. Akkor már megtörtént a helyreállítás, elkészültek az új házak, ezért dr. Pataki Béláné dr. Baráth Ida azt javasolta neki, hogy a köztársasági elnök családjától érkező adomány „küldetés szerepet” töltsön be, nem kel­lene szétosztani, hanem lám­pák, csillárok formájában kel­lene odaadni a lakosságnak.- A lámpa szimbólum, hi­szen számos jelentés kötődhet hozzá: világít, fényt, bizton­ságot és derűt ad, de sugároz szeretetet és összetartozást is. A mintadarabokat közösen vettük Budapesten, s a hely­beliek kiválaszthatták, kinek melyik lámpa illik az új ottho­nába. S így ma minden újjá­épített tákosi ház valamelyik szobájában a Göncz családtól kapott lámpa adja a fényt. Ä lakosság az elnök felesé­gének szeretetét, törődését, segítését, áldozatvállalását díszpolgári cím adományo­zásával honorálta. Zsuzsa asszony aztán Tákos első dí­szpolgára lett. S mint lánya, Kinga később elárulta, na­gyon örült, hogy a község köz­vetlen és barátságos lakossága befogadta őt, s ezzel a címmel kitüntette. km Göncz Árpád köszönti a tanulókat Tisza vasvári ban fotó: jávor Zoltán Többször is találkozott barátaival, a diákokkal Vaját is dicsérte a köztársasági elnök TiszAVASVÁRt. Háromszor járt Tiszavasváriban Göncz Árpád. Először, 1992-ben azért érke­zett, hogy találkozzon a város középiskolájában tanuló szé­kelyföldi és kárpátaljai diákok­kal. (1990-2004 között közel 500 külhoni diák járt a Tisza- vasvári Szakközépiskolába, s kapott ingyenes, teljes kol­légiumi ellátást.) Másodszor 1995 júliusában, bár máshová igyekezett, út közben megállt a városban, hogy találkozhas­son kis barátaival, a határon túli tanulókkal. A harmadik látogatásra 1996. szeptember l-jén került sor, akkor váratla­nul látogatta meg az iskolát. Hajdúszoboszlón pihent és onnan ruccant át Tiszavasvá- riba, hogy láthassa a gyereke­ket - tudtuk meg Sulyok József korábbi polgármestertől, km Szervusztok, barátaim, javaslom, tegeződjünk - mondta az újságírók­nak az államfő. VAJA. Még jóformán meg sem melegedett a főszerkesztői szék alattam a Kelet-Magyar- országnál, amikor a postás egy fehér borítékot hozott a Köztársasági Elnöki Hiva­talból. Az állt benne, hogy Göncz Árpád elnök úr ekkor és ennyi órára szeretettel vár a parlamenti hivatalába, újévi köszöntésre. Megtudtam, hogy vala­mennyi megyei lap vezetőjét meginvitálta egy pohár pezs­gő koccintására. Bár korábban már tudósítottam a Tisztelt Házból, ez a meghívás mégis zavarba hozott: hogyan kell ott viselkedni, még talán ke­zet is fog velem? Akkor még a Parlament déli szárnyának első emeletén volt az elnöki rezidencia, ott álltunk sorba a ismert pesti újságírókkal, s haladtunk fel a lépcsőn, ka­bátjainkat a folyosói fogasra akasztva. Pontos volt, tíz óra­kor gyors léptekkel érkezett, nagyobb kíséret nélkül. Meg­állt középen, elnevette magát és azt mondta: - Szervusztok, barátaim, javaslom, tegeződ­jünk. Pogácsa volt a menü Nem mondott hosszú beszé­det, csak azt kérte, hogy ne féljünk megírni az igazsá­got, s hogy legyünk mindig frissek, érdekesek. Emelte is poharát és jó étvágyat kí­vánt az asztalon elhelyezett pogácsához... Majd elindult körbe, ismerkedni velünk, valamennyiünkhöz volt egy kedves szava, mondata. Lát­tam, egyesekkel leült szót váltani, majd ahogy hozzám ért, bemutatkoztam: Sza­bolcsból jöttem, a Kelet-Ma- gyarországtól.- Az egy szép vidék - mond­ta rögvest s megtámaszkodva a hosszú asztalnál, elkezd­te felidézni, hogy többször is járt nálunk. Mesélt arról, hogy hosszú időt töltött Vaján, az alkotóházban 1979 nyarán: írt, fordított - erről emléksorokat is hagyott a vendégkönyvben, a szerk. a családja néhány tagja pedig leutazott fürödni Namény mellé, Gergelyiugornyára. Aztán azt kérdezte, meg­van-e még a Zöld ruhás nő gyönyörű portréja a kastély második emeletén? Az intéz­mény mostani igazgatójától tudom, hogy időközben át­rendezték a tárlatot s így más helyre került a Zöld ruhás hölgy. De amikor Göncz Ár­pád már köztársasági elnök­ként 1991-ben, 1979 után újra felkereste a vajai várkastélyt, a gyönyörű festményt vissza­tették korábbi helyére. ANGYALSÁNDOR Erről a festményről érdeklődött az elnök Testőrökkel az ugornyai Tisza-parton Amikor elnök lett, az unokái aggódva kér­dezték: ugye ezentúl is mehetnek Ugornyára? GERGELYIUGORNYA. Gergelyiu- gornya a turisták, a költők és írók paradicsoma. A hetvenes évek elején a gergelyiugornyai Tisza-parton irodalmi alkotó- és pihenőház épült, ami várta a toliforgatókat, és más művé­szeket. Felülmúlhatatlan fövenyes part Göncz Árpád műfordítóként 1978 után sok-sok nyáron volt vendége feleségével és unoká­ival az ugornyai alkotóháznak. Közvetlen, barátságos ember­nek ismertem meg. Szeretett a Tisza-parton időzni, ám míg a család a nyár örömeit élvez­tem ő többnyire dolgozott, ám előfordult, hogy ő is beállt kö­zénk focizni. Göncz Árpádnét 1990 júli­usában sikerült meginterjú­volni. Elmondta: „Több mint tíz éve jár ide a család, a fér­jem is szívesen választotta ezt a gyönyörű helyet, hogy évente két hetet itt töltsünk. Amikor elnök lett, az egyik unokám felhívott bennünket telefonon és némi aggódással a hangjában érdeklődött, hogy ugye, ezután is megyünk majd Ugornyára? Megnyugtattuk. A Tisza és a fövenyes part felül­múlhatatlan. Azt a kötetlen­séget, amelyre mindig vágyik az ember, megtalálja itt. Attól a faháztól, amelyben lakunk, két perc alatt el lehet jutni a Tisza-partra.” Ám a kötetlen­ség később bonyolultabb lett. Miklós Elemér Irodalom a Beregi Tiszaháton című köny­véből megtudhatjuk, hogy „Göncz Árpád pihenni utolsó alkalommal - már köztársasá­gi elnökként, testőri kísérettel - 1990 nyarán jött Gergelyiu­gornyára: a Szegedi Szabadtéri Játékok megnyitójáról érke­zett feleségéhez és unokáihoz, akik a vízparton hűsöltek. Göncz Árpád - míg a biztonsá­gi szolgálat tagjai a csomagja­ikkal bíbelődtek - percek alatt átöltözött, és sietett a család­jához a partra. Kísérői rémül­ten kezdték keresni, s amint megtudták, hogy az államfő a vízparton van, utána eredtek. Groteszk látványt nyújtottak öltönyben, feszes tartással, folyton figyelő fejforgatással a lenge öltözetben vidáman für- dőzök sokasága között”. BODNÁR ISTVÁN Göncz Árpádról mondták „Tisztelettel őrizzük emlékezetünkben Göncz Árpád volt államfőt, aki aktív és fontos politikai szereplője volt azoknak az éveknek, amelyekben Magyarország a dik­tatúrából a demokráciába való átmenet útjára lépett." (Orbán Viktor miniszterelnök) „Göncz Árpád történelmi időkben lett államfővé, és illő, hogy emléke történelmi személyiségként maradjon meg emlékezetünkben. Személyében olyan honfitársunkat veszítettük el, aki a hazafiság, a demokrácia és az embe­riesség európai értékrendjéhez volt hű egész életében" (Áder János köztársasági elnök) „... közjogi méltóságként 1956-os szerepvállalása, majd a börtönben eltöltött évek miatt szerte a világban szívesen fogadták a politikusok, ehhez hozzájárult személyisége és a rendszerváltás eufórikus jellege is. Jelentőségét megpróbálták ugyan kétségbe vonni, amikor megkezdő­dött a párbeszéd-képtelenség felé való menetelés, azon­ban ez igazából nem sikerülhetett”, (ifi. Bibó István) „Göncz Árpád mindig megkülönböztetett figyelemmel fordult az elesett és kiszolgáltatott emberek felé. Amikor az igazság általános ereje hat, az emberből a legfontosabb értékek kerülnek felszínre, amelyekből él, s amelyekkel másokat is éltet”. (Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke) Megyei látogatások Államfőként és magénemberként is többször megfordult Szabolcs-Szat­már-Bereg megyében Göncz Árpád. __ Vásárösnaménybanl996. április 16-án részt vett a Beregi Ünnepi Hét megnyitóján, s találkozott a kárpátaljai magyar vendégekkel is. Kósa Ferencné könyvtáros Így emlékezik a látogatására: „Ekkor találkoztam én is Göncz Árpáddal, amikor könyv­tárunk meghívására rendezvényünkre látogatott. Megtiszteltetésnek éreztem, és érzem, hogy olyan emberrel találkozhattam, aki barátságos, egyszerű. Árpi bácsi nem kis lelkesedéssel, érdeklődéssel vezette beszélgetésünket könyvekről, irodalomról, családról. Felejthetetlenül él emlékezetemben humoros, közvetlen egyénisége, ami a későbbiek során mit sem változott". A könyvtár vendégkönyve is őrzi Göncz Árpád sorait: „Köszönöm Vásárosnamény vendégszeretetét, nekem a könyvtár jelentette évekig Naményt és mindvégig Kiss Sándor személye és emléke". (Kiss Sándor politi­kus és szerkesztő volt, a szerk.) ________________________________ Göncz Árpád gyakran vendégeskedett a vajai múzeum alkotószobájában is. Miután az ugornyai alkotóház csak a nyári szezonban működött, ha sürgős munkája akadt, más évszakban Vaján sok időt töltött. Jól érezte ott is magát. Az alábbi sorokat írta a múzeum emlékkönyvébe 1979. július 8-i keltezéssel: „öt heti zavartalan, jó hangulatú munkát, kellemes környezetet, igazi otthont s mindenekelőtt egy igaz jó barátot köszönhetek Vajának. Hála érte!” ______________________________ Pontosan 15 évvel ezelőtt Tákoson avatta fel a második világháború áldozatainak emlékét, Schmidt Sándor alkotását. 2002. június 8-án az árvíz utáni helyreállításra emlékező falunapon pedig Tákoson tisztelgett a falu lakói és az építők előtt, ahol a feleségét a község díszpolgárának választották. . , U-L'- ' ^ \ v ^ .L . tO'.f '7­Bejegyzés a vajai múzeum emlékkönyvéből: „Öt heti zavartalan, jó han­gulatú munkát, kellemes környezetet, igazi otthont s mindenekelőtt egy igaz jó barátot köszönhetek Vajának. Hála értei ”

Next

/
Thumbnails
Contents