Kelet Magyarország, 2015. november (72. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-04 / 258. szám

2015. NOVEMBER 4., SZERDA KELET Az emberek sírtak, amikor a haza sorsa megpecsételődött Az emberek sírtak, ami­kor a haza sorsa meg­pecsételődött 1956. november 4-én. nyíregyháza. Azon a napon is békés, reményteli újrakez­désre készült az ország. No­vember 4-e vasárnapra esett, s másnap mindenki dolgozni indult volna. Talán csak egy szűk oroszbarát kisebbség tudta, hogy hajnali négykor hazánk ellen indul a második szovjet intervenció. Nyíregyházán gimnáziu­mok és technikumok diákja­iból november 2-án megala­kult a Forradalmi Diáktanács, ám hiába mutatott példát az ifjúság, a szervezet legálisan mindössze két napig működ­hetett. A szabolcsi emberek- tudva, hogy özönlenek be Záhonynál és Beregsuránynál a tankok - már nem remélhet­ték a forradalom győzelmét, legfeljebb egy új társadalmi konszenzusban bizakodhat­tak. Csak a megyeszékhely fia­talsága nem mondott le arról, hogy egy jobb világban élhes­sen, mindaddig, amíg a DISZ megerősítésével és a nem el­fogadott ifjúsági szervezetek felszámolásával az utolsó re­ménysugár is elenyészett. Kirobbanni képes feszültség A nyíregyházi Bartha Dénes azóta is emlékezetében őrzi az eseményeket, s nem csak a mára nemzeti gyásznappá nyilvánított október 4-e tör­ténéseit osztotta meg lapunk­kal, de azoknak heteknek a hangulatára is rávilágított.- Már 1956 nyarától érezni lehetett a kirobbanni készülő feszültség előszelét - mesélte.- Nem tudtuk, mi fogja kivál­Az emberek többsége be­szélni sem nagyon mert a történtekről, annyira rettegett. BARTHADÉNES tani a „robbanást”, és mikor, de mindenki érezte, valami­nek történnie kell. A társa­dalom várakozó álláspont­ra helyezkedett, s látszólag nyugodt volt a helyzet. Ahol tanítottam, a Sóstói úti 12-es iskolában, rend és fegyelem uralkodott, de egyre gyakrab­ban összesúgtak az emberek, s a gyerekek is érezték, baj van.- Azt nem állítom, hogy for­radalmi lett volna a hangulat. Mindenki azt várta, hogy a kormány meggondolja magát, s a sorsunk jobbra fordul. Az­tán egyszer csak hozzánk is el­jutott a hír: eldördültek az első lövések. A döbbenettől meg­szólalni sem tudtunk, amikor Tárnok Ferenc két fiát kopor­sóban hozták Nyíregyházára, s megálltak velük a városi ta­nács előtt. Itt is volt zavargás, s némelyiknek én is tanúja voltam. Láttam, amikor a te­herautókon érkezett miskolci munkások egy csoportja lever­te a vörös csillagot a irodaház homlokzatáról, s tudtunk a kozák lovas szobrának ledön­téséről is. A többség beszélni se nagyon mert a történtekről, annyira féltek az emberek. Új élet született- Az október végi, november eleji események azért is emlé­kezetesek, mert a feleségem akkor volt várandós az első­szülött fiammal, s be kellett vinnem a kórházba. Október 28-án éppen annak a köze­lében, a Bocskai utcai Dam­janich Gyalogsági Laktanyá­ban történt összetűzés, ahol úgy tudom, többen halálos sebeket kaptak. Október 30- án megszületett a fiam, s né­hány nap múlva vittem haza a családot a kórházból. Sike- I rült fognom egy konflist, ám | amikor a Béla utcáról kanya­rodtunk volna a Bocskaira, utunkat állták a tömött sor­ban érkező páncélosok, lehe­tetlen volt átvágni közöttük. Egy tankból kinéző katona ( észrevette, hogy gyermeket j tartok a kezemben, megállí­totta a járművet, s intett, hogy átmehetünk. Édesanyámnál, a Liliom utcában húztuk meg magunkat. Sírtak az emberek, amikor megtudták, hogy a haza sorsa megpecsételődött. Hiába hazudták azt a Szabad Európa Rádióban a nyugati hatalmak, hogy tartsunk ki, mert a segítségünkre sietnek, nekik fontosabb volt a szuezi válság megoldása, mint egy szabadságszerető nemzet megmentése - osztotta meg velünk élményeit a 88 eszten­dős nyugalmazott pedagógus. MATYASOVSZKI JÓZSEF jozsef.matyasovszki@kelet.hu Bartha Dénes: „Ünnepre készültünk, s tragédiába fordult” fotó: sipeki Péter Elhazudott ígéretek... Bartha Dénes nyolc éve taní­tott matematikát és fizikát, amikor kirobbantak az 1956- os események. A szovjet megszállás alatt több napra is tanítási szünetet rendeltek el, aminek a többségében fé­lárva, de nagyon igyekvő gye­rekek természetesen örültek.- Volt még ebből az időből egy különleges ereklyém, de a feleségem unszolására eltün­tettem, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Kádár János A/4-es lapra nyomtatott, több­pontos ígérvénye volt, amit ak- [ kor tett közzé, amikor a Szov­jetunióból hazajött Szolnokra. De csak olyan ígéretek voltak azon, amelyekből semmi nem lett - mesélte a Nagy Imre Tár­saság vezetőségi tagja. Nézőpont Nyéki Zsolt Edward királyok fakó lovakon Olykor különös barátságokat hoz tető alá a történelem... A legfurcsábbak azok, amelyek elnyomók és elnyomottak, fogva tartók és rabok, vagy épp fegyverrel egymás ellen harcolók között köttetnek. Örök rejtélye ez az emberi lélek­nek, mely a pokol tornácán is vágyik a békére, szeretette, de amelyet a pillanat tragédiája képes gyilkossá is tenni. Nagy háborúkban megesett, hogy az értelmetlen öldök­lésbe belefáradt katonák a fronton előmásztak a lövészár­kaikból, a frontvonal közepén paroláztak, kezükben puska helyett fényképek a családról, a meseszép feleségről és a csodálatos kisgyermekről, aki édesanyja kesergését hall­gatva épp annyit tud kimondani: „Apa”. Ez a sorsközös­ségből táplálkozó barátság is szertefoszlott a következő, rohamra vezénylő sípszóra. A magyar história sajátossága, ahogy a gyűlölet és a tisz­telet hullámain lett az aradi vértanúkra halálos ítéletet mondó Ferenc Józsefből előbb „Edward király”, majd Ferenc Jóska, a magyarok koronázott királya. Gyógyí­tanak vagy csak befednek az évtizedek, ahogy történt 1956-ban is, ezen a napon, amely furcsa, tragikus pilla­natok sorozatát hozta el és fűzte több évtizeddé? Az akkori világ legrettegettebb hatalma, a Szovjetunió úgy döntött, hogy nem engedélyezi a demokráciát még egy olyan kis országnak sem, mint Magyarország. Voltak reményteli pillanatok a magyarok forradalmában, amikor tüntető tö­megből néhányan felkapaszkodtak az ellenséges tankokra, kétnyelvű röpiratot nyomtak az orosz katonák kezébe, cigarettával kínálták őket, barátkoztak. Nem értették egy­más nyelvét, de nem is kellett - mert mit láthatott az orosz kiskatona? Boldogságban úszó embereket, a felszabadult öröm eufóriáját, amely magával ragadja az idegent is, aki csak néz és nem ért semmit, de érzi, hogy itt valami jó tör­ténik, s együtt mosolyog... A következő pillanatban pedig belelőtt a tömegbe, mert katona, és erre kapott parancsot. Amikor már nem szegültek neki ellen, a vérrel szerzett hatalom konszolidálódott, épített utat, iskolát is - de ezeken az utakon olykor azért forradalmi dalokkal ajka­ikon meneteltette a népét („A párttal, a néppel egy az utunk...”), az iskolák falairól pedig atyáskodva tekintett tanárra és diákra az egykori hóhér. Ez a nap annak is örök emléke: lánctalpak nyomában se tisztelet, se szeret, csak félelem terem. Az akkori világ leg­rettegettebb hatal­ma, a Szovjetunió úgy döntött, hogy nem engedélyezi a demokráciát. zsolt.nyeki@kelet.hu Kelet kvíz A települést a Batog-Semjén nemzetség alapította a XI. században. Első írásos emlí­tése 1271-re tehető, amikor V. László vásárjogot biztosított a falunak. a) Nagykálló b) Kérsemjén c) Kállósemjén d) Nyírgelse A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Egy történelmi nap krónikája 0 órakor a magyaror­szági szovjet csapatok főparancs­nokságát Vaszilij Kazakov hadsereg­tábornok veszi át. L ___„ Hajnali 4 órakor általános szovjet támadás indul Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai han­gú rádióbeszédet mond, amelyet kb. 8 óráig többször megismételnek: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztár­saság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyil­vánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapata­ink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” 5 óra 3 5 perctől Nagy Imre beszédét valamennyi világnyelven is sugározza a Magyar Rádió. A rádióbeszéd szövegezésében Nagy Imrén kívül Donáth Ferenc és Tildy Zoltán is közreműködik. A Parlament­ben ekkor jelen van még: Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Szilágyi József, Vas Zoltán. , 5 óra 56 perckor Nagy Imre rádión visszatérésre szólítja fel a Maiéter Pál honvédelmi miniszter vezetésével Tökölre távozott katonai küldöttséget. Ez a felhívás ország-világ előtt leleplezi a magyar kormány katonai küldöttségének szovjet részről történt törvénytelen lefogását. 8 óra 7 perckor a rádió adása zene közben megszakad. A kora hajnali órákban Dalibor Soldatic jugo­szláv nagykövet megkeresi Szántó Zoltánt, és tájékoztatja Tito és Alekszander Rankovic üzene­téről: a jugoszláv kormány mene­déket biztosít Nagy Imrének és társainak. Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosz­tállyal támadja. A támadó szovjet egységek katonái jórészt a Szovjetunió ázsiai térségéből jöttek. A szovjet katonák legnagyobb része nem tudta, hogy hol van és ki ellen harcol. A főváros védői- nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegysé­gek - felveszik velük a harcot, jóllehet legtöbbjüket álmukban lepi meg a támadás. A táma­dásról - annak megindulásakor- Király Béla tesz jelentést telefonon a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének. 7 óra 14 perckor a Nagy Imre kormány nevében - orosz nyelven is - felkéri a szovjet hadsereget, hogy ne lőjenek. „Kerüljük el a vérontást! Az oroszok a barátaink és azok is maradnak." 7 óra 57 perckor Háy Gyula író és felesége, Éva az írószövetség nevében a világ íróihoz és a szellemi élet vezetői­hez fordul segítségért magyar, angol, német és orosz nyelven: „...Segítsetek Magyarországon!... Segítsetek! Segítsetek! Segítse­tek.” Ez volt a Szabad Kossuth Rádió utolsó életjele. Nagy Imre és Donáth Ferenc távozása után a Parlamentben maradtakhoz csatlakozik Bibó István, valamint Mindszenty bíboros, aki ha­marosan átmegy az amerikai követségre, és ott menedékjogot kap. A túlerő láttán a Nagy Imre-kor­mány és a katonai vezetés nem kísérli meg a fegyveres ellenállást. A szovjet csapatok - helyenként fegyveres harc után - a Magyar Néphadsereg valamennyi alaku­latát lefegyverzik. Vidéken több helyen komolyabb ellenállás bonta­kozik ki, amelybe katonai egységek is bekapcsolódnak (Békéscsaba, Dunapentele, Szeged stb.) Király Béla reggel 6 órakor beszél utoljára Nagy Imrével. Jelenti, hogy a szovjet páncélos egységek a Parlament felé tartanak. Nagy Imre tudomásul veszi a hírt. „Nem kérek további jelentést" - búcsúzik a miniszterel­nök a Nemzetőrség parancsnokától. Király Béla ezután szabadsághar­cosokkal a budai hegyekbe vonul és védelemre rendezkedik be. A Tökölön lévő ÁVH-sok félada­ta, hogy a szovjet csapatokkal elfoglalják a Parlamentet,de Soroksárnál kemény ellenállás­ba ütköznek. Az ellenállók kilövik azt a páncélkocsit, amelyben a fogoly Maiéter Pál tartózkodik. A honvédelmi miniszter sértetlen marad. A szovjet csapatok délig elfoglalják a Honvédelmi Minisztéri­umot, a Belügyminisz­tériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitány­ságot. r 1956. november 4., vasárnap T Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc,Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtagjaik. Összesen negyvenhárom személy kap me­nedékjogot. Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes (a légierő parancsnokai) és Erdős Péter egy jugoszláv diplomata lakásán kapnak menedéket. r~—--------­Bibó István mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében maradt képviselője kiáltványt fogalmaz. Megállapítja: Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, visszautasítja azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólítja a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az eset­leg felállított bábkormányt ne ismerje el, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. Bibó István kiáltványa így végződik: „Kérem a nagyhatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott nemzetek szabad­sága érdekében... Isten óvja Magyarországot!" A kiáltvány egy-egy példányát saját kezűleg adja át több nyugati követségnek. y Budapest védelmére regu­láris alakulattal csupán a Mecséri János alezredes parancsnoksága alatt álló eszter­gomi hadosztály maradványai tesznek kísérletet Pesterzsébet környékén. Soldatic jugoszláv nagykövet közli Nagy Imrével Tito és Rankovic üzenetét, hogy híveivel együtt ismerje el a Kádár-kormányt. Az MSZMP Intéző Bizott­ságának a követségen tartózkodó öt tagja ezt egyhangúlag elutasítja. 1956. november 4-9. között Dunapenteléről, Vácról, Pesterzsébetről és azóta sem megha­tározott más helyekről ellenállásra felszólító rádióadások hangza­nak el (Rákóczi Adó, Csokonai Rádió, Sza­bad Rajk Rádió, Róka Adó), de a forradalom és szabadságharc ügye már lényegében elbukott. Az áldozatok száma aznap a fővárosban 135 fő. A Kádár-kormány táviratot küld az ENSZ főtitkárának, kéri a magyar kérdés levételét a napirendről. Budapesten a fegyveres ellenállást a megnövekedett létszámú felkelő csoportok (elsősorban a Corvin köz, a Kilián laktanya, Almássy tér, Széna tér, Pesterzsébet, Csepel) folytatják. Eisenhower amerikai elnök tiltakozik a szovjet intervenció ellen. A szovjet kormány élesen tiltakozik az angol és a francia kormánynál egyiptomi városok bombázása ellen. Forrás: 1956MTI.HU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents