Kelet Magyarország, 2015. november (72. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-21 / 273. szám

2015. NOVEMBER 21., SZOMBAT REUET Üzenet Pusumáné Varga Judit hűséges olvasónktól: v A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztrált­ság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű. ISMERETLEN SZERZŐ @ Amíg az idő engedi... A mandabokori gyerekek örömmel játszanak az új szabadtéri játékokkal, amíg az időjárás kegyes hozzájuk, fotó: olvasónktól A delegáció tagjai Wass Albert síremlékénél fotó: olvasónktól Erdélyi emlékhelyek nyomában Kétnapos körúton vett részt Erdélyben nemrégiben a Tranzit-Ker Zrt. és a Fe­hérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium ötfős delegáci­ója, amely számos magyar vonatkozású emlékhelyet keresett fel. Elsőként Sza- mosújvárra érkeztek, ahol a temetőkertben megkoszo­rúzták Rózsa Sándor sírját. Marosvécsen báró Kemény János kastélyát tekintették meg, majd a kastélykertben koszorút helyeztek el a báró és Wass Albert síremlékénél, valamint a Helikon-asztalnál. A körút második napján el­látogattak a Békás-szorosba, majd Csíksomlyóba utaztak, a Kegytemplomhoz. A de­legáció ellátogatott a Nyer­ges-tetőre is, ahol az 1849. augusztus elsején elesett hős székely katonák emlékére állítottak kopjafát. • MÁRTON JÓZSEF ISKOLATITKÁR, FEHÉRGYARMATI DEÁK FERENC GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM i Olvasóink írják Sószobáért hálóztunk Első alkalommal rendezett jótékonysági bált a Ramocsa- házi Református Egyházköz- { ség Nyírségi Napfény Idősek Otthona. Az ízlésesen deko­rált terembe lépve mosolygós arccal fogadták a vendégeket. A lelkipásztor köszöntője után Vári Zoltán bemutatta az intézményt és az ott folyó áldozatos munkát, képekkel illusztrálva. Ezután a hosz- szú élet titkáról hallottunk érdekes történeteket dr. Imre Sándor gerontológustól. Szó­rakoztatta a jelenlévőket idős és fiatal szólóénekes, majd a nyugdíjas klub énekétől volt hangos a terem. A műsort az intézmény dolgozóinak vidám jelenete zárta. A finom vacsora után mindenki kedvére rophatta a táncot. Értékes tombolaajándékok várták szerencsés gazdái­kat, az ajándékokat segíteni akarók ajánlották fel. Vidám, jó hangulatú estét töltöt­tünk együtt. Remélem, a befektetett munka meghozza gyümölcsét, és sikerül kiala­kítanunk egy sószobát! MOLNÁR JÓZSEFNÉ, BAKTALÓRÁNTHÁZA Az idősek is megérik a pénzüket Gyakran mondogatják, hogy a mai fiatalok nem tiszte­lik az időseket, betegeket, fogyatékkal élőket, nincse­nek tekintettel senkire, nem adják át például az ülőhelyet a buszon. íme, néhány eset, ami megcáfolta ezeket az állításokat. Kora délután a Nyíregyházán közlekedő Az iskola első kezdő, érettségi vizsgát tett végzősei napjainkban fotó: olvasónktól Újra az ÉVISZ-ben, 45 év után A Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépis­kolát 1969-ben alapították Nyíregyházán. Az egykori IV. f osztály azonban az első három évet még a Kossuth Lajos Szakközépiskola Vízügyi Tagozatán végezte el, így az ÉVISZ első kezdő, és egyben első, érettségi vizsgát tett, végzős osztá­lya volt. Az osztály tanulói a napokban ünnepelték „éretté válásuk” 45. év­fordulóját . A találkozón az iskola alapító igazgatója, dr. Farkas Károly és jelenlegi igazgatója, Barna Zoltán mellett jelen volt Birkó Sándor osztályfőnök, aki életének teljes aktív idősza­kát az ÉVISZ-ben töltötte. Hostisóczki István, aki az irodalmat tanította, nagyon büszke volt arra, hogy a reáliskolai jelleg ellenére többen is versekkel, irodal­mi idézetekkel gazdagítva mondták el az élettörténe­tüket. Tanárok, diákok - ma már barátok - együtt érté­kelték a vízügyi ágazatban munkával eltöltött éveiket. Elhunyt osztálytársaikra dr. Demeter Attila megható előadásában, Juhász Gyula Testamentom című versé­vel emlékeztek. ASZERVEZŐK 12-es buszra felszállt két jól öltözött, idős hölgy. Egy isko­lánál jó pár diák felszállt, de többen nem ültek le, három üres ülőhely volt még a helyi járaton. A két állva beszél­gető hölgy valami izgalmas témát boncolgatott. Nem akartak helyet foglalni, pedig több fiatal is mondta nekik, hogy úgy talán kényelme­sebb lenne az eszmecsere. Három megállóval később az új felszállók miatt elfogytak a szabad ülőhelyek. A két hölgy kifogyott a pletykák­ból, és eszükbe jutott, hogy jó lenne leülni valahová. És akkor jött a szokásos szöveg: „Hallatlan, felháborító, mi­lyen tiszteletlenek, nevelet­lenek ezek a gyerekek! Nem képesek átadni a helyüket! Ezt is tanítani kellene nekik az iskolákban, ha már a szü- . leik nem tették meg!” Nos, nem először voltam fül- és szemtanúja ilyen esetnek. Ha egy idős ember elvárja, hogy a fiatal tisztelje őt, akkor viselkedjen ő is tiszteletet érdemlő módon! Az időskor nem jogosít fel senkit arra, hogy minősítgessen, műbal­hézzon! Lehet valaki bármi­lyen öreg, de fejben éretlen... A fiatalok ife emberek, akik egy szép napon megöregsze­nek. Kölcsönös figyelmesség­re, tiszteletre és toleranciára lenne szükség! SZABÓ LAJOS, NYÍREGYHÁZA <§> Ismét ünnepelt a Danku család A közelmúltban ismét találkozót hirdetett a népes Danku család, hogy megünnepeljék a Márkén született Danku Ferenc kilencvenedik, és a húga, Kerékgyártó Sándorné nyolcvannyolcadik születésnapját. FOTÓ: HENZSELPÁLNÉ Dr. Noviczki Miklós FOTÓ: SIPEKI PÉTER A Kelet arcképcsarnoka: Dr. Noviczki Miklós baleseti és kézsebész főorvos Négy évtizedes szolgálat a műtőasztalnál Fényképeken mutatta sikeres műtétjei egyi- két-másikát, amikor visszavarrtak leszakadt végtagokat, ujjakat... nyíregyháza. Amikor gyer­mekkoráról kérdezem, te­lefonját veszi elő, melyen megjelenik egy nádtetős, tomácos ház. Lehet vagy 200 éves, Hajdúdorogon található még ma is. Ő itt, a nagyiék há­zában érezte nagyon jól ma­gát nyaranta, bár családjuk Nagykállóban élt. Ő is ott járt óvodába, általánosba, majd a Korányi-gimnáziumba.- Jó iskoláim és jó tanáraim voltak, jutott időm a zene­tanulásra is: hegedű, zongo­ra,szolfézs. Bár 1968-ban a Ki Mit Tud? megyei döntőjében szólóhangszer kategóriában győztem, az országos döntő tévészereplés előtti válogató­ján hallottam az akkor nagyon ifjú Schiff Andrást, a későbbi győztest, és úgy döntöttem, nem a zenei pályát választom. Később örömmel zongoráztam és orgonáltam a „Muzsikáló or­vosok” koncertjein és néhány jótékonysági rendezvényen. Főleg rokonok, ismerősök biz­tatására 1969-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem. Első nekifutásra felvettek, első év végén a nyári gyakorlatomat a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórház I. Sebészeti Osztályán töltöttem. Mesteri oktatást kapott Ekként került Eisert Árpád szívsebész közelébe, leste el a mester fogásait, s döntötte el, hogy maga is sebész akar len­ni. Égyetemista korában fele­ségül vette a szintén orvosnak készülő békéscsabai Lészkó Anna Csillát, aki nemsokára „anyácska” lett, s a nyíregyhá­zi kórház ígért nekik lakást, ha hiányszakmára szerződnek, így érkeztek városunkba negy­ven éve, itt élnek azóta is. Dr. Noviczki Miklós általá­nos orvosként a baleseti sebé­szeti osztályra került, amely fárasztó, de sokirányú isme­retet adó részleg volt. - Mint a többi kollégámnak, nekem is képezni kellett magam, hi­szen közben az osztályunk a traumatológiai mellett kéz­sebészeti ellátást is végzett - meséli. Előbb sebészetből, majd traumatológiából és kézse­bészetből szerzett szakképe­sítést. Lassan már húsz éve, hogy egyik orvostársával Pá­rizsba vették az irányt, ahol sikeresen megfeleltek az eu­rópai kézsebészeti szakvizs­ga követelményeinek. Nagy mesterek nagy műhelyeiben képződött, Münchenben Bi- emer, Bécsben Poigenfürst, Innsbruckban Benedetto pro­fesszorok munkájával, mód­szereivel ismerkedett meg. Idehaza Renner professzorral tartott szoros kapcsolatot, de mint nagyra becsült főnököt említi dr. Nagy László egykori osztályvezető főorvost, aki a nyolcvanas évek végén felis­merte, hogy az osztályon belül kézsebészeti és idegsebészeti részlegeket kell kialakítani. Közéleti szerepvállalások Noviczki doktor később osz­tályvezető főorvos lett, ám őt az ország egyik méltán ismert kézsebészeként és a nyíregy­házi mikrosebészet megte- remtőjeként is számon tart­ják. Fényképeken mutatja sikeres műtétjei egyikét-má- sikát, amikor visszavarrtak leszakadt végtagokat, ujjakat. Mindemellett közéleti te­vékenysége is jelentős, kéz­sebészeti vándorgyűléseket, kongresszusokat, replantáci- ós szimpóziumokat szervez. Ámikor 2007-ben ötvenéves volt az osztályuk, az orszá­gos szakmai lap egyik számát teljes egészében a munkássá­gukról szóló közleményekkel töltötték meg. Számos tudományos tár­saság vezetőségének és a traumatológiai szakmai kol­légiumnak is tagja, másfél éve országos minőségügyi szakfőorvos. Számos kitüntetés birtokosa, a Magyar Traumato- lógus Társaság Lum- nitzer-díjjal, Nyír egyháza pedig Életmű-díjjal és Megyei Prima Díjjal ismerte el tevékenységét. Örömmel be­szél családjáról: közgazdász lá­nyáról és bárói, aki ugyancsak a megyei kórházban ortopéd orvos, négy unokájáról. Amikor azt kérdezem tőle, meddig dolgozik, azt válaszolja: ameddig bírja, és ameddig szükség van munkájára. angyalSándor

Next

/
Thumbnails
Contents