Kelet Magyarország, 2015. november (72. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-03 / 257. szám

2015. NOVEMBER 3., KEDD KELET Fórum 11 Üzenet Färicds lükre hussßss olväsonktoL i Nem csinálok bakancslistát,. mert attól tartok, hogy ha meg­halok, az emberek megtalálják, és arra gondolnak majd: „ó, ezt nem tudta megcsinálni". EMMASTONE Postaládánkból „Ádám vagyok, és drogos...” „Amíg én másokon segítek, magam is erősödöm.” E gondolat jegyében szervezünk újabb - minden érdeklődő szá­mára nyitott - alkoholizmus­ellenes találkozót november 7-én 10 órától Nyíregyházán, a Városmajori Művelődési Házban. Az Alkoholizmus Elleni Megyei Egyesületek és Klubok Országos Szövet­ségének második regionális fóruma az alkoholizmus elleni hatékonyabb fellépésre, a civil önsegítő közösségek szerepé­re fókuszál. A szenvedélybe­tegségből kilábalás fázisairól dr. Erdélyi Ágnes addiktoló- gus osztályvezető főorvos tart Drahos Ferenc fotó: km előadást szombaton, Kardos János, a Magyar Kékkereszt Egyesület csoportvezetője „módszervásárt” tart majd, de érdekfeszítőnek ígérkezik a tanúságtétel is, melynek címe: „Ádám vagyok, és drogos”. DRAHOS FERENC, A NYÍREGYHÁZI AE KLUB VEZETŐJE Olvasónk írja Volt mivel büszkélkedniük a nagyközség képviselőinek fotó: önkormányzat Budapestre vittük a (köz)munka gyümölcsét nyírbogát. Összesen no te­lepülés, köztük a nyírbogáti önkormányzat is bemutatta a közfoglalkoztatásban előál­lított termékeit Budapesten, a Vajdahunyad várában kö­zelmúltban megrendezett I. országos közfoglalkoztatási kiállításon. A rendezvényen természetesen kóstolót is kaptak a látogatók. Elismerés illet minden köz­munkást, akik a vetéstől a palántanevelésig, a kordonos uborka és egyéb zöldségfélék termesztéséig minden folya­matból kivették a részüket, majd „konzerválták a munka gyümölcsét”. Volt mivel büszkélkednie a nagyközségnek, hiszen azon felül, hogy bemutattuk a megtermesztett zöldségfé­léket, a csemegepaprika-őr- I leményt, a paprikakrémet, a füzérpaprikát, a rengeteg sa­vanyúságot, a szilvalekvárt, a paradicsomitalt, az édes befőtteket, mindezeket olyan látványosan és ötletesen ké­szítettük el, hogy települé­sünk standját nem győzték csodálni a látogatók, akiknek elmondtuk: mintegy 200 ál­landó közmunkás segítségé­vel, helyben termesztjük a zöldségeket és gyümölcsöket. GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT *> Visszaballagtak a régi tantermükbe Tizenöt éves érettségi találkozóját tartotta a napokban a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola 2000-ben végzett D osztálya. A rendezvényen öregdiákok és tanárok egyaránt részt vettek. Jó volt újra látni egymást, a régi tanter­meinket, a tablónkat és a kollégiumot. fotó: nagy anikó Olvasóink írják Milyen különös... Régóta hűséges olvasója vagyok a Kelet-Magyaror- szágnak. A lap október 7-ei számában Nemzeti gyásznap címmel közölték az 1848/49- es forradalom és szabad­ságharc tizenhárom aradi vértanújának utolsó monda­tait, amelyeket tisztelettel és megrendüléssel olvastam. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán véleményem szerint Aulich Lajos honvéd vezé­rőrnagy tábornok utolsó mondatai százegynéhány évvel később is érvényesek Maiéter Pál ’56 után kivég­zett katonai főparancsnokra, mely szerint: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szere­tett magyar népem és hazám tudom, megértik azt a szolgá­latot.” Knezic Károly 1848-as vértanú tábornok utolsó mondatai („Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresz­tény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”) is - két szó cseréjével - érvényesek Nagy Imre ’56-os mártír miniszter- elnökre: „Milyen különös, hogy Kádár bíró is kommu­nista, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!” GAÁL GEDEON, CSENGER Balatoni történet Sokéves csúcsot döntött meg az idén nyáron a magyar idegenforgalom. Visszanyer­te régi forgalmát az egykori nagy „dollárgyár”, a Balaton is: tele voltak a strandok, szállodák, éttermek. Láttuk Az 1965-ben végzett 4. a osztály tagjai fotó: harangozóimre Kincset érő. filléres emlékek Jubileumi osztálytalálkozó­ra gyűltek össze nemrégi­ben régi iskolájukban a nyír­egyházi Széchenyi István közgazdasági technikum pénzügyi tagozatán 1965- ben végzett 4. a osztályos diákok. Az egy híján félszáz fős osztályból mindössze huszonhármán örülhettünk egymás társaságának, tíz elhunyt társunkra és peda­gógusainkra egy szál rózsa mellett gyertyagyújtással emlékeztünk. Szeretett osztályfőnökünk, a 80 esztendős Zsoldos János ezúttal sem érkezett üres kézzel: régi diákéveinkből hozott magával néhány filléres, mégis felbecsül­hetetlen tárgyi emléket: újságcikkeket, viccfüzetet, tollat, tájékoztatót. Jó volt felidézni a régi szép időket, hallgatni társaink életút-be- számolóját. Megfogadtuk, hogy két év múlva ismét találkozunk. NAGY JULIANNA, EGYKORI DIÁK személyesen is, mivel a dunántúli útjaink közben 1-2 napra minden évben meg­szállunk a szárszói ismerő­seinknél. Berendezkedett a család az idegenforgalom­ra: a háziasszony rendezi a kiadó szobákat, lányuk halat süt a strandon, vejük főtt kukoricát árul. A háziúr pedig gondozza a szőlőjét, és igyekszik a vendégeket szórakoztatni. Így tett első alkalommal velünk is: ahogy beálltunk az udvarra, hozott a pincéből két kancsó bort (az egyik vörös, a másik fehér volt), aztán mosolyogva mondta, hogy ezeket előbb kóstoljuk meg, aztán döntsük el, hogy melyiket isszuk to­vább! Kissé zavarban voltam, aztán bevallottam, hogy nem szoktunk inni. Nem elvből, csak hát a szülők sem ittak, aztán valahogy ez kimaradt az életünkből. „De hát nekem jó borom van!” - mondta önérzetesen a háziúr. Amikor elindultunk a strandra, a kapuból még visszanéztem. Ugyanott állt, kezében a két kancsóval, és csak csóválgat- ta a fejét. El tudtam képzel­ni, miket gondolt rólunk. Történt viszont, hogy pár év múlva jött velünk egy rokon házaspár, a férj pedig igen­csak szerette a fröccsöket. Ajánlottam is Géza bácsinak: itt a rokonom, ő szívesen megkóstolja a borát! Be is húzódtak az udvaron lévő lugasba. Hajnalban ugyanott találtuk őket, csak már nem olyan állapotban, mivel vé­gigitták az éjszakát. Délelőtt 10-kor sírva búcsúztak el egymástól, a viszontlátás reményében. TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY “ Az osztrák fővárosban jártak A Magyar Elektrotechnikai Egyesület debreceni és nyíregyházi szervezetének tagjai szakmai kirándu­lást tettek Bécsbe, ahol a Technikai Múzeumot és a Freudenau Erőművet is megtekintették. Szabad­idejükben ellátogattak a csodálatos schönbrunni kastélyba is. FOTÓ:VERESS MIKLÓS Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet- Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fény­képeket közöl­jük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvé­nyes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagy­juk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztősé­günk bármilyen részletében egyetér­tene az abban leírtakkal. Szerkesztő­ségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mon- dandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kí­vánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így tele­fonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. A klubtagokat lenyű­gözte az ország első in­teraktív makettparkja. NYÍREGYHÁZA. A történelmi Magyarország közepén fek­vő Szarvasi Arborétumba látogattak el nemrégiben a nyíregyházi református egy­házközség Kálvineum Idősek Klubja tagjai. A látottak meg­érték a hosszú utat! A kiadós esők után felüdítő volt az ar­borétum látványa és levegő­je. A területen a növényritka­ságok mellett megcsodáltuk a „Mini Magyarországot”, vagyis az ország első interak­tív makettparkját: több mint félszáz, minden részletében kidolgozott épületet, hidat, vasúti szerelvényt láttunk. Ezután hajókirándulásra indultunk a holtágon. A ka­pitány érdekes történetekkel fűszerezett idegenvezetése mellett megnéztük a szarvasi „vízi színházat”, a történelmi Magyarország földrajzi kö­zéppontját jelölő szélmalmot és az Ezredéves Emléket. Ez a holtágból kiemelkedő, vízsugárral körbevett alkotás azt a pillanatot mutatja, ami­kor Mihály és Gábriel arkan­gyalok meghozzák a magyar Szent Koronát. Nagyszerű ki­rándulás volt! LŐKÖSIMRÉNÉ, NYÍREGYHÁZA Közös fotó őrzi az élménydús nap emlékét fotó: olvasónktól

Next

/
Thumbnails
Contents