Kelet Magyarország, 2015. október (72. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-19 / 245. szám

2015. OKTÓBER 19., HÉTFŐ KELET Időutazás mobillal a kézben Lakatos Tibor és az ő féltve őrzött kincse fotó: sipeki Péter „Súlyos” visszaemléke­zések a 25 éves mobilo­zásra. NYÍREGYHÁZA. - A mai napig féltve őrzöm a Motorola As­sociate 2000 típusú készü­lékemet, aminek 60-as vplt a hívószáma - emeli fel a méretes szerkezetet Lakatos Tibor, a Vela Kft. ügyvezető igazgatója. - A 25 éves, 7 kilós mobiltelefon hatalmas áttörés volt akkoriban, hiszen meg­könnyítette a vállalkozók éle­tét. Emlékeim szerint 80 ezer forintba került. Kocsiban is lehetett vele telefonálni az an­tennával. Használhattam akár külföldön. Nagyon drága volt á percdíj. Akkora volt a japán gyártmányú akkumulátora, mint amekkora most egy mo­biltelefon. Hihetetlen, hogy a technika ennyi idő alatt mek­kora fejlődésen ment keresz­tül. Hamar eltelt ez a bizonyos 25 esztendő, és lám, mennyit változott a mobilok világa is! Saját élmények A Kelet-Magyarország a saját háza táján is őriz élményeket a mobiltelefon megszületésé­nek időszakáról.- Manapság már mit lehet látni a különböző sportesemé­nyek sajtóhelyéin? Laptopok­ba szaporán író krónikásokat, akik szinte élő közvetítéssel szolgálják ki a különböző in­ternetes portálokat. Az újsá­gokba szánt tudósításokat pe­dig már a helyszínen akár be is tördelik. Ez sem így volt régen - emlékezett vissza Mán Lász­ló kollégánk. - A sportújságíró az esemény alatt bőszen jegy­zetelt papírra, majd igyekezett minél hamarabb egy vonalas telefonhoz jutni, hogy aztán felhívja a szerkesztőséget és az ügyeletes kolleginának bedik­tálja a történéseket. Időnként több volt az eszkimó mint a fóka, így várni kellett a vonal­ra. Huszonhárom esztendeje használhattam az első mobilt, ám nehogy bárki is zsebben elférő, lapos és akár vízhatlan „csodatelóra” gondoljon.- Szerkesztőségünk is ka­pott egy akkor még ritkaság­nak számító, talán Motorolát, amiről a mai fiatalok aligha mondanák meg, hogy az mi is volt. Egy, az akkor divatos dip­lomatatáskához hasonlított, meg volt a súlya is rendesen. Büszkén, kissé dicsekvően cipeltem fel szeptember első szerdáján a győri stadion lelá­tóján, és léptem be vele a saj­tóhelyre.- A szokottnál is hangosabb köszöntem és mutatkoztam be, hogy én bizony a Kelet-Ma- gyarországot képviselem és tudósítom. És tettem is a vil­lanyfényes meccs után, amely egyébként remek volt, pedig gól nem született - „sztori­zott” a sportrovat vezetője, km Visszaemlékezés A változó vállalkozói közegben egyre több cégvezetőnek és menedzsernek vált „szériatartozékává” az akkoriban még valóban fél tégla méretű néhány készülék, miután 1990 október 15-én megejtették az első Magyarországról indított mobil­hívást. Ezt egyébként Bőd Péter Ákos, az akkori ipari és kereskedelmi miniszter indította, a hívott fél pedig Dán Quayle, az Egyesült Államok alelnöke volt. A Motorola DynaTac 8000-es sorozatára biztosan mindenki emlékszik, a nehéz és ormótlan készülék készenléti ideje is csak pár óra volt, beszélgetés közben pedig akár tíz perc alatt is képes volt lemerülni, miközben úgy melegedett, hogy égette a kezünket és a fülünket (sőt, a fél arcunkat). Ráadásul akkoriban a lassan kiépülő hálózaton nem volt mindenhol lefedettség, csak óvatosan nőtt az adótornyok száma: az első hazai mobilhálózati bázisállomásokat és kapcsolóközpontot az 1988-ban felépített, ma is Budapest harmadik legmagasabb építményének számító, 154 méter magas Száva utcai távközlési adótoronyban helyezte üzembe a Magyar Telekom Csoporthoz tartozó Westel Rádiótelefon (később Westel 0660) Kft. Westel, amit szívesen senki se veszt el - ezzel poénkodtak a kabarék, és persze azért is kellett kétszer meggondolni, mikor vesszük fel a telefont, mert a kezdetekben még a hívott fél is fizetett kapcsolási díjat. Ráadásul egy mobil akkoriban 70 ezer forintnál kezdődött, de egy jobbfajta modellt akár ennek másfélszereséért is kínáltak, és persze saját mobilszámot is 75 ezer forint környékén osztogattak, ami az akkori pénzügyi környezetben egy fél vagyonnak számított. A szakemberek ellenőrizték a világító- berendezések és a gumi­abroncsok állapotát is. nyíregyháza. Közlekedésbiz­tonsági családi nap kereté­ben segítette a gépjárművek őszi-téli átállását, és az ittas vezetés ellen kampányolt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Baleset-megelőzési Bi­zottság szombaton. A helyszínen rendőrök se­gítettek a folyadékszint és a fagyálló ellenőrzésében, szankciómentesen figyelmez­tették az okmányok érvényes­A NyírPlaza előtt segédkeztek a rend éber őrei FOTÓ: SIPEKI PÉTER ségének lejártára az autósokat. A Kormányhivatal Műszaki Engedélyezési és Fogyasz­tóvédelmi Főosztálya mobil műszaki vizsgaállomásán a fé­keket és a futóművet vizsgálta meg díjmentesen, valamint szakemberek ellenőrizték a vi­lágítóberendezések és a gumi­abroncsok állapotát. km Traffipax adómódra A NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatóságának operatív ellenőrei a 43. héten a következő településeken végeznek helyszíni ellenőrzéseket: Hétfő: Nyíregyháza, Nyírbátor Kedd: Mátészalka Szerda: Nagyecsed, Ópályi, Vaja, Rohod, Hodász, Nyírcsászári Csütörtök: Fehérgyarmat Kelet kvíz A község neve először 1289-ben tű­nik fel oklevelekben Athya, Athyas ' megnevezéssel. a) Ajak b) Vámosatya c) Anarcs d) Gacsály A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el Nézőpont Kiss László Hungary's got antitalent Nem a pucér csaj volt itt a lényeg - abban aztán végképp nincs semmi, ezt a poént már Jancsó is ellőtte a tévéképernyőkön úgy jó 30 évvel ezelőtt. Hanem a beszélő bűvésznő, az beleégett a retinámba egy életre. Ahogy félhangon, összeszorított foggal kommentálta is a dolgait - na ez nem gyulladt meg, hoppá, ez meg leesett -, majd a galamb is elszállt a kezéből. Hozzá képest a Sylvester Stallone hasonmás is kismiska, aki megállt középen, nézett erősen, de nagyon erősen, majd megkérdezte, hogy reméli, átjött a poén. És az megvan, amikor a srác közölte: a szép testért hónapok óta rizsát eszik? Igen ez a „Hungary’s got talent”, a bombasztikus új tehetségkutató műsor, ami világkarrierje után megérkezett hozzánk is. Csak nem tudta, hova jön. Most ne pazaroljunk arra nagy energiákat, hogy vajh egy ekkora durranás­nak szánt műsorhoz minek válogattak össze dögletesen unalmas, semmitmondó, egy iskolai vetélkedő színvonalát sem megütő zsűrit. Istenem, de kellene ide egy Puzsér Ró­bert, vagy bárki, akinek kijön valami egyedi, izgalmas is a száján, vagy legalább extrém egyéniség lenne. Ez egy szórakoztató műsor, amely egy olyan országban született, ahol végte­len nagy a tolerancia az idióták iránt. Az örök igazság, hogy az idióták mindig szórakoztatóak, és nincs olyan profi humoris­ta, aki túl tudna tenni egy önjelölt, fogatlan, tehetségtelen emberen - és mindig akad egy csomó agyhalott, aki nem rendelkezvén a belátás képességével, bármire hajlandó önnön kipellengérezéséért. No de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy már majdnem felháborodtam én is, hogy lám ennyire, erre futja, ezek a hazai tehetségek? Itt tartunk? Hogy milliónyi eszement között akad majd egy-kettő? De úgy vélem, rossz mesében voltam. Ez egy szórakoztató műsor alapvetően, amely egy olyan országban született, ahol végtelen nagy a tolerancia az idióták, bármilyen különösen viselkedő másság iránt. Egy­szerűen úgy fogják fel, hogy nevetnek és kész. Nem a Ki mit tud?, a Repülj páva és más össznemzeti büszkeségre is építő műsor hazája. Ott nem úgy van, mint nálunk, hogy minden ilyen megmozdulásban rejtve ott van: lám, kicsik vagyunk, kevesen vagyunk, de baromi tehetségesek. Azért ez nálunk még mindig ott van a mélyben, mondhatni össznépi legenda, aminek van is valóságalapja. Nem tudom, létezik-e olyan mű­sor, ami nálunk képes ezt a szakadékot áthidalni: gátlástalanul bemutatni az alját, az agyamenteket és elborultakat, a szánal­masakat és elrettentőeket, és majd átmenni, a hősök, a mintaké­pek, a „neked is sikerülhet” élő illusztrációinak megtalálásába, felépítésébe, sztárolásába, könnyek, érzelmek, dagadó honfiúi és leányi keblek közepette. Azért egy tehetségkutatóban sem mentek le ennyire az elején kutyába - maximum hamis hang, felsülés, vicces külső -, hogy aztán majd innen fel a csúcsokra. Balázsék kommentjei a színfalak mögött ráadásul azt bizonygat­ják: gyerekek, ezek tényleg idióták, nem kell itt finomkodni. Könnyen lehet persze, hogy a rendezők zsebében már ott lapulnak az új sztárok, a raktárosból rajtoló díva, vagy ben­zinkutasból kibontakozó popsztár, de eddig még nem láttunk egyet sem. Ha majd megjönnek, nagyot kell homorítaniuk, hogy ne csak a hülyékre emlékezzünk. laszlo.kiss@eszak.hu r: Matyasovszki József Megkérdeztük kollégáinkat: Mit jelent számodra a mobiltelefon? Nyéki Zsolt Csáki Alexandra Pusztai Sándor Palicz István A rendszerváltás szimbóluma a mobiltelefon: 25 éve a húsz­ezer forintos átlagfizetés mel­lett a százezres készülékekre a hétköznapi ember csak vágyakozva nézett - olykor megvetéssel is, de ez inkább az első tulajdonosoknak szólt, akik naphosszat rótták a belvárost, kellő feltűnéssel kötve üzletek garmadáját. Hőskorszak volt... Ma már nélkülözhetetlen eszköz, élvezem minden áldását, de mindjobban örülök az olyan napoknak, amikor egyáltalán nem kell kézbe vennem. Az első mobiltelefonomat nyolcadikban kaptam. Egy akkor nagyon menőnek számító, kihajthatós modell volt egy mára már feledésbe merült gyártótól. Túl sok hasznát nem vettem ugyan, csak anyukámmal beszéltem rajta, mert a legtöbb barát­nőmnek nem volt mobilja. Tizenöt évvel ezelőtt még a vonalas telefonok élték fénykorukat, de azt is csak sunyiban használhattuk, mert ha a szülők kiszúrták, hogy hosszasan trécselünk, óriási patáliát csaptak. Az első mobilom, 18 éve, egy Bosch volt, 900-as rendsze­rű, még ma is megvan. Úgy éreztem, a csoda az, amit a kezemben tartok, holott még csak öt éve volt annak, hogy a vezetékes telefonra 15 évet kellett várnunk, amit sokáig csak bizonyos emberek kap­hattak meg. Azóta egy becsült hívásstatisztikát készítettem, összesen, kicsivel több mint egy teljes hetet beszéltem. Volt, amikor 3 kiabálógép nyomta a zsebeimet, ma meg úgy kezdődik a szabadság, hogy kikapcsolom a telefont. Emlékszem, elérhetetlennek tűntél, mindenféle aranyifjú­val összeálltál, de én megfo­gadtam, nem futok utánad. Aztán valahogy hozzám so­dort az élet. Persze többször is elhagytál, hiába óvtalak az esőtől is, s vittelek töltekezni, ha kimerültnek mutatkoztál. Néha elárultál, kihallgattál, a legrosszabbkor szóltál bele az életembe, s éltünk se veled se nélküled életet. S bár 25 éves lettél, még mindig fiatal vagy, szép és egyre okosabb. Boldog szülinapot, drága mobiltelefonom. Kisebb és csinosabb volt, mint elődei, az akkumulá­tora pedig akár 3 napig is bírta szuflával. Legalább tíz csengőhangon tudott meg­szólalni, ébreszteni, és rezgő funkcióval is ellátták megál­modói! Miként egy úri hölgy, adott a megjelenésére és a biztonságra is: előlap-ruhatá­ra kiapadhatatlan volt, a tok pedig megvédte a nemtelen támadásoktól. Heteket vár­tam rá, míg végül az enyém lett a kilencvenes években „potom” 20 ezer forintért Miss Nokia 3210. Éppen a minap döbbentem rá: félkarú óriás vagyok, ha b.edöglik a telefon. Onnantól kezdve bezárul a világ, leg­alábbis megszűnsz létezni az ismerősök számára. Az már a te egyéni szocproblémád, hogyha ez éppen a születés­napodon történik, amikor amúgy is eszébe jutsz az ismerősöknek. A kölcsönteló sem ránt ki a kátyúból, mert egy számot sem ismerek, miként másokét sem tudom fejből. Szóval, isten ments, hogy elromoljon a kütyü, mert az maga a vég!

Next

/
Thumbnails
Contents