Kelet Magyarország, 2015. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-18 / 193. szám
2015. AUGUSZTUS 18., KEDD Olvasóink iiiák Kilencvenhat évesen hunyt el Lehmann Vilmos, a nyíregyházi, Szabolcs utcai kereskedelmi szakközépiskola volt tanára 96 esztendős korában visszaadta lelkét a Teremtőnek. A megbecsült pedagógust, akinek megyénkben sok tanítványa és tisztelője él, augusztus 12-én az óbudai temetőben, római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. ZSOLDOS JÁNOS, AZ ISKOLA VOLT TANÁRA Mindenki egyért, egy mindenkiért! FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM Elveszítettem a kulcscsomómat ® Amíg az iskola el nem választ... A négy barátnő, Fanni, Zsuzsi, Kitti és Mesi más-más iskolában tanul, így tanév közben csak ritkán találkoznak. A közelmúltban viszont tudatosan egy felé vitt az útjuk: remekül szórakoztak a 11. Bogáti Forgatagon. fotó: km Olvasói kommentár Tanulj, aztán boldogulj máshol! Palicz István újságíró hétfőn megjelent jegyzetének minden szavával egyetértek! Örülök, hogy végre valaki le merte írni ezeket a sorokat. Nem fogják ezért megkövezni? Hiszen demokráciában élünk... A családommal, gyermekeimmel abba a társadalmi körbe tartozom, akik nem „se- gílyekért” kilincselnek (nem is kapnánk), hanem tesznek a boldogulásukért. Valóban szégyen és gyalázat, piszkosul igazságtalan, ami ma hazánkban zajlik! Nem csoda, hogy én és a korosztályom- beli szülők is azt sulykoljuk a csemetékbe: ha boldogan és kiegyensúlyozottan akarsz élni, akkor keményen tanulj, főleg idegen nyelvet, aztán menj el ebből az országból! Bár igazság szerint nem kell Jegyzet Palicz István Marhaság Tudják, kiknek a legfájdalmasabb évről évre a tanévkezdés? Véleményem szerint, nem azoknak a magukat hátrányos helyzetűnek valló, potyaleső, igen nagy családos apáknak és anyáknak, akik állandóan panaszkodnak, sírnak, kémek, követelnek, s mindeközben semmit nem tesznek a sorsuk jobbra fordulásáért. Sokkal inkább azoknak, akik szüleezt külön nyomatékosítani számukra, pontosan látják ők mindazt a keserves kínlódást, amit napról napra teszünk értük és magunkért... TÖRŐCSIK LÁSZLÓ A múlt hét péntek délután Nyiregyházáról Demecserbe vitt az utam. Vagy egyik, vagy a másik városban elveszítettem a kulcsaimat. Igen költséges lenne lemásoltatni őket, zárakat cserélni, ezért kérem a becsületes megtalálót, aki rálelt valahol a Katonasuli feliratú nyakszalagot viselő kulcscsomómra, adja le a talált tárgyak osztályán, Nyíregyházán, vagy juttassa el a Kelet-Magyarország szerkesztőségébe! NÉV, cIm a szerkesztőségben A farkas és a kismalac Biztosan sokan ismerik ezt a mesét. Tudják, a farkas először az egyik lábát kérte beereszteni, aztán sorba mind- I egyiket, és mi lett a vége? Megette a kismalacot! Félő, hogy így fogunk járni a Veolia Energia esetében is. Először szép, meggyőző ígéretek Volt sütnivalója a családnak... „Mama, kérlek, segíts! Kaptam egy nagy adag halat, de nem tudom, hogyan kell befűszerezni és megsütni. Eljönnél, megtanítanál rá?” Ezzel a kéréssel fordult hozzám a napokban az egyik unokám, amelyre egy maholnap 80 esztendős nagymama, akármilyen fáradt, beteges is, ugye, nem mondhat nemet. Miközben hozzájuk tartottunk, változtatott az útiterven, és kis idő múlva egy festői szépségű helyen találtam magam Kemecsén. Az egyik ajtó mögül hirtelen előbukkantak a gyermekeim, unokáim, és felcsendült Halász Judit örökzöld dala, a Boldog születésnapot. Mondanom sem kell, patakokban folytak a könnyeim a megható- dottságtól, a meglepetés és viszontlátás örömétől. Csodálatos estét töltöttünk együtt, az ügyesen és fondorlatosán kitervelt családi eseményről nem hiányzott a szülinapi torta és az élőzene sem. Míg élek, nem felejtem el ezt a szívmelengető élményt! Nagyszerű érzés volt fürdőzni a gyermekeim és unokáim őszinte szerete- tében, törődésük, amellyel körbevesznek, folyamatosan erőt ad a mindennapokban. Ahogy csak erőmből telik, én is igyekszem segíteni őket. Hétvégén például végre kisütöm azokat a halakat... VINCELLÉR FERENCNÉ OLGIKA, NYÍREGYHÁZA hangzanak el, aztán ki tudja, mi lesz? Én egy kicsit félek ettől az erőműtulajdon-vál- tástól. Azt mondják, zökkenőmentesen lesz minden, és a fűtés napi működését nem fogja befolyásolni a tulajdon- váltás. Akarva-akaratlanul eszembe jut, hogy mi történt a cukorgyárakkal: zökkenő- mentesen ment egyik kézből a másikba, az eredményt pedig tudjuk, a cukor ára felment, ettük a tőkéscukrot. Annyi sok, jó szakemberünk van, ők nem tudnák biztonságosabban, gazdaságosabban működtetni a hőszolgáltatást? De bizony képesek rá, hiszen velük fogja végrehajtatni a terveket a francia tulajdonú társaság, miközben az ötletek, a találmányok mind magyar szakemberektől származnak. Attól félek, észre sem vesz- szük, és szép lassan csapdába kerülünk. Ők fogják diktálni a hőfogyasztás árát, mi pedig eldönthetjük, hogy fizetünk vagy megfagyunk. Vajon miért akarja megvetni a lábát nálunk a francia Veolia? Mert busás haszonra kíván szert tenni a magyar szakemberek tudásával! Szomorú és elkeserítő, hogy nem hazai szakembergárda kapott esélyt arra, hogy kézbe vegye a dolgokat! HARSÁNYIISTVÁNNÉ, RAKAMAZ Vendégsorok Angyal Sándor Jóvátehetetlen Sári Ernő hűséges olvasónktól: / Ha az állattal szemben az a humánus, hogy elaltatják, mikor nagyon szenved, akkor az eutanázia miért bún? Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-1A óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. <@> Mindig ott vannak, ahol történik valami Remekül érezték magukat a Konzervgyári Nyugdíjas Egyesület tagjai az Erdei tornapályán rendezett megyei nyugdíjas találkozón. fotó: juhász lászlóné Mit érez a keményen dolgozó kisember? Már a hetvenes években nagyobb volt a dolgozók reáljövedelme a jelenleginél! VÁSÁROSNAMÉNY. Divat lett politikusi körökben - a többi lózung mellett - hivatkozni a keményen dolgozó kisemberre. Megkérdezhetnék az érintettektől is, vajon ők hogyan látják a korábbi és jelenlegi helyzetüket. A rendszerváltás előtt nem elsősorban cirkuszt, hanem kenyeret adtunk a munkatársainknak. Akkor nemcsak megélni lehetett a bérből, hanem építkezett mindenki, adott hozzá a vállalat kamatmentes hitelt, és nyolcvan órányi majdnem ingyenes fuvart az építőanyagok kiszállításához. Volt persze rendezvény is, de nem méregdrága együttesekkel, május elsején és augusztus húszadikán a Tisza-parti üdülőben. (Meggyőződésem, hogy a celebek sztárgázsijának ma is lenne közös főzés-sütésre, a csapatépítésre jobb helye, mégpedig a szegények körében.) Köténybe bújt könyvelők Az üdülőt döntően társadalmi munkában építettük, volt, hogy egyszerre kétszázan ebédeltek ott. Az öltözőt takarító házaspár hordta el a vállalati ebédlőből a több száz vendég után maradt ételmaradékot, ezen felhizlaltak ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: KM-ARCHÍV évente 5-6 disznót, majd ebből ajánlottak fel kettőt a rendezvényekhez. A főzést és tálalást fehér köténybe bújt könyvelők, bér- számfejtők végezték, remekeltek a lányok, asszonyok! Eljött a dolgozók túlnyomó része, mindenki kapott egy kiadós ebédet, amit a szakszervezet megtoldott egy-egy üveg sörrel, szóval mindenld jól érezte magát, és működött a csapatépítés. Most pedig, miután látja a dolgozó a VlP-sátrak- ra kiakasztott táblát - „Csak meghívottaknak!” - két dologra gondolhat. Az egyik, hogy egyenlőség van, de vannak egyenlőbbek, másrészt, hogy itt a helyi oligarchák köszönik meg a nagy politikusoknak a közpénzből nekik juttatott milliókat, tízmilliókat. Számszakilag alátámasztotta Bogár László közgazdász professzor, egyetemi tanár, hogyan is érezheti magát a keményen dolgozó kisember! Kimutatta: már a hetvenes években, reálértéken mérve magasabb volt a dolgozók jövedelme a jelenleginél! TOLDI KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY A rendszer- váltás előtt elsősorban kenyeret ka- pottamelós. W TOLDI KÁLMÁN jfe Ilyenkor, nyáron, különösen a csúcsokat döntő kánikula idején gyakoribb a baleset vagy a tragédia, mint az év más szakában. Egy ember elvesztése is nagy fájdalom a rokonságnak, az ismerősöknek, hátha még egy teljes család marad az úttesten élettelenül egy karambol során! Ezen belül is felerősödik bennünk a megütközés, ha arról kapunk hírt, hogy ártatlan gyermekek az áldozatok a strand medencéjében, az égő lakásban, de azt is megéltük már, hogy a fel-felsíró bébit halálra verte éjszaka a kocsmából hazatérő apa, mert idegesítette a csöppség hangja. Úgyszintén elszorult a szívünk, amikor arról értesültünk, hogy megyénk egyik településén egy kislányt csaknem rabként zártak be a lakás piszkos helyiségébe, ott tartották étlen-szomjan, míg a többi négy csemete szaladgált az udvaron. A forróság, különösen ha szűnni nem akaró anyagi, megélhetési gondok, netán gyógyíthatatlan betegségek is tetézik, bizony elvonja az emberek figyelmét az elővigyázatosságtól, és máris megérkezik a kritikus helyzet, ami a tragédiák előszobája. Ám nem mindig efféle nehézségek vezetnek a jóvátehetetlen bajhoz! Ott van például annak az anyukának az esete, aki Türelmetlen volt, előzésbe kezdett. Néhány pillanat múlva mindketten holtan terültek el az országúton. megengedhette magának, hogy a családi autó mellé divatos motorbiciklit is vegyen magának. Szólt is a gyönyörű, 12 éves lányának, üljön mögé, és gázt adott a gépnek. Türelmetlen volt, előzésbe kezdett, és frontálisan ütközött egy autóval. Néhány pillanat múlva mindketten holtan terültek el az országúton. Eredetileg arról a dél-franciaországi esetről akartam írni, amikor egy nyaralni induló család Lorion környékén az út menti parkírozóban felejtette három gyermekük egyikét, s mindezt csak akkor fogták fel, amikor a rendőrség utánuk szólt vagy 150 kilométerre... Ennek a francia kislánynak szerencsére a haja szála sem görbült, de nekem feláll a szőr a hátamon az efféle felelőtlenségtől. sandor.angyal@kelet.hu
