Kelet Magyarország, 2015. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-10 / 186. szám
2015. AUGUSZTUS 10.. HÉTFŐ KELETc A félbemaradt ortodox templom FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM Pintya Geréb Piroska a,szülői ház Bözödújfalu egykor virágzó település volt, a völgyet ma vfz borítja kertjében” 2015-ben fotó: magán archívum Nem lelik nyugalmukat az elűzöttek, akik mindenhol jövevénynek érzik magukat. bözödújfalu. A helyi legendárium szerint, amikor végleg ellepte a víz a Maros megyei Bö- zödújfalut, a tavasszal érkező fecskék a fészküket keresve hetekig köröztek a víz felszínén. Ma fürdőzők ugrálnak önfeledten a vízbe, a gáton horgászok várnak kapásra, a parton pedig hétvégi házak sorakoznak. Sok víkendező talán nem is tudja, hogy az ő boldogságuk 165 család számára az otthonuk, szülőházuk elvesztését jelenti, a víz alatt ugyanis sorsok, egykor virágzó gazdaságok, boldog gyermekkori és családi alkalmak emléke nyugszik. A székelyföldi faluban egykor öt templom állt. A zsinagógát 1948-ban lebontották, a katolikus falát tavaly mosta el a víz, pedig már a megerősítését tervezték. Ferencz István erdőszentgyörgyi plébános rendszeresen fényképezte a romokat, egyedülálló képgyűjteménnyel rendelkezik a falu pusztulásáról. El akarták lopni a keresztet 1995-től szolgált Marosvásárhelyen, s amikor hazafelé, Gyergyószentmiklósra tartott, rendszeresen letért Bözödújfalu felé. Később, amikor Erdőszentgyörgyre került, a hívek között sok Újfaluról elszármazottal találkozott, akkor értette meg, mit jelentett a helyieknek a falu.- Borzasztó volt látni a templom romló állapotát, időről időre mind kevesebb látszott belőle. A csúcsáról a keresztet is el akarták lopni, mert azt feltételezték, hogy a gömbből megtudják, hol rejtették el az egyház kincseit. A keresztet sikerült megmenteni. Miután egy szakember kijavította, Erdőszentgyör- gyön állítottuk fel. Szintén ott, a templomban látható a Bözödújfaluból származó Má- ria-szobor, de sikerült megőrizni néhány padot is - magyarázta a plébános. A 625 méter hosszú és 28 méter magas völgyzáró gátat a Ceausescu-diktatúra utolsó éveiben kezdték építeni. A kitelepítések 1985-ben kezdődtek, a víz 1994-ben nyelte el végleg a falut. A lakókat főként a szomszédos településekre költöztették. Séta a faluban Szombatfalvi Anna azt mondja, azóta is megsiratja, ha eszébe jut Bözödújfalu, ahol 1951-től lakott, oda ment férjhez.- Nagyon szerettem ott élni. Csendes, összetartó falu volt - mesélte a könnyeit törölgetve a 80 éves, sötét kendős asz- szony. - Gazdálkodtunk, teheneink voltak. 1989-ben kellett elmennünk. Kezdetben arról volt szó, hogy nem vihetünk el semmit, később azonban már nem bánták, ha lebontjuk a házat. Nem is lehet elmondani, milyen borzasztó érzés volt darabjaira szedni azt, amit addigi életünkben felépítettünk. Fia, Szombatfalvi József unitárius esperes az egyik lelke a minden év augusztusának első szombatján tartott falutalálkozónak. A kopjafafalu kialakítását is ő koordinálta. A különleges faragványok egy-egy családot, házat és más épületeket jelképeznek abban a sorrendben, ahogyan a valóságban is álltak. Az egyik oldalukon a házszám és a lakos neve, a másikon pedig a készítő kézjegye olvasható. Az esperessel, akit saját bevallása szerint minden házhoz fűz valamilyen emlék, a falu alsó felében kezdtük sétánkat.- Simó Józsefet idős és szellemes embernek ismertem. Gyakran állt a kicsi kapuban. Egy alkalommal a keresztapámat kérték meg, hogy vigyen le lovas fogattal egy kommunista szervezőt Szentgyörgyre az orvoshoz. Mire azonban odaértek, a férfi elhunyt, így az orvostól hazaindultak. Simó Józsi bácsi akkor is a kapuban állt, amikor visszaért a faluba. Miután a keresztapám elmondta neki, mi történt, így szólt: „Te, János, estig még forduljál vagy hármat!”. Ilyen szellemeseket mondott - magyarázta széles derűvel az arcán. Félig készült el A második kopjafánál, amit magyar nemzeti színű szalaggal kötöttek át, Farkas Géza neve olvasható. Ő volt a falu Az emlékhely FOTÓK: SZZSL Pintya Geréb Piroska (balra) az egykori virágoskertjükben ülve 2014 húsvétján, akkor még állt a katolikus templom tornya fotó: magánarchívum mészárosa. Az istentiszteleten tekintélyesen beszélő ősz hajú esperes, aki időközben ingujjra vetkőzött, azt mondta, a gyerekek nagyon szerették Géza bácsit. A nagy ünnepeken mindig disznót vágtak, flekként sütöttek. A gyerekeknek pedig egy lejért adták a zsíros kenyeret. Az esperes még be sem fejezte az előző történetet, amikor Farkas Ferenc, a keresztapja portájára mutatott. - A felesége, Flóra néni született román asszony volt. Én már nagy gyerek voltam, amikor megtudtam. Nagyon szépen beszélt magyarul, nem volt téma, hogy ki nem magyar közöttünk. Látja, ez volt érdekes ebben a faluban, hogy nem tartottuk számon, ki melyik templomba jár, és milyen származású. Közben az ortodox templom is szóba került: 1939-ben kezdték építeni. Egy idő után viszont elfogyott a pénz, s félkész állapotban maradt az építmény. Ennek híre messzire jutott. A teherbe ejtett leányra mondták, hogy „úgy járt, mint az újfalusi román templom: félig felcsinálták, s úgy hagyták.” A szólást azóta is őrzi a népnyelv. „Molnár” Dénes A Küsmöd-pataknál, ahol szélesebbre nyílik az utca a kopjafák között, sietve szólít magához az esperes, aki az ő házukat jelképező kopjafánál arról beszélt, hogyan lépett Isten szolgálatába. Kulák gyermek volt, sokat dolgozott a földeken. Bözödújfaluban járta az első négy osztályt, utána Bözö- dön, majd Erdőszentgyörgyön tanult. Nem készült egyházi pályára, ám gyermekkorában, amikor késett a lelkész, gyakran felment a szószékre, s prédikált az asszonyoknak. Szeretett templomba járni, a katolikus templomban unitáriusként is sokat ministrált. 12. osztályos korában már tudta, teológiára fog járni. Azóta pedig 40 évet szolgált. „Engem el nem visztek” Pintya Geréb Piroska szülői háza közvetlenül a katolikus templommal szemben állt. Ott volt elsőáldozó, ott tartották az esküvőjét. - Az iskolában tartották a gyűléseket, az erdőszentgyörgyi önkormányzattól jöttek ki, és megmondták: el kell menni! Édesapám - Isten nyugtassa! - úgy fogalmazott, „engem innen el nem visztek, ha a vizet rám engeditek, akkor se”. Szörnyű volt látni, hogy egyre emelkedik a víz. A házunk magasan volt, nem gondoltuk, hogy addig feljön, ezért nem bontottuk el. 1989 júniusára viszont körbefogta a házat a víz. Az utolsó pillanatban tutajról bontottuk, mi mentünk el utoljára. Édesapám már nem érte meg. 1989. november 25-én költöztünk, egy hónapra rá pedig lelőtték Ceaucescut. Nagy kertjük volt, jószágokat neveltek. - Itt mindenki dolgozott, ezért megéltek az emberek. Színes közösségi életet éltünk, nem azt néztük, ki magyar, zsidó, vagy cigány, ezért örülünk egymásnak a falu találkozón is. Kezdetben nem volt itt a politika, nem úgy, mint most - tette hozzá utalva arra, hogy a mostani találkozón jelen Mára kinőtte magát a falutalálkozó A falutalálkozó ötlete Sükösd Árpád Bözödújfaluból elszármazott vállalkozó fejéből pattant ki. Negyven évvel ezelőtt disszidált Bécsbe, ahol vállalkozóként találta meg boldogulását.- Hosszú évekig nem térhettem haza. A forradalom után, amikor pedig már jöhettem volna, nem volt hová hazalátogatnom. Kezdetben csak a kortársaimmal találkoztunk, a katolikus templomhoz tartozó papi laknál jöttünk össze, később, mikor emelkedett a víz, kiszorultunk onnan. Ebből nőtte ki magát a falutalálkozó - idézte fel. Az emlékhely 1995- ben készült el Sükösd Árpád támogatásával, a siratófal az egykori házakból megmentett elemekből épült fel. Itt áll az első világháborús emlékmű is, amit 1996-ban emeltek ki a vízből. Az idei találkozón avatták és szentelték fel a kopjafafalut, amit a Kárpát-medencében élő fafaragók készítettek el. Szerették volna a vízben álló templom tornyát is megmenteni, tavaly júniusban azonban leomlott. A tervek között szerepel a visszaépítése, erre már gyűjtenek, és még nem tudni, hogy a régi helyén, vagy a domboldalon húznák-e fel. Sükösd Árpád nemesnek tartja a kezdeményezést, de úgy véli, az már nem az egykori bözödújfalusiaké lesz, az övéké ugyanis a vízbe veszett. SZABÓ ZSOLT LÁSZLÓ zsolt.szaboianaplo.hu Bözödújfaluban türelmesek voltak az emberek egymással. SZOMBATFALVI JÓZSEF voltak a magyar kormány képviselői is. Arról, hogy miért volt szükség az elárasztásra, annyi magyarázatot kaptunk, ahány emberrel beszéltünk. Az Erdőszentgyörgyön élő asszony azt mondta, arról beszéltek nekik, hogy a dicsőszentmártoni erőmű vízellátása miatt van szükség a tározóra, illetve, hogy a pusztító árvizektől megvédjék a Küsmöd és Kisküküllő menti falvakat. De szerinte egy támfallal megmenthető lett volna a falu. Erről beszélt nemrégiben a Maros vízgazdálkodási rendszer korábbi elnöke is, ám hozzátette, az akkori párt- és államvezetőknek nem fűződött érdeke a falu megmentéséhez. Akad, aki úgy véli, ha románok lakták volna a falut, nem jutott volna erre a sorsra. Az viszont nem fér a székely fejekbe, hogy a román forradalom után miért nem történt semmi. Az évenkénti falutalálkozóra érkezők azóta is a fészküket keresik a Küsmöd völgyében. Az otthonuk hiányában azonban legfeljebb a régi szomszédokat, iskolatársakat, ismerősöket találják. Pintya Geréb Piroska szerint ez olyan öröm, amit csak az ismer, akinek a szülőháza, az ifjúság és a mindennapos küzdés emlékeivel a víz alatt nyugszik. ha a vizet rám engedik,
