Kelet Magyarország, 2015. július (72. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-20 / 168. szám
2015. JÚLIUS 20., HÉTFŐ Magáénak érzi a Tapintható város makettet, mindennap ellenőrzi, s |ó érzés fogja el, amikor a templomtornyokhoz ér FOTÓ: SIPEKI PÉTER Interjú: Nemes-Nagy Tündével, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége újraválasztott elnökségi tagjával, megyei egyesületi elnökkel Le vagyunk maradva! Beszélgető- JV ■ partner Herczku ^r. ^ Tünde ^ L á 1 Fura szerzet. Vele egyetlen találkozás is lebontja a belső falakat. Úgy mondja, empatikusab- bak leszünk a többi csodabogárra. Én úgy látom, átitat minket nyitottsággal. Mutatja, hogyan fókuszálj a világra, a környezetre, bízz az emberek jóságában. Rávezet, hogy szeretettel gondoljunk arra, amink van. És ez jó. Talán tudja is, hogy mellette egyszer csak rányitjuk a szemünket saját magunkra. Nemes-Nagy Tünde fura- sága ott érhető tetten, hogy a kezével olvas, és csukott szemmel is tud közlekedni. Máskülönben ízig-vérig civil. Nemrégiben választották újra egyesületi elnöknek, májustól új feladatkörökkel, második ciklusban dolgozik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökségi tagjaként. Látása most 3 százalékos. De csak az egyik szemére. Tandemmel körbetekerni a Balatont. Annyira jellemző ez a látássérült körben szokatlan vállalkozás, nem is érdemes másként bemutatni Téged. NEMES-NAGY TÜNDE: Nem szeretek elzárkózva élni, hiszen nyitott vagyok és kíváncsi. Extrovertált személyiségem van. Érdekel, mi van körülöttem. Tudom a korlátáimat, merthogy zöld hályogos vagyok. Nem ugrálok, nem futkorászok, 3 kg felett nem emelek súlyokat. Minden sportágat, ami a látássérülteknek új, igyekszem kipróbálni. A technikai fejlesztéseket is kedvelem. Nagy kedvencem az iPhone hangoskönyvolvasó alkalmazása. Rengeteg könyvet hallgatok, míg ingázom Budapest és Nyíregyháza között. Egy út, egy könyv. Belegondolva a vasútállomás és a főváros forgatagába, külön kalandregény lehet jönni-men- ni úgy, hogy közben alig látsz valamit. NEMES-NAGY TÜNDE: Aki Budapesten nap mint nap közlekedik, azelőtt tényleg le a kalappal! Két évvel ezelőtt majdnem megvakultam. Magas volt a szemnyomásom, műteni kellett. Megtanultam fehér bottal, vakon közlekedni. Csak magadra hagyatkozhatsz. Vannak hangok, kezedben a bot. Nagyon-nagyon koncentrálni kell. Biztos, hogy a járdán járok? Nem léptem le az útra? Lehet, jön egy lépcső. Egy lesz? Vagy kettő? Mi van, ha felverték a járdát? Mindent ki kell tapintani nagyon-nagyon aprólékosan, egy bejáratott útvonalon. Azt tanultam meg. Nagy dolog, és az elején fárasztó is. Minden utat ki kell tapasztalni. Otthonról a munkahelyig, az állomásig. Csakhogy hiába megyek ki oda beszélő busszal, és találok le a vakvezető sávon az aluljáróba, a vonatomhoz már nem jutok el, ha a sötétben a sárga csík évről évre nincs újrafestve. Ha a folytonosság megszűnik, az nagyon rossz. Ilyenkor írsz. Illetve állandóan írsz. Véleményt, javaslatot, ajánlást, és ha nagy közömbösség van, akkor dörgedelmes levelet. Szerinted meddig bukdácsolunk az akadálymentesítésben? NEMES-NAGY TÜNDE: Könyörögni, könyörögni, könyörögni. Az ügy középen áll, még nem lendült sehova. Sokat teszünk azért, hogy mozduljon, de még sok van hátra. Minden nap így telik. Szemléletformáló foglalkozás, falunap, iskola, nyugdíjasklubok, egészség- ügyi dolgozók, főiskolások. Mindenkinek elmondjuk, kik vagyunk, hogyan élünk, mit kell rólunk tudni, hova mehetünk tanulni, milyen munkaesélyeink vannak? Persze mindig úgy érzem, hogy nem érjük magunkat utol. Le vagyunk maradva. Mert van egy réteg, aki befogadó, és van a másik, aki azt gondolja: Sajnállak! Nem is fogjuk magunkat utolérni. Onnan gondolom ezt, hogy a cégek többsége nem alkalmazna egy látássérültet. Pedig ez nem egy világbajnok dolog! A segítséget adod, nem pedig kapod. Ebben kellenek a jó partnerek? NEMES-NAGY TÜNDE: Alapból érzem, hogy nekem mindig segíteni kell. Születésem óta látássérült vagyok. Budapestre jártam a vakok iskolájába. Minimális volt az osztálylétszám, hét ember. Mindenki teljesen vak volt, csak én láttam. Ezért, ami elgurult, leesett, felvettem, mindig én segítettem. De hát ilyen vagyok, egyértelmű a szociális érzékenységem. Úgy vagyok a segítségnyújtással, hogy a vakok, alig látók, gyengén látók problémája az én problémám is. Hivatalos ügyintézésnél mi nem látjuk kitölteni a papírokat. Egy beszélő vérnyomás- mérőért a tagtársaknak már nem kell Budapestre utazniuk, mert elhozom nekik, hisz én könnyebben utazom. Szeretem Nyíregyházát! Itthon szépen fejlődik az akadálymentesítés. Vannak beszélő buszok, taktilis (érzékelhető útburkolatú) átkelőhelyek, vakvezető sávok, Braille-fel- iratok az épületekben, információs táblák, hangos térképek, beszélő sorszámosztók, jelzőlámpák. De még mindig nincs elegendő. - Én nagyon szeretem Nyíregyházát. Mindenféle szempontból. Itt születtem 1971-ben, tősgyökeres vagyok. Inkább ingázok a férjem és a munkahelyem révén, de én nehezen válnék meg ettől a várostól - vallotta be Nemes-Nagy Tünde. - Ma reggel is, amikor a Kossuth téren megláttam a templom két tornyát, felsóhajtottam: Itthon vagyok! Amikor felvillannak a tornyok, nagyon jó érzés fog el. Nemes-Nagy Tünde Foglalkozás: Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete elnök: Munkáltatói jogok, adminisztráció, ügyfélszolgálat, érdekképviselet, kommunikáció kifelé, a tagokkal való kapcsolattartás, média Gyermekei: Felnőttek, egészségesek, 25 éves fia készenléti rendőr, 22 éves lánya szülésznőnek tanul. Nagyon büszke rájuk, mert ők is szép hivatást választottak. Végzettségei: listája folyamatosan bővül: Sikerrel elvégezte a szociális gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző, az érdekvédelmi tanácsadó és az Egyenlő Bánásmód Hatóság képzéseit, ősztől mediációt, konfliktuskezelést tanul. Hazai Braille-kultúra, oktatás, ifjúságügy Az a tempó, amitő diktál, még galoppnak sem mondható. Mindig végigviszi, amit elhatároz. nyíregyháza. Sok ötlete van, s egy országos érdekképviselet oszlopos tagja. Nemes-Nagy Tünde Budapesten, a hazai szintű érdek-képviseleti munkájában is gyakran hangoztatja, hogy a látássérült ember egyéni szükségletek alapján működik.- Az országos elnökségbe májusi újraválasztásom óta az oktatás, ifjúságügy és a Braille-kultúra ügyében képviselem a magyar látássérülteket. Nagyon szeretem ezeket a területeket. Budapesten élő férjem is elfogadta ezt, úgyhogy hol távmunkában, hol itthon dolgozom. Olyan gárdám van itthon, Nyíregyházán, hogy velük meg tudom ezt oldani, maximálisan megbízom a vezetőségemben, a munkatársaimban. Megmozdulni vakon? Úristen!- Végtelenül egyszerű bárkit meggyőzni arról, milyen érzés (alkalmilag) vaknak lenni. Kell hozzá egy szemtakaró, fehér bot, és indulás sétálni. Olyankor beszédesek a visz- szajelzések: De hát lejt a járda! Úristen! Nekem itt meg kell mozdulni? így? Az országban van 80 ezer látássérült. Az 80 ezer egyéni szükséglet. Mindenkinek saját problémája van. Ennek könnyítésében - és egyébként is - szeretem végigvinni az ötleteimet, mert ki akarom próbálni. Örök optimista vagyok, ezért nincs előttem lehetetlen. Addig megyek, amíg nem sikerül. Önkéntesek segítik Felbukkan a megye kistelepülésein, jubileumokat ünnepel, előadásokat tart, két felnőtt gyermekét is mozgósítja, és sosem látszik fáradtnak!- A megye nagyobb járásaiban is jelen kell legyünk. Fehérgyarmatra, Mátészalkára szeretek menni, nagyon jó segítőim vannak. Szórádi Bálint és Mikes Miklósné Malvin, Szálkán a Deme házaspár. Ők mindent elintéznek. Annyira, hogy onnan jön hozzánk a legkevesebb ügyfél. Vannak önkéntes látássérültek Kisvárdán, Nyírbátorban, Vásárosnaményban is. Tartják a mindennapi kapcsolatot a többiekkel, és ha program van, kellek, akkor én is tudok szelektálni. km-ht A látássérült gyerekek szüleit is segíteni kell nyíregyháza. Elgondolkodtató, hogy megyénkben viszonylag sok látássérült, vagy kapcsolt fogyatékosságokkal élő gyermek van. A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete elnöksége ezért szorgalmazza, hogy fórumot teremt a szülőknek a szakemberekkel való konzultációra, alkalmat, hogy közösségi programokon adhassák át, vagy mondhassák el tapasztalataikat. Az első szülői fórumot július 29-én 10 órától tartják, melyre az egyesület székhelyén, az Országzászló tér 8. szám második emeletén azokat is várják, akik a téma iránt érdeklődnek. KM
