Kelet Magyarország, 2015. június (72. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-01 / 126. szám
2015. JÚNIUSI., HÉTFŐ KELET Tollpróba s •*£f* Tomku Kinga Pillanatnyi élet Elmúlás-illattal jönnek az álmaim - zuhannak, akár a falevelek, akár az eső, mert ők tudják, csak ők, hogy zuhanni kell. mert mást nem lehet. Lélegzetem a múltat szaggatja ki belőlem, és mire felébredek, már nincsenek tegnapok. Az ébredés olyan, akár a születés, vagy az első lélegzetvétel, vagy az a pillanat, amikor indulni kell és menni, menni önmagunk elől, míg meg nem találjuk, akit elhagyni akarunk. Pillanatnyi élet az enyém, talán nem is valóság. Éjjelente meghal, aki voltam, hogy reggel majd új életre szülessen - aki vagyok, így magam sem ismerem. Kóródi László Kocogjunk! Az erdőszéli sétányon egy pocakos öregúr kocogott, mögötte egy ifjú pár vidáman kocogva kacagott. Az öregúr magával vitte a termetes pocakot, .Enyém vagy úgyis!” - mormolta, és ő is kacagott. Eltelt vagy két hónap és ugyanott futottak, kacagva, kocogva előrébb jutottak. Megállt az ifjú pár, látván, egy vakond túr, mire ők eszméltek, eltűnt az öreg úr. Egy hét múlva fáradtan (bár volt rajtuk félálom), kocogni indultak ismét a sétányon. Megálltak pihenni ott, hol a vakond túr, s kacagva futott el mellettük egy csinos öreg úr. Öröklött harc: a férfivá válás napja „Azötlikfel bennem, hogy vajon érdemes volt-e felkelni ma reggel...” tollpróba. Újra egy nap, melyet túl kell élni ebben a családnak nevezett csoportosulásban. Johnny érezte, hogy ő más, másképpen gondolkodik, másabbak az erkölcsi értékei, különbözik, ezért kínozzák őt. Nem szó szerint, elvégre fenn kell tartani a normalitás látszatát, különben túl feltűnővé válna a kínzása és a finomnak szánt megjegyzések. A jókor jó helyen elkövetett kisebb kegyetlenkedések könnyebben leleplezhetőek.- Hé, lúzer, gyere, csókold meg a cipőm talpát! Mondd csak, Ricsi, hogy bírod ki ezt a kis mocskot, hogy még te is fuvarozod? - Max a bátyám, Richárd legjobb barátja, egyben a szenvedésem fő oka. Az én saját bejáratú inkvizí- torom.- Mi van seggfej, megint nem vetted be a gyógyszered? Megpróbálom csendben úgy elviselni, mintha r nem is létezne sem Max, sem a többi legalább húsz kisebbségi komplexusos vadmarha, aki tönkre teszi a gimis éveimet.- Halljátok, fiúk, ez a marha néha már megint süketet játszik. Nyissuk ki a fülét, hogy meghallja végre, amit mondunk. Erre persze csak egyetlen reakciójuk lehetett a kitörő hahota. Istenem, legalább még tíz perc van az első óráig, amin végre el tudok bújni előlük, úgyhogy az egyetlen lehetőséget választom: olvasni kezdek, így egy időre békén hagynak, legalábbis így ment ez általában. De ma nem, és ez megváltoztatta az egész sorsomat.- Na, azt már nem, te agyatlan kis senkiházi, ezt nem engedem meg többé, nem véd meg a rohadt kis könyved! - ezzel odajött és elkezdett lökdösődni.- Max, kérlek, hagyj békén!- Még nyalizz, te nyomo- ronc! Légy végre férfi! Ricsi, most húgod vagy öcséd van?- Nem tudom. Nézd meg,- Max, kérlek, hagyj békén, hisz még a közeledben sem voltam! Ne csináld ezt!- Késő van, fiú, ezt már nem úszód meg! Add ide azt a rohadt, büdös könyvet! Tudtam, csak egyféleképpen menekülhetek ebből a helyzetből, mégpedig úgy, ha sikerül észrevétlenül elraknom a könyvet. Meg is próbálom, amíg beszélünk. A lehető legóvatosabban, mivel könyvtári könyv, és így az egyetlen helyről is kitiltanak, ahol otthon érezhetem magam. De ez a próbálkozásom is kudarcba fullad, amikor Max kikapja a kezemből.- De Max, kérlek, add visz- sza, az egy könyvtári könyv és nagyon sokba kerül!- Ez a te bajod, seggfej. Gyorsan, Ricsi, kapd el!- dobja oda a testkacagva visszadobja Maxnak.- Ne, fiúk, most már hagyjátok abba, kérlek!- Bolond vagy Johnny? Most kezd érdekessé válni.- Ricsi, legalább te hagyd abba, az tényleg nagyon drága könyv!- Hoppá! Ricsi ez túl hosszú volt, bele a pocsolyába. Ezután minden olyan gyorsan történik. Amikor meglátom, hogy a könyv már menthetetlen, mintha kinyílna bennem egy eddig számomra is ismeretlen rész. Egyszerűen képtelen vagyok lehiggadni. Idegen emlékek és érzések zúdulnak az agyamra. Közben Maxra támadtok egy óriási és nagyon gyors jobb horoggal. ha érdekel.- Igazad van, lássuk csak, mit olvas ez a kis nyomi! Reagálni sincs ideje, amikor a térdemmel gyomorszájon rúgom, utána A szerző, Lakatos Ignác a tuzséri „Legyél te a telep csillaga! ” tehetségkutató verseny vers- és prózafró kategóriájának győztese FOTÓ: Z0MB0R SZABOLCS pedig orrnyergen, ájultan dől el és orra-szája vérzik. Valami földöntúli nyugalommal veszem ki a pocsolyából a könyvet. Tudom, hogy ez a nap megváltoztatja az életemet. Ekkor ébrednek rá a többiek, hogy mi is történt. Max, az egész suli legjobb bunyósa a földön fekszik ájultan, miután velem, az iskola a legnagyobb lúzerével ösz- szeverekedett. Ránézek a könyvre és elszorul a szívem. Az ötlik fel bennem, hogy vajon érdemes volt-e felkelni ma reggel. Nem. Mégsem tudom sajnálni, hogy kiálltam magamért. Végre férfi lettem. LAKATOS IGNÁC „A néma csöndben az egyik néni odaszólt a mellette ülőnek...” ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK Pletyka, avagy egy délután a rendelőben tollpróba. Egy influenzás délutánon a község orvosi rendelője tömve volt betegekkel. A néma csöndben az egyik néni odaszólt a mellette ülőnek.- Te, Pista! A macskám tegnap fent maradt a fán. Nem mert lejönni. Tudod, mit csinált az a tökfej Bak Feri? Felhajított egy követ, azzal akarta leszedni. Pistát meglökte a mellette ülő Terka néni.- Mit mond Matild? - kérdezte kíváncsian.- A Bak Feri tegnap felkergette a macskáját a fára. Aztán meg le akarta szedni a légpuskájával.- Jézusom! Hallod, mit csinált a Bak Feri? - adta tovább Terka néni a mellette ülő Sanyi bácsinak. - Megölte a Matild macskáját.- De miért?- Nem tudom. Állítólag jól beivott, és dühöngött.- Ki ivott be? - kérdezte a sarokban ülő Károly bácsi.- A Bak Feri. Azt mondta a Terka, hogy kihívták hozzá a rendőrséget. Három nyomozó jött ki. A fiam látta is, amint bilincsbe verték a Ferit.- Mit történt? - kíváncsiskodott a Károly bácsi mellett kuporgó Gyuri bácsi.- Ha jól értettem, hat nyomozó jött a Terkához, mert megöltek valakit.- A Terkához?- Igen, de tán’ már megvan a tettes. A Bak Feri látott valamit.- A Terkának megölték a nővérét - újságolta tovább Gyuri bácsi.- De hisz’ a Terkának nincs is nővére! - közölte a pad szélén ülő Éva néni.- Akkor a húgát. Nyolc késszúrást találtak benne.- Atyaúristen!- Mi van, Évám? - érdeklődött Gizi néni is.- A Terkát valaki hatszor nyakon szúrta.- De hát a Terka itt ül a rendelőben!- Hát, mert most jött biztos kontrollra a nyakával, Gizi, te nagyon buta... FECSKE LÁSZLÓ Szeretnéd, ha elolvasnák az írásaidat? tollpróba. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Szeretnéd, ha mások is elolvasnák, amit papírra vetsz? Eddig nem volt lehetőséged a bemutatkozásra? No, akkor a Kelet-Magyarország Tollpró- ba-oldalát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, menynyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat (maximum 3000 karakteres terjedelemben) az alexandra. csaki@kelet.hu e-mail címre. Az írásokat nemcsak az újságban, hanem a Kelet-Magyarország online felületén, a kelet, hu-n is megjelentetjük. KM Sepsi Sándor Valamit tenni kéne Valamit tenni kéne, olyat, aminek soha nincs vége, amitől a hit örökre megmarad, amit sok ember a szívébe fogad. Valamit mondani kéne, a rosszból átváltani szépre, szavakkal adni új erőt, egy életen át áldani a Teremtőt. Valamit írni kéne, amitől a szívekben lesz béke, amitől az érzések újra léteznek, amit sokan magukénak éreznek. Valamit álmodni kéne, olyat, ami valóra válik végre, amitől nyárrá változik a tél, s ami meghalt, újra él. Valamit adni kéne, nem kérni semmit cserébe, igen, adni jó szívvel, és a hálát nem fogadni el. Kvízmegiejlés Fehérgyarmat nyári rendezvénye, honfoglalás kori mindennapok, étetek, harcmodor bemutatásával. c) Gyarmati Vigasságok Mese a tolvaj macskáról és az elcsent tejszínről „Tejszínt, hogy visz, hisz az csöpög? S csak úgy menni a vásárba, macskának az bíz’ nem járja!” TOLLPRÓBA. Hajdanában, danában, dédnagyanyám pajtájában két kis macska tengett-lengett, kergetőzött, pihengetett. Tarka farkú Cicka Micka, egyik nap nagy lustálkodva a párjához ígyen szóla:- Édes kedves Cirmos Morcos, légy értem egy kicsit dolgos! Ma épp vásár van a téren, finom tejszín kéne nékem. Úgy megkívánta a gyomrom, csak úgy sajog bélé minden mancsom. Menj el, kedves, értem tedd meg, csak egy kicsit, pár nyeletet! Csak, hogy becsapjam véle szívemet, tejszínt nyalogatnék, s gondolnék belőle hegyeket! ígyen durmolt, dorombolt, hízelegve sompolygott. Szegény Cirmos, mit tehetett, morcos volt, de azért elment. A hosz- szú úton mérgelődött.- Tejszínt, hogy visz, hisz az csöpög? S csak úgy menni a vásárba, macskának az bíz’ nem járja! De mit tehetett, gondja lészen, tejszínt, ha visz is, mibe férjen? így kullogott a vásárba, sátrak között sompolyogva. Ám de hamar megtalálta, ifjú asszony kiabálta:- Itt a tej! Friss a tej! Sajtot, vajat enni kell! S kínálta mind rendre, sorra, túrót, tejfölt hamar- jába. Bizony, vitték, nem is vártak, ez csuporba, amaz tálba. Nézte Cirmos nagy morcosán:- Hogy bolha csípné meg mind nyomban! Elviszik, bíz’ el, úgy látom! Tejszín nélkül marad párom! S ugrott, szökkent a fürge kandúr, mígnem asztal alá lapult. Kivárta ott szépen, csendben, hogy valaki tejszínt kérjen. Jött is hamar egy leányka, kicsi csuprát odatartva. Cirmos csak épp erre vára. Kicsi csupor mikor megtelt, asztalra ő fel is szö- kellt. Edénykére rája csapva szaladt, mintha ott se volna. Otthon Micka nyalogatta, gyakran Morcost is kínálta. De néki bizony nem kellett. Mindig azt a kislányt látta, ijedt arccal nézett rája. Könny csillant meg a szemében. Egy macska is tolvaj lészen? Nem is bírta lelke soká, kapta a csuprot, félig volt már. Sietett vissza a vásárra, tejesasszonyt még ott találja. Éppen időben, hisz már pakolt, selymes léptekkel hozzá osont. Édénykét letéve szaladt is volna, hogyha az asz- szonyka meg nem szólítja:- Talán nem ízlett a tejszín? - kérdezte szigorú arccal.- Mit tagadjam - szeppent meg a kandúr -, a páromnak ízlett, de nékem egy falat se kellett. Oly savanyú volt a kedvem, nem kívántam illatát sem.- Talán csak a lelked tette savanyúvá! Na, tessék - tett elébe egy pici tálkát mosolyogva -, hátha ez már ízleni fog. Még az illata is csábítóbb. És legközelebb, ha majd erre jársz, sose restellj kérni, ha már lopni van merszed! Nagy teher az lelkednek, hidd el, melyben nem csak a tej, de az életed is megsavanyodik. Cirmos Morcos, miután tisztára nyalta a tányért és a bundáját, az asszonyra nézett, hosszú bajszát meg-megtörölgetve.- Cserébe pedig - folytatta az asszony -, hisz ingyen mégse adhatom, kamrámba időnként ellátogattok, s az egereket szépen rendre tanítjátok. Sajtomra többé ne fájjon foguk, ez lesz majd ottan a ti dolgotok. Most pedig eredj, s vidd e kis csuprot, amíg nálam szolgáltok, belőle soha ki ne fogyjatok. Mancsot adott Cirmos rája, és sietett haza, hisz várta párja. Otthon aztán a tejszín, az volt még a csuda finom! Nem is fanyalodott többé rája, hogy ő lopjon más kárára. így volt bizony, így ha mondom, s boldogan éltek, úgy gondolom. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET Otthon aztán a tejszín, az volt még a csuda finom!
