Kelet Magyarország, 2015. május (72. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-02 / 102. szám

2015. MÁJUS 2., SZOMBAT KEHI Iihii iitiji éÉ _ r~7 Forunt/Tollproba 7 A fehérgyarmati öregdiákok a Szamos étterem előtt fotó: molnár károly Hatvan év után találkoztak Olvasóink írják Immár nekik van szükségük ránk Valójában mit is jelent a szó: édesanya? Vannak, akik nem igazán tudják kimutatni az érzéseiket, de ott, legbelül, a szívükben bizony ők is ünnepük őket, kiknek egykor kis kezünket a kezeikbe tettük. Oly’ féltőn, erősen ka­paszkodtunk az anyai kézbe, mintha az egész világ benne lenne. Jól esett minden si- mogatásuk, intő, dorgáló sza­vaikban a féltés és a szeretet egyszerre volt jelen. Mi gyer­mekek, megfogjuk-e most a megfáradt, ráncos kezet, amely a sok munkától durva és kérges lett? Velük vagyunk akkor is, ha betegségbe esnek, ha már nem úgy em­lékeznek vissza a dolgokra, mint régen? Ott vagyunk-e, amikor simogatásra, ölelésre, jó szóra és törődésre vágy­nak? Sokszor annyi mindenre jut időnk, csak éppen rájuk nem. Kifogásokat gyártunk, szabadkozunk, ritkán jutunk el hozzájuk, nem értékel­jük kellően azt, hogy még van, aki haza vár minket szíve minden szeretetével. Ha tehetjük, öleljük át őket minden nap, fogjuk meg az értünk oly sokat dolgozott, fáradt kezeket! És ne feledjük viszonozni a nagymamák­nak sem azt a szeretet, amit tőlük kaptunk. Azoknak az édesanyáknak, nagymamák­nak, akik már nem lehetnek velünk, a temetőkertekben fejezhetjük ki szeretetünket és nagyra értékelésünket, pár szál virággal. Az édesanya szó az én olvasatomban az életet, a szívet, a lelket foglal­ja magában. Szeressük, óvjuk őket, amíg csak megtehetjük! VIRÁNYINÉ PARAGH KATALIN, SZAMOSSZEG A második világháború kezdetén az 5800 lelkes Fe­hérgyarmaton közel hatvan leány illetve fiú született, s kezdte el elemi iskolai tanulmányait 1947 őszén. Az 1954/55-ös tanévben 28 leány és 29 fiű búcsúzott a Fehérgyarmati Állami Általános Iskola végzőse­Munkássága és emléke tovább él A közelmúltban elhunyt Juha István az egykori 4-es számú Építőipari Technikum­ból indult el az egyetemre Nyíregyházáról, 5 év múlva építészmérnök lett. Kez­dőként egyből „mély vízbe dobták”, hiszen a Tsz Beru­házási Iroda főmérnöke lett. Ekkoriban épültek a mezőgaz­dasági termelő szövetkezetek különböző létesítményei az iroda koordinálásával. Pista maga köré „gyűjtötte” a volt technikus iskolatársait, és „ki­nevelődött” egy ambiciózus műszaki ellenőri garnitúra. ként. Hatvan évvel később, a napokban találkoztak egymással újra az egykori diákok a fehérgyarmati Sza­mos étteremben. Egykori tanáraik közül már csak Tóth Lászlóné (a lányok osztályfőnöke) él, sajnos sok osztálytárs is elhalálo­zott már. A Budapesten élő Számtalan mezőgazdasági tsz építmény tervezéséhez kellett a főmérnök úr véleménye, egyik-másik egyenesen az ő „nevét viselte”. Tíz év után az Agrober Megyei Vállalatá­nak igazgatója, majd az Ipari Szövetkezetek Megyei Szö­vetségének főmérnökeként dolgozott. A rendszerváltás után magántervezőként szám­talan lakóház és más épület tervdokumentációját készí­tette el. Nyugdíjas éveiben is aktív maradt, de immár jutott ideje arra is, hogy a festő szenvedélyének hódolhasson. Festmények díszítik a lakása falait, bekeretezve, kedves felesége nagy örömére. Tagja osztályfőnök, Tóth László­né telefonon köszöntötte az öregdiákokat, akik jó szívvel emlékeztek vissza a közösen eltöltött diáké­vekre. A találkozó közös ebéddel és beszélgetéssel ért véget a közeli viszontlá­tás reményében. HAKLIK JÓZSEF volt a nyíregyházi Dialóg és a Körúti Nyugdíjas Klubnak. Nekem a jó barátom, egykori technikumi évfolyamtársam, főmérnökként pedig a felette­sem volt. Kedves és humoros ember volt, akit hirtelen ragadott el barátaitól, család­jától a kegyetlen halál. Mélyen együtt érzek az őt gyászoló hozzátartozókkal, feleségével, lányaival, unokáival. DOMBÓVÁRI ISTVÁN Kyűxnegfejtés Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1621-ben ide vitette, és itt őriztette a Magyar Királyi Koronát. c) Nagyecsedre Vendégsorok Angyal Sándor Fránya áfaarány Igazából örülnünk kellene annak, hogy a kormányzat végre fontolgatja és javasolni szeretné az Európában csaknem leg­magasabb élelmiszer általános forgalmi adó (áfa) csökken­tését, méghozzá egyik nemzeti eledelünk, a sertés tőkehús esetében. Az elképzelés szerint a jelenlegi 27 százalékról jövő év januárjától a hentesek és a bolti eladók már csak 5 százalék áfával terhelhetik ezt a terméket. Ennek valóban örülnünk illik, miként tette azt e lap hasábjain jó tollú kollégám. Csakhogy a hírre összevonták szemöldöküket a Baromfi Termék Tanács tagjai, merthogy a általuk előállított baromfitermékek áfakulcsa továbbra is 27 százalék maradna. Hol itt az igazság? - kérdezik a szakem­berek, hiszen szerintük és a valóságban is, a sertés és a ba­romfihús „egymást helyettesítő termékeknek” számítanak, s az egyoldalú adómérséklés komoly versenyhátrányba hozná a baromfitermékeket, rontva az ágazat jövedelme­zőségét. Feltette a kérdést magának a miniszterelnöknek is egy rádióriporter. Orbán szerint a két dolog nem megy egyszerre, azt nagyon megszenvedné a költségve­tés, ám a következő lépésben sorra kerülhet a baromfi is. Ebben is sok igazság létezik, ám ne felejtsük ki a végleges számításból, hogy a csirke még mindig a kisebb pénzű emberek eledele. Sokan tudják le a vasárnapot szárnnyal, nyakkal, farháttal vagy a levesbe rakott, szopogatható baromfilábbal. Aztán ott az a félmillió nyilvántartott cukorbeteg, nekik az orvos a csirke (vagy a nyugdíjakból megfizethetetlen halféléket) javasolja zsírtalan ételként, mivel a sertés gyorsabban rongálja az ereket. Per­sze, ha zuhanni kezd a baromfi tenyésztés, a kisebb kínálat növeli az alapárat, aminek a tetején még ott a 27-es szám... Mostanában járja a megyei városokat a kormányfő, és mindenhol milliárdokat ígér fejlesztésekre, hol többet, hol kevesebbet. Nem ártana eközben szem előtt tartani az áfa­arány problémáját... sandor.angyal@kelet.hu Az egyoldalú adó- mérséklés verseny- hátrányba hozná a baromfitermékeket, rontva az ágazat jövedelmezőségét. Együtt lenni úgy, mint a dió két fele a héjában Még tekintetemmel is óvom, vigyázom lépteit... Bodnár István Boldognak ismer Tebenned hiszek, mindenható Anyám, mennynek és földnek látható, de foghatatlan teremtőjében, ki féltucat gyermeked a háború torkolattüzébe számítás nélkül szülted, s a kitöredezett kredenc előtt esténként krisztusi lakomául a jegyre kiharcolt kenyeret szegted, melyből egérnek földre nem hullha­tott. A föld kövérségétől, az égből hulló harmattól messze volt a Te lakásod palotád énekből való. Zafír és briliáns helyett foltok és varrótűk szentelték kezed, arcodat tekenő, tűzhely, sóhaj, félelem ráncolta, uralkodók tűntek le trónjukról, és íme, dicsőségedre boldognak ismer három nemzedék. Anyámnak nehéz terhe volt... Szipogva, sírva is dalolt! Mesét mondott, beszélt hozzám: Csacskán, kedves bársony-hangján. Csodákat énekelt nekem... S ez maradt végig énekem! Jajdult, ahogy örömömben Nagyot rúgtam börtönömben. Eltűrte, mikor bántottam, Fogcsikorgó fájdalomban. Könnyek gördültek mosolyán, S könnyed simítás a hasán. Szarkáné Tóth Anikó Anyák napjára Anyák napja alkalmából köszöntelek téged, szívem titkos ablakából zeng a hálaének. Pár szál virág az ajándék, tudom, nagyon kevés, de azt is tudom, hogy ennél többet nem is remélsz. Az összes virág a világon, ha az enyém lenne, neked adnám, bár egy anya többet érdemelne. Nincs a Földön annyi rózsa, amely elég volna, elmondani ezt így, szóban egy nem kevés volna. Köszöntünk hát mindazokért, amiket tettél értünk, köszönjük, hogy itt lehetünk, köszönjük, hogy élünk! De megrótt, hogy rugdostam őt, A világra-hozó Szülőt! Az Anyát, a legszentebb Őst, Egy élethosszig küzdő Hőst! Csak hallgattam igaz szavát: A szót, az értelmét magát. Az érzelmes asszonyt: Anyám, Melegséget ontó tanyám. Édesanyám! Drága Szentem! Aranyfóliái írom versem! Főhajtással mind-mind előtt: Isteni Évák...angyali Nők! „Oly gyorsan repül az idő, s ki tudja, meddig ölelhetem még így ma­gamhoz...” tollpróba. Hosszan nézem, ölelem, csókot nyomok arcá­ra, mit azonnal letörül.- Jaj, ne már! - tiltakozik, de még három puszi követi.- Csak még egy kicsit hadd szeresselek! - mosolygok rá, s szorosan átölelem. Érzem az illatát, a haja selymessé- gét, a bőre puhaságát. Érzem, ahogy dobog a szíve. Átölel. Puszit nyom arcomra és a fü­lembe súgja: szeretlek. Arco­mat csöppnyi forróság járja át.- Én is szeretlek - súgom huncut szemébe nézve.- Még simogatást is kapsz - mondja sietve, s apró kezecs­kéjével kétszer végigsimítja arcomat, majd elégedetten nyugtázza a történteket.- Na, kaptál simogatást is. Kaptam - sóhajtom, ahogy lassan végigsimítom arcát, vállát, karját. Csípő­jén pihen meg végül a ke­zem. Ölelem, mint valami élő bölcső, enyhén ringatva, igyekezvén e meghitt pilla­natokat lelkembe vésni. Oly gyorsan repül az idő, s ki tud­ja, meddig ölelhetem még így magamhoz, meddig engedi anyai gyöngédségemet, mint valami leplet ráteríteni, beta­karni, óvni a külvilág minden rontásától. Míg én ölelem, biztonságban van, de hamar kisiklanak karjaink közül, s akkor már nincs visszaút. Nem hagyják, hogy puszilgas- suk az arcukat, időnként még talán ölelésünket is hárítják. Hamar nem lesznek gyere­kek, túl hamar. Eljön az idő, amikor már nem hallja meg a jó tanácsot, mikor féltő karom már hiá­ba ölelné, s csak az emlékek maradnak. Ezek a meghitt pillanatok, amikor még itt va­gyunk egymásnak. Újra magamhoz szorítom ölelő karjaimmal, majd egy mély sóhajjal eleresztem, hadd szaladjon. Még tekinte­temmel is óvom, vigyázom lépteit, még együtt vagyunk, mint a dió két fele a héjában. Érzem, hogy hamar elmú­lik ez az idő, s tehetetlenül hagyom majd, hogy a sors durván széttörje az aggoda­lomból szőtt burkot, s mint bábjából szabaduló pillangó, elszáll a fény felé. Oly mesz- szire, hogy ott már tekin­ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK tetemmel nem védhetem. Minden anyának ez a sorsa, s mi mégis vállaljuk minden gyermekünk születésével e küzdelmet az idővel újra és újra. Foggal, körömmel ka­paszkodva a szeretet gyön­ge fátylába, remélve, hogy nem hiába. Remélve, hogy e mostani érzés elkíséri útján, bármerre is sodorja a sors. Re­mélve, hogy e szeretet újra és újra visszahozza karjainkba, s halljuk még a szót: szeretlek. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET Pagonyt Szabó János: Anyámnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents