Kelet Magyarország, 2015. május (72. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-18 / 115. szám
2014. MÁJUS 18., HÉTFŐ Tollpróba 5 A nagymamától örökölt régi, de stabil hokedli Az élet nem áll meg, veszünk néhány mély levegőt, és minden megy tovább. tollpróba. Bútorok jön- nek-mennek, öröklődnek családról családra, így jutottam én is nagyanyám öreg hokedliéhez. Egyszerű, régi, de stabil ülőalkalmatosság, négy lába van és egy teteje. Nagyapám sokat üldögélt rajta, mikor az orosz hadifogságból hazajött, és mesélt a kegyetlen hidegről, a hányatott életről. Sok gyerek kapaszkodónak használta néhány hónapos korában, de volt kenyérsütésnél a dagasztótekenő talpa is. Nagyanyám mesélte, hogy a hét gyerekéből az első két fiú már megvolt, amikor egyik alkalommal a frissen felmázolt, sárga homokkal megszórt nyári konyhában fürösztötte a két apróságot. A tekenő a felfordított hokedlin állt, a meleg vízben pancsi- kált a két rosszcsont. Mosdószappannal tisztára súrolta őket, amikor eszébe jutott, hogy a tisztaszobában maradt a vászonkendő a törölközés- hez.- Nyugodtan legyetek, máris jövök! - intett, és fürgén igyekezett a törölközőért. A fiúcskák csendben voltak, szót fogadtak egy darabig, majd a nagyobbiknak fontos mondandója támadt.- Figyelj, súgok valamit! - mondta halkan, és közelebb csúszott testvéréhez. Abban a pillanatban lépett be nagyanyám az ajtón, és látta, hogy a két kis pulya kiloccsant a mosdóvizzel a földre, a teknő beborította őket, de a hokedli stabilan állt akkor is, mint most itt előttem, csak az idő pereg tovább nemzedékről nemzedékre... VEZSÉNÉGERZON ILONA Szeretnéd, ha mások is elolvasnák az írásaidat? NYÍREGYHÁZA. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Szeretnéd, ha mások is elolvasnák, amit papírra vetsz? Eddig nem volt lehetőséged a bemutatkozásra? No, akkor a Kelet-Magyarország Tollpróba-oldalát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat (maximum 3000 karakteres terjedelemben) az alexandra.csaki@ kelet.hu e-mail címre. Az írásokat nemcsak az újságban, hanem a Kelet-Magyarország online felületén, a kelet.hu-n is megjelentetjük. KM ■ '.A > A rendszer nyirokcsomója .a védelmet arra fogom alapozni, hogy maga hivatalosan nem is személy...” tollpróba. Amióta megteltek a fegyházak, emberekbe börtönözzük a bűnözőket. Magam is, mint megannyi munkanélküli társam, büntetés-végrehajtási intézet vagyok - nincs ebben semmi szokatlan. Nagy szolgálatot teszünk ezzel az államnak, ami hálából nem szünteti meg a nekünk folyósított havi segélyt. Körülbelül két éve szabadalmaztatták tudósaink a technikát, amivel képesek lezsugorítani az embereket. A büntetés-végrehajtás azóta megállás nélkül töpöríti a bűnözőket, akiket aztán injekcióval juttatnak a fogháznak kinevezett emberek testébe. Igazából mindenki jól jár. Nem foglalják a helyet, nem kell rájuk fűteni, odabenn mégsem fáznak, túlzottan a fehérvérsejtek sem cseszegetik őket, és immár a társadalomra sem jelentenek semmiféle veszélyt. Az igazságügyi miniszter lép- ten-nyomon Szókratészt idézi arról, hogy az emberi test börtön, én pedig még azt is vállalom, hogy belém fecskendezzenek egy pedofilt, csak hogy ki tudjam fizetni hónap végén a rezsit. Ám csakhamar háborogni kezd a testem a sok bejuttatott gazembertől. Először influenzára gyanakszom, de az orvos végül közli Börtönlázadás tört ki bennem a rossz hírt, miszerint börtönlázadás tört ki bennem.- írhatnék fel antibiotikumot - motyogja, amikor arról kérdezem, mi a teendő ilyen esetben -, de az a helyzet, hogy magának nincs egészségbiztosítása, anélkül pedig elég drága mulatság lesz.- Ezt nem értem - dadogom. - Azt hittem a TB együtt jár a segéllyel, amit... hát tudja, közfeladat-ellátásáért kapok.- Lényegében igen, de hogy is mondjam, a papír szerint ön inkább intézet, semmint személy. Ilyenformán egészségügyi biztosítása nincs, az ingatlanbiztosítás szabályai ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK vonatkoznak magára. Tudja, tűzesetek, beázás, ne adj isten, magába csap a villám.- Akkor most mit tegyek?- Hm, sokat nem tehet. Esetleg személlyé nyilváníttathatná magát, de az hosszú és kilátástalan folyamat. Maradjon ágyban, talán a láz kicsapja a testéből a lázongó rabokat. Ám a nyirokcsomóim nem bírnak el a gyilkosokkal és a pedofilokkal. A kamilla tea sem szegi a zavargók kedvét. Hamarosan csönget a postás a havi pénzemmel, de a legszívesebben a képébe vágnám: ebből aztán nem futja, hogy támogatás nélkül antibiotikumot vegyek. Amikor tovább rosszabbodik az állapotom, döntést hozok: fegyverre viszont pont elég a pénz. Veszek hát valami lopott stukkert a szomszéd kölyöktől, aki jó úton halad afelé, hogy néhány év múlva belém fecskendezzék. Símaszkot húzok és megpróbálom kirabolni a sarki gyógyszertárat. Megtörnöm a zsebeimet gyógyszerekkel, és elkezdek kihátrálni a drogériából, ám félúton a kijárat felé reszketni kezdek a láztól, és az ujjam megrántja a ravaszt. így aztán sikerül kilyukasztanom az egyik riadtan földön kuporgó vásárló koponyáját. Pénzem már nincs ügyvédre, de szerencsére az állam biztosít egyet. Próbálja megakadályozni, hogy lezsugorítsanak és beoltsanak egy munkanélkülibe.- Ne aggódjon, remek stratégiám van - nyugtat meg. - A védelmet arra fogom alapozni, hogy maga hivatalosan nem is személy. így aztán már meg sem lepődök, amikor a bíró életfogytiglani börtön helyett végül lebontásra ítél. Két felfegyverzett őr kísér az udvarra, ahol egy berregő buldózer láncon hatalmas fémgolyót lenget az arcom előtt. A súlyos inga el-vissza jár a levegőben, én pedig egészen aprónak érzem magam ettől, mintha végül mégiscsak ösz- szezsugorítottak volna. S mielőtt belém csapódna és szétlapítana a masszív fémgömb, még eszembe jut: ez hát a rendszer nyirokcsomója. KOMOR ZOLTÁN & Tomku Kinga: Hópihe Szeretnék hópihe lenni... Magasról hullani, hullani alá a mélybe, Ismeretlen, sötét mélységbe, majd csendesen rádöbbenni, hogy szép és fényes a világ, és aztán forró tenyérre hullva - kíváncsi gyermektenyérre talánúgy olvadni semmivé, oly gyorsan és puhán, hogy ne tudjam meg soha: az életem nem volt más, csak leheletkönnyű zuhanás.., Köródi László; A méhek tánca Felvette az akác menyasszony ruháját, méhecskék hadának így kínálva báját! Kis harang virágok udvarlóra várnak, mézes csókot kapnak akik arra járnak. Méh zenekar játszik édes szerenádot, hófehérben látják ők most a világot. Ropják a táncukat, megélik a szépet, otthonukba gyűjtik a finom akác mézet. Járják az erdőt, na és a legelőt, harapni lehet most a mézédes levegőt. A munkától elfárad sok méhecske teste, pihenni térnek ők, ha beköszönt az este. A karmester éjjelre leteszi a pálcát, a méh királynő lepihen, befejezi táncát. Brekegnek a békák, bólogat a nád, holnap újra szól majd a vidám szerenád. Kertünkben a nyáranyó jó nagyot kiáltott: Mólóban a tavasz! Hát ilyet ki látott?! Ünnepel a Nyírség, zenélnek a dombok, vidáman köszönnek a fehér akác lombok. Apphé: amit az emberek léleknek neveznek... Rézműves Liliána Egy ember vagy a Földön Nem eldobott kincs, mely szunnyad a hulladékban, nem gyáva gyík, melyet legyőz a futhatnékja, nem kényszerített békeszerződés, mely az álnok kígyókat védi, hanem csak egy test vagy, mely megsemmisül, ha szelleme a végzetet kéri. Barát vagy, gyermek és szülő, öregember, ráncos, őszülő. Bűneit megbánó, alázatos hívő, vagy kárhozott, lusta, léhűtő. Nem. Igazából nem tudom, mi vagy. Földönkívüli, állat, netán sóvárgó, szegény árva? Az utcán teng az életed vagy emészti a börtön? Mert bármelyik esetben sem vagy több, csak egy ____ ember a Földön, „Az emberek azt hiszik a Nazca-vonalakról, hogy azt az ő elődeik készítették.” tollpróba. - Szép életem volt. Tartalmas - mondta Frank bácsi a kórházi ágyán. - Mindent megéltem, amit egy ember kívánhat magának az életben. Elég is volt.- Ne mondd ezt, apa! -szólalt meg George, az idősebbik fiúgyermek. - Még nagyon sokáig fogsz élni.- Hagyd ezt, fiam! Mindany- nyian tudjuk, hogy nem sokáig húzom már. Nagy fájdalmaim vannak. Az ágyat körbeállták a gyermekek és az unokák, legbelül felkészülve mindenre. Valamennyien lehajtott fejjel a csempézett padlót bámulták. Imádkoztak.- Szeretlek benneteket - mondta Frank bácsi halkan, majd nagy levegőt vett, szemeit lassan lezárta, és kilehelte a lelkét. Nyugalmat érzett... végtelen nyugalmat, s az eddig ismeretlen terepre érkezvén világosságot látott. Nagy fényáradat fogadta, s a lassan kirajzolódott látványban alig tért magához. Egy kör alakú helyiségben találta magát, ahol különös lények tettek-vettek. Idegen volt itt, de mégis, valahogy ismerősnek tűnt minden.- Hendo! - szólította meg az egyik éppen felé sétáló lény. - Máris visszajöttél? Na, milyen volt? Óh, beszélek itt butaságokat, hiszen még a köztes állapotban vagy. Frank bácsi érteden arccal bámult maga elé.- Nyugodj meg! Nemsokára visszatérnek az emlékeid - az idegen óvatosan átkarolta. - Ez volt a negyedik átlépésed. Már megszokhattad volna.- Semmit nem értek abból, amit mondasz - közölte az öreg. - Mi történik?- Te Hendo vagy. Én pedig Jarek. Mi nem emberek vagyunk. Amilyen gondolkodásmódban vagy még, úgy mondom, hogy megértsd. Mi olyanok vagyunk, mint a földi embereknek az istenség. Sokan vagyunk. Mi vagyunk a galaktika láthatatlan lakói. A fajtánk Apphénak mond minket, a földi emberek pedig léleknek, csak ők nem tudják, hogy mi is az pontosan. Mi látjuk ugyan egymás jelenlétét, de rajtunk kívül senki. Világi hatalommal felruházott lények vagyunk. A létben bármire képesek. Ismerjük valamennyi galaxis bolygóit, hiszen mi teremtettük őket. Ez a mi életterünk.- Élet? - kérdezte az öreg.- Azért nevezem életnek, mert te most még így érted meg. De ha kilépsz az emberi mivoltodból, akkor már minden tiszta lesz számodra. Mi nem életnek nevezzük a létünket, mert öröktől létezünk és örökké.- Ez a hely ismerős - mondta Frank bácsi.- Sok ilyen hely van. Innen utazunk. Az úgynevezett életünk az élőlényekben leélt időtartam. Kiválasztunk egy életet, egy sorsot egy adott bolygón, s amikor a születendő lény kifejlődik, milliárdnyi jellel üzen felénk a világegyetembe. Nekünk már csak any- nyi a dolgunk, hogy a tetszőleges egyed lelkének helyét elfoglaljuk, és leéljük benne azt a korlátolt életet, amit a halandók ismernek.- Ez nekem bonyolult.- Cseppet sem az, mindjárt meglátod. Az átszállás alatt tudatunk törlődik, és lekorlátozódik egy primitív faj tudatának határai közé. így a halálunkig semmire nem emlékszünk a születés előtti pillanatainkból.- Jarek - szólt halkan Frank bácsi.- Igen, az vagyok.- Már emlékszem - mondta immár Hendo, akinek lassan kitisztult tág tudata, s végtelen elméje újra a régi volt. - Egy apró emberi csecsemő voltam. Frank volt a nevem.- És szép életed volt?- Igen. Gyermekeim születtek, aztán unokáim. Szerelmes lettem, és nagyon boldog voltam. A Föld gyönyörű. De a visszatartott tudat... az teszi tönkre. Az emberiség el fogja magát pusztítani.- Sajnos, sok ilyen világ elpusztult már.- Igen. Ennek nyomai voltak odalent is. Az emberek azt hiszik a Nazca-vonalakról, hogy azt az ő elődeik készítették. És az a sok rejtély... elemezgetik őket, de fényévekre vannak a valódi magyarázatuktól.- Most pihenj, Hendo. Élvezd a szabad létet! Én viszont utazom egyet. Születőben van egy embergyermek. Érzem a hívását. Kapcsolódom vele. Életem végén talán újra találkozunk. Majd elmesélem én is rövid történetemet. Viszlát!- Viszlát, Jarek! Szép kalandokat! Jarek lénye folyamatosan eltűnt a helyiségből, odalent pedig a Földön, Frank bácsi kórházi szobájától nem mesz- sze felsírt egy csecsemő... FEC5KE LÁSZLÓ Idegen volt itt, de mégis valahogy ismerősnek tűnt minden...
