Kelet Magyarország, 2015. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-04 / 53. szám
15. MÁRCIUS 4., SZERDA KELET iterjú: dr. Fekete Károllyal, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökével Gyülekezet nélkül nincs istentisztelet Egyháza választási törvényén is javítana FOTÓ: MATEY ISTVÁN öbb feladatot leven- ének a túlságosan ‘terhelt lelkipásztorok álláról. sbrecen. Egy hónapja szólal püspökként dr. Fekete Ká- >ly. A Tiszántúli Református gyházkerület új vezetője a ebreceni Református Hit- ídományi Egyetem (DRHE) ‘ktori székéből tette át székelyét a püspöki hivatalba. A yakorlati Teológiai Tanszék ictatójaként gyülekezetköz- ontú tárgyakat tanított, ezt a lemléletet szeretné átültetni i egyházkerület egészére. n is találkozott Colleen Bell Tierikai nagykövettel debre- ■ni látogatása alkalmával, és i ukrajnai háborúval össze- iggésben „sokrétű bizonyta- inságról” beszélt a kárpátaljai lagyarság kapcsán. Kifejtené ekünk, miről volt szó? íKETE KÁROLY: Nagykövet jszony tudott arról, hogy a [agyar Református Szeretet- ?olgálat rendszeresen segé- 'ez Kárpátalján. Karácsony lőtt például gyülekezeti térieket láttunk el kályhákkal, ogy melegedésre is alkalmas elyek legyenek. Élelmiszer-, ötszer- és gyógyszerszállít- íány is ment. Ugyanakkor az j információ volt számára, ogy a háború dúlta Ke- :t-Ukrajnába is megy segély- ?állítmány, amit igen nemes sekkedéiként értékelt. katedrát cserélte a szószékre, ogyan élte meg a váltást? EKETE KÁROLY: Teológiát oktat- i egészen másfajta egyete- íi tanárságot jelent, mint alamely másik tudományt mítani. A kálvini teológiában XVI. századtól jelen van a yülekezetre való odafigye- is, s a tudományban történő lőrehaladás a legkiválóbb adósoknál mindig gyakorlati asznot hozott. Öncélú teolo- izálásnak ugyanis nincs értéllé. Arra törekszünk, hogy az lmélet és a gyakorlat aránya e boruljon fel túlzottan az el- íélet javára, s az eredmények gyülekezeti életet szolgálják, z a magyarázata annak, hogy ebreceni tanárkollégáim ibbsége a katedra mellett a zószékre is lép különböző lkalmakkor. Nekem például avonta két-három szolgálom volt gyülekezetekben asárnaponként. A Gyakorlati éológiai Tanszék oktatója- ént igehirdetést, retorikát, yakorlati bibliamagyarázatot s liturgikát tanítottam, így özeli kapcsolatban voltam z istentiszteleti élettel. Ettől jggetlenül is gyülekezetekre gyelő oktató vagyok, mondatom, a szószék és a katedra oránt sincs messze egymásai. Egyébként a doktoran- uszaimat megtartottam, letve a liturgikát továbbra is mítom a DRHE-n. A programul egyik lényeges pontja z istentiszteleti megújulásról zól, amit majd az intézményül kikerülő nemzedéknek ell továbbvinnie. lennyiben állítja más feladat lé a püspöki szolgálat? EKETE KÁROLY: Sokkal szé- asebb a feladatkör, hiszen gazdasági, szervezeti, gyházjogi kérdések mellett z adminisztrációs, oktatási s szociális területet is át kell látni, a 416 tiszántúli gyülekezetről nem is beszélve. A hívek persze leginkább a vasárnapi istentiszteleteket látják, az egyház élete azonban a hét többi napján sem áll meg. Hogy még jobb rálátásom legyen a különböző i szervezeti egységekre, minden nap meglátogatok egyet. A püspöki hivatal munkatársaival történt ez meg a leggyorsabban, mindenkivel beszélgettem négyszemközt. Elkezdődtek például azok a vendégszolgálatok, felkérések, amiket a püspöktől elvárnak. Szeretném, mint azt a székfoglaló beszédemben is előrevetítettem, ha lelki megújulás történne, ennek természetesen személyi és technikai feltételei is vannak. Székfoglaló beszédében is kitért a gyülekezeti élet megújítására, illetve arról is beszélt, hogy szeretné „élőbbé” tenni az istentiszteleteket. Mit értett pontosan ez alatt? FEKETE KÁROLY: A rendszerváltás óta eltelt 25 évben „kifutott” egy olyan generáció, amely még rendelkezett istentiszteleti hagyományélménnyel, az új nemzedék megjelenésével azonban ezek elhalványodtak. A magától értetődő ismereteket, tevékenységeket, amiket az egyház elvárna a híveitől, már nem tudják magukkal hozni. Gondolok itt például az egyházi énekek ismeretére. Egy jóízű éneklés pedig nagyban meg tudja emelni az istentisztelet élményszerűségét. Az igyekezet ma is megvan a lelkipásztorainkban, ám célszerűnek látom rendszerbe foglalni, szakemberek bevonásával segíteni. Szeretném, ha az istentisztelet közösségi élmény lenne, hiszen gyülekezet nélkül nincs istentisztelet, aminek rendjébe be lehet vonni arra felkészített gyülekezeti tagokat is. Nagyon emberközeli feleke- zetnek ismerem a református egyházat, s a hitelveink sem tiltják, hogy dialógus formájában beszélgessünk életvezetési, erkölcsi felvetésektől a bioetika témáján át a szűkén vett hitéleti kérdésekig. Mivel a református teológia nem tud minden problémára választ adni, a gyülekezeti felnőttképzési programban kompetens szakembereknek kell segíteni a közös gondolkodást. Ehhez szükség van a lelkészek részéről is egyfajta szemlélet- változásra? fekete KÁROLY: Azt tapasztalom, hogy sok lelkipásztor kollégámban megvan a belső igény, hogy a gyülekezet a természetes életfolytatás színtere legyen, hogy ne csak az egyház épületei legyenek az egyház életterei, hanem ki tudjanak onnan lépni. Ezért örömteli számomra, amikor arról hallok, hogy egy gyülekezet kiránduláso kát szervez, amelyek nemcsak természet- járásból állnak, hanem lehetőség nyílik a történelmi, egyházművészeti ismeretek bővítésére, egy fürdő esetén pedig a test és a lélek felfrissítésére törekszenek. A református keresztyénség ugyanis nem egy óra vasárnapi elfoglaltság. A gyülekezeti élet felpezsdítéséhez szükség van a református értelmiségre is, akik például az általunk fenntartott iskolánkban tanítanak, s várják az ilyen feladatokat. Nem a lelkész teendőit kell átvenniük, nekik a szaktudásukat kell beadni a közösbe. Ez más protestáns felekezeteknél is jól működik. Skandináviában, Németországban, Svájcban a felnőttekkel foglalkozás olyan természetes, mint nálunk a bibliaórák. Ennek elősegítésére szükség van persze a lelkészek aktivitására is, fantáziadús csoport- munkájukra, hiszen Jézus is együtt élt tanítványaival. Ha kellett, velük tépte a kalászt, velük evett, ha pedig sírni kellett, mint amikor Lázár meghalt, akkor együtt sírtak. Maradva még a lelkipásztoroknál: adottak a külső körülmények, hogy a vasárnapi istentiszteleteken a legjobbju- kat tudják nyújtani? FEKETE KÁROLY: 1945 előtt a kisebb gyülekezetnek is volt legalább kántora, tanítója, diakonisszája, aki látogatta a segítségre szorulókat, harangozó egyházfija és gondnoka. Ezt követően a legtöbb lelkipásztor egyedül maradt a maga falujában. Egy kicsit a „falu napszámosa” is lett, s maradt a rendszerváltás után is, hiszen annyi feladat hárul rá ma is. Van, amikor az idősnek kell segíteni, hogy eljuthasson a kórházba, máskor maltert kevernie, olykor a kántorkodás és a harangozás feladata is rá hárul. Ezért volt lényeges pontja a székfoglaló beszédemnek is, hogy szeretném, ha a lelkipásztor felszabadulna, s több időt szentelhetne Isten igéjének hirdetésére, a lelkek gondozására. Ezért kell, amiről már említést tettem, más egyházi személyeket a gyülekezeti életbe jobban bevonni. Ezt önkéntes alapon kívánják előmozdítani, vagy anyagilag is áldozna az egyházkerület? FEKETE KÁROLY: Mindkét lehetőséggel élni kell, de ez helyenként változó lehet. Meggyőződésem, hogy olyan helyeken, ahol a gyülekezet minősége miatt nagyobb az igény a programokra, s több az ellátandó feladat, ott megspórolhatatlan a főállású szakember. S persze vannak önkéntesek, akik a hivatásukat nem kívánják feladni, hanem önkéntes alapon segítenék a gyülekezeti életet. Ennek a szellemiségnek, amelynek a keretei kirajzolódni látszanak, van-e helye a közéleti, politikai reflexiónak a lelkész részéről? FEKETE KÁROLY: A lelkipásztor azért nem tartozhat politikai párthoz, mert neki a gyülekezet minden tagjára gondja kell, hogy legyen, függetlenül híveinek politikai szimpátiájától. A gyülekezet nem politikai alapon szerveződő közösség, hanem a hitre épül, és a megváltó Krisztusra figyel. Istennek nem az ugyanúgy gondolkodó ember a célcsoportja, hanem mindenki. „Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28, 19) - olvasható a Bibliában. Az ügyek képviseletét nem pártszimpátia alapján kell tehát felvállalni, hanem az evangéliumi eligazítás mentén, ami mindig szeretet-, s nem gyűlöletalapú. A véleménynyilvánítás közügyek esetében így sosem lehet gyűlöletalapú. Azt gondolom, a politikai, társadalmi, közéleti kérdésekben azoknak kell bátrabbnak lenniük, akiknek van érzékenységük a hit iránt, s közben világi elkötelezettségük is van. Egy helyütt arról beszélt, hogy nem szabad az iskolát a templommal azonosítani. Mire gondolt? FEKETE KÁROLY: A megtanult ismeretek nem pótolják a hitet, s a hit sem pótolja a tudást a boldoguláshoz, amit az iskola adhat. Azokból lettek a legnagyobbak, akiknél a hit egészséges lelkülettel és kiterjedt lexikális tudással harmóniába került egymással. Templom és iskola szépen kiegészítik egymást. Erről beszélt Reményik Sándor költő is; ezért érdemes egyházi iskolát fenntartani. Ugyanígy a hit és tudás találkozása miatt van értelme annak, hogy a diákok a nem egyházi fenntartású általános iskolákban is kötelezően hit- vagy erkölcstanoktatáson vesznek részt. Miként tud ezzel élni az egyház, vannak-e tennivalók e tekintetben? FEKETE KÁROLY: Meg kell mondjam, hirtelen jött ez a széles körű hitoktatási lehetőség, s néhány évre még szükség van, hogy valóban élni tudjunk azokkal a lehetőségekkel, amik ebben rejlenek. Ahhoz, hogy a hitoktatás színvonalát meg tudjuk őrizni, olyan továbbképzést szeretnék beindítani a hitoktatóknak és vallástanároknak, mint ami a lelkészeknél már működik. Szükséges a módszertani ismeretek fel- frissítése, új ötletek beépítése. Ehhez a szakembergárda rendelkezésre áll. Az üzletek vasárnapi zárásáról szóló törvényt a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezésére fogadta el az Országgyűlés. Milyen következménye lehet ennek az egyházakra nézve? Fontos leszögeznem: a törvényjavaslatról nem egyeztettek az egyházakkal. Ha az egzisztencia biztosításához a feltétel nincs meg hétfőtől szombatig, akkor a felszabadult vasárnap nem biztos, hogy az Istenhez fordulást fogja eredményezni. Ugyanakkor lelkipásztorként hiszem és vallom, hogy a teremtés rendje, miszerint hat napon át munkálkodj, és a hetediken nyugodj meg, egy belénk épített biológiai óra működését biztosítja. Ha az ember ezt tartósan felborítja, maga ellen vét. A kezdeményezés elve tehát jó, de ha ez nem egy természetes fejlődés szerint megy végbe, hanem erőszakosan, kényszer hatására, abból az egyház nem fog profitálni. A Népszabadság ismertette azt a levelet, amelyben a mikepér- csi lelkipásztor, Czapp József többek között azt fogalmazta meg, hogy a püspöki jelöltállítás során nem voltak kíváncsiak a véleményekre. Mit szólt, amikor ezt olvasta? FEKETE KÁROLY: A választási törvényünkben valóban van egy hiány, nevezetesen, ha felvetődnek jelölés során nevek, akkor nincs megszólalási lehetőség, ahol a programelemeket el lehetne mondani, azokat meg lehetne vitatni. Ezen a mögöttünk hagyott jelölés folyamatában nem lehetett változtatni. Minden törvényesen történt, de gondoskodnunk kell arról, hogy a következő választás idejére ez a lehetőség a presbitériumoknak, gyülekezeti tagoknak, lelkipásztoroknak meglegyen. Ebben az esetben minden olyan hiány, amit Czapp József megfogalmazott, helyére kerülhet. Ezt őszinte szívvel támogatom. SZABÓ ZSOLT LÁSZLÓ zsolt.szabo@naplo.hu Névjegy Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke 1960. január 8-án született Kisvárdán _______________ A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizik, utána a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja orgona tanszakon. Azt követően a Debreceni Református Teológiai Akadémia teológus-lelkész szakos hallgatója; 1992-ben szentelik lelkésszé 1989-től a Debreceni Teológiai Akadémia Rendszeres Teológiai Tanszékén gyakornok, majd tanársegéd, adjunktus. 1995-ben doktori fokozatot szerez a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben. 1996-tól a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékén tanszékvezető egyetemi docens. 2009-ben habilitál a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen, 2010-től egyetemi tanár. 1997-től 2005-ig, majd 2011- től 2014 végéig a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora Nős, két házasságából négy gyermeke született
