Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-02 / 27. szám

2015^FEBRUÁR 2.. HÉTFŐ KELET Négy vaddisznó aaegy esti terítéken Negyven másodperc alatt három vad hatvan méterre álló kan pedig megrázkódott, majd mintegy tíz méter után elfeküdt.- Ahogy kell, odamentem, ellenőriztem az állatott, ame­lyet a szíve táján találtam el, így halálos sebet kapott, nem szenvedett - kezdte visszapil­lantását a szerencsés napra György Sándor. - Küldtem egy sms-t a barátomnak és mivel még igen korán volt, vissza­mentem a lesre. Reményked­tem, hátha Karcsi is szeren­csés lesz, vagy nekem sikerül még egyet puskavégre kapni. Háromnegyed hat körül nagy csörtetést hallottam, egy kon- da jött a szóró felé, mint egy vonat. A mintegy tucatnyi vad kirohant, Sándor pedig cél­ba vette az egyiket és tüzelt. Sikerrel, az egyik elfeküdt, a többiek pedig szétrebbentek, mint a verebek. A menekülő- ez bizony nem semmi állatokból egyre még az erdő­be lépés előtt rálőtt. Néhány süldő körbe szaladt, Sándor rájuk emelte a fegyvert és az egyik rohanó állatot el is ta­lálta. És ezzel még nem volt vége! Mivel a többiek is még a les körül és annak lővonalá- ban rohangáltak, jött az újabb választás, az újabb lövés, és az újabb találat. Mindez mintegy negyven másodperc alatt. Ez bizony parádés a javából. Ötven éve nem volt ilyen- Természetesen nagyon bol­dog voltam, hiszen érdeklőd­tem társaságunk legidősebb tagjától, aki szerint ötven éve biztosan nem akadt olyan va­dásztársa, aki egy este négy disznót lőtt. Kettőt gyakran, hármat már igen ritkán, de a környékünkön négyet lega­lább fél évszázada nem kaptak puskavégre. Ráadásul mind­ezt mintegy másfél órán belül. A vadásztársak persze gratu­láltak én pedig igen büszke va­gyok erre a szerencsés napra, hiszen a hó és a telihold miatt úgymond ideálisak voltak a feltételek. Ami egy kis üröm: a barátomnak nem sikerült - így Sándor. A négy vadból kettőt meg­kapott a vadász, kettőt leadott a társaságnak, amit vadhús­ként értékesítettek. György Sándor a maga har­minckét esztendejével Tarpai Földtulajdonosok Vadásztár­saság második legfiatalabb tagja. A családban nem volt vadász, a vad és a vadászat szeretetét a szomszédban lakó vadászmester, Dányádi István oltotta belé. Tíz éve koccintott elsőként Hubertussal, a vadá­szok védőszentjével, de volt, olyan időszak, amikor majd’ három évig nem fogott a kezé­FOTÓK: MA6ÁNARCHÍVUM be puskát. Egyéni vállalkozó, agrármérnöki és vidékfejlesz­tési szakmérnöki diplomával. És jött a nagy agyaras... Amikor a munka engedi, na­gyon szívesen hódol e szenve­délyének, és ez ellen párjának sincs kifogása. A vadásztársa­ság területeit (Tarpa, Gulács, Beregsurány, Tivadar, Hetefe- jércse) járja szívesen apróvad vadászaton, vagy ül lesre. Az apróvadak közül fácánkakas, mezei nyúl, róka, szajkó és tő­késréce mellett volt már zsák­mány őzbak, őzsuta és gida, és persze vaddisznó is. És még nincs vége a sikeres sztorinak, mert a hétfőt meg­előző szombaton már lőtt egy vaddisznót, egy héttel később pedig a barátja hívta vissza a Kömörői Petőfi vadásztársa­ság Szatmárcseke környéki hajtására. A „Kölcsey erde­György Sándor negyven másodperc alatt három vadat kapott puskavég­re! TARPA, - Remélem, hogy Kar­csi barátomnak szerencséje lesz, ha már meghívtam - gon­dolta január első szombatján, délután három körül György Sándor, miközben a talpa alatt csikorgó hóban a beregsurányi határban a lesek egyike felé baktatott. Jött a konda mint a vonat A barát, nevezetesen Jakab Károly elfoglalta a tizenket­tes számú lest, Sándor pedig a tőle mintegy nyolcszáz mé­terre található tizenegyesen helyezkedett el. Örömmel konstatálta, hogy az idő re­mek, hó borítja a tájat, ráadá­sul telihold is van. Felkészült mindenre, amikor háromne­gyedórányi várakozás után meghallotta, hogy a szóró melletti rekettyésben mozog valami.- Kan lehet - gondolta, hi­szen az szokott egy ideig mocorogni, majd kiváltani a szóróra. Jó félóra múlva így is történt, a vad kilépett az erdőből lőtávolságra. Sándor célzott, majd nagyot dörrent a golyós (CZ 550 lux 30-06). A jó A vadászat nekem a nyugalmat és a csendet is jelenti., GYÖRGYSÁNDOR jében” huszonöt puskás pró­bálkozott, végül tizennégy disznót ejtettek el. Nem fog­ják elhinni: Sándor egymaga kettőt. Sőt: a teríték egyetlen kanjának átlag 19,75 centis agyara ezüstérmes. Aki nem cserkelt még, vagy nem ült órákon át szinte moz­dulatlanul lesen, az nem tudja mi a vadászat. Az biztos, hogy nem a zsákmány elejtése a leg­fontosabb, ez ettől sokkal töb­bet jelent.- A vadászat nekem a nyu­galom, a csend, és azt jelenti amikor eggyé válók a körülöt­tem lévő természettel. Kitisz­tul a látásom, hallásom, ész­lelésem. Megszűnik a rohanó világ. Teljes kikapcsolódást ad, engem nem a gyilkolás vágya, hanem a természet szeretete hajt. „ A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” - vallja György Sándor. MÁN LÁSZLÓ laszlo.man@kelet.hu A 19,75 centis, ezüstagyarú kan Három új magyar dráma született! A harmadik mű érzelmi­leg mélyen érintette a nézőket. nyíregyháza. A szervezők a szerzőktől annyit kértek: az új egyfelvonásosok ne legyenek hosszabbak negyven percnél, s ne lépjen föl bennük több hat figuránál. És lön. Az éjjel elkészített darabokat Bodolay Géza, Harsányi Súlyom László és Keszég László úgy állította A verseny díjazottjai A legjobb darab Pozsgai Zsolt - Keszég László műve A legjobb rendezés Bodolay Géza A legjobb színésznő Pregitzer Fruzsina A legjobb színész Gulácsi Tamás Közönségdíj: Harsányi Súlyom László és Egressy Zoltán páros alkotása színpadra, hogy péntek déle­lőtt közöttük is kisorsolták: melyik művet ki rendezi... Három a dráma Egressy Zoltán Comeback című játékában (az egy bárban ücsörgő) Móricz Zsigmond, belekeveredvén a kikapós dizőz szerelmi sokszögébe, találkozik Petőfi Sándorral. A remek dialógusokat élvezet­tel előadó színészek (Horváth László Attila, Tóth Károly, Ko- sik Anita, Tóth Zolka, Feliinger Domonkos, Nyomtató Enikő) Harsányi Súlyom László po­ént poénra halmozó rendezé­sében felszabadultan komédi- áztak. A második, a Krammer, Forgách András munkája, író és mű, mű és értelmezés el­méleti kérdéseit (is) boncol­gató, mindenekelőtt Pregitzer Fruzsina számára jutalomjá­írók, rendezők, színészek nagysze­rű munkája kellett a sikerhez FOTÓ: SIPEKI PÉTER tékot biztosító alkotás volt. A szellemes, s a vége felé Piran­dello Hat szerep szerzőt keres című darabjára utalással in­tellektuális kalandot is kínáló dráma Vicéi Zsolt, Éry-Kovács Zsanna, Széles Zita, Kuthy Patrícia, Horváth Réka lelkes közreműködésével, Bodolay elegánsan ötletes rendezésé­ben valósult meg. Az eredeti novella világá­hoz legközelebb Pozsgai Zsolt maradt. A Riport a pesti gyere­kekről, 1908 című, Móricz Zsig- mondot (Illyés Ákos) is fellép­tető, Keszég László rendezte bemutató bumfordi humorá­val, lázadó indulataival, dob­pergéseivel, majd a gyermek­éhezésről szóló, Ferenc pápa manilai látogatását vetítő be­fejezésével a villám-verseny méltó zárása volt. A nyomor­tól szenvedő gyerekek (Bende Kinga, Gulácsi Tamás, Lakatos Máté, Sirkó Eszter, Varga Nor­bert) abszurd szervezkedése érzelmileg mélyen érintette a nézőket. A verseny abszolút si­kerrel zárult: három új magyar dráma született! KARÁDI ZSOLT Körözött munkagép a csengersimai határon Az olasz hatóságok körözték a román kami­onban elrejtett gépet. CSENGERSIMA. A közúti határát­kelőhelyen egy román honos­ságú kamion jelentkezett kilé­pésre január 28-án. A Csengeri Határrendészeti Kirendeltség alapos ellenőrzést végző ren­dőrei a raktérben elrejtve egy munkagépet találtak, melyről a Schengeni Információs Rend­szer segítségével megállapítot­ták, hogy az olasz hatóságok körözik. A gépet lefoglalták, a román állampolgárságú sofőrt és utasát a Csengeri Rendőr­őrsre állították elő. A további eljárást az ORFK Schengeni Kapcsolattartási Központ se­gítségével folytatják. km A kamion rejtette a gépet FOTÓ: RENDŐRSÉG Vasárnaptól változtak az útdíjfizetés szabályai Egy megrendítő utazás tanulságos képei Az élménybeszámoló néhány pillanata fotó: katona Dávid A megyei matricák a megyehatár utáni első csomópontig érvénye­sek. NYÍREGYHÁZA. Vasárnaptól változtak az útdíjfizetés sza­bályai. A rendeletmódosítás szerint a januárban beveze­tett megyei matricák nem a megyehatár előtti utolsó, ha­nem a megyehatár utáni első csomópontig érvényesek. A rendelet melléklete tétele­sen felsorolja az egyes me­gyei matricákkal használható gyorsforgalmi szakaszokat. A táblázat az érvényességi határokat a csomópontok nevével, számával és szel­vényszámával is megjelöli. A feleslegessé váló e-matri- cák március 15-éig a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltatónál visszaválthatók. Azok az au­tósok, akik januárban jogo­sultság nélkül közlekedtek olyan díjköteles szakaszokon, amelyek az új rendelet sze­rint már nem azok, nemcsak a pótdíj alól mentesülnek, hanem az egyéb esetekben kötelező, 1470 forintos szol­gáltatási díjat sem kell meg­fizetniük, ha február végéig éves országos vagy megyei matricát vesznek. KM © A végleges előírásokhoz igazított térképek elérhetőek a www. kormany.hu, a www.nemzetiut- dij.hu vagy a www.kkk.gov.hu oldalon. A diákoknak meséltek tapasztalataikról a zarándokút résztvevői. ZÁHONY. A napokban a Dr. Bé­res József Kollégiumban tar­tott élménybeszámolót a 38. doni zarándokúton járt ötfős csoport két záhonyi tagja - er­ről írt lapunknak Dajka Dalma és Katona Dávid. A fényeslitkei „Don menti Magyar Honvédsírok Gon­dozására Alapítvány” szer­vezésében a hónap közepén elindított zarándokút résztve­vői a helyszínen emlékeztek meg a magyar história egyik legszomorúbb eseményéről. Január 12-én volt a Doni áttö­rés 72. évfordulója. 1943 telén heves aknavető és tüzérségi előkészítés után indult meg az urivi hídfőből a három­szoros túlerejű orosz csapat­támadás. A csatákban több tízezer magyar hunyt el, vagy lett hadifogoly. A hadtörté­nészek napjainkig 41.971 fős veszteséget dokumentáltak. Öt évtizeddel a háború után Magyarországnak lehetősége nyílt az elesettek földi ma­radványainak exhumálására. Az akkor létrehozott magyar központi katonai temetőkben, a rudkinóiban és a boldirev- kaiban összesen 27 ezer hősi halott nyugszik. A látogatók a katonai temetők mellett fel­keresték a korábbi zarándok­utak alkalmával elhelyezett kopjafákat, sírkereszteket, melyeknél koszorúkkal, nem­zeti színű szalagokkal rótták le kegyeletüket. A diákotthonban Balogh Gyula pedagógus és Tancsik Róbert, a diáktanács elnöke ismertette és fotókkal illuszt­rálta a helyszínen szerzett tapasztalatait. Örömmel szá­moltak be arról, hogy minden településen tiszteletben tart­ják a helyi lakosok a magyar emlékhelyeket, s barátsággal fogadták a távolról érkezett emlékezőket. A mintegy 40 résztvevő sok érdekességet tudhatott meg az orosz embe­rek szokásairól, kultúrájáról, mindennapjairól, a bázishe­lyül szolgáló milliós város, Vo- ronyezs jellegzetességeiről. KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents