Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-11 / 35. szám

Interjú vetési Ivánnal, a Magyar Kézilabda-szövetség elnökével Sok torta van még, amit elszeletelhető Vetési Iván szerint nincs szakmai válság a sportágban, a klubok erősek, a válogatottak kijuthatnak az olimpiára FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR A versenyzői létszámot tekintve a sportág őrzi második helyét a fut­ball mögött, a bajnok­ságok is erősek. Először is beszéljünk arról, ami köré a látogatását szervezte: milyenek a benyomásai a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei szövetség által szervezett, hagyományteremtő szándék­kal életre keltett HUN-IOR Kupáról? VETÉSI IVÁN: Nagyon pozití­vak. Elsőre rögtön harminc­csapatos tornával előrukkol­ni, az bátor vállalkozás, de a megújult megyei szövetség nagyon biztosan megugrottá ezt a magasságot. Biztosra ve­szem, hogy hagyomány lesz a tornából, ami nehéz lesz, az a színvonal megtartása, mert már rögtön elsőre magasra került a mérce. Országos vizekre evezve: milyen sportágfejlesztési programot kell a legszükségszerűbben megvalósítania a Magyar Kézi­labda-szövetségnek, és melyek a leginkább megoldásra váró feladatok? VETÉSI IVÁN: Nagyon sok fron­ton tevékenykedünk, hiszen a hagyományos teremkézilabda mellett hozzánk tartozik a strandkézilabda és a csörgő­labda is, mint külön-külön szakág. Valamennyi területen komoly kihívást jelent a fel­nőtt- és utánpótlás-válogatot­tak versenyeztetése, annak az egyensúlynak a megtalálása, amely mindenki számára megfelelő. A legnehezebb annak a megvalósítása, hogy a profi klubok is úgy érez­zék: megkapják a megfelelő kiszolgálást, miközben arra is törekednünk kell, hogy még több gyerek kezdjen el Névjegy Vetési Iván 1972-ben született, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tett érettségi után okleveles villamosmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1995-ben. A diploma megszerzését követően a Matávnál (a mai Magyar Telekom) helyez­kedett el, kezdetben rendszermérnökként, később csoport-, majd osztályvezetőként dolgozott, 2002-ben pedig igazgatóhelyet­tes lett az üzleti megoldások értékesítési divíziójában. 2004-től az Oracle Hungary Kft.-nél folytatta munkáját a kormányzati és egészségügyi üzletág vezetőjeként. Volt miniszteri biztos, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hi­vatalának elnöke. 2011 júniusa óta az MKSZ elnöke. Nős, három gyermek édesapja. kézilabdázni, hiszen akkor jó az alap, ha minél szélesebb. A többi, kevésbé fókuszban lévő szakágnál pedig ne érezzék úgy, hogy csak a teremkézilab­da létezik. Fontos feladatunk támogatni a csarnokfelújítási törekvéseket, hiszen na­gyon kevés szabványméretű játéktér van az országban. Ha ilyen tervekkel keresnek meg bennünket, akkor biztos, hogy támogatásra fogjuk ítélni. A gyerekeket nagyon sok min­den elcsábíthatja a sporttól, ha pedig versenyzésre adják a fe­jüket, akkor bőven válogathat­nak a sportágak közül. Milyen törekvéseket tesznek azért, hogy megőrizzék a fiatalokat a kézilabda mellett? VETÉSI IVÁN: Az elmúlt három és fél évben közel nyolcezer­rel nőtt az igazolt versenyző­ink száma, ami nagyon erős emelkedésnek számít, és immár majd’ ötvenezer spor­tolót regisztrálhatunk. Ezzel a labdarúgás mögött stabil másodikok vagyunk a hazai rangsorban. Érezzük mi is, hogy nagy a verseny a piacon, de ha úgy tetszik, nagyon sok az olyan torta, amit még fel lehet szeletelni. Magyarán, nagyon sok gyerek még min­dig keveset vagy egyáltalán nem mozog, őket mindenkép­pen meg kell találnunk. Két kezdeményezésünk is van arra, hogy közelebb vigyük a kézilabdát az iskolákhoz: az egyik a „Kézilabda az iskolá­ban” program, ami most már több mint száz tanintézmény­ben megtalálható, de tovább szeretnénk terjeszteni. A má­sik front pedig a diákolimpia, ahol nagyon sok olyan tehetség meg tudja mutatni magát, aki nem is gondolta volna, hogy kézilabdázni fog, de felfigyelnek rá a szakembe­rek, és bekerül a rendszerünk­be. Van még dolgunk bőven, mert nem zárt piacról van szó, ahol egymással küzdünk a szakszövetségekkel azért, hogy ki miként tudja elcsábí­tani a gyerekeket. Nemcsak népszerű, hanem si­keres is a sportág, mostanában leginkább klubszinten. Miként vélekedik a topegyesületeink nemzetközi porondon meglévő esélyeiről? VETÉSI IVÁN: Veszprémben nagyon tudatos munkát végeznek, országszerte népszerű klubot építettek fel, amely előbb vagy utóbb biztos, hogy felér az európai csúcsra. Most nagyon közel áll ehhez, és meg is érdemel­né, hogy ez megtörténjen. A női bajnokságunk a legerő­sebb a világon, és erről most már papírunk is van, a férfi pedig a negyedik; ezen a té­ren két helyezést javítottunk, köszönhetően annak, hogy a Szeged és a Veszprém nagyon szépen megy előre. A közelmúltban fejeződött be Katarban a férfi világbajnokság, és a sportág berkein belül némi indulatot kavart a hazai csapat ezüstérme, hiszen egy össze­vásárolt válogatottal szerezte azt meg. Mekkora veszélyeket rejteget az a sportágra nézve, ha ebből máshol is tendencia lesz? vetési IVÁN: Nagyon rossz a gyakorlat, amely nem a nemzetek közötti valós erővi­szonyokat mutatja meg. Nem akarok álszent lenni, hiszen mi, magyarok is éltünk a honosítás lehetőségével, de azoknak a játékosoknak a többsége mind rendelke­zett magyar felmenőkkel, vagy éppen hosszú évek után döntöttek úgy, hogy Magyarországon telepednek le. Pérez Carlos mind a mai napig a családjával együtt hazánkban él, még ha most éppen Katarban is játszik, de ide fog hazajönni, vagy éppen Triscsuk Krisztina is Magyar- országot tekinti a hazájának. Ezeket el lehet fogadni, és lehet élni a lehetőséggel, de az, hogy a tizenhatos keretből mindössze négyen születtek a saját hazájukban, az rossz gellert ad a sportágnak. Csak úgy van ennek értelme, ha az ilyen sikereken felbuzdulva rengeteg katari gyerek kezd el kézilabdázni, és nemsokára már a határon belül születet­tek adják a válogatott magját. Másfél évvel az olimpia előtt milyennek látja válogatottjaink riói kvalifikációjának lehetősé­gét? vetési IVÁN: Most még azt lehet mondani, mindkét csapatunknak van esélye arra, hogy ott legyen a 2016-os játékokon. A nőinek picit több, a férfinak vala­mivel kevesebb, de még az ő esetükben sem az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk. A fiúknak nyilvánvalóan kvalifikálniuk kell magukat a jövő évi lengyelországi Eu- rópa-bajnokságra, és onnan elérni annak a két helynek az egyikét, ami még kiadó lesz a selejtezőben. Nem lesz könnyű. A nőknek - nem lebecsülve az ellenfelet - az osztrákok elleni világbajnoki selejtezőt kötelező hozniuk, majd a vb-n lesz lehetősé­günk elérni olyan helyezést, ami hozzásegíthet bennünket a kijutáshoz. Ne így legyen, de ha a világbajnokságról nem tudunk kvalifikációs helyezést szerezni, akkor az Európa-bajnokságon elért hatodik pozíciónk is sokat érhet. Benne van a pakliban, hogy egyik csapatunk sem jut ki Rióba, de ma még azt kell mondani, hogy mindkét csapatunk sikerrel veheti az előttük álló kvalifikációs tornákat. Talant Dujsebajev személyében először van külföldi szövetségi kapitánya a férfiválogatottnak, ha élne, valószínűleg még min­dig Kari Erik Böhn a nők szakve­zetője. Figyelembe véve, hogy a Veszprémet, a Szegedet és a Győrt is spanyol edző irányítja, létezik egyfajta szakmai válság a sportágon belül? Milyen Duj- sabajev első néhány hónapos munkájának a megítélése? vetési IVÁN: Nem látom ezt a szakmai válságot, a szövetsé­gi kapitányok tekintetében a kiválasztásnál a legfontosabb szempont, hogy mindig a le­hető legjobb megoldást talál­juk meg, egy olyan személyt, aki mind szakmai felkészült­ségében, mind hozzáállásban a leginkább alkalmas arra, hogy a céljainkat elérjük. Ebből a szempontból másod­lagos, hogy magyar az edző vagy külföldi. Dujsebajev munkáját a kezdeti időszak alapján nehéz még megítélni, első körben minden szóba jöhető játékost meg akart nézni, az idei évben pedig az elképzeléseinek az elsajátí­tásán dolgozik a csapat. Az igazi mérőszámok persze a megnyert tétmeccsek, így a megítélés kérdésében oko­sabbak leszünk az oroszok elleni, április végi, május eleji Eb-selejtezők után. Korábban Nyíregyháza fellegvá­ra volt a sportág férfi szak­ágának, hétvégi győzelmével a mostani NB I B-s csapat életben tartotta feljutási reményeit. Mit jelentene a sportágnak, ha újra élvonalbeli lenne a szabolcsi klub? VETÉSI IVÁN: Mindig nagyon sok tehetséget nevelt a nyír­egyházi klub, sok válogatott játékos került ki onnan, I azonban az utóbbi időben ez nem mindig volt,így. Azt gondolom, hogy a sportágnak nagyon jót tenne, ha ismét egy erős Nyíregyháza venné fel a versenyt a legmagasabb bajnoki osztályban, és ahogy látom, a klub vezetői min­dent megtesznek azért, hogy ez így is legyen. BODNÁR TÍBOR tibor.bodnar@kelet.hu A férfiak ese­tében sem az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk. VETÉSI IVÁN Lerendezett Gerillák, a rájátszás már biztos Takács-siker a bírói tornán FOTÓ: BENKŐ RÓBERT JÉGKORONG. A Szabolcs Jég­sport Egyesület negyedik vonalban érdekelt együttese újabb győzelmével már biz­tos résztvevője a felsőházi rájátszásnak. Immár csak az a kérdés, hányadik helyen vár­hatják a kieséses rendszerű folytatás sorsolását. A legutóbbi - Debrecenben rendezett „hazai” - mérkőzés hamar eldőlt a fővárosi Geril­lák ellen, amelyet már az első harmadban alaposan kitöm­tek. Mégpedig úgy, hogy az SZJSE tizenhat éves üdvöské­je, Marozsán Norbert megsze­rezte élete első gólját a felnőt­tek között. Nem mellesleg, a nyíregy­OBIV Keleti csoport Szabolcsi JE-TSE Gerillák 18-4(9-2,2-1,7-1) Gól: Szabó D. 4, Kozma A. 3, Vincze 2, Kukucs- ka B. 2, Kövér 2, Lády 2, Szabó A., Marozsán, Kovács. Jó: Szabó D„ Marozsán, Barati, Dániel. háziak ismét csak két perc büntetést gyűjtöttek be, így magasan a legsportszerűbb csapatnak számítanak baj­nokságban! KM Villant a tizenhat éves Marozsán Norbert, aki élete első gólját sze­rezte a felnőttek között FOTÓ: TUDÓSÍTÓNKTÓL Az apa lett a gólkirály, a fia a legjobb kapus a megyei játékvezetők gyulaházi teremtorná­ján. labdarúgás. Ünnep volt a szabolcs-szatmár-beregi lab­darúgó-játékvezetőknek az egymás közötti kispályás lab­darúgótorna. A holt idényben élettel töltötték meg a gyu­laházi sportcsarnokot, ahol ápolták a hagyományt az egy­más közötti vetélkedő során. Századik gól a döntőben A megyei játékvezetők tíz együttesbe verbuválódtak, majd két ötös csoportban el­kezdődött a pontvadászat. A nap folyamán 25 találkozót bonyolítottak le, a csoport­meccsek után következtek a helyosztók. Bár a rajtnál be­ragadt a Takács Team (iksz a nyitányon), azt követően Apa és fia mindent vittek minden egyes ellenfelét le­mosta a pályáról. Ebben te­vékeny részt vállalt apa és fia: Takács Attila lett a gólkirály, Ákos pedig a legjobb kapus. A fináléban játszi könnyed­séggel gurítottak egy hatost a Young Bulls-nak. A döntőben született meg a torna ÍOO. gól­ja. A bronzmeccsen nagyot szólt a szatmári, a füttyösök büntetőkkel nyerték meg a párharcot. A torna legjobb já­tékosa Siroki József lett. KM Felkészülési meccsek Várdán és Gyarmaton kézilabda. Közeledik a tava­szi bajnoki rajt, így az NB Il-es csapatok is sűrűn tesztelik a formájukat a felkészülési idő­szak végéhez közelítve. Szalai Márk-Kiss Norbert junior, illetve a Török Zsig- mond-Kullár Ferenc felnőtt felkészülési kézilabda-emlék- torna helyszíne lesz február 14-én, szombaton a fehér- gyarmati sportcsarnok. A dél­előtt (kezdés: 8.30) pályára lépő „kicsiknél” a Nyírbátor és a Sárospatak lesz a hazai együttes ellenfele. A „na­gyok” délutáni (13.30) küz­delmében az egyaránt NB Il-es Kisvárdával, valamint a Nyírbátorral játszik a gyar­mati gárda. Másnap Kisvár­dán rendeznek női tornát (9 óra), mégpedig az NB Ifiben érdekelt Hajdúböszörmény, az ukrán élvonalban szereplő Ungvár, valamint a házigazda csapat részvételével. km U-----------------------------------KELET---------------------------------------------­í ! , 'v , , ík í, ' 3> MÍOWHOOSZAO j j »gf« r-fflnHtr Hr-^im -rt* • - *■»•• •'*• itv- "• “f - 1 : ■ *-.*?# Mi |^^PÍIPÍ— 2015. FEBRUÁR 11.. SZERDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents