Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-06 / 4. szám
2015. JANUÁR 6., KEDD KELET Akár életük árán is FOTÓ: MAGÁN ARCHÍVUM Leporolta az egykori ügyeket delkezett helyisme rettel is. Többször ajánlgatta a kis csapatának, hogy „csinálják meg” a bankot. Ám a vádalkut ajánló férfi végül elállt a balhétól, majd később emlékszik vissza az akkor történtekre. KOVÁCS LAJOS: A könyvben igyekeztem fényezni a rendőröknek azt a csoportját, akik kételkedtek Kaiser Ede bűnösségében. Azonban itt nincs olyan, hogy én kételkedem, a főnököm nem kételkedik, és FOTÓ: SIPEKI PÉTER Fontos, hogy az emberek tudják: a biztonság- érzetük abból ered, hogy valakik mindig ott állnak mellettük. Az elmúlt évben interjút készíthettünk számos magas beosztású személlyel is. Közöttük volt dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke is, aki nyíregyházi származású. Tudjuk, hogy a szövetségi rendszer kötelezettségekkel is jár, de mit keresünk mi például a nyugat-afrikai volt francia gyarmaton, Maliban? dr. BENKŐ TIBOR: A rend és a biztonság érdekében vannak ott jelen a magyar katonai egységek. A nemzetközi erőket mozgósító missziókban a szövetségesek minden egyes alkalommal egyeztetnek, hogy egységeik a harcászati tevékenységekhez kapcsolódnak, egészségügyi ellátásból vagy a képzésből, oktatásból veszik ki a részüket. Mi jeleztük, hogy Maliban oktatási, képzési feladatot vállalnánk, és mesterlövész-kiképzést segítő oktatókat kértek tőlünk. Ez a magyar kiképzők elismerése, de értelemszerűen abból a körből kerül ki az oktató, ahol ismerik az adott technikai eszközt, és magas színvonalon kezelik azt. Ezt nyújtottuk mi. Nem lennének elfogadot- tabbak mondjuk az orvosok, mérnökök? DR. BENKŐ TIBOR: Ne feledjük: ha szeretnénk megőrizni a Dr. Benkő Tibor katonai tekintélyünket, akkor a katonai szövetségi rendszerből eredő kötelezettségeinknek nem tehetünk eleget azzal, hogy mindenhová csak szakácsot, orvost vagy földrajztanárt küldünk. De miért erről az oldalról közelíti meg ezt a kérdést? Miért nem onnan, hogy ha ebben a nyugat-afrikai országban kiképzett hadsereg őrködik a rend és nyugalom fölött, akkor hatékonyabban védi meg a különböző népcsoportokat, előzi meg a vérengzéseket, és érhető el ezzel, hogy a tavalyi 136 milliós migránshoz képest kevesebb ember hagyja el hazáját? A migráció világméretű feszültség, Magyarországon is egyre érzékelhetőbb. Egy ilyen misszió összetett kérdés. Mit érez egy katona, amikor szomszédos ország vezető politikusa azt mondja: beugrik a tankba és eltiporja Budapestet? Az az elhíresült Slota-nyi- latkozat... DR. BENKŐ TIBOR: Ezt a politikusi viselkedést nem szeretném minősíteni. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez ennyire egyszerű, akkor maradjunk annyiban, hogy ezzel nagyfokú tájékozatlanságról ad tanúbizonyságot. (...) nagyon fontos az is, hogy az emberek tisztában legyenek vele: a biztonságérzetük abból ered, hogy valakik mindig ott állnak mellettük, készen arra, hogy bármikor megvédjék. Ahogy azt esküben vállalják: akár életük árán is. KM-NYZS Mindig úgy nyúlt vissza a régi ügyekhez, hogy ne legyen belőle semmilyen kellemetlenségük a kollégáknak. Húsz évesen - két évvel a szintén nyomozó édesapja halála után - lett rendőr Kovács Lajos, ma már nyugalmazott ezredes, aki éveken át vezette az ORFK kötelékébe tartozó „döglött ügyek” osztályát. Sohasem néztek Önökre ferde szemmel azok a kollégák, akiknek az ügyét megoldották? KOVÁCS LAJOS: Nem, mert mindig sikerült leülnünk egymással egy asztalhoz, megbeszélni a régi dolgokat, hogy is volt, miként is volt. Ötleteket adtak, amit nem volt idejük megcsinálni, végigvinni. Mindig igyekeztem úgy visszanyúlni a régi ügyekhez, nyomozókhoz, hogy ne legyen belőle semmilyen kellemetlenség, ne adjak okot a féltékenykedésre. Erre mindig kínosan ügyeltem. A móri mészárlás ügyében a bíróság tévesen ítélt el egy férfit, név szerint Kaiser Edét. kovács LAJOS: Ez így van. Három ember is felismerni vélte őt a móri pénzintézet ajtajában, mint utólag kiderült, hibásan. Kaiser Ede a rendőrség látókörébe akkor került, amikor jelentkezett nálunk egy férfi, aki vádalkut ajánlott az információiért cserébe. Azt állította, hogy neki van egy barátja (a Kaiser Ede, a szerk.), akivel együtt tervezték a móri bank kirablását. Kaiser Edének ugyanis volt egy barátnője Móron, így renKovács Lajos ! lapokban olvasta, hogy kirabolták a bankot és lemészároltak nyolc embert. Biztosra vette, hogy Kaiser Ede keze benne van, ezért jelentke- ! zett a rendőrségen és kérte a ! vallomásáért a vádalkut. így került a képbe Kaiser Ede, a kommandósok el is fogták. Ezután jött a szemtanúk téves beazonosítása, amiről már beszéltem. Az már csak hab volt a tortán, hogy a móri bankrablás után ez a Kaiser Ede új kocsit vett, megadta a tartozásait is. Két hónappal a mészárlás után előzetesbe is került. A gyilkosságok elkövetése alól ugyan felmentették, de egyéb stiklijei miatt a rács mögött van a mai napig. A nyomozásáról könyvet írt, melyben kritikus szemmel akkor most kinek van igaza. A rendőrségen mindig a főnöknek van igaza. Lehet kételkedni, de dönteni a főnök fog. Az ügyészség szerint a vádemelés megállta a helyét, a bíróság pedig elítélte Kaiser Edét. Ha kicsit mélyebbre megyek, felmerül a kérdés: hol követett el hibákat a rendőrség? Hogy ismerhette fel három tanú is tévesen Kaiser Edét? Azok hibáztak, akik a felismertetést végezték? Szerintem a rendőrségé a legnagyobb sár ebben a kudarcban. Sokan azt hiszik, hogy a könyv miatt kellett távoznom, holott a megjelenés csak egybeesett a rám érvényes kötelező nyugdíj- korhatárral. Nincs összefüggés, egyszerűen csak lejárt az időm... KM-TG Sófárral üzennek a világnak A múltat mindenkivel meg kell ismertetni, csakhogy hiányzik az ésszerű párbeszéd. A sófár egy ősi zsidó hangszer, egy egyszerű kosszarv, amit kürt módjára szólaltatnak meg. Ugyanakkor Sófár a neve a Nyíregyházi Zsidó Hitközség lapjának is, ami januárban elnyerte a Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége döntése alapján a Wallenberg-díjat. Vajon mivel érdemelte ki az újság ezt az elismerést? somos Péter: Lapunk nemcsak a zsidósággal foglalkozik, hanem kisebbségekkel is, hiszen jelent meg már írásunk a Jeruzsálemben élő cigányságról is. Természetesen nagyon sokat foglalkozunk a holokauszttal, elsőbbséget kap nálunk ez a téma, hiszen nem merülhet a feledésbe, emlékeznünk kell rá. Vagy jó harminc évvel ezelőtt született egy dráma Izraelben, hogy mi lesz akkor, ha meghal a holokauszt utolsó túlélője is. Akkor ez még utópisztikus felvetésnek tűnt, de napjainkban már vészesen közelgő valóság. Éppen ezért fontos róla beszélnünk, nem szabad elfelejteni, hiszen ez nemcsak a zsidóságnak, hanem az egész emberiségnek nagy veszteség és ugyanakkor figyelmeztető jel. A kicsi - közel 300-as - példányszám ellenére lehet az újság hatékony a tolerancia, a kisebbségi jogok védelmében? somos Péter: Hadd pontosítsák: 350 példányban jelenünk meg, az internetes portálunkon pedig jóval többen olvasnak bennünket. A nyomtatott lapból 200 külföldre megy, Izraelbe, Amerikába, Kanadába, mert ott is vannak olvasóink. Főleg időseknek küldjük ki az újságot, de van olyan 86 éves internetes olvasónk, aki ragaszkodik ahhoz, hogy az újságot is kézbe vegye. Sok fiatalban felvetődik, hogy miért kell olyan sokat a holo- kausztról beszélni, számukra már a csapból is ez folyik. Mi pedig azt valljuk, meg kell ismertetni mindenkivel a múltat, csakhogy hiányzik az ésszerű párbeszéd. Ennek ellenére haladunk a magunk által kijelölt ] úton, ilyen például I a Klein Éva által írt 1 sorozatunk, a Van- ■ nak még tanúk, amelyet könyv formájában is kiadtunk. Úgy gondolom - s most hadd térjek vissza az előző kérdésre -, hogy a Wallenberg-díjat nem is annyira a kisebbségek védelméért, mint inkább ezért a történelmi ismeretterjesztésért kaptuk. Milyen érzés volt a Wallenberg-díjat átvenni? Jelent ez nagyobb felelősséget a további munkához? SOMOS PÉTER: Ez a díj kötelez bennünket, úgy is mondhatnám, hogy most kezdődik az igazi munka. Nagy elismerés, hogy egy szabolcsi kis lap ilyen rangos elismerést kapott. Jó érzés volt az is, hogy a Kelet-Magyarország az első oldalon hozta a díjátadás hírét. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a díj egyaránt szól az újság törde- lőjének, nyomdászának, valamint az olvasóinknak is. KM-MML Somos Péter, a Sófár főszerkesztője fotó: m. magyar László Visszatérés a futball világába Burcsa Győző (jobbra) a nyíregyházi lelátón korábbi mestere, Kovács Ferenc mellett fotó: racskó tibor Rendre jó döntéseket hozott és nem véletlen, hogy most vállalt újra szerepet a magyar labdarúgásban. Olyan megmondóembere ő a magyar futballnak, akinek | van mire büszkének lennie. Burcsa Győző nemcsak a sportágában bizonyított, hanem vállalkozóként is, és két évtizeddel ezelőtt éppen Nyíregyházán kezdett új életet. A szabolcsi megyeszékhelyre a Videoton klubigazgatójaként tért vissza, és lapunknak adott interjújában is bátran vállalta a véleményét. Huszonegy éve már annak, hogy Nyíregyházán dolgozott edzőként. A mostani visszatérés alkalmával érzett némi nosztalgiát? burcsa GYŐZŐ: Persze, már csak azért is, mert akkor új élet kezdődött a számomra. Párommal, a mostani feleségemmel, Annamáriával itt ismerkedtem meg, és azóta is boldog házasságban élünk, itt alapítottuk a vállalkozásunkat is. Olyan hat-nyolc éve nem voltunk Nyíregyházán, így nosztalgiából körbejártuk a várost, és örömmel láttuk, hogy a belváros nagyon szép, gyönyörű a stadion is ezzel a nagy lelátóval. Azzal együtt, hogy akkor mi kiestünk az NB I-ből, nekem a futballról is jó emlékeim maradtak, mert úgy érzem, sikerült valamit alkotnunk az akkori fiatal játékosokkal. Ha esetleg maradt bennük valami gondolat belőlem, akkor annak különösen örülök. Megnyugodhat, maradt, hiszen az a generáció gyakran emlegeti Önt. BURCSA GYŐZŐ: Úgy ismertem meg őket, mint akik szeretnek edzeni és dolgozni, én is szerettem az ilyen típusú játékosokat. Kaptam visszajelzést. Egy korábbi nyíregyházi játékosom, a sportvezetővé vált Barczi Róbert nemrégiben hívott fel, hogy a rövid idő alatt rengeteget tanult tőlem. Jólestek a szavai, nem tagadom. Tizennyolc évig nem vállalt szerepet a f utballunkban. Többször nyilatkozta, hogy csak rendezett viszonyok közötti, értelmes feladat érdekli. Ezek szerint ez a mostani ilyen? BURCSA GYŐZŐ: Tettem egy fogadalmat, hogy edzőként már nem térek vissza a magyar futballba, viszont elég régen hívtak már a Videotontól, hogy jöjjek vissza. Igen, a most kapott feladatomat értelmesnek érzem. Azt nem mondom, hogy meg tudom váltani a világot, de ami elképzelésem van a labdarúgásról, azt úgy érzem, sokkal könnyebben meg tudom valósítani a jelenlegi szerepkörömben, mint edzőként. Mit kell inkább hasznosítania: a sporttapasztalatokat vagy az üzleti élet sikereit? BURCSA GYŐZŐ: Mindent. Azt, hogy voltak jó edzőim gyerekkoromban, és a felnőtt pályafutásom alatt. Hogy több klubban szerepeltem és labdarúgóként sikereket értem el. Hogy világbajnokságon vettem részt és edzősködtem is. Ezt mind tudom kamatoztatni. És talán azt is, hogy az üzleti életben sem tartoztam soha senkinek, s nekem sem tartoztak. km-bt
